A rajzot hálistennek senki sem látta, legalábbis az nem látta, akinek nem kellett. Elégedetten lépkedtem vissza a graffitis fal elé. Elég groteszk módon sikerült beállnom egy pózba az egyéni fotózáson. Ez azért volt, mert szüntelenül Harryvel néztem farkasszemet. Sokszor kérdezték, miért nem jöttem még vele össze, hiszen már régóta csorgatom utána a nyálam. Őszintén? Legszívesebben már a nyakába ugrottam volna, mikor először megláttam. De az olyan szerelem, ami gyorsan jön, gyorsan megy. Ezért igyekeztem addig húzni mindent, amíg nem támad le. A tervem egész jól ment. Mintha olvasna a gondolataimban, pimaszul elvigyorodott, és beleharapott az alsó ajkába. Ösztönösen utánoztam a mozdulatot, miközben a tekintetemmel az övét kerestem. Mikor a zöld íriszei belefúródtak a szemembe, pár pillanatra vaknak éreztem magam. Mást nem is láttam, csak a szemeit, amik jelenleg egy macskáéhoz voltak hasonlíthatók.
- Ezaz! Maradj így! - zökkentett ki a fotós, miközben épp Harryt faltam a szemeimmel. Csak értetlenül bámultam a fickót, aki csak azt sóhajtotta, hogy "elrontotta a varázst".
- Én vissza tudom hozni...Harold, dobd le a pólód! - vigyorgott Kendra, mire felnevettem és csak a fejemet ráztam, meg egy pillantással visszatartottam Harryt attól, hogy megszabaduljon a ruhájától. Kendra kijelentése amúgy is zavarba hozta, így már nyoma sem volt az előbbé énjének, csak egy kisfiú mosolyát sikerült az arcára varázsolnia. Elképesztő, de még így is jó pasinak tartottam. Helyet adtam Hannienek, és sok sikert kívántam neki az egyéni fotózáshoz, már csak a nyafogós fényképész miatt is. Louis szorgosan integetett nekem, hogy menjek oda, én pedig felvont szemöldökkel indultam meg felé. Menet közben nyomtam egy puszit göndörke zavarodott arcára ahogy elhaladtam mellette. Vagyis próbáltam elhaladni mellette, mert visszahúzott és a karjai közé zárt. De időközben megérkezett Lou is és rángatni kezdett.
- Hazza, csajos dolgokról akarok beszélni vele, szóval, legyél szíves. - kérlelte Louis a makacs fiút, miközben a csuklómnál fogva ráncigáltak, aminek köszönhetően rongybabának éreztem magam. Végül Lou bizonyult erősebbnek. Vagyis inkább Harry félt, hogy kitépik a karomat, szóval elengedett.
- Sietek vele megbeszélni a "csajos dolgait". - kiabáltam hátra neki, miközben Louisra mutattam.
A répa szerető barátunk olyan helyre akart elvezetni, ahol senki sem halhatja meg miről akar velem beszélni. Először nem igazán értettem, hogy miért nem mondja meg a legjobb barátjának. Ekkor elkezdtem kapizsgálni valamit. De az...nem fordulhat elő. Viszont muszáj volt róla megbizonyosodnom.
- Louis, ugye nem vagy belém esve? - pislogtam rá nagy szemekkel.
- Mi? Jajj, dehogyis! Te Harryé vagy... - hadarta.
- Nem vagyok senkié! - akadtam ki.
- Igen, igen, persze, persze. - motyogott sunyin az orra alatt.
- Amúgy, mi volt ilyen sürgős? - puffogtam, miközben kiértünk a fotózás helyszínéről a nyílt utcára.
Utca. Csodás. Jöhet a következő újságcikk, aminek a címe: "Harry Styles a legjobb barátjával lett megcsalva". Szó nélkül lépkedtem a mellettem sétáló Louis mellett, aki épp azon gondolkozott, hogy öntse szavakba a gondolatait. Ez a "csajos dolog" komolyabb lehet, mint hittem. Nem szólaltam meg, amíg ő nem kezdett beszélni. Nem akartam kizökkenteni az amúgy is gondolom cifra gondolatmenetéből. Végül, pár perc hümmögés után rájött, miért is rángatott magával. Jött a szóáradat, miszerint szörnyen megbánta, amit részegen tett. Én csak annyit tudtam motyogni, hogy később talán ne hörpintsen le mindent ami a keze ügyébe kerül. Itt elgondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem veszélytelen ez az egész, mi van, ha az ő italukba is belekevernek valamit?
- És Kendra... - zökkentett ki Louis, mire megtorpantam.
