Forever Young ~ befejezett

I got three little words..

2012. augusztus 14., kedd ? 0 Atashinchi ?

Az este további része normálisan telt, a többiek lassan kijózanodtak, és elmentünk aludni. Harryt otthagytuk a kanapén. Az este közepén viszont betalált a szobámba és csatakiáltással rám ugrott, de úgy, hogy frászt kaptam.
- Neked ilyenkor mi bajod van? - förmedtem rá.
- Ágyúgolyónak képzelem magam. - vigyorgott, én meg rádobtam az elégedett képére a takarót és hátat fordítva a nevetésének próbáltam elaludni.
- Chelsea... - hallottam meg a bátortalan hangját.
- Hm?
- Elfelejtettél valamit...
- Jóéjt, hülyegyerek. - morogtam.
- A jelző nélkül jobban esett volna. - durcáskodott és hallottam, ahogy ő is megfordul.
Átlagos esetben elkezdtem volna bocsánatot kérni tőle és ölelgetni, már csak az ellenállhatatlan arca miatt is. De ez most azon kivételes alkalmak egyike volt, mikor állva is elaludtam volna, és nem volt időm arra, hogy kiengeszteljem a sértett göndörkét. Majd holnap kitalálok neki valamit...nem tudom...kap tőlem gumicukrot, azt szereti...Mondjuk haribot.
Másnap reggel
Nem tudom, mikor sikerült hozzábújnom Harryhez, de ahogy látom ő sem nagyon tiltakozott, mert már egymással szemben feküdtünk, ő szorongatott, én meg egy macska ügyességével simultam hozzá. Gondoltam rá, hogy fel kéne keltenem, de az arca olyan volt, mint egy angyalkának. És most nem túlzok...a göndör haja rásegített, ráadásul most nem vigyorgott olyan ravaszul. Egy nyugodt kisfiú benyomását keltette. Aztán kikeltem az ágyból, és megláttam, milyen nagyra nőtt ez a bizonyos kisfiú. Már megint az "egy szál boxerben alszom" akcióján volt, szóval betakartam. Először is, mert megfázhatott volna. Másodszor pedig azért, mert nehogy véletlenül meglássa valaki azt, ami az enyém. Jó, még nem az enyém. De na! Felkaptam magamra pár elviselhető ruhát. A borító fotózásra úgyis átöltöztetnek. Kíváncsi vagyok, Minette milyen ötlettel áll elő. Ő mindíg kitalál valami...egyedit. Igyekeztem halk lenni, mert nem lett volna szerencsés, ha Harry pont arra kel fel, hogy épp egy szál bugyiban birkózok az egyik makacs gatyámmal, ami nem hajlandó kijönni a szekrényemből. Végül sikerült elkészülnöm, és csendesen kinyitottam az ajtót, majd lerobogtam a lépcsőn. A kanapén Naomi firkálgatott.
- Mit rajzolsz? - néztem rá érdeklődően.
- Majd meglátod. - mondta sunyin, majd bevágott egy sátáni kacajt.
Nem kérdezősködtem tovább. Ha Naomi sátánian nevet, az csak rosszat jelenthet, így jobb békén hagyni, és csendesen kivárni, még előrukkol a gonosz kis terveivel. Jut eszembe, gonosz kis terv...
- Jessie hol van? - vigyorogtam.
- Azt hiszem, épp sminkel. Nem vágom minek, mert Amber úgyis le fogja mosni. - válaszolt Nao, de közben ugyanúgy belemerült a rajzába, mint az előbb. Tehát rám se nézett.
- Óóóó, Jessie! - ugráltam fel a lépcsőn, egyenesen szöszi barátnőm szobája elé, majd kopogás nélkül berontottam, ő pedig beugrott a takarója alá, mert éppen fehérneműben keresgélt a ruhái közt. Mikor meglátott, megkönnyebbülten kifújta magát és kimászott az ágyból.
- Már azt hittem, valamelyik idióta hím rontott be...te mit vigyorogsz? - vonta fel a szemöldökét, mire én csak a fejemet ráztam. - Ha már ott vagy, legyél szíves becsukni az ajtót...
- Ja, upsz, bocs... - ezzel behajtottam a szobája ajtaját, és mögé osontam. Mikor meglátott a tükörben türelmetlenül nézett rám.
- Mondd, mit követtem el az este részegen, ne kímélj. Melyikre másztam rá?
- Hát tulajdonképpen TE senkire. Viszont VALAKI...
- Csak mondd. - nyöszörgött kétségbeesetten.
Úgy döntöttem, nem húzom tovább az agyát. Kikerestem a tegnap készül Louis "puszis" képet és Jessie orra elé nyomtam, mire a szőkeség felsikított.
- Miért van ennek a homoszexuálisnak a nyelve az ÉN számban? Mondd, hogy szerkesztett! MONDD! MOST! - a végén már teljesen kiborult.
- Lou annyira meleg, mint amennyire ez a kép szerkesztett...
- Akkor ügyes vagy. Photoshop?
- Jessie, a kép eredeti.
A lány kihúzta magát, és vadul kivágta a szoba ajtaját, majd elindult a vendégszobába. Nem tudtam, mi ez a hirtelen fellángolás, de kötelességemnek éreztem követni őt. Berontott a szobába, ahol Lou és Zayn aludtak.
- Ébredj fel te elmeháborodott, és smárolj le! Legalább had tudjam, hogy jó volt! - rázta Louist, mire én elkezdtem sípolva nevetni. Lou álmosan nyitogatta a szemeit és laposakat pislogott a lányra, aki a fiú pólóját szorongatta. Egy percig még megbabonázva nézte Jessiet, majd berántotta az ágyba és ránehezedett, azután megpróbált visszaaludni.
- Te trampli! Nem azt mondtam, hogy nyomj össze...
Mikor Zayn is felkelt Jessie jajjveszékelésére, és értetlenül nézett rám, csak megvontam a vállam, és úgy döntöttem, megnézem mit csinál a túlméretezett bébim. Óvatosan kinyitottam a szobám ajtaját, hátha alszik még. De az ágyban nem volt. Benéztem a fürdőbe, és a látvány miatt, ami fogadott, neki kellett dőlnöm az ajtófélfának. Direkt csinálja? Tuti.

