Forever Young ~ befejezett

Visszatérés a 1D fanfictionok világába

2013. május 4., szombat ? 0 Atashinchi ?

Nos, a cím mindent elárul. Már régóta tervezgettem, és most jött el az ideje. Kértétek, hogy folytassam a Forever Young-ot, de úgy döntöttem, most valami komolyabb dolognak megyek neki, és így készült el az új blogom, a Me and My Mad World, szintén Harry főszereplésével, hogy megmaradjon valami az FYből. Viszont, az új blogban Harry nem a megszokott jófiú, sőt, szöges ellentéte minden jónak. Hiszen a sztárság mindenkit elront. A főszereplőnk dolga lesz a fiút újra a helyes útra lökdösni. De ez nem megy majd olyan könnyen, hiszen a lányon is segíteni kell. Sikerül nekik segíteni egymáson, vagy magukra maradnak?
memoriesof1d.blogspot.com

Thanks for reading :)

Do you really want to live forever?

2012. december 29., szombat ? 0 Atashinchi ?

Sziasztok!
Elég furcsa nekem ennyi idő kihagyás után ide írnom...
Sajnálom, hogy nem fejeztem be a blogot, de rájöttem, hogy azzal, hogy kiírtam a főszereplők közül kettőt, azzal a blog vesztett az értékéből. Kérlek ne haragudjatok, csak gondoljátok bele magatokat a helyembe.
Van négy barátnőd, és tényleg elválaszthatatlanok vagytok. Közös hülyeségek, közös nevetések, közös álmok. És akkor egyszer csak vége szakad. Egyikőtök sem tudja miért. Talán túlságosan megváltozunk, és elkezdünk felnőni. Talán mégsem létezik az, hogy "Forever Young".
Sokan kérdeztétek, hogy írok-e egy másik blogot. Nos, ha tényleg kíváncsiak vagytok az írásaimra, akkor itt van: dreamlastfirstkiss.blogspot.com
Nekem nagyon sokat jelentene, ha ennek is megtelne a chatje a ti véleményetekkel. Elismerem, kicsit "berozsdásodtam", mert rég írtam, de kezdek visszatérni, úgy ahogy.
Ezen a blogon is ugyan annyit lehet nevetni, mint a Forever Youngon, tehát ajánlom mindenkinek a figyelmébe. És akkor most... a várva várt utolsó rész... El se hiszem, hogy utoljára fogok írni ide. Remélem, tetszeni fog, és nem csak én könnyezem meg.

- Chelsea, van egy meglepetésem. - dörmögte a fülembe Harry a megszokott, mély hangján, mire csak makacsabbul összeszorítottam a szemeimet. Nem akartam felkelni. Nem akartam végigcsinálni a mai napot. Hannie és Jessie nélkül nem... Amikor eltűntek, olyan érzés volt, mintha kivájtak volna egy darabot a szívemből, majd megforgattak benne egy kést, hogy még jobban fájjon.
- Nekem ez nem fog menni, Harry. - húztam a fejemre a takarót. Nem akartam, hogy megint sírni lásson.
- Az ördögbe is, kelj fel, mert elkésünk! - dobott valaki fejbe egy párnával. A hang hallatán kihagyott a szívem egy dobbanást. Egy jól ismert hang volt. Arra nem is figyeltem, hogy mit mondott. A hang egyszerűen megmelengette a szívemet. Biztos voltam benne, hogy álmodok. De nem. Újabb ütést kaptam a fejemre.
- Jessie, ne bántsd már! - förmedt a támadómra Harry, és védelmezően magához szorított, én viszont lelöktem magamról, letéptem a testemről a takarót és ráugrottam a fejemet gyepáló szőkeségre.
- Jessie, szeretlek! - zokogtam a mellkasába. - Soha. Soha többet ne menj el.
- Ha tovább udvarolsz, meg kell kérned a kezem. - mosolygott Jessie és megsimogatta a hátamat, hátha megnyugodok, de csak még jobban meghatódtam.
- Hogyhogy...vissza... - kezdtem bele két szipogás között.
- Hannie utánam jött, és könyörgött, hogy ne hagyjalak titeket egyedül. - fordult az ajtóban ácsorgó, sugárzó mosolyú szőkeség felé. Szinte éreztem, ahogy a szívem darabjai gyengéden visszaállnak a helyükre. Pont ahova valók. A lányok is visszajöttek ide. Pont ide, ahova valók. Közénk. Hannie mögött megjelent Naomi és Kendra vigyorgó arca. Nem bírtam tovább. Nekirohantam a barátnőimnek, miközben húztam magam után Jessiet. Öt boldog lány zárta egymást az ölelésébe, és ezzel szó nélkül megígérték egymásnak, hogy soha többet nem válnak szét. Soha.
- Kik vagyunk mi? - kérdezte fölényes mosollyal Kendra.
- Forever Young! - kiáltottuk neki vissza.
- És hova megyünk?
- Az Alan Carrba!
Hatalmas készülődés kezdődött. Mindenki felrángatott magára egy macigatyát és egy trikót, összefogtuk a hajunkat, és beültünk a ház előtt parkoló limuzinba a One Directionnal. Amint a stúdióhoz értünk futva közelítettük meg a parkolóból az épületet, kézen fogva, mintha halász fogót játszanánk. A rajongók ezt sikítással és tapssal hálálták meg. Mikor Minette és Amber meglátta a teljes csapatot hatalmas mosoly szökött az arcukra, és teljes erőbedobással láttak neki a munkának. Épp a fodrásszékben ültem, és hagytam Ambernek, hogy kivasalja a hajam, mikor Harry mögém lépett és áthajolt a vállam felett. A megszokott ruhaösszeállításában volt. Blézer, csőnadrág és converse cipő.
- Ez minden, amire vágytál? - kérdezte mosolyogva, és megcsókolta a nyakamat, amitől kirázott a hideg. Minden pillanatban...minden egyes érintésétől...
- Hát...nem teljesen... - húztam el a számat, mire ő döbbent fejet vágott, én pedig felnevettem.
- Kész vagy! - jelentette ki Amber mosolyogva, és mielőtt még Harry rákérdezhetett volna, hogy mit szeretnék még, átadott Minettenek, aki úgy döntött, ma nem fogja érdekelni, hogy mit kéne ránk adnia. Azt fogja ránk adni, ami a legjobban illik a személyiségünkhöz és legjobban érezzük magunkat. Így került rám is csőnadrág, blézer és converse, meg egy kötött sapka. A mikrofont a pólómhoz illesztette, és mosolyogva küldött utamra. Ránéztem a többiekre. Mindenki önmaga...Jessie vigyorogva intett felém, én pedig nem tudtam betelni a gondolattal, hogy nekem ilyen barátnőim vannak.
- Akkor mi most az unikornisok erejére esküszünk, hogy soha többet nem válunk szét! - jelentette ki Naomi, én pedig nevetni kezdtem.
- Úgy legyen. - vigyorogtam rá.
- Öt perc múlva kezdünk! - szólalt meg egy hang az ajtó mögül.
Mosolyogva álltunk fel a kanapéról és öleltük át egymást újra, majd elindultunk az ajtó felé. Nagy léptekkel mentünk végig a folyosókon. És akkor eszembe jutott, mikor először jártunk az Alan Carrban...akkor, mikor megszégyenítettük az 1Dt. Mikor kényelmetlen magassarkúk voltak rajtunk, amiben járni se tudtunk. Mikor Harry elráncigált a többiektől. És most újra ezen a folyosón sétáltunk, csak most önmagunk voltunk. Nem volt semmi titkunk a fiúk előtt. Hátranéztem a mögöttem haladókra. Kendra és Louis kéz a kézben. Naomi egy "sok sikert" csókot nyom Zayn szájára, Hannie derekát pedig Niall öleli át.
- Ide figyeljetek! Ha valamit nem úgy csináltok, ahogy én akarom...- ugrott elénk Sarah.
Jessie dühödten lépdelt elé, és szinte az arcába köpte a szavakat.
- Ki vagy rúgva, Szörnyella. - vigyorgott, és arrébb lökte az útból a nőt.
- Nélkülem semmire se mentek! - kiáltott utánunk, de mi csak Jeremyre néztünk, aki csak biccentett, hogy vette az adást...elő lett léptetve.
- Üdvözöljétek az Alan Carr Chatty Manben a Forever Youngot és a One Directiont! - kiáltotta Alan, mi pedig szép sorban lesétáltunk a lépcsőkről a tapsviharban.
A Forever Young leült a kanapéra, a One Direction pedig a mikrofonállványok mögé állt.
Let's dance in style, let's dance for a while....
És akkor a fiúk elkezdték énekelni a dalt. A dalt, ami most hozzánk szólt, csak hozzánk. Mosolyogva figyeltem a színpadon sétáló és közben éneklő bandát. Amint a dalnak vége lett, leültek a mi kanapénk mellett lévőre.
- Nagyon tetszik a stílusotok...De had kérdezzek valamit. Ti együtt vagytok, kis huncutok? - mutogatott rám és Harryre. Ránéztem a göndör fiúra. Elpirult és mosolygott, előbukkantak a gödröcskéi is, Alan pedig csak legyintett a reakcióját látva és hozzám fordult, válaszra várva.
- Amennyire csak lehet, Alan. - nevettem fel, Harry pedig kifújta magát.
- Ha tudnád mennyi huncutság van ebben a két csapatban. - jegyezte meg Jessie és a közönség nevetésben tört ki.
- Azt hallottam, feloszlottatok.. - kezdett bele Alan.
- Mi sose fogunk feloszlani. Hisz tudod Alan...örökké fiatalok maradunk. - dobta át a karját Kendra a vállam felett.
- Mint Pán Péter! - tört ki Louból, és újabb nevetésszünet következett.
Igen, mint Pán Péter...
Alan még sok kérdést tett fel, mi pedig örömmel válaszoltunk rá. Amikor lesétáltunk a színpadról, nem voltam hajlandó elengedni Harry kezét. Az elmúlt napokban annyi mindent tett értem...már neki is kijárna, hogy jól érezze magát. Amint hazaértünk, elvonultunk a szobámba.
- Siessetek, ne mézezzetek, mert bulizunk! - kiáltott be Naomi a csukott ajtón keresztül.
Harry lassan nekidöntött a falnak és hozzám simult.
- Most? - hajolt hozzám közelebb. Az orrunk már összeért és éreztem a meleg leheletét a számon.
- Most. - hunytam le a szemeimet, ő pedig nem várt tovább. A derekamnál fogva magához húzott a jobb kezével, a ballal pedig végigsimított az arcomon, és a puha ajkait vágyakozóan nyomta az enyémre. Én pedig hagytam neki. Nem löktem bele egy tóba se, és nem tapostam meg egyik lábát se. Szorosan tartottuk egymást, már egy porszem sem tudott volna elférni közöttünk. Mikor elfogyott a levegő, Harry lassan elhajolt tőlem.
- Húha...először azt hittem, meggondolod magad, és kilöksz az ablakon. - lihegett a számra.
- Hülye. - nevettem fel és eltávolodtam tőle, majd kinyitottam az ajtót, és csatlakoztunk a többiekhez.