- Mit akarsz Kendrától? - siettem utána, mert a megállásomat ő észre se vette, csak tovább trappolt.
- Kendra aranyos lány. És olyan pici, meg vicces. Viccesebb, mint te. - megragadta a vállam és rázni kezdett, miközben a csillogó kék szemeit akkorára nyitotta, mintha egy kiskutya veszett volna el benne.
- Jó, értem, kitalálok valamit. De Kendra nem tudhatja meg, hogy bejön neked, mert akkor nem fog veled menni. Sőt, szerintem így kettesben nem indulna el veled sehova. A tegnapi Jessie ügy után semmiképp. Kendrát régóta ismerem és imádom. Ha megbántod, az én dühömmel is számolni fogsz, répamanó! - fenyítettem be úgy, hogy a mutatóujjam az orra elé nyomtam, mire ő nyelt egyet, jelezve, hogy esze ágában sincs megbántani a lányt. Időközben elhaladtunk egy vicc bolt mellett. Jut is eszembe...
- Mi az, hogy Kendra viccesebb nálam? - vontam fel a szemöldököm.
- Vegyünk vízibombát. - javasolta békítően, és kinyitotta az ajtót, majd előreengedett.
Megdobtam a hajam, direkt úgy, hogy arcon találja, és beléptem a kis üzletbe. Louis csak nevetni tudott az előbbi dívás megmutatkozásomon. Vagy csak egyszerűen jó kedve volt azért, mert úgy döntöttem, segítek neki behálózni Kendrát. Már el is döntöttem, hogy fogjuk csinálni, de ahhoz Harry is kellett. Fél órát töltöttünk a boltban. Volt itt minden hülyeség, amire a hozzánk hasonló hülyéknek szüksége lehetett. Végül mégis csak egy zacskónyi vízibombával hagytuk el az üzletet. Úgy voltunk vele, hogy ha később lesz több időnk, még visszatérünk. Mikor megpillantottuk a graffitis fal előtt Kendrát, ahogy épp unottan követi a fotós utasításait, mindkettőnk arcára rakoncátlan vigyor ült ki. Ezt a lány, mikor meglátott minket egy "Nektek meg mi az isten bajotok van?" pillantással díjazta.
- Még nem találtam ki semmit. - jegyezte meg Louis.
- Ne aggódj. Én már mindent elintéztem. Vagyis kigondoltam. - veregettem meg a vállát.
Az egyik széken ücsörgő ismerős mögé léptem, eltakartam a szemeit és a vállára raktam az állam.
- Na ki vagyok? - vigyorogtam Harry fülébe.
- Humormanó? - találgatott. - Hideg a kezed, nem fázol?
- Téves! - jelentettem ki és elkaptam a kezét, majd Louis társaságába cibáltam.
- Szóval, meghívjuk Kendrát az állatkertbe... - magyaráztam.
- Miért pont az állatkertbe? - értetlenkedett Lou.
- Mert állatkertbe akarok menni! - rikácsoltam, mire Harry befogta a szám.
- Értettük. Állatkertbe megyünk. De avassatok be, hogy pontosan miért is? - kérdezte egy halvány mosollyal.
Louis felvázolta a szörnyű helyzetét. Egy kicsikét még drámázott is hozzá. Én pókerarccal leültem egy székre és átkaroltam a térdeimet, majd a modelleket is megszégyenítően pózoló Kendra irányába néztem. Neki ez mindíg olyan könnyen ment. Nekem kellett egy fél óra, mire felszabadultam, ő pedig ahányszor a kamerák kereszttüzébe került azonnal őszinte mosolyt varázsolt az arcára. Mikor a fotós Naomit szólította azonnal megkörnyékeztem Kendrát.
- Szijaaa! - vigyorogtam rá.
- Neked mi bajod van? - nevetett rám, közben pedig beleharapott egy zöldalmába.
- Lenne kedved velünk állatkertbe jönni? - tértem a lényegre.
- Vele...TEK? - vonta fel a szemöldökét.
- Hát velem...Harryvel...Louissal... - soroltam ártatlanul.
Kendra elhúzta a száját és úgy fixírozta az arcomat, hátha ki tudja venni belőle, hogy mire készülök. Végül (tíz perc erőltetett pókerarc után) feladta.
- Oké. De én cirkuszba akarok menni. - jelentette ki.
- De én álla...jó. Cirkusz. - morogtam.
- És nem lépsz le Harryvel...
- És nem lépek le Harryvel. - ígértem.
Egy édes vigyorral suhantam vissza a fiúkhoz és Harry nyakába ugrottam, ő pedig a meglepettségtől épp csak meg tudott tartani.
- Minden elintézve. Cirkuszba megyünk, nem állatkertbe. - húztam el a szám.
