Template : Enjoy the roller coaster
2012. augusztus 8., szerda ? 0 Atashinchi ?
Kilenckor keltem. Felültem az ágyban és megdörzsöltem a szemeimet, majd körbenéztem. Mindenki ki volt dőlve, mintha valami halálos vírus söpört volna végig a szobán, ami elég ironikus, tekintve, hogy a kórházban vagyunk. Megpróbáltam úgy felállni, hogy ne recsegjen az ágy. Hálistennek sikerült is. Megkívántam a kakaót, és ha nekem kakaóra van szükségem, akkor egy zombiapokalipszis sem állíthat meg. Kihívás elfogadva fejjel lábujjhegyeztem át a szobán, testrészeket átlépkedve. Mikor az ajtóhoz értem büszkén nyitottam ki, hihetetlenül elégedett fejjel, és Harryvel találtam magam szembe, aki hülyén nézett rám. A büszke fejem valószínűleg nem büszkére, hanem hülyére sikerült. Kellemetlenül felnevettem, de persze csak halkan, nehogy felkeltsek mindenkit.
- Mizu? - vágtam be egy erőltetett vigyort.
- Épp próbálok rájönni, hogy mi az agybajod. - húzta el a száját, én meg morcosan megpöcköltem az orrát amire elmosolyodott.
- Na, én akkor most megyek. - arrébb toltam az ajtóból, mert újra rámtört a kakaó utáni vágy.
- Hova?
- Kakaóóóó - hörögtem és a lift felé mutogattam. Most már biztos tudja, hogy hiányzik egy kerekem.
Pimaszul végignézett rajtam, jó alaposan. Magamban elgondolkodtam, hogy mit felejtettem el, amiért így megnézett. Hajat még tegnap reggel mostam, a fogam se sárgulhatott be egy nap alatt, smink nincs rajtam, de belenéztem a tükörbe, és kivételesen nem vagyok olyan, mint egy zombi. A lábam meg lehetetlen, hogy szőrös legyen, pont most. Kérdően ránéztem Harryre.
- Nem öltözöl át? - bökte ki, mikor már a torkának akartam ugrani azzal a felkiáltással, hogy ne bámuljon. Felemelt egy zacskót, amit eddig nem vettem észre. Odapattantam mellé és elhalásztam tőle. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, ki csinálta ezt az összeállítást.
- Minette, imádlak, te vagy a világ legjobb stylistja. - ölelgettem a szatyrot, mintha a lány lett volna.
- Minette szokott rám kötött sapkát adni...
- Énis szeretem a kötött sapkákat.
- Minette szokott rám kéket adni. - magyaráztam tovább.
- Lebuktam. Szerintem a kék nem a te színed. - rántott vállat.
- Menj a sunyiba. - forgattam a szemem. - Ha átöltöztem velem jössz?
- Csak ha rakunk rá tejszínhabot. - vigyorgott.
- Alap, hogy rakunk rá. - huzogattam a szemöldököm, aztán kerestem egy takarítónőt, és megkértem, hogy mutasson egy üres szobát ahol felöltözhetek. Kirobbanó lelkesedéssel tártam ki az ajtót, mikor elkészültem, és mikor megláttam a folyosó végén göndörkét elkezdtem rohanni felé és a nyakába ugrottam, mint egy kisgyerek. Túl későn látott meg, mire észrevett, már mind a ketten a földön voltunk az akcióm miatt. Felpattantam és elkaptam a kezét, majd elrántottam a lift irányába, a torkán pedig egy "váh" hang szökött ki. Még nem szokott hozzá a hiperaktivitásomhoz. Na majd nemsokára rájön, hogy kivel van dolga, hahaha. Beszálltunk a liftbe, ahol Harry kifújhatta magát, én pedig pókerarccal néztem magam elé, mintha nem én tehetnék arról, hogy szerencsétlen alig kap levegőt. Mikor a földszintre értünk újra megfogtam a karját és a büfé felé irányítottam...volna. Az egész előtér tele volt fényképészekkel. Már felkészültem a szabályos robbanásra, mikor eszembe jutott valami. Negédes mosolyt erőltettem az arcomra és könnyedén odalibegtem a pulthoz. Megpróbáltam úgy csinálni, mintha nem lenne itt semmi szokatlan.