*10 évvel később*
A One Direction éppen a stúdióban ücsörgött, a hetedik albumukon dolgoztak. A directionerek beváltották az ígéretüket, és így, évek múltán is hűek maradtak az öt éneklő idiótához. A Forever Young, tekintve, hogy mégse találták meg az örök fiatalság titkát, lekerült az adásból. Helyette viszont elkezdődtek az FYről szóló film forgatásai, ahol természetesen a szereplőket saját maguk alakították. Még mindig barátnők voltunk. Elválaszthatatlan, legjobb barátnők. Örökké. Sok filmszerepet kaptunk, és amikor csak tehettük, együtt szerepeltünk. Egy héten minimum 2x pedig együtt elmentünk valahova.
- Anyu, Apu, valaki van ott! - kiáltott egy barna hajú, kék szemű kisfiú. Kendra és Louis felém néztek és elvigyorodtak.
- Csak Chels néni az! - intett vigyorogva Lou én pedig grimaszolva indultam feléjük a hangfelvevő szobába.
- Még egy nénizés, és kitépem a nyelvedet, Tomlinson! - fenyegettem, mire a kisfiúnak elkerekedtek a szemei, és Kendra felé nézett.
- Anyu, ne hagyd, hogy bántsa aput! - akadt ki, én pedig felnevettem.
Harry benyitott a szobába pár kávéspohárral. A megszokott dolgok nem változtak. Még mindig őt küldték el kávéért. Vigyorogva nyomta Liam kezébe a tálcát és rohant felém, hogy átöleljen és egy csókot nyomjon a számra. Még mindig olyan hatással volt rám, mint az elsőnél. A libabőr sosem maradt el, és szerintem már nem is fog. Soha nem fogom megszokni. Minden egyes csóknál újra belészeretek. Amint elváltunk egymástól végigsimított a hasamon.
- Olyan kíváncsi vagyok, hogy fiú vagy lány a pocaklakónk. - nyavalygott.
- Igazi sztárbébi. - jegyezte meg Hannie, akinek egy szőke kislány csimpaszkodott a hátán.
- Mi már csak ilyeneket csinálunk. - állapította meg Zayn, ölében egy fekete hajú, barna szemű kisfiúval, aki motoros újságot lapozgatott.
- Ja, csinálunk... - forgatta a szemét Naomi és aggódóan nézett a kisfiúra, akinek a sebtapasza levált a térdéről. Nao készségesen nyomott rá újat.
- Jól van, Bradford Bad Girl. - kacsintott Naomira Zayn, aki nevetésben tört ki.
- Jaj már, apu. - bökte oldalba a kisfiú Zaynt.
- Azért reménykedjünk, hogy valamelyikőjüknek jó hangja lesz. A mi bénaéneklési génjeink tönkreteszik a tiéteket. - jegyeztem meg. Na ja. A FYből senki se tudott énekelni.
- Ugyan kérlek. Még egyiket se hallottuk énekelni. Ezek makacsok, mint az öszvérek. - nevetett Niall, majd összeborzolta kislánya haját, aki nem igazán örült apja magánakciójának.
Abban a pillanatban Sunny lépett be. Az ő hasa már jóval kerekebb volt, mint az enyém. Rám még csak azt hitték az emberek, hogy túl sok volt az ebédem.
- Liam, ikreink lesznek. - akadt ki a lány, Liam pedig felnevetett.
- Tessék, éneklő bébik. - jegyezte meg.
- De ikrek!
- Éneklő iker bébik. - javította ki magát Liam.
Mosolyogva néztem a telefonomra. Jessie küldött smst. Jelenleg az Example turnéján volt, és azt írta, hogy követeli a keresztanyaságot. Nevetve válaszoltam neki egy egyszerű "oké"val. Harry újra mögém lépett és átölelt.
- És most...ez minden, amire vágytál? - súgta a fülembe. Elmosolyodtam. Ugyan ez a kérdés, tíz éve hangzott el.
- Nem...ez sokkal több, mint amire vágytam. - fordultam felé és a pólójánál fogva magamhoz húztam, hogy kisajátíthassam magamnak az édes, puha ajkat. Éreztem a szíve dobbanásait. Állítása szerint, a szíve évek óta az enyém. Csak az enyém. Én hiszek neki.

Thanks for reading :)

fontos

2012. szeptember 6., csütörtök ? 0 Atashinchi ?