- Hála a jó égnek. - sóhajtott Harry, mire dühödten összekócoltam a haját. Igen ám, de mikor ki akartam húzni a kezem a hajzuhatagból...nem ment.
- Öhm... gáz van. - pislogtam a fejére, és még egy utolsó próbát bevetettem, hogy kihúzzam a kezem, de Harry csak sziszegett. Pánikba esett fejjel néztünk egymásra.
- Pauuuul. - nyöszörögte Harry.
- Nyugi, megoldom! - ajánlotta Louis és elővarázsolt egy ollót.
- Ne merd! - fenyítettük be egyszerre göndörkével, majd mindkét fiú hülyén nézett rám.
- Mi van? Szeretem a nőies hajad. - forgattam a szemem, mire Louis röhögőgörcsöt kapott és Susan Boyle nevét kezdte ismételgetni. Úgy döntöttük megkeressük Ambert, hogy kiszabadítson. Elég érdekes volt feltartott kézzel járkálni. De Harold loboncáért mindent. Mikor Amber, és a vele beszélgető Minette megláttak minket sikítvozva nevettek fel, aminek köszönhetően beözönlött az 1D, Sunny, és az FY is. Sarah is benézett, és elkerekedett a szeme, mikor meglátott.
- Téged nem lehet egy percre sem egyedül hagyni vele? - rikácsolta, mire valaki benyitott.
- Bocsi, hogy késtem, de kitaláltak nekem vala...te jó isten! - Jeremy pislogott párat, majd néhányszor megrándult a szájának a széle, és már nevetett is. Remek. Összegyűlt az egész csipet csapat. És Sarah kivételével mind rajtam és Harryn nevettek. Legszívesebben elsüllyedtem volna. Amber megtörölgette a szemeit, majd elkezdte kiszabadítani a kezem. Röpke húsz perc alatt meg is volt. De legalább szegény Harryt nem kellett megkopasztani.
- Többet nem túrhatsz bele a hajamba. - jegyezte meg, mire erőltetetten felnevettem.
- Visszatérhetünk a munkához? - húzta fel a szemöldökét Jessie flegmán.
- Most mi a baj? - értetlenkedtem.
- Ez. Hogy jajj, Chelscica meg Harrycica milyen cukik, jajj, jöjjenek már össze. Ebből áll az egész nap, a helyett, hogy csinálnánk valamit. Tudjátok mit? Lelépek. Csináljátok egyedül. Én már unom ezt a sok nyáladzást. Meg hogy folyton körülöttetek forog a világ...
- Persze, hogy körülöttünk forog, híresek vagyunk. - dörmögte Naomi az orra alatt.
Jessie kivágta az öltöző ajtaját és faképnél hagyott minket. A jókedv elmúlt, helyette csend lett. Nem az a nevetés utáni jóleső csend, hanem a kétségbeesés csendje. Mi lesz most?
- Most mi legyen? Honnan szedünk egy tinilányt?
- Miért mondtok le ilyen gyorsan Jessieről?
- Ha ő a fejébe vesz valamit megteszi.
- Fogadok, hogy már a reptérnek telefonál...
Ilyesféle mondatok szólaltak fel hirtelen, én pedig csak magam elé bámultam, miközben az ajkamba haraptam. A tekintetem Jeremyre emeltem, és egyszerre villant a fény a szemünkben.
- Minette, öltöztesd be Sunnyt. - mondtam rekedten, mire a stylist nem kérdezett semmit, csak intézkedett. Megérdeklődte Sun méretét, és elindult a gardrób felé.
- Lányok, imádlak titeket, de én nem vagyok színésznő... - dadogta a vörös.
- Csak hogy...a műsornak folytatódni kell...a fotózásnak is...vagy Jessievel, vagy nélküle. - szólalt meg Jeremy is, mire Hannie a tenyerébe zokogott. Fogalmam sincs, hogy bírtam ki sírás nélkül, de a tudat, hogy az egyik legjobb barátnőm távozása nem érzékenyített el, megrémített. A szemeim ki voltak száradva, és Harryre néztem. Tényleg ezek miatt lépett le?
- Figyeljetek...kérlek, ne becsüljétek túl a képességeimet. - jött elő Sunny átöltözve.
- Menni fog. Hidd el. Segítened kell rajtuk. - biztatta Liam.
 Sunny, az első fotózásán a Forever Younggal
Sunnynak a bizonytalanságával ellentétben nagyon jól ment a fényképezés, igyekezett mindent kihozni magából. Az aznapi forgatást eltörölték. A forgatókönyvíróknak idő kellett, amíg kitalálják Jessie távozását a sorozatból, és Sunnyt beleírják. A nap további része csendesen telt. Nyoma se volt a délelőtti vidámságnak. Mikor hazaértünk, a gyanúnk beigazolódott. Jessie sehol se volt, a bőröndjei eltűntek, az ágyán pedig csak egy levél állt.