Mikor meglátott a tükörben felcsillant a szeme.

- Törpi, nem láttad az övcsattomat? Kiesett. Segítessz megkeresni?

Nagyot nyeltem.

- Majd később visszanézek. Egyébként görnyedt vagy. - jelentettem ki halál komolyan és rázártam az ajtót.
- Lányok! - hallottuk Sarah hangját, most jött be a bejárati ajtón. Kezdődik. Harry kijött a fürdőből és halál nyugodtan elnyúlt az ágyamon, csak hogy idegesíthesse a hamarosan benyitó menedzsert. A nőnek nem kellett sok idő, mire a szobámhoz ért. Próbáltam felvenni a legnyugodtabb arcomat, de mire kinyitotta az ajtót, egy zavart kislányhoz voltam hasonló. Harry egy tenyérbemászó vigyorral intett a meghökkent nőnek. Sarah egy pillanatig tátogott, aztán kifújta magát.
- A többi is itt van? - vonta fel a szemöldökét, mire Hazzával egy emberként kezdtünk bólogatni.
- Remek. Akkor mától plusz öt gyerekre kell figyelnem, mert a másik öt bébi nem bírja ki nélkülük. Én már meg se próbálok ellenkezni. Tíz perc múlva a kocsiban találkozunk. Amelyik nyálgép késik, itt hagyjuk. - szűkítette össze a szemeit, majd egyedül hagyott minket.
- Nyertünk? - értetlenkedett Harry, mire felnevettem és beugrottam mellé az ágyba. Pontosabban rá.
Igyekeztünk nem késni, és mind a tízen a bejárat előtt szobroztunk a megbeszélt időbe. Mikor Sarah meglátott minket, hülyén nézett ránk.
- Ugye tudjátok, hogy az ajtó nyitva van? - kérdezte és értetlenül kinyitotta, mire kitornyosultunk, miközben "tudtam én", és "én megmondtam", meg "ja, persze, tudtuk" motyogások hagyták el a szánkat. A jelenet mosolyt csalt az arcomra, mert olyan volt, mintha egy nagy család lennénk. Vagyis inkább hatalmas család. Benyomultunk az autóba. Harry és Naomi között szorongtam. A fekete hajú hölgyemény még mindig a rajzolgatással volt elfoglalva, de mikor meg akartam nézni mit firkál, elfordult. Kendra mikor meglátta a készülő remekművet ránézett az értetlen fejemre, majd vad nevetésben tört ki. Útközben felvettük Sunnyt is, ahogy tegnap bevásárlás közben ígértük neki. Mikor beszállt a kocsiba, első dolga volt beverni a fejét, majd szédelegve megfejelni a segítségére igyekező Liamet. Ezek után két tinibálvány fogdoshatta a sajgó homlokát felváltva. Megérkeztünk a fotózás helyszínére, ahol már Minette ott ugrált és integetett Amberrel. Odarohant a kocsi ajtajához, mikor meglátta, hogy kinyílt, de eléggé meglepődött, hogy nem egy törpeméretű lány, hanem egy nagyra nőtt fiú magasodik felé. A nagyra nőtt fiú jelen esetben Zayn volt, Minette pedig értetlenül pislogott fel rá. Igen. Én a One Directiont még mindig fiúnak hívom, hiába lépték át mind a 18at. Öt...férfi? Majd ha megkomolyodnak akkor....De tekintve, hogy ilyen nem lesz, maradnak a mi fiaink.
- Olyan menő lesz a DVD borító! Olyan gettós! - újságolta a stylist mikor Zayn után előbukkantunk mi is, és elkezdett rángatni az öltöző felé.
- Majd jövünk...remélem. - kiabált hátra a fiúknak és Sunnynak Kendra.