Sziasztok drága olvasóim, akik már huszan vannak, amiért imááádlak titeket!
Már dolgozok a befejező részen, szombat vagy vasárnap kint lesz.
A fejleményeim a következők:
Kirával kibékültem (szeretlek :D). Azért elég gáz, hogy összekaptunk ilyen hülyeségen.
A Forever Youngnak nem lesz második évada, ugyanis a csapat egyik régi, igen fontos tagja, Hannie (bami) leszarja a fejünket. Sorry.
Ezzel szemben, elkezdtem írni egy blogot. A barátnőmmel.
Már van rajta 17 rész, szóval nem kell egy darabig várnotok újra. Én csak most kezdtem el bele írni ( a 17. rész chachis szemszögét írtam még csak).
Leírom röviden a sztorit.
Adott két lány. Testvérek, bár nem vérszerintiek. Minden álmuk, hogy divattervezők legyenek, és megnyernek egy pályázatot, amivel kijutnak londonba. Mindenki boldog. Találkoznak az 1Dvel is. Igen ám, de a menedzserük úgy dönt, kirúgja őket. A One Direction viszont befogadja őket, mert jó lelkűek. Sori és Chachi (a két testvér) úgy döntenek, elutaznak Dél-Koreába, Louissal és Harryvel. Csatlakozik hozzájuk Naomi (a barátnőjük) és Zayn is. A repülőjegyek viszont Chachi hülyesége miatt elcserélődnek, és a hat fős csapat Ausztráliában köt ki. Hogy mi lesz ezek után? Hát...még mi sem tudjuk. De megjelenik a Janoskians is, ezzel egy kis szerelmi háromszögbe sodorva az egyik szerencsétlen lányt.
Na? Érdekel? Akkor javaslom, hogy legyetek ott is rendszeres olvasók, garantált a nevetés.
Itt az oldal címe: www.loudercry.blogspot.com
Ne haragudjatok, amiért így alakult. De egyszerűen borzasztó azzal a tudattal élni, hogy volt egy barátság, ami már nincs. Nem várhatom el bamitól, hogy maradjon olyan, amilyennek megszerettem, mert én is tele vagyok változásokkal.
Megköszönném, ha olvasnátok ezt a most kilinkelt blogot is, sokat jelentene. És itt lehet kommentálni is.
Akkor, hétvégén jön az utolsó rész, amiben semmi sem marad lezáratlanul!
Ha abbahagyod az írásaim olvasását, köszönöm, hogy olvastad a szösszeneteimet.
Ha nem, akkor még "találkozunk". :)

Thanks for reading :)

Na Na Na

2012. augusztus 22., szerda ? 0 Atashinchi ?

Nos, egy kicsit elkéstem vele, de muszáj, szóval...
Utólag is nagyon Boldog Szülinapot kívánok Pezsynek, azaz a Forever young Kendrájának. ˇˇ
Huszadikán volt a szülinapja, szóvaaal igen, elkéstem, mondjuk felköszöntöttem, de mivel szereplő, itt is muszáj. Boldogat megint, pezsy. ˇˇ
Remélem tetszik a rész. A következő után kezdődne a második évad, szóval felteszem a kérdést a kedves olvasóimnak:
Szeretnétek második évadot? :D Ha igen, írjatok a chatbe.

Mikor kinyitottam a szemeimet hatalmas sötétséggel találtam magam szembe. Nem, nem vakultam meg, nem vagyok szappanopera főhősnő. Harry selymes tincsei az arcomba hullottak, ahogy félig rajtam feküdt és a fejét a nyakamba nyomta. Jelenleg nem egy nagyranőtt bébi volt, hanem egy hatalmas macska. Egy macska, ami majdnem kinyomta a belem, de nem volt szívem kimászni alóla, olyan aranyosan szuszogott a fülembe. Végighúztam a mutatóujjam a gerincén, aminek az lett az eredménye, hogy rándult egyet. Majdnem felnevettem, mert a macskám régen ugyanezt csinálta. Lehet, hogy Harrybe szállt a szelleme. Végülis a fiú is ugyanolyan simulékony volt, és ugyanúgy feltöltött energiával, ha szükségem volt rá. Csak Harry engedte, hogy ölelgessem, a macskámmal ellentétben, aki eléggé antiszociális jószág volt. A felettem lévő haja már csikizte a nyakamat, de mozdulni se mertem. Szóval csak bámultam a plafont, és vártam, hogy felkeljen. Egy idő után kezdett unalmas lenni ez az egész, szóval a tincseivel szórakoztam. A göndör haj előnyei. Kihúzol egy tincset, elengeded, és nézed, ahogy visszapattan. Erre elkezdte nyitogatni a szemeit, én meg ártatlan fejjel hagytam abba a tevékenységet.
- Jóreggelt neked is... - morogta rekedten. Reggelente mindig olyan kis morcos volt.
- Ki az ágyból göndörke, ma interjútok van. Ha kész vagytok akkor meg szerintem ugorjatok át pár cuccért, ha továbbra is itt akartok tanyázni. - ez alatt kicsúsztam alóla és körbejárattam a tekintetem a szobán. Harry csak pár napja ólálkodik itt, mégis sikerült már rendetlenséget csinálnia. Jó, egy kicsit elismerem, hogy közreműködtem benne...
- És te mit fogsz egész nap csinálni? - érdeklődött.
- Felhívom Sunnyt, a lányokkal meg elmegyünk vásárolni. Meg egyéb olyan dolgokat csinálni, ami téged nem érdekel. - jelentettem ki büszkén.
- Engem minden érdekel...Tudod Sunny számát?
- Nem, de majd te megadod.
Harry felnevetett és felém nyújtotta a telefonját. Elkezdtem böngészni a névjegyzéket.
- Úúúú, Conor Maynard... - vigyorogtam, mikor megpillantottam a nevet.
- Felejtsd el. Nem érdekelnéd őt.
- Honnan veszed?
- Csak tudom... - szűkítette össze a szemeit, amitől nevetnem kellett. Még hogy a briteknek nincs humorérzékük. A házban "csak" öt dilinyós angol fiú van jelenleg. Egy lapra kiírtam Sunny számát. Tettem egy kísérletet Conoréra is, de Harry kiszúrta és azonnal elvette tőlem a készüléket. A féltékenység nagy úr. A lapot nézegetve térdeltem az ágyon, mikor mögém lopózott és óvatos csókokat nyomott a nyakamra.
- Hagyd abba! Csikiz! Neee! - kiabáltam a könnyeimmel küszködve. - igazat beszéltem. Nem volt elég, hogy az ajkai puhák és selymesek voltak, még a nyakamba lógó hajával is szembe kellett néznem. A helyzeten pedig nem sokat segített, hogy nagyon csikis voltam... Tíz perc múlva az ágyon fekve lihegtem, a szemeimet törölgettem a nevetés közben előtört könnyektől és kifáradva néztem Harryre, aki még mindig tökéletes lendületben volt és éppen a blézerét gombolta be. Innen azonnal az interjúra mentek..egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam, felkaptam a polcról a vattacukor illatú parfümömet és telibe fújtam a fiút. Gonosz nevetésben törtem ki, amíg ő halkan káromkodott és szimatolta magát. Elindultam felkelteni a többieket, kezdve a Hanniall párossal. De mikor beléptem a szobába, csak Niall ült az ágyon és maga elé meredt.
- Reggelt, Nialler, hol van Hannie? - vigyorogtam a szöszi arcába, de ő nem válaszolt. Kezdett megrémíteni a helyzet, és mikor Niall arcán végigfolyt egy könnycsepp, az csak rátett egy lapáttal.
- Hol van Hannie? - ismételtem önmagamat hangosabban, de válasz nem érkezett most se.
A kiabálásomra viszont beözönlött az 1D meg az Fy...legalábbis az, ami az Fyből maradt.
- Ne üvöltözz már vele, nem látod, hogy ki van készülve? - kérdezte Harry.
- Ő van kikészülve? Hannie eltűnt! - akadtam ki.
- Hannie a barátnője! - kiabált most már Harry is.
- A fenébe már, legalább Ti ne veszekedjetek! - állt be közénk Louis, Kendra pedig befogta a számat mielőtt még olyat vághattam volna Harryhez, amit később megbánok.
- Hol van Hannie? - érdeklődött Naomi halál nyugodtan.
- Elment. - mondta Niall és a tenyerébe temette az arcát.
- Hubfa?
- Tessék?
- Szfd lö af afcomfól a kefzefd. - motyogtam.
- Ja, bocsi. - nevetett Kendra olyan "jajj, ez de ciki" stílusban.
- Hova ment Hannie, Niall? - kérdeztem mikor elengedett a barna hajú.
- Haza... azt mondta, elege van a drámákból.
Pár perc csend...előbb Jessie, most pedig ő. Úgy éreztem magam, mintha az Éhezők viadalába csöppentem volna, csak éppen mi tízen voltunk. De ketten már "kiestek". Naomira néztem, aztán pedig Kendrára. Tegnap délelőtt még mind egy kocsiban ültünk és nevettünk, most pedig minden a feje tetejére fordult.
- Fiúk, mennetek kell. - jegyezte meg Naomi az órára pillantva.
- Biztos ne maradjunk? - kérdezte Zayn.
- Biztos...csak...siessetek. - harapott az alsó ajkába Kendra.
Az öt fiú elindult az ajtó felé, mi pedig követtük őket, majd szó nélkül becsuktuk az ajtót, miután kimentek. Régen fél órán keresztül integettünk nekik...ma már minden megváltozott. Leültünk a kanapéra és úgy meredtünk az életnagyságú festményre, amin még öten voltunk. A helyzetünk jelenleg kilátástalan volt, itt ültünk hárman, és ha Sunnyt bevesszük, ő akkor sem tud egyszerre két embert helyettesíteni.
- Mi legyen? Mi is megyünk? - kérdeztem csendesen, mire Kendra fejbe vágott.
- Azt már nem! Ha beledöglök, mi hárman akkor is együtt maradunk! - ordította a fülembe, de valahogy ez most mégis jól esett.
- Kendra... - kezdte Naomi.
- Ne ellenkezz, ha nem akarsz te is egy tockost! - emelte fel Kendra egy hatalmas mosollyal a kezét.
- Szeretlek titeket. - nevetett fel Naomi könnyezve.
- Na és...mit csináljunk ma, ha már megbeszéltük? - kérdezte Kendra.
- Hát, reggel még arra gondoltam, hogy felhívhatnánk Sunnyt és elmehetnénk vele vásárolni, hogy összeszokjunk. De nem tudom, hogy ezek után van e kedvetek... - vontam vállat.
- Vásárolni? Naná, hogy van, jobb, mintha itt depiznénk. Meg elmehetnénk fodrászhoz is. Vagyis Amberhez. Új Fy. - pattant fel Naomi.
- Félek, hogy az emberek nem fogják annyira szeretni az újat, mint a régit. És Sarah...- kezdte Kendra, de akkor szinte szabályszerűen csörögni kezdett a telefon. A sors fintora volt, hogy Sarah hívott.
- Lányok, holnap szerepelni fogtok az Alan Carrban, hívjátok Sunnyt is, és így fogtok bemutatkozni, mint az új csapat.
- Hannie is lelépett. - böktem ki a telefonba, mire kisebb csend következett.
- Tessék? - értetlenkedett a menedzser.
- Hannie-is-lelépett. Már csak hárman vagyunk. Sunnal négyen.
- Ki vagyok hangosítva?
- Ki...
- Akkor ide figyeljetek. Ha még valaki tervezi, hogy tönkretegye a karrierét, az szóljon most.
Mindhárman összenéztünk.
- Maradunk. - jelentettük ki egyszerre.
- Akkor mint mondtam, holnap Chatty Man. Hannie nélkül. - tette le a telefont.
- Furcsa lesz nélküle...nélkülük...oda menni... - motyogta Naomi.
- Megoldjuk. Öltözzünk, én felhívom Sunnyt, hogy van e kedve jönni.
- Oké. - válaszolták egyszerre, és mind elindultunk a hálószobák felé.
Sunnynak elég volt annyit mondani, hogy "vásárlás", és azonnal beleegyezett abba, hogy velünk jöjjön. Mire elkészültem Kendra és Naomi már a nappaliban álltak. Fél óra múlva Sunny is megérkezett, és elindultunk vásárló módban a pláza felé. 1, Kendra 2, Sunny 3, Naomi 4, Chelsea