---

Thanks for reading :)

---

Older Post . Newer Post

A történetben lévő szereplők jelleme valóságos emberekről vannak mintázva, tehát senki se találja itt ki nekünk, hogy nem valósághűek.


Chelsea


Hannah


Jessie


Kendra


Naomi


One Direction

Az itt megtalálható emberek néha meg vannak említve a történetben, ezért hogy ne kavaradjatok össze, itt vannak felsorolva.


Sarah ~ menedzser


Jeremy ~ menedzserhelyettes


Minette ~ stylist


Amber ~ sminkes/fodrász


Sunny ~ énekesnő


Joanna ~ Harry exe, modell


Jerry ~ rendező

A rajzot hálistennek senki sem látta, legalábbis az nem látta, akinek nem kellett. Elégedetten lépkedtem vissza a graffitis fal elé. Elég groteszk módon sikerült beállnom egy pózba az egyéni fotózáson. Ez azért volt, mert szüntelenül Harryvel néztem farkasszemet. Sokszor kérdezték, miért nem jöttem még vele össze, hiszen már régóta csorgatom utána a nyálam. Őszintén? Legszívesebben már a nyakába ugrottam volna, mikor először megláttam. De az olyan szerelem, ami gyorsan jön, gyorsan megy. Ezért igyekeztem addig húzni mindent, amíg nem támad le. A tervem egész jól ment. Mintha olvasna a gondolataimban, pimaszul elvigyorodott, és beleharapott az alsó ajkába. Ösztönösen utánoztam a mozdulatot, miközben a tekintetemmel az övét kerestem. Mikor a zöld íriszei belefúródtak a szemembe, pár pillanatra vaknak éreztem magam. Mást nem is láttam, csak a szemeit, amik jelenleg egy macskáéhoz voltak hasonlíthatók.
- Ezaz! Maradj így! - zökkentett ki a fotós, miközben épp Harryt faltam a szemeimmel. Csak értetlenül bámultam a fickót, aki csak azt sóhajtotta, hogy "elrontotta a varázst".
- Én vissza tudom hozni...Harold, dobd le a pólód! - vigyorgott Kendra, mire felnevettem és csak a fejemet ráztam, meg egy pillantással visszatartottam Harryt attól, hogy megszabaduljon a ruhájától. Kendra kijelentése amúgy is zavarba hozta, így már nyoma sem volt az előbbé énjének, csak egy kisfiú mosolyát sikerült az arcára varázsolnia. Elképesztő, de még így is jó pasinak tartottam. Helyet adtam Hannienek, és sok sikert kívántam neki az egyéni fotózáshoz, már csak a nyafogós fényképész miatt is. Louis szorgosan integetett nekem, hogy menjek oda, én pedig felvont szemöldökkel indultam meg felé. Menet közben nyomtam egy puszit göndörke zavarodott arcára ahogy elhaladtam mellette. Vagyis próbáltam elhaladni mellette, mert visszahúzott és a karjai közé zárt. De időközben megérkezett Lou is és rángatni kezdett.
- Hazza, csajos dolgokról akarok beszélni vele, szóval, legyél szíves. - kérlelte Louis a makacs fiút, miközben a csuklómnál fogva ráncigáltak, aminek köszönhetően rongybabának éreztem magam. Végül Lou bizonyult erősebbnek. Vagyis inkább Harry félt, hogy kitépik a karomat, szóval elengedett.
- Sietek vele megbeszélni a "csajos dolgait". - kiabáltam hátra neki, miközben Louisra mutattam.