- Két kakaót kérek, soook tejszínhabbal. - mondtam csilingelő hangon, miközben Harry próbált közelebb férkőzni hozzám, de a fotósok nem hagyták. Mikor megláttam szerencsétlent küszködni, felnevettem, majd újra a pult felé fordultam, de lefagyott a mosoly az arcomról.
- Ez tök kevés hab...ugye most csak szórakozik? Igen, még kérek rá...még...még...Tudja mit? Adja ide a flakont, kifizetem. - forgattam a szememet. Időközben göndörke is megérkezett, én meg az egyik bögrét a kezébe nyomtam. A tejszínhabos flakont is próbálta elcsenni tőlem, de én úgy néztem rá, mint egy vadállat a prédájára.
- Ez. Az. Enyém. - mondtam összeszűkített szemekkel. - De ha jó leszel, neked adom. - mondtam egy kaján vigyorral, miközben meglebegtettem az orra előtt.
- Én mást is megkóstolnék. - jegyezte még és már vészesen közel volt az arca. Ahogy a paparazzik is. A szánk közé raktam gyorsan a flakont.
- A tied lehet. - cincogtam, ő pedig nevetésben tört ki, majd megfogta a tejszínhabot tartó kezemet (a másikban ugye a bögre volt, és szerencsétlenségemben kiöntöttem volna). Teljes extázisba kerültem a közelségétől, így nem is vettem észre, hogy merre visz. Csak őt láttam, és csak őt éreztem. Mikor elengedte a kezemet sikerült újra észlelni a környezetemet, és magamban elkönyveltem, hogy többet nem kéne hagynom, hogy hozzámérjen. Meg hogy a közelemben legyen. Meg úgy semmit se kéne tennem ami rá emlékeztet. De nélküle már senkinek éreztem magamat. Ha ő eltűnne az életemből, az olyan lenne, mintha kivágnának belőlem egy darabot. Körbenéztem és rájöttem, hogy a folyosón vagyunk, a szoba előtt, ahol a többiek mormotát játszanak. Lenyomtuk a kakaót, a bögréket pedig bent leraktuk a kisasztalra, mondván, hogy majd ha olyanunk lesz, levisszük. Unottan piszkáltam a lábammal az alvó Kendrát. Harry Zaynre nézett, aki kiterülve feküdt a földön, majd gonoszan elvigyorodott.
- Chelsea, kérem a tejszínhabot. - vigyorgott továbbra is. Én még ezzel a gonosz arccal is észbontóan aranyosnak találtam, és értetlenkedve átnyújtottam neki, amit kért. Tejszínhabot fújt Zayn tenyerére, és én már akkor levágtam, hogy mire készül és alig bírtam ki, hogy ne kezdjek vad nevetésbe. Megcsikizte az alvó fiú orrát, aki erre szép szabályosan képen törölte magát tejszínhabbal.
- Kapjátok be, hülye trollok. - dühöngött ordibálva, mire már nem bírtam tovább. Harrybe kapaszkodva könnyeztem a nevetéstől, és éreztem, hogy ő is rázkódik. Zayn kiabálására mindenki nyitogatni kezdte a szemét. Mikor meglátták a fiú kiakadásának okát ők is nevetni kezdtek, végül Zayn úgy döntött elmegy és lemossa az arcáról a trutyit. Hannie laposakat pislogott mindenfelé, aztán meglátott engem.
- Chelsea, jobban vagy? Dejó! - lelkeskedett.
- Hannieeee! Végre felkeltél, már kezdtünk hülyét kapni! - visítottam és ráugrottam.
- Dehát te ájultál be...- körbenézett. - vagy én is?
Niall azonnal úgy kezdte el Hanniet ölelgetni, mint tegnap Harry engem. Miután az egyik szőkeség majdnem megfojtotta a másikat, Jessie elmesélte a történteket, Hannie pedig nagy szemekkel hallgatta őt.
- És azt mondta az orvos, hogy ha te is felkeltél, csak akkor tudja megállapítani, hogy mi bajotok volt. - fejezte be Jessie.