Hiperaktívan verekedtük be magunkat különböző boltokba. Ha valaki annyira szeretett vásárolgatni, mint mi, könnyen beilleszkedhetett hozzánk. Kiderült, hogy eléggé sajátos stílusa van mindenkinek a csapatban, mégis ugyanazokat a dolgokat szeretjük. Tehát érdekes csoport voltunk. Út közben sokan megállítottak minket, és páran keresték az Fy tagjait, meg kérdezték, hogy Sunny hogyhogy velünk van. Mi csak megöleltük őket és azt mondtuk, nézzék holnap az Alan Carrt. Csináltak velünk közös képeket. Nálunk hagyomány volt, hogy a rajongókkal készülő képek ne olyanok legyenek, mint normális hírességeknél. Az egyik képen például Kendra nyakába másztam, Sunny meg Naomiéba, közöttünk meg két rajongó nevetett a hülyeségünkön. De olyan kép is előfordult, ahol Kendra lónak használt engem és a hátamon ült. Bementünk a kedvenc üzletünkbe, a New Yorkerbe. Onnan még sose sikerült üres kézzel távoznunk.
- Nézzétek azt a pólót! - kiáltott Sunny.
- Pirosban jobb, nézd! - tartottam fel.
- Egy fenét, a fehér jobb...
- Kérdezzük meg a rajongókat.
Felvettük az ugyanolyan pólót, csak más színben, Naomi lefényképezett és fel is rakta twitterre.
@Fy_Naomi: Fehér, vagy piros?

- Lehagytad a fél fejemet! - nevettem fel, mikor megláttam a fotót.
- Ez Naomi egyedi fényképezéstechnikája. - nevetett Kendra is, Naomi meg levadászott minket egy sállal dühében.
- Beülünk a Starbucksba? Leszakad a lábam ettől a hülye magassarkútól. Ha tudom, hogy ekkora túrát szerveztek, edzőcipőben jövök. - vigyorgott Sunny fizetés közben.
- Üdv a csapatban! - vigyorgott Naomi.
- És akkor irány a Starbucks! Megkívántam a tejeskávét Sun miatt. - csillogott Kendra szeme, majd áthurcoltuk magunkat az üzletbe.
- Egyébként, ha mi vásárolunk, általában végig sétáljuk az egész plázát. - jegyeztem meg, miközben belekortyoltam a kávéba.
- Ezért se veszünk fel magassarkút... - kezdte Kendra.
- Meg azért se, mert orraesnénk benne. - fejeztem be a mondatot.
- Ikertelepátia! - képedt el Naomi.
Sunnyval megbeszéltük, hogy szívesen lenne Forever Young tag, és holnap örömmel tart velünk az Alan Carr Chatty Manbe. Ez megnyugtató hír volt, hiszen nélküle elég cink lett volna bemenni hárman. Ezek után már csak Amberhez mentünk át. Fazonra vágta a hajunkat, meg Naomié eléggé megnőtt, szóval nőiesedett a Londonban töltött több, mint fél év alatt. Hihetetlen, hogy hét hónapja voltunk kint Angliában. Januárban jöttünk ki, és nyár közepe felé jártunk. Hát igen, beköszöntött a nyár. Az 1Dnek megígértük, hogy velük megyünk nyaralni, mondjuk a helyszínt még nem osztották meg velünk. Egyébként Naomi nem hitte el, hogy nőiesedett...pedig ezt Zayn is észre vette, de ahányszor utalt a lány szépségére, Nao nem is vette észre. Majd ki kell mosnom a fejét egyszer. Mert ha így halad, Zayn hiába udvarolja körbe, egyedül fog meghalni. Amber épp pár világosbarna melírcsíkot csempészett a hajamba, mert eléggé...sötét volt. És én már untam. Viszont mikor megszárította, mindenkinek elállt a lélegzete. És nem azért, mert jól sikerült a munka.
- RÓZSASZÍN?! - akadtam ki, és a fejemet fogtam.
- Igen, de nyugi, holnapra kifakul és világosbarna lesz, tudod ez egy új fajta festék... - nyugtatott Amber.
- De addig rózsaszín leszek?
- Haha, Chelst nyakon hányta egy pegazus! - vihogott Kendra.
- Én azt hittem, a Skittles zsiráf. - jegyezte meg Sunny.
- Mindketten tévedtek! Nyancat a bűnös! - röhögött fel Naomi is.
- Én így haza nem megyek... - sóhajtottam.
- A fiúk értünk jöhetnének. - ajánlotta Kendra.
- Harry nem láthat meg így! - sikítottam.
Végül beláttam, jobban járok, ha Harry lát, és nem több száz rajongó. Persze Kendra kezeskedett róla, hogy az egész világ lássa a rózsaszín fürtjeimet...
@Fy_Kendra: És Harry még így is szereti...This is love, this is love, this is loveee

- Te dög! - nevettem fel, mikor megláttam.
- Én vagyok a döööög! - takarta el a szemeit Kendra egy hatalmas vigyorral.
- Én inkább hülyének neveznélek titeket. - nevetgélt Liam elől.
- Azt már túl sokszor hallottuk.. - vigyorgott Naomi.
A nap további része is ilyen jól telt. Mondjuk délután öt körül értünk haza, tehát nem voltak óráink beszélgetni. A fiúk elmesélték, hogy milyen volt az interjú. Sunnyt hazadobtuk, és rávettük, hogy költözzön hozzánk. A ház hatalmas volt, és üres...Este a napi programok miatt jóleső fáradtsággal dőltem be Harry mellé az ágyba, aki röhögőgörcsöt kapott, mikor a szemébe hullott egy rózsaszín tincsem.