A répa szerető barátunk olyan helyre akart elvezetni, ahol senki sem halhatja meg miről akar velem beszélni. Először nem igazán értettem, hogy miért nem mondja meg a legjobb barátjának. Ekkor elkezdtem kapizsgálni valamit. De az...nem fordulhat elő. Viszont muszáj volt róla megbizonyosodnom.
- Louis, ugye nem vagy belém esve? - pislogtam rá nagy szemekkel.
- Mi? Jajj, dehogyis! Te Harryé vagy... - hadarta.
- Nem vagyok senkié! - akadtam ki.
- Igen, igen, persze, persze. - motyogott sunyin az orra alatt.
- Amúgy, mi volt ilyen sürgős? - puffogtam, miközben kiértünk a fotózás helyszínéről a nyílt utcára.
Utca. Csodás. Jöhet a következő újságcikk, aminek a címe: "Harry Styles a legjobb barátjával lett megcsalva". Szó nélkül lépkedtem a mellettem sétáló Louis mellett, aki épp azon gondolkozott, hogy öntse szavakba a gondolatait. Ez a "csajos dolog" komolyabb lehet, mint hittem. Nem szólaltam meg, amíg ő nem kezdett beszélni. Nem akartam kizökkenteni az amúgy is gondolom cifra gondolatmenetéből. Végül, pár perc hümmögés után rájött, miért is rángatott magával. Jött a szóáradat, miszerint szörnyen megbánta, amit részegen tett. Én csak annyit tudtam motyogni, hogy később talán ne hörpintsen le mindent ami a keze ügyébe kerül. Itt elgondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem veszélytelen ez az egész, mi van, ha az ő italukba is belekevernek valamit?
- És Kendra... - zökkentett ki Louis, mire megtorpantam.
- Mit akarsz Kendrától? - siettem utána, mert a megállásomat ő észre se vette, csak tovább trappolt.
- Kendra aranyos lány. És olyan pici, meg vicces. Viccesebb, mint te. - megragadta a vállam és rázni kezdett, miközben a csillogó kék szemeit akkorára nyitotta, mintha egy kiskutya veszett volna el benne.
- Jó, értem, kitalálok valamit. De Kendra nem tudhatja meg, hogy bejön neked, mert akkor nem fog veled menni. Sőt, szerintem így kettesben nem indulna el veled sehova. A tegnapi Jessie ügy után semmiképp. Kendrát régóta ismerem és imádom. Ha megbántod, az én dühömmel is számolni fogsz, répamanó! - fenyítettem be úgy, hogy a mutatóujjam az orra elé nyomtam, mire ő nyelt egyet, jelezve, hogy esze ágában sincs megbántani a lányt. Időközben elhaladtunk egy vicc bolt mellett. Jut is eszembe...
- Mi az, hogy Kendra viccesebb nálam? - vontam fel a szemöldököm.
- Vegyünk vízibombát. - javasolta békítően, és kinyitotta az ajtót, majd előreengedett.
Megdobtam a hajam, direkt úgy, hogy arcon találja, és beléptem a kis üzletbe. Louis csak nevetni tudott az előbbi dívás megmutatkozásomon. Vagy csak egyszerűen jó kedve volt azért, mert úgy döntöttem, segítek neki behálózni Kendrát. Már el is döntöttem, hogy fogjuk csinálni, de ahhoz Harry is kellett. Fél órát töltöttünk a boltban. Volt itt minden hülyeség, amire a hozzánk hasonló hülyéknek szüksége lehetett. Végül mégis csak egy zacskónyi vízibombával hagytuk el az üzletet. Úgy voltunk vele, hogy ha később lesz több időnk, még visszatérünk. Mikor megpillantottuk a graffitis fal előtt Kendrát, ahogy épp unottan követi a fotós utasításait, mindkettőnk arcára rakoncátlan vigyor ült ki. Ezt a lány, mikor meglátott minket egy "Nektek meg mi az isten bajotok van?" pillantással díjazta.