1, Hannie 2, Kendra 3, Nao 4, Chels 5, Jess
Amber nekiállt egy laza sminkelésnek. Kendra megkérdezte, hogy ülepesebb gatya nem volt e, majd egy óra után kezdhettünk. Beálltunk egy téglafal elé, amire a Forever Young volt felgraffitizve. A fényképész türelmetlenül nézett ránk.
- Javasolhatom, hogy álljatok be egy pózba?
- Planking! - kiáltotta Hannie, és egyszerre kidőltünk, a fotós meg a fejét fogta.
- Az már lejárt! Owling! - kiabált be Zayn, mire bagoly pózba álltunk.
Végül sikerült minket rávenni, hogy pózoljunk be, persze a fotós is közreműködött ebben. Mikor szünetünk volt, értetlenül nézelődtünk a fiúk és Sunny után.
- Nekem mindegy hol vannak. Keressünk valami kaját, kilyukad az oldalam. - nyavalygott Jessie.
- Néééézzétek mit hoztunk nektek a mekiből! - üvöltözött Lou nem messze tőlünk.
- Ezek gondolatolvasók. - jegyezte meg Kendra és lecsapott az egyik happy mealre.
- Úgy gondoltuk gyerekmenüt hozunk. Ne kérdezzétek, miért. - röhögött Liam, mire az fyn kívül mind felnevettek. Később se tudtuk meg, hogy mi volt olyan vicces. Ez már az ő titkuk marad.
- Ó. Motkány. - emeltem fel a játékot amit benne találtam. Valami rezgő izé volt. Ráraktam Harry vállára és felhúztam, a motkány pedig végigrezgett a fiú vállán, majd leesett róla.
- Had ne mondjam, mire emlékeztet ez a rezgő bigyó. - jegyezte meg Jessie, mire Hannie beleprüszkölt a kólájába.
- Kész vagyok! - csapta össze a tenyerét Naomi, majd felmutatta az arcát, győztes képpel.
Mikor megpillantottam felsikkantottam, és mielőtt Harry ránézhetett volna kitéptem Nao kezéből, ledobtam a földre és elkezdtem taposni.
- Naaa! Nem ér! - nyavalygott a lány.
- Igen! Látni akarom! Add ide! - sipákolt Harry is.
- Nincs itt semmi látnivaló! - ugráltam a papíron. Teljesen nézhetetlenné akartam varázsolni.
- Óvoda. - jegyezte meg Niall nevetve.
- Akkor nekem is ott a helyem! - ugrott közénk Lou és segített papírt taposni.
- Had nézzem meg! - kiabált Harry.
- Igen, had nézze meg! - kontrázott Nao.
- Neeeem! - üvöltöttem és nekiálltam összegyűrni az egészet, amiben Louis közreműködött.
És a napnak még közel sem volt vége...

Thanks for reading :)

Older Post . Newer Post

// Forever Young-One Direction