Thanks for reading :)

My Guardian Angel

2012. augusztus 19., vasárnap ? 0 Atashinchi ?

A rajzot hálistennek senki sem látta, legalábbis az nem látta, akinek nem kellett. Elégedetten lépkedtem vissza a graffitis fal elé. Elég groteszk módon sikerült beállnom egy pózba az egyéni fotózáson. Ez azért volt, mert szüntelenül Harryvel néztem farkasszemet. Sokszor kérdezték, miért nem jöttem még vele össze, hiszen már régóta csorgatom utána a nyálam. Őszintén? Legszívesebben már a nyakába ugrottam volna, mikor először megláttam. De az olyan szerelem, ami gyorsan jön, gyorsan megy. Ezért igyekeztem addig húzni mindent, amíg nem támad le. A tervem egész jól ment. Mintha olvasna a gondolataimban, pimaszul elvigyorodott, és beleharapott az alsó ajkába. Ösztönösen utánoztam a mozdulatot, miközben a tekintetemmel az övét kerestem. Mikor a zöld íriszei belefúródtak a szemembe, pár pillanatra vaknak éreztem magam. Mást nem is láttam, csak a szemeit, amik jelenleg egy macskáéhoz voltak hasonlíthatók.
- Ezaz! Maradj így! - zökkentett ki a fotós, miközben épp Harryt faltam a szemeimmel. Csak értetlenül bámultam a fickót, aki csak azt sóhajtotta, hogy "elrontotta a varázst".
- Én vissza tudom hozni...Harold, dobd le a pólód! - vigyorgott Kendra, mire felnevettem és csak a fejemet ráztam, meg egy pillantással visszatartottam Harryt attól, hogy megszabaduljon a ruhájától. Kendra kijelentése amúgy is zavarba hozta, így már nyoma sem volt az előbbé énjének, csak egy kisfiú mosolyát sikerült az arcára varázsolnia. Elképesztő, de még így is jó pasinak tartottam. Helyet adtam Hannienek, és sok sikert kívántam neki az egyéni fotózáshoz, már csak a nyafogós fényképész miatt is. Louis szorgosan integetett nekem, hogy menjek oda, én pedig felvont szemöldökkel indultam meg felé. Menet közben nyomtam egy puszit göndörke zavarodott arcára ahogy elhaladtam mellette. Vagyis próbáltam elhaladni mellette, mert visszahúzott és a karjai közé zárt. De időközben megérkezett Lou is és rángatni kezdett.
- Hazza, csajos dolgokról akarok beszélni vele, szóval, legyél szíves. - kérlelte Louis a makacs fiút, miközben a csuklómnál fogva ráncigáltak, aminek köszönhetően rongybabának éreztem magam. Végül Lou bizonyult erősebbnek. Vagyis inkább Harry félt, hogy kitépik a karomat, szóval elengedett.
- Sietek vele megbeszélni a "csajos dolgait". - kiabáltam hátra neki, miközben Louisra mutattam.
A répa szerető barátunk olyan helyre akart elvezetni, ahol senki sem halhatja meg miről akar velem beszélni. Először nem igazán értettem, hogy miért nem mondja meg a legjobb barátjának. Ekkor elkezdtem kapizsgálni valamit. De az...nem fordulhat elő. Viszont muszáj volt róla megbizonyosodnom.
- Louis, ugye nem vagy belém esve? - pislogtam rá nagy szemekkel.
- Mi? Jajj, dehogyis! Te Harryé vagy... - hadarta.
- Nem vagyok senkié! - akadtam ki.
- Igen, igen, persze, persze. - motyogott sunyin az orra alatt.
- Amúgy, mi volt ilyen sürgős? - puffogtam, miközben kiértünk a fotózás helyszínéről a nyílt utcára.
Utca. Csodás. Jöhet a következő újságcikk, aminek a címe: "Harry Styles a legjobb barátjával lett megcsalva". Szó nélkül lépkedtem a mellettem sétáló Louis mellett, aki épp azon gondolkozott, hogy öntse szavakba a gondolatait. Ez a "csajos dolog" komolyabb lehet, mint hittem. Nem szólaltam meg, amíg ő nem kezdett beszélni. Nem akartam kizökkenteni az amúgy is gondolom cifra gondolatmenetéből. Végül, pár perc hümmögés után rájött, miért is rángatott magával. Jött a szóáradat, miszerint szörnyen megbánta, amit részegen tett. Én csak annyit tudtam motyogni, hogy később talán ne hörpintsen le mindent ami a keze ügyébe kerül. Itt elgondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem veszélytelen ez az egész, mi van, ha az ő italukba is belekevernek valamit?
- És Kendra... - zökkentett ki Louis, mire megtorpantam.
- Mit akarsz Kendrától? - siettem utána, mert a megállásomat ő észre se vette, csak tovább trappolt.
- Kendra aranyos lány. És olyan pici, meg vicces. Viccesebb, mint te. - megragadta a vállam és rázni kezdett, miközben a csillogó kék szemeit akkorára nyitotta, mintha egy kiskutya veszett volna el benne.
- Jó, értem, kitalálok valamit. De Kendra nem tudhatja meg, hogy bejön neked, mert akkor nem fog veled menni. Sőt, szerintem így kettesben nem indulna el veled sehova. A tegnapi Jessie ügy után semmiképp. Kendrát régóta ismerem és imádom. Ha megbántod, az én dühömmel is számolni fogsz, répamanó! - fenyítettem be úgy, hogy a mutatóujjam az orra elé nyomtam, mire ő nyelt egyet, jelezve, hogy esze ágában sincs megbántani a lányt. Időközben elhaladtunk egy vicc bolt mellett. Jut is eszembe...
- Mi az, hogy Kendra viccesebb nálam? - vontam fel a szemöldököm.
- Vegyünk vízibombát. - javasolta békítően, és kinyitotta az ajtót, majd előreengedett.
Megdobtam a hajam, direkt úgy, hogy arcon találja, és beléptem a kis üzletbe. Louis csak nevetni tudott az előbbi dívás megmutatkozásomon. Vagy csak egyszerűen jó kedve volt azért, mert úgy döntöttem, segítek neki behálózni Kendrát. Már el is döntöttem, hogy fogjuk csinálni, de ahhoz Harry is kellett. Fél órát töltöttünk a boltban. Volt itt minden hülyeség, amire a hozzánk hasonló hülyéknek szüksége lehetett. Végül mégis csak egy zacskónyi vízibombával hagytuk el az üzletet. Úgy voltunk vele, hogy ha később lesz több időnk, még visszatérünk. Mikor megpillantottuk a graffitis fal előtt Kendrát, ahogy épp unottan követi a fotós utasításait, mindkettőnk arcára rakoncátlan vigyor ült ki. Ezt a lány, mikor meglátott minket egy "Nektek meg mi az isten bajotok van?" pillantással díjazta.