- Még nem találtam ki semmit. - jegyezte meg Louis.
- Ne aggódj. Én már mindent elintéztem. Vagyis kigondoltam. - veregettem meg a vállát.
Az egyik széken ücsörgő ismerős mögé léptem, eltakartam a szemeit és a vállára raktam az állam.
- Na ki vagyok? - vigyorogtam Harry fülébe.
- Humormanó? - találgatott. - Hideg a kezed, nem fázol?
- Téves! - jelentettem ki és elkaptam a kezét, majd Louis társaságába cibáltam.
- Szóval, meghívjuk Kendrát az állatkertbe... - magyaráztam.
- Miért pont az állatkertbe? - értetlenkedett Lou.
- Mert állatkertbe akarok menni! - rikácsoltam, mire Harry befogta a szám.
- Értettük. Állatkertbe megyünk. De avassatok be, hogy pontosan miért is? - kérdezte egy halvány mosollyal.
Louis felvázolta a szörnyű helyzetét. Egy kicsikét még drámázott is hozzá. Én pókerarccal leültem egy székre és átkaroltam a térdeimet, majd a modelleket is megszégyenítően pózoló Kendra irányába néztem. Neki ez mindíg olyan könnyen ment. Nekem kellett egy fél óra, mire felszabadultam, ő pedig ahányszor a kamerák kereszttüzébe került azonnal őszinte mosolyt varázsolt az arcára. Mikor a fotós Naomit szólította azonnal megkörnyékeztem Kendrát.
- Szijaaa! - vigyorogtam rá.
- Neked mi bajod van? - nevetett rám, közben pedig beleharapott egy zöldalmába.
- Lenne kedved velünk állatkertbe jönni? - tértem a lényegre.
- Vele...TEK? - vonta fel a szemöldökét.
- Hát velem...Harryvel...Louissal... - soroltam ártatlanul.
Kendra elhúzta a száját és úgy fixírozta az arcomat, hátha ki tudja venni belőle, hogy mire készülök. Végül (tíz perc erőltetett pókerarc után) feladta.
- Oké. De én cirkuszba akarok menni. - jelentette ki.
- De én álla...jó. Cirkusz. - morogtam.
- És nem lépsz le Harryvel...
- És nem lépek le Harryvel. - ígértem.
Egy édes vigyorral suhantam vissza a fiúkhoz és Harry nyakába ugrottam, ő pedig a meglepettségtől épp csak meg tudott tartani.
- Minden elintézve. Cirkuszba megyünk, nem állatkertbe. - húztam el a szám.
- Hála a jó égnek. - sóhajtott Harry, mire dühödten összekócoltam a haját. Igen ám, de mikor ki akartam húzni a kezem a hajzuhatagból...nem ment.
- Öhm... gáz van. - pislogtam a fejére, és még egy utolsó próbát bevetettem, hogy kihúzzam a kezem, de Harry csak sziszegett. Pánikba esett fejjel néztünk egymásra.
- Pauuuul. - nyöszörögte Harry.
- Nyugi, megoldom! - ajánlotta Louis és elővarázsolt egy ollót.
- Ne merd! - fenyítettük be egyszerre göndörkével, majd mindkét fiú hülyén nézett rám.
- Mi van? Szeretem a nőies hajad. - forgattam a szemem, mire Louis röhögőgörcsöt kapott és Susan Boyle nevét kezdte ismételgetni. Úgy döntöttük megkeressük Ambert, hogy kiszabadítson. Elég érdekes volt feltartott kézzel járkálni. De Harold loboncáért mindent. Mikor Amber, és a vele beszélgető Minette megláttak minket sikítvozva nevettek fel, aminek köszönhetően beözönlött az 1D, Sunny, és az FY is. Sarah is benézett, és elkerekedett a szeme, mikor meglátott.
- Téged nem lehet egy percre sem egyedül hagyni vele? - rikácsolta, mire valaki benyitott.
- Bocsi, hogy késtem, de kitaláltak nekem vala...te jó isten! - Jeremy pislogott párat, majd néhányszor megrándult a szájának a széle, és már nevetett is. Remek. Összegyűlt az egész csipet csapat. És Sarah kivételével mind rajtam és Harryn nevettek. Legszívesebben elsüllyedtem volna. Amber megtörölgette a szemeit, majd elkezdte kiszabadítani a kezem. Röpke húsz perc alatt meg is volt. De legalább szegény Harryt nem kellett megkopasztani.
- Többet nem túrhatsz bele a hajamba. - jegyezte meg, mire erőltetetten felnevettem.
- Visszatérhetünk a munkához? - húzta fel a szemöldökét Jessie flegmán.
- Most mi a baj? - értetlenkedtem.
- Ez. Hogy jajj, Chelscica meg Harrycica milyen cukik, jajj, jöjjenek már össze. Ebből áll az egész nap, a helyett, hogy csinálnánk valamit. Tudjátok mit? Lelépek. Csináljátok egyedül. Én már unom ezt a sok nyáladzást. Meg hogy folyton körülöttetek forog a világ...
- Persze, hogy körülöttünk forog, híresek vagyunk. - dörmögte Naomi az orra alatt.
Jessie kivágta az öltöző ajtaját és faképnél hagyott minket. A jókedv elmúlt, helyette csend lett. Nem az a nevetés utáni jóleső csend, hanem a kétségbeesés csendje. Mi lesz most?
- Most mi legyen? Honnan szedünk egy tinilányt?
- Miért mondtok le ilyen gyorsan Jessieről?
- Ha ő a fejébe vesz valamit megteszi.
- Fogadok, hogy már a reptérnek telefonál...
Ilyesféle mondatok szólaltak fel hirtelen, én pedig csak magam elé bámultam, miközben az ajkamba haraptam. A tekintetem Jeremyre emeltem, és egyszerre villant a fény a szemünkben.
- Minette, öltöztesd be Sunnyt. - mondtam rekedten, mire a stylist nem kérdezett semmit, csak intézkedett. Megérdeklődte Sun méretét, és elindult a gardrób felé.
- Lányok, imádlak titeket, de én nem vagyok színésznő... - dadogta a vörös.
- Csak hogy...a műsornak folytatódni kell...a fotózásnak is...vagy Jessievel, vagy nélküle. - szólalt meg Jeremy is, mire Hannie a tenyerébe zokogott. Fogalmam sincs, hogy bírtam ki sírás nélkül, de a tudat, hogy az egyik legjobb barátnőm távozása nem érzékenyített el, megrémített. A szemeim ki voltak száradva, és Harryre néztem. Tényleg ezek miatt lépett le?
- Figyeljetek...kérlek, ne becsüljétek túl a képességeimet. - jött elő Sunny átöltözve.
- Menni fog. Hidd el. Segítened kell rajtuk. - biztatta Liam.
 Sunny, az első fotózásán a Forever Younggal
Sunnynak a bizonytalanságával ellentétben nagyon jól ment a fényképezés, igyekezett mindent kihozni magából. Az aznapi forgatást eltörölték. A forgatókönyvíróknak idő kellett, amíg kitalálják Jessie távozását a sorozatból, és Sunnyt beleírják. A nap további része csendesen telt. Nyoma se volt a délelőtti vidámságnak. Mikor hazaértünk, a gyanúnk beigazolódott. Jessie sehol se volt, a bőröndjei eltűntek, az ágyán pedig csak egy levél állt.

Older Post . Newer Post