- Jobb is, ha szólunk neki. - jegyezte meg Liam, majd Louissal és Kendrával elmentek megkeresni az orvost. Tíz perc sem kellett, és itt voltak. Ezután megkezdődtek a kivizsgálások...had ne részletezzem, elég unalmas volt átélni is. Azt viszont megemlíteném, hogy a vérvételhez be kellett hívni Harryt, hogy fogja a kezem, mert mikor megláttam a tűt sikítva bemenekültem a sarokba. Két óra múlva nagynehezen végeztünk, az orvos pedig pókerarccal nézte a lapot.
- Mindenki bent maradhat a szobában? - nézett körbe, mikor meglettek az eredmények.
- Ha halálos kórom van, kérem küldje ki Harryt, mert elkezd hisztizni. - hecceltem.
- Nem fogok hisztizni, csak dühös leszek. Szóval, ugye nincs semmi halálos betegsége? - nézett komolyan az orvosra, mire én a fejemet fogtam, az orvos pedig felnevetett.
- A kisasszonynak nincs semmi komoly baja, maximum túl pimasz. De van, aki ezt szereti. - nézett sokatmondó pillantással Harryre, mire mindenki nevetni kezdett, kivéve göndörkét, aki szörnyen zavarba jött és úgy csinált, mintha iszonyúan érdekes lenne a padló. Ilyenkor iszonyúan édes volt.
- Akkor most legyünk komolyak. Lányok, volt olyan pillanat, mikor ti ketten egyedül ebédeltetek? Vagy ittatok valamit? - ült le Hannie ágyának szélére. Összenéztem a szőkeséggel, és gondolkodni kezdtünk.
- Igen. Előfordult már jó párszor, mert mi mindig máskor éhezünk meg, mint a többiek, ezért elmegyünk a stúdió büféjébe enni valamit. - válaszolt Hannie.
- És a büfés megbízható?
- Gondolom igen, de nem ismerjük. - vontam fel a szemöldököm.
- Van valaki, aki az életükre törhet? Természetesen gondolom van, akik nem vannak oda magukért, de ez a hírességgel jár. Olyas valakire gondolok, akinek komolyak a szándékai.
- Nincs. - jelentettük ki egyszerre Hannievel.
Harry megköszörülte a torkát, mire nekem beugrott valaki, a szemeim pedig elkerekedtek.
- Nézzék. Valaki megmérgezte magukat. És ezt komolyan kell venni. Nem mondom, hogy vigyék az ügyet a rendőrségre, ha nem akarják. De nagyon ajánlom, ha nem akarnak a kórházban kikötni újra. Vagy rosszabb esetben a temetőben. A kórházat már ma elhagyhatják, a szert kiizzadták, mielőtt elájultak. És most kérnék egy szívességet.
- Kérhet bármit. - jelentette ki Niall, mire az orvos elővett két posztert, az egyiken a One Direction, a másikon a Forever Young volt. Mind vigyorogni kezdtünk, mikor kijelentette, hogy van két kislánya, akik odáig vannak értünk. Sorban aláírtunk mindent. Mikor a saját poszterünkre ráírtam a nevem, Harry az enyém alá írta a nevét és egy szívecskét rajzolt köréjük.
- Naa, neked ott a sajátotok. - nevettem.
- Hidd el, ha így haladunk, nemsokára közös képünk is lesz. - vigyorgott.
- Ha kiiktatod Saraht, nagy a valószínűsége, hogy még a sorozatunkban is szerepelni fogtok.
- Köszönöm. És ne felejtsétek el, hogy mit mondtam. Viszlát.- köszönt el az orvos, majd mikor kiért összenéztünk mind a tízen.
- Joanna. - jelentettük ki egyszerre halál komolyan.
- Ti is rá gyanakodtok? - értetlenkedtem.
- Ki másra? - forgatta a szemét Kendra.
- Annyira nem lehet végül is az... - kezdte Naomi bátortalanul.
- Ettől a libától minden kitelik. - jegyezte meg Zayn.
- Akkor mi legyen? - kérdezte Jessie.
- Amíg nem tudjuk rábizonyítani, hogy ő volt, sajnos nem tehetünk semmit. - mondta Liam.