- Még nem találtam ki semmit. - jegyezte meg Louis.
- Ne aggódj. Én már mindent elintéztem. Vagyis kigondoltam. - veregettem meg a vállát.
Az egyik széken ücsörgő ismerős mögé léptem, eltakartam a szemeit és a vállára raktam az állam.
- Na ki vagyok? - vigyorogtam Harry fülébe.
- Humormanó? - találgatott. - Hideg a kezed, nem fázol?
- Téves! - jelentettem ki és elkaptam a kezét, majd Louis társaságába cibáltam.
- Szóval, meghívjuk Kendrát az állatkertbe... - magyaráztam.
- Miért pont az állatkertbe? - értetlenkedett Lou.
- Mert állatkertbe akarok menni! - rikácsoltam, mire Harry befogta a szám.
- Értettük. Állatkertbe megyünk. De avassatok be, hogy pontosan miért is? - kérdezte egy halvány mosollyal.
Louis felvázolta a szörnyű helyzetét. Egy kicsikét még drámázott is hozzá. Én pókerarccal leültem egy székre és átkaroltam a térdeimet, majd a modelleket is megszégyenítően pózoló Kendra irányába néztem. Neki ez mindíg olyan könnyen ment. Nekem kellett egy fél óra, mire felszabadultam, ő pedig ahányszor a kamerák kereszttüzébe került azonnal őszinte mosolyt varázsolt az arcára. Mikor a fotós Naomit szólította azonnal megkörnyékeztem Kendrát.
- Szijaaa! - vigyorogtam rá.
- Neked mi bajod van? - nevetett rám, közben pedig beleharapott egy zöldalmába.
- Lenne kedved velünk állatkertbe jönni? - tértem a lényegre.
- Vele...TEK? - vonta fel a szemöldökét.
- Hát velem...Harryvel...Louissal... - soroltam ártatlanul.
Kendra elhúzta a száját és úgy fixírozta az arcomat, hátha ki tudja venni belőle, hogy mire készülök. Végül (tíz perc erőltetett pókerarc után) feladta.
- Oké. De én cirkuszba akarok menni. - jelentette ki.
- De én álla...jó. Cirkusz. - morogtam.
- És nem lépsz le Harryvel...
- És nem lépek le Harryvel. - ígértem.
Egy édes vigyorral suhantam vissza a fiúkhoz és Harry nyakába ugrottam, ő pedig a meglepettségtől épp csak meg tudott tartani.
- Minden elintézve. Cirkuszba megyünk, nem állatkertbe. - húztam el a szám.
- Hála a jó égnek. - sóhajtott Harry, mire dühödten összekócoltam a haját. Igen ám, de mikor ki akartam húzni a kezem a hajzuhatagból...nem ment.
- Öhm... gáz van. - pislogtam a fejére, és még egy utolsó próbát bevetettem, hogy kihúzzam a kezem, de Harry csak sziszegett. Pánikba esett fejjel néztünk egymásra.
- Pauuuul. - nyöszörögte Harry.
- Nyugi, megoldom! - ajánlotta Louis és elővarázsolt egy ollót.
- Ne merd! - fenyítettük be egyszerre göndörkével, majd mindkét fiú hülyén nézett rám.
- Mi van? Szeretem a nőies hajad. - forgattam a szemem, mire Louis röhögőgörcsöt kapott és Susan Boyle nevét kezdte ismételgetni. Úgy döntöttük megkeressük Ambert, hogy kiszabadítson. Elég érdekes volt feltartott kézzel járkálni. De Harold loboncáért mindent. Mikor Amber, és a vele beszélgető Minette megláttak minket sikítvozva nevettek fel, aminek köszönhetően beözönlött az 1D, Sunny, és az FY is. Sarah is benézett, és elkerekedett a szeme, mikor meglátott.
- Téged nem lehet egy percre sem egyedül hagyni vele? - rikácsolta, mire valaki benyitott.
- Bocsi, hogy késtem, de kitaláltak nekem vala...te jó isten! - Jeremy pislogott párat, majd néhányszor megrándult a szájának a széle, és már nevetett is. Remek. Összegyűlt az egész csipet csapat. És Sarah kivételével mind rajtam és Harryn nevettek. Legszívesebben elsüllyedtem volna. Amber megtörölgette a szemeit, majd elkezdte kiszabadítani a kezem. Röpke húsz perc alatt meg is volt. De legalább szegény Harryt nem kellett megkopasztani.
- Többet nem túrhatsz bele a hajamba. - jegyezte meg, mire erőltetetten felnevettem.
- Visszatérhetünk a munkához? - húzta fel a szemöldökét Jessie flegmán.
- Most mi a baj? - értetlenkedtem.
- Ez. Hogy jajj, Chelscica meg Harrycica milyen cukik, jajj, jöjjenek már össze. Ebből áll az egész nap, a helyett, hogy csinálnánk valamit. Tudjátok mit? Lelépek. Csináljátok egyedül. Én már unom ezt a sok nyáladzást. Meg hogy folyton körülöttetek forog a világ...
- Persze, hogy körülöttünk forog, híresek vagyunk. - dörmögte Naomi az orra alatt.
Jessie kivágta az öltöző ajtaját és faképnél hagyott minket. A jókedv elmúlt, helyette csend lett. Nem az a nevetés utáni jóleső csend, hanem a kétségbeesés csendje. Mi lesz most?
- Most mi legyen? Honnan szedünk egy tinilányt?
- Miért mondtok le ilyen gyorsan Jessieről?
- Ha ő a fejébe vesz valamit megteszi.
- Fogadok, hogy már a reptérnek telefonál...
Ilyesféle mondatok szólaltak fel hirtelen, én pedig csak magam elé bámultam, miközben az ajkamba haraptam. A tekintetem Jeremyre emeltem, és egyszerre villant a fény a szemünkben.
- Minette, öltöztesd be Sunnyt. - mondtam rekedten, mire a stylist nem kérdezett semmit, csak intézkedett. Megérdeklődte Sun méretét, és elindult a gardrób felé.
- Lányok, imádlak titeket, de én nem vagyok színésznő... - dadogta a vörös.
- Csak hogy...a műsornak folytatódni kell...a fotózásnak is...vagy Jessievel, vagy nélküle. - szólalt meg Jeremy is, mire Hannie a tenyerébe zokogott. Fogalmam sincs, hogy bírtam ki sírás nélkül, de a tudat, hogy az egyik legjobb barátnőm távozása nem érzékenyített el, megrémített. A szemeim ki voltak száradva, és Harryre néztem. Tényleg ezek miatt lépett le?
- Figyeljetek...kérlek, ne becsüljétek túl a képességeimet. - jött elő Sunny átöltözve.
- Menni fog. Hidd el. Segítened kell rajtuk. - biztatta Liam.
Tumblr_m834g08yr11rni95qo1_500_large

Sunny, az első fotózásán a Forever Younggal
Sunnynak a bizonytalanságával ellentétben nagyon jól ment a fényképezés, igyekezett mindent kihozni magából. Az aznapi forgatást eltörölték. A forgatókönyvíróknak idő kellett, amíg kitalálják Jessie távozását a sorozatból, és Sunnyt beleírják. A nap további része csendesen telt. Nyoma se volt a délelőtti vidámságnak. Mikor hazaértünk, a gyanúnk beigazolódott. Jessie sehol se volt, a bőröndjei eltűntek, az ágyán pedig csak egy levél állt.

Sziasztok!

Tudom, bunkó dolog így itthagyni titeket.

De én ezt már nem bírom tovább. A folyamatos munka egyszerűen kikészít. Haza fogok menni.

Kérlek, ne próbáljatok megállítani. Tudom, ismertek már annyira, hogy engem hagyni kell elmenni.

Sajnálom, hogy így letámadtalak titeket. Remélem, boldogok lesztek, és időnként hallunk majd egymásról.

Ölel: Jessie

Eddig bírtam. Leültem az ágyra, a lábaimat magamhoz húztam, a fejem a térdemre hajtottam és úgy meredtem a semmibe. Nem tudom mennyi időt töltöttem ott, mikor valaki benyitott. Rá se néztem. Tudtam, hogy ő az. Az "incidens" után nem is beszélgettünk. Leült mellém és magához húzott úgy, ahogy voltam. Nem kellettek szavak. Nem kellett megszólalnia. Belélegeztem az illatát, ami jelenleg a biztonságot jelentette számomra és a megnyugvást.
- Harry... - suttogtam a sötétben.
- Mit fogsz csinálni?
- Fogalmam sincs.
- Ki kéne találnod, mit akarsz.
- Jelen pillanatban, csak téged.
Halkan felnevetett, és jobban magához húzott.
- Komolyan mondtam.
- Ki vagyok én, hogy visszatartsam Jessiet? - kérdeztem reménytelenül.
- Nem kell visszatartanod. A többieket kell itt tartanod. Teljes káosz van mindenkinek az agyában.
Egy sóhaj tört fel a torkomból, és óvatosan felálltam, majd Harryt a kezénél fogva behúztam a szobámba. Eszem ágában sem volt most vele szórakozni. A jelenléte megnyugtatott és erőt adott, ezt pedig nagyon jól tudta ő is. Kivételesen nem egy óráig zuhanyzott, hanem pár perc alatt megvolt és ledőlt mellém az ágyba, én pedig azonnal hozzábújtam. Eldöntöttem, hogy nem fogom hagyni, hogy ilyen ügyek miatt szétessen a csapatunk. Túl sokat változunk. Túl sok lesz a ki nem mondott problémák száma. Itt még nem tudtam, hogy életem egyik legszörnyűbb időszakának nézek elébe....

- Nincs szükségem Harryre, hogy boldog legyek. - jelentettem ki az éjszakának.
- Dehogy nincs. - jött elő a hasonmásom a gardróbból.
- Remek. Megint egy idióta álom. - fújtattam és ülő helyzetbe verekedtem magam, hogy ránézhessek az álombeli ikertestvéremre.
- Ha nem lennél ilyen idegesítően komoly mostanában, semmi gáz nem lenne. Meg különben is, mióta érdekel téged...vagyis engem...mások véleménye? - itt felpróbált egy rózsaszín kalapot.
- Ha nem lennék mostanában ennyire frusztrált, nem álmodnék ilyen hülyeségeket. - a tenyerembe temettem az arcom és elkezdtem nyomorgatni hátha felkelek.
- Ha most lelépsz, örökké kísérteni foglak az álmaidban.
- Ez nevetséges. De ne kímélj, mivel akarsz velem megbeszélni?
- Hallgass rám. Ha így folytatod, a Forever Youngnak annyi.
- Miért lenne annyi? Ugyan olyan jóban vagyunk egymással, mint az elején.
- Komolyan gondolod? - vonta fel a szemöldökét.
- Százszázalékig biztos vagyok benne. És most ha nem gond, aludni szeretnék. Álom mentesen. - visszadőltem az ágyba.
Részlet a Forever Young 23. részéből.

Thanks for reading :)

I got three little words..

2012. augusztus 14., kedd ? 0 Atashinchi ?

Az este további része normálisan telt, a többiek lassan kijózanodtak, és elmentünk aludni. Harryt otthagytuk a kanapén. Az este közepén viszont betalált a szobámba és csatakiáltással rám ugrott, de úgy, hogy frászt kaptam.
- Neked ilyenkor mi bajod van? - förmedtem rá.
- Ágyúgolyónak képzelem magam. - vigyorgott, én meg rádobtam az elégedett képére a takarót és hátat fordítva a nevetésének próbáltam elaludni.
- Chelsea... - hallottam meg a bátortalan hangját.
- Hm?
- Elfelejtettél valamit...
- Jóéjt, hülyegyerek. - morogtam.
- A jelző nélkül jobban esett volna. - durcáskodott és hallottam, ahogy ő is megfordul.
Átlagos esetben elkezdtem volna bocsánatot kérni tőle és ölelgetni, már csak az ellenállhatatlan arca miatt is. De ez most azon kivételes alkalmak egyike volt, mikor állva is elaludtam volna, és nem volt időm arra, hogy kiengeszteljem a sértett göndörkét. Majd holnap kitalálok neki valamit...nem tudom...kap tőlem gumicukrot, azt szereti...Mondjuk haribot.
Másnap reggel
Nem tudom, mikor sikerült hozzábújnom Harryhez, de ahogy látom ő sem nagyon tiltakozott, mert már egymással szemben feküdtünk, ő szorongatott, én meg egy macska ügyességével simultam hozzá. Gondoltam rá, hogy fel kéne keltenem, de az arca olyan volt, mint egy angyalkának. És most nem túlzok...a göndör haja rásegített, ráadásul most nem vigyorgott olyan ravaszul. Egy nyugodt kisfiú benyomását keltette. Aztán kikeltem az ágyból, és megláttam, milyen nagyra nőtt ez a bizonyos kisfiú. Már megint az "egy szál boxerben alszom" akcióján volt, szóval betakartam. Először is, mert megfázhatott volna. Másodszor pedig azért, mert nehogy véletlenül meglássa valaki azt, ami az enyém. Jó, még nem az enyém. De na! Felkaptam magamra pár elviselhető ruhát. A borító fotózásra úgyis átöltöztetnek. Kíváncsi vagyok, Minette milyen ötlettel áll elő. Ő mindíg kitalál valami...egyedit. Igyekeztem halk lenni, mert nem lett volna szerencsés, ha Harry pont arra kel fel, hogy épp egy szál bugyiban birkózok az egyik makacs gatyámmal, ami nem hajlandó kijönni a szekrényemből. Végül sikerült elkészülnöm, és csendesen kinyitottam az ajtót, majd lerobogtam a lépcsőn. A kanapén Naomi firkálgatott.
- Mit rajzolsz? - néztem rá érdeklődően.
- Majd meglátod. - mondta sunyin, majd bevágott egy sátáni kacajt.
Nem kérdezősködtem tovább. Ha Naomi sátánian nevet, az csak rosszat jelenthet, így jobb békén hagyni, és csendesen kivárni, még előrukkol a gonosz kis terveivel. Jut eszembe, gonosz kis terv...
- Jessie hol van? - vigyorogtam.
- Azt hiszem, épp sminkel. Nem vágom minek, mert Amber úgyis le fogja mosni. - válaszolt Nao, de közben ugyanúgy belemerült a rajzába, mint az előbb. Tehát rám se nézett.
- Óóóó, Jessie! - ugráltam fel a lépcsőn, egyenesen szöszi barátnőm szobája elé, majd kopogás nélkül berontottam, ő pedig beugrott a takarója alá, mert éppen fehérneműben keresgélt a ruhái közt. Mikor meglátott, megkönnyebbülten kifújta magát és kimászott az ágyból.
- Már azt hittem, valamelyik idióta hím rontott be...te mit vigyorogsz? - vonta fel a szemöldökét, mire én csak a fejemet ráztam. - Ha már ott vagy, legyél szíves becsukni az ajtót...
- Ja, upsz, bocs... - ezzel behajtottam a szobája ajtaját, és mögé osontam. Mikor meglátott a tükörben türelmetlenül nézett rám.
- Mondd, mit követtem el az este részegen, ne kímélj. Melyikre másztam rá?
- Hát tulajdonképpen TE senkire. Viszont VALAKI...
- Csak mondd. - nyöszörgött kétségbeesetten.
Úgy döntöttem, nem húzom tovább az agyát. Kikerestem a tegnap készül Louis "puszis" képet és Jessie orra elé nyomtam, mire a szőkeség felsikított.
- Miért van ennek a homoszexuálisnak a nyelve az ÉN számban? Mondd, hogy szerkesztett! MONDD! MOST! - a végén már teljesen kiborult.
- Lou annyira meleg, mint amennyire ez a kép szerkesztett...
- Akkor ügyes vagy. Photoshop?
- Jessie, a kép eredeti.
A lány kihúzta magát, és vadul kivágta a szoba ajtaját, majd elindult a vendégszobába. Nem tudtam, mi ez a hirtelen fellángolás, de kötelességemnek éreztem követni őt. Berontott a szobába, ahol Lou és Zayn aludtak.
- Ébredj fel te elmeháborodott, és smárolj le! Legalább had tudjam, hogy jó volt! - rázta Louist, mire én elkezdtem sípolva nevetni. Lou álmosan nyitogatta a szemeit és laposakat pislogott a lányra, aki a fiú pólóját szorongatta. Egy percig még megbabonázva nézte Jessiet, majd berántotta az ágyba és ránehezedett, azután megpróbált visszaaludni.
- Te trampli! Nem azt mondtam, hogy nyomj össze...
Mikor Zayn is felkelt Jessie jajjveszékelésére, és értetlenül nézett rám, csak megvontam a vállam, és úgy döntöttem, megnézem mit csinál a túlméretezett bébim. Óvatosan kinyitottam a szobám ajtaját, hátha alszik még. De az ágyban nem volt. Benéztem a fürdőbe, és a látvány miatt, ami fogadott, neki kellett dőlnöm az ajtófélfának. Direkt csinálja? Tuti.