Mivel az orvos engedélyt adott, hogy elhagyjuk a kórházat, nem is nagyon várattunk magunkra. Minimálisan rendet raktunk az esti disznóól csinálás után, a kakaós bögréket pedig Harryvel visszavittük a büfébe. Bezsúfolódtunk két autóba. Én Naomival voltam a hátsó ülésen, közöttünk Louis ült, elől az anyósülésen Zayn, Harry meg (hiába elleneztem, mert eléggé ki volt borulva) vezetett. Úgy döntöttünk, mi elmegyünk bevásárolni, mert a fiúk kijelentették, hogy mostantól el sem mozdulnak mellőlünk, és Sarah sem lökdösheti ki őket a házból, még ágyuval se. Egyszer csak elkaptam egy ismerős dalfoszlányt a halkan szóló rádióból. Naomi is hegyezni kezdte a fülét, majd egymásra néztünk. Louis értetlenül figyelt hol engem, hol Naot. A lánnyal egyszerre vetültünk előre, és felhangosítottuk a rádiót úgy, hogy már üvöltött.
- Mama lover shake up, shake up, shake up! - kiabáltuk egyszerre a hátsó ülésen, letekertük az ablakokat és mindenkire kacsintgatni kezdtünk, meg mindenkinek integettünk. Naomi elkezdte riszálni a fenekét az ablakban, mire én nevettem. Zaynnek kevésbé tetszett, mikor látta, hogy a mutatványt két pasi csorgó nyállal figyeli, így hátranyúlt és rácsapott a lány hátsójára, mire ő felnevetett és leült normálisan. Pár perccel később már Louis is beszállt a minikoncertünkbe, amit különböző mutatványokkal dobtunk fel az elől ülő Harrynek és Zaynnek.
- Hé, hol a kezed? - szólt rá Louisra Harry, mikor meglátta, hogy Lou a derekamba kapaszkodott, hogy ne essen előre. Nevetve szálltunk ki az autóból és indultunk szerezni egy bevásárlókocsit. Louis beleült és debil fejet vágott, ami nekünk volt égő, és nem neki. Az egész bevásárlást végigökörködtük.
- Gumicukooor! - visítottuk egyszerre Louval és Harryvel, majd futni kezdtünk az édességek irányába. Igyekeztünk reális mennyiségű cukrot venni, de mindkét fiú kezét telepakoltam a biztonság kedvéért. Mikor Zayn meglátott minket visszatérni a bevásárlókocsihoz, elkerekedett a szeme.
- Ezt mind fel akarjátok falni? - kérdezte gyanakodva, miközben mi belezúdítottuk a haribót a kocsiba.
- Naná, és majd szivárványt hányunk. Meg rózsaszín buborékot büfögünk. - jelentette ki Louis komolyan.
Naomival leálltunk napszemüvegeket meg kalapokat próbálgatni, a fiúkat meg elküldtük spagetti hozzávalókért. Éppen egymásra csücsörítettünk, mikor valaki sikítozva kezdett el rohanni felénk. Egyből felismertem Sunny vörös hajzuhatagát.
- Dejó, hogy újra összefutottunk. Hihetetlen, hogy pont itt! Te jó isten, ugye jól vagy? - nyomta a tenyerét a homlokomra, mintha lázas lennék.
- Öhm...igen... - néztem rá hülyén.
- És ugye Hannie is? És neked ugye nem volt semmi bajod, Naomi? És Kendra? És Jessie?
- Hannie is jól van. És nekem sem volt semmi bajom. És a többieknek se, nyugi. - nevetett fel Naomi.
- Múltkor írtam egy megfejtést twitteren, és azt válaszoltad, hogy elviszel a stúdióba egy forgatásra. Mikor lesz? - pattogott előttem, mire megadóan felsóhajtottam.
- Holnap elviszlek, ha gondolod, de lesz egy DVD borító fotózásunk, ha azt is kivárod, mondjuk az unalmas, de...
- Persze, hogy veletek megyek! - toporzékolt egy helyben.
- Oké, de most azt hiszem, mennünk kell... - mutattam az érkező fiúk felé.
- Víííííí! - sipákolt Louis, miközben fellépett az egyik lábával a bevásárló kocsi aljára, a másikkal meg elrugaszkodott és gurulni kezdett felénk. Na igen. Tőle nem is vártunk több komolyságot. Gyorsan elkértem Sunny számát és címét, hogy reggel érte mehessünk, majd elköszöntünk. A fiúknak sikerült mindent beszerezni, amit kértünk. Egy kicsivel többet is, mint mondtunk nekik.
- Minek hoztatok piát? - pislogtam a pezsgőre.
- Majd meglátod. - mondta sejtelmesen Zayn.
- Nem akarom meglátni. Juuujj, Sziniminiiisz! - kiáltottam és kivettem a gabonapelyhet, majd ölelgetni kezdtem.
- Remélem nem valami hülyeség van benne. - jegyezte meg Harry.
- Ha szar lesz a játék, visszahozzuk. - jelentettem ki.
Beálltunk a ritka hosszú sorok egyikébe.
- Hé, tudtok szlovákul? Felolvasom nektek a sziniminisz szöveget. - lelkesedett Louis. - Csernyjoszká grábonyovszká kusérszká rujszkursz... - és felolvasta nekünk az EGÉSZET. Gondolom el tudjátok képzelni, milyen fárasztó volt. Főleg, mikor kijelentette, hogy ő bizony tud szlovákul.
- Toloszki a kocsiszkit a pénctárszkihoz, fizetünkszki. - okoskodott, miközben fizettünk. Sikerült teljesen leszívnia az agyamat. Leültünk kínait enni, Louis pedig bemutatta az eladónak a frissen tanult szlovák nyelvét. Szegény kínai kiscsaj bevette, hogy tényleg így kell szlovákul beszélni, és azt mondta, ha legközelebb ilyen nemzetiségű embereket fog kiszolgálni, így fog velük beszélni. Megvacsoráztunk, Lou pedig nem fogta be a száját, továbbra is "szki" -t tett a szavak mögé. Elindultunk a kijárat felé. Már Harry is hülyét kapott, pedig az elején még nevetett rajta. Pár szón énis felnevettem, de már kezdett az agyamra menni.
- Na, pakoljunkszki, és siessünkszki hazaszki. - azzal Lou elkezdett pakolni a csomagtartóba. - Hé, Cselsziszki, visszatolodszki a helyéreszki a kocsitszki Naomiszkival amígszki mi kipakolunkszki? - vigyorgott.
- Szíves örömmel, csak kussoljszki be. - morogtam, mire felnevettek a fiúk is.
- Jajj, te kis vadócoszki. - vigyorgott, én meg Naoval a helyére toltam a kocsit. Louis továbbra is csacsogott, én meg a fejemet fogtam. Hirtelen eszembe jutott valami.
- Harry, hogy törted fel a twitterem?
- Fogalmam sincs, miről beszélsz. - vigyorgott a visszapillantó tükörbe.
- Egy óvatlan pillanatban lefényképezlek meztelenül és felrakom a netre. - fenyegettem.
- Ha én meztelen leszek, akkor te is.
- Csak szeretnéd.
- Akkor este találkozunk ruha nélkül az ágyikódban. Ne nagyon illegesd magad, mert rádvetődök.
- Hülye. - nevettem.
Vittünk a többieknek is kínai kaját (Niallnek két adagot).
- Sze-csu-á-ni csi-be! - szótagolta Jessie és eltáncikált mellettünk. Egy órával ezután kiderült, hogy Zaynnék minek hoztak ennyi piát. Szépen leitattak mindenkit. Kivéve engem és Liamet, mi ketten normálisan társalogtunk a kanapén mindenféléről.
- Cicaaa! - ugrott mellém Harry, és elkezdett tapizni.
- Jeget öntök az alsógatyádba. - fenyegettem, mire lebiggyesztette a száját, és elment a kedve mindenféle tevékenységtől (nem részletezném, hogy hova próbált nyúlkálni pár perccel ezelőtt). A fejét az ölembe ejtette és kiterült a kanapén. Ha holnap másnaposan fog siránkozni, majd kiröhögöm.
- Naaa, Jessie, adj egy puszit! - sipákolt a lánynak Louis.
- Nem adok. - nyavalygott a lány és lenyomott egy üveg citromos sört. Direkt húzta Lou agyát, még így, becsípve is.
- Akkor majd én! - pattant fel Louis és elkapta Jessie derekát, majd rányomta az ajkait a szőkeségére.
- Akkor... én ezt most lefényképezem, mert Jess nem fogja elhinni. - nevettem gonoszan. Alig vártam, hogy Jessie orra alá nyomhassam a képet reggel. Megsimogattam az ölemben lévő göndör fejet, akinek a "gazdája" idő közben elaludt, és Liammel tovább folytattam a beszélgetést, akiről kiderült, hogy a veséje miatt nem iszik.
- Menj a sunyiba. - forgattam a szemem. - Ha átöltöztem velem jössz?
- Csak ha rakunk rá tejszínhabot. - vigyorgott.
- Alap, hogy rakunk rá. - huzogattam a szemöldököm, aztán kerestem egy takarítónőt, és megkértem, hogy mutasson egy üres szobát ahol felöltözhetek. Kirobbanó lelkesedéssel tártam ki az ajtót, mikor elkészültem, és mikor megláttam a folyosó végén göndörkét elkezdtem rohanni felé és a nyakába ugrottam, mint egy kisgyerek. Túl későn látott meg, mire észrevett, már mind a ketten a földön voltunk az akcióm miatt. Felpattantam és elkaptam a kezét, majd elrántottam a lift irányába, a torkán pedig egy "váh" hang szökött ki. Még nem szokott hozzá a hiperaktivitásomhoz. Na majd nemsokára rájön, hogy kivel van dolga, hahaha. Beszálltunk a liftbe, ahol Harry kifújhatta magát, én pedig pókerarccal néztem magam elé, mintha nem én tehetnék arról, hogy szerencsétlen alig kap levegőt. Mikor a földszintre értünk újra megfogtam a karját és a büfé felé irányítottam...volna. Az egész előtér tele volt fényképészekkel. Már felkészültem a szabályos robbanásra, mikor eszembe jutott valami. Negédes mosolyt erőltettem az arcomra és könnyedén odalibegtem a pulthoz. Megpróbáltam úgy csinálni, mintha nem lenne itt semmi szokatlan.
- Két kakaót kérek, soook tejszínhabbal. - mondtam csilingelő hangon, miközben Harry próbált közelebb férkőzni hozzám, de a fotósok nem hagyták. Mikor megláttam szerencsétlent küszködni, felnevettem, majd újra a pult felé fordultam, de lefagyott a mosoly az arcomról.
- Ez tök kevés hab...ugye most csak szórakozik? Igen, még kérek rá...még...még...Tudja mit? Adja ide a flakont, kifizetem. - forgattam a szememet. Időközben göndörke is megérkezett, én meg az egyik bögrét a kezébe nyomtam. A tejszínhabos flakont is próbálta elcsenni tőlem, de én úgy néztem rá, mint egy vadállat a prédájára.
- Ez. Az. Enyém. - mondtam összeszűkített szemekkel. - De ha jó leszel, neked adom. - mondtam egy kaján vigyorral, miközben meglebegtettem az orra előtt.
- Én mást is megkóstolnék. - jegyezte még és már vészesen közel volt az arca. Ahogy a paparazzik is. A szánk közé raktam gyorsan a flakont.
- A tied lehet. - cincogtam, ő pedig nevetésben tört ki, majd megfogta a tejszínhabot tartó kezemet (a másikban ugye a bögre volt, és szerencsétlenségemben kiöntöttem volna). Teljes extázisba kerültem a közelségétől, így nem is vettem észre, hogy merre visz. Csak őt láttam, és csak őt éreztem. Mikor elengedte a kezemet sikerült újra észlelni a környezetemet, és magamban elkönyveltem, hogy többet nem kéne hagynom, hogy hozzámérjen. Meg hogy a közelemben legyen. Meg úgy semmit se kéne tennem ami rá emlékeztet. De nélküle már senkinek éreztem magamat. Ha ő eltűnne az életemből, az olyan lenne, mintha kivágnának belőlem egy darabot. Körbenéztem és rájöttem, hogy a folyosón vagyunk, a szoba előtt, ahol a többiek mormotát játszanak. Lenyomtuk a kakaót, a bögréket pedig bent leraktuk a kisasztalra, mondván, hogy majd ha olyanunk lesz, levisszük. Unottan piszkáltam a lábammal az alvó Kendrát. Harry Zaynre nézett, aki kiterülve feküdt a földön, majd gonoszan elvigyorodott.
- Chelsea, kérem a tejszínhabot. - vigyorgott továbbra is. Én még ezzel a gonosz arccal is észbontóan aranyosnak találtam, és értetlenkedve átnyújtottam neki, amit kért. Tejszínhabot fújt Zayn tenyerére, és én már akkor levágtam, hogy mire készül és alig bírtam ki, hogy ne kezdjek vad nevetésbe. Megcsikizte az alvó fiú orrát, aki erre szép szabályosan képen törölte magát tejszínhabbal.
- Kapjátok be, hülye trollok. - dühöngött ordibálva, mire már nem bírtam tovább. Harrybe kapaszkodva könnyeztem a nevetéstől, és éreztem, hogy ő is rázkódik. Zayn kiabálására mindenki nyitogatni kezdte a szemét. Mikor meglátták a fiú kiakadásának okát ők is nevetni kezdtek, végül Zayn úgy döntött elmegy és lemossa az arcáról a trutyit. Hannie laposakat pislogott mindenfelé, aztán meglátott engem.
- Chelsea, jobban vagy? Dejó! - lelkeskedett.
- Hannieeee! Végre felkeltél, már kezdtünk hülyét kapni! - visítottam és ráugrottam.
- Dehát te ájultál be...- körbenézett. - vagy én is?
Niall azonnal úgy kezdte el Hanniet ölelgetni, mint tegnap Harry engem. Miután az egyik szőkeség majdnem megfojtotta a másikat, Jessie elmesélte a történteket, Hannie pedig nagy szemekkel hallgatta őt.
- És azt mondta az orvos, hogy ha te is felkeltél, csak akkor tudja megállapítani, hogy mi bajotok volt. - fejezte be Jessie.
- Jobb is, ha szólunk neki. - jegyezte meg Liam, majd Louissal és Kendrával elmentek megkeresni az orvost. Tíz perc sem kellett, és itt voltak. Ezután megkezdődtek a kivizsgálások...had ne részletezzem, elég unalmas volt átélni is. Azt viszont megemlíteném, hogy a vérvételhez be kellett hívni Harryt, hogy fogja a kezem, mert mikor megláttam a tűt sikítva bemenekültem a sarokba. Két óra múlva nagynehezen végeztünk, az orvos pedig pókerarccal nézte a lapot.
- Mindenki bent maradhat a szobában? - nézett körbe, mikor meglettek az eredmények.
- Ha halálos kórom van, kérem küldje ki Harryt, mert elkezd hisztizni. - hecceltem.
- Nem fogok hisztizni, csak dühös leszek. Szóval, ugye nincs semmi halálos betegsége? - nézett komolyan az orvosra, mire én a fejemet fogtam, az orvos pedig felnevetett.
- A kisasszonynak nincs semmi komoly baja, maximum túl pimasz. De van, aki ezt szereti. - nézett sokatmondó pillantással Harryre, mire mindenki nevetni kezdett, kivéve göndörkét, aki szörnyen zavarba jött és úgy csinált, mintha iszonyúan érdekes lenne a padló. Ilyenkor iszonyúan édes volt.
- Akkor most legyünk komolyak. Lányok, volt olyan pillanat, mikor ti ketten egyedül ebédeltetek? Vagy ittatok valamit? - ült le Hannie ágyának szélére. Összenéztem a szőkeséggel, és gondolkodni kezdtünk.
- Igen. Előfordult már jó párszor, mert mi mindig máskor éhezünk meg, mint a többiek, ezért elmegyünk a stúdió büféjébe enni valamit. - válaszolt Hannie.
- És a büfés megbízható?
- Gondolom igen, de nem ismerjük. - vontam fel a szemöldököm.
- Van valaki, aki az életükre törhet? Természetesen gondolom van, akik nem vannak oda magukért, de ez a hírességgel jár. Olyas valakire gondolok, akinek komolyak a szándékai.
- Nincs. - jelentettük ki