Mikor meglátott a tükörben felcsillant a szeme.

- Törpi, nem láttad az övcsattomat? Kiesett. Segítessz megkeresni?

Nagyot nyeltem.

- Majd később visszanézek. Egyébként görnyedt vagy. - jelentettem ki halál komolyan és rázártam az ajtót.
- Lányok! - hallottuk Sarah hangját, most jött be a bejárati ajtón. Kezdődik. Harry kijött a fürdőből és halál nyugodtan elnyúlt az ágyamon, csak hogy idegesíthesse a hamarosan benyitó menedzsert. A nőnek nem kellett sok idő, mire a szobámhoz ért. Próbáltam felvenni a legnyugodtabb arcomat, de mire kinyitotta az ajtót, egy zavart kislányhoz voltam hasonló. Harry egy tenyérbemászó vigyorral intett a meghökkent nőnek. Sarah egy pillanatig tátogott, aztán kifújta magát.
- A többi is itt van? - vonta fel a szemöldökét, mire Hazzával egy emberként kezdtünk bólogatni.
- Remek. Akkor mától plusz öt gyerekre kell figyelnem, mert a másik öt bébi nem bírja ki nélkülük. Én már meg se próbálok ellenkezni. Tíz perc múlva a kocsiban találkozunk. Amelyik nyálgép késik, itt hagyjuk. - szűkítette össze a szemeit, majd egyedül hagyott minket.
- Nyertünk? - értetlenkedett Harry, mire felnevettem és beugrottam mellé az ágyba. Pontosabban rá.
Igyekeztünk nem késni, és mind a tízen a bejárat előtt szobroztunk a megbeszélt időbe. Mikor Sarah meglátott minket, hülyén nézett ránk.
- Ugye tudjátok, hogy az ajtó nyitva van? - kérdezte és értetlenül kinyitotta, mire kitornyosultunk, miközben "tudtam én", és "én megmondtam", meg "ja, persze, tudtuk" motyogások hagyták el a szánkat. A jelenet mosolyt csalt az arcomra, mert olyan volt, mintha egy nagy család lennénk. Vagyis inkább hatalmas család. Benyomultunk az autóba. Harry és Naomi között szorongtam. A fekete hajú hölgyemény még mindig a rajzolgatással volt elfoglalva, de mikor meg akartam nézni mit firkál, elfordult. Kendra mikor meglátta a készülő remekművet ránézett az értetlen fejemre, majd vad nevetésben tört ki. Útközben felvettük Sunnyt is, ahogy tegnap bevásárlás közben ígértük neki. Mikor beszállt a kocsiba, első dolga volt beverni a fejét, majd szédelegve megfejelni a segítségére igyekező Liamet. Ezek után két tinibálvány fogdoshatta a sajgó homlokát felváltva. Megérkeztünk a fotózás helyszínére, ahol már Minette ott ugrált és integetett Amberrel. Odarohant a kocsi ajtajához, mikor meglátta, hogy kinyílt, de eléggé meglepődött, hogy nem egy törpeméretű lány, hanem egy nagyra nőtt fiú magasodik felé. A nagyra nőtt fiú jelen esetben Zayn volt, Minette pedig értetlenül pislogott fel rá. Igen. Én a One Directiont még mindig fiúnak hívom, hiába lépték át mind a 18at. Öt...férfi? Majd ha megkomolyodnak akkor....De tekintve, hogy ilyen nem lesz, maradnak a mi fiaink.
- Olyan menő lesz a DVD borító! Olyan gettós! - újságolta a stylist mikor Zayn után előbukkantunk mi is, és elkezdett rángatni az öltöző felé.
- Majd jövünk...remélem. - kiabált hátra a fiúknak és Sunnynak Kendra.

1, Hannie 2, Kendra 3, Nao 4, Chels 5, Jess
Amber nekiállt egy laza sminkelésnek. Kendra megkérdezte, hogy ülepesebb gatya nem volt e, majd egy óra után kezdhettünk. Beálltunk egy téglafal elé, amire a Forever Young volt felgraffitizve. A fényképész türelmetlenül nézett ránk.
- Javasolhatom, hogy álljatok be egy pózba?
- Planking! - kiáltotta Hannie, és egyszerre kidőltünk, a fotós meg a fejét fogta.
- Az már lejárt! Owling! - kiabált be Zayn, mire bagoly pózba álltunk.
Végül sikerült minket rávenni, hogy pózoljunk be, persze a fotós is közreműködött ebben. Mikor szünetünk volt, értetlenül nézelődtünk a fiúk és Sunny után.
- Nekem mindegy hol vannak. Keressünk valami kaját, kilyukad az oldalam. - nyavalygott Jessie.
- Néééézzétek mit hoztunk nektek a mekiből! - üvöltözött Lou nem messze tőlünk.
- Ezek gondolatolvasók. - jegyezte meg Kendra és lecsapott az egyik happy mealre.
- Úgy gondoltuk gyerekmenüt hozunk. Ne kérdezzétek, miért. - röhögött Liam, mire az fyn kívül mind felnevettek. Később se tudtuk meg, hogy mi volt olyan vicces. Ez már az ő titkuk marad.
- Ó. Motkány. - emeltem fel a játékot amit benne találtam. Valami rezgő izé volt. Ráraktam Harry vállára és felhúztam, a motkány pedig végigrezgett a fiú vállán, majd leesett róla.
- Had ne mondjam, mire emlékeztet ez a rezgő bigyó. - jegyezte meg Jessie, mire Hannie beleprüszkölt a kólájába.
- Kész vagyok! - csapta össze a tenyerét Naomi, majd felmutatta az arcát, győztes képpel.
Mikor megpillantottam felsikkantottam, és mielőtt Harry ránézhetett volna kitéptem Nao kezéből, ledobtam a földre és elkezdtem taposni.
- Naaa! Nem ér! - nyavalygott a lány.
- Igen! Látni akarom! Add ide! - sipákolt Harry is.
- Nincs itt semmi látnivaló! - ugráltam a papíron. Teljesen nézhetetlenné akartam varázsolni.
- Óvoda. - jegyezte meg Niall nevetve.
- Akkor nekem is ott a helyem! - ugrott közénk Lou és segített papírt taposni.
- Had nézzem meg! - kiabált Harry.
- Igen, had nézze meg! - kontrázott Nao.
- Neeeem! - üvöltöttem és nekiálltam összegyűrni az egészet, amiben Louis közreműködött.
És a napnak még közel sem volt vége...

Thanks for reading :)

Közérdekű

2012. augusztus 10., péntek ? 0 Atashinchi ?

Sziasztok, kedves olvasóim! :3
Úristen, még sose írtam ilyen részek közti biszbaszt. Kezdem a fő közleménnyel. Szóval, elkezdtem egy új 1Ds blogot, amit remélem ugyanolyan lelkesedéssel fogtok olvasni, mint ezt: http://wingsaremadeto.blogspot.hu/ Nem tudom, mennyire szoktátok hallgatni a zenéket, amiket a részek elejére rakok, szóval oda nem raktam. De ha szeretnétek, fogok.
Megnyugtatok mindenkit, a Forever Youngnak nem lesz vége. Annak ellenére, hogy pár lánnyal a valóságban eléggé eltávolodtunk egymástól. Lehet ezért sincs ihletem mostanában. Holnap szerintem meg lesz a következő rész itt is. Köszönöm mindenkinek, aki megnézi a másik blogomat is.
Chachi el~

Thanks for reading :)

Older Post

// Forever Young-One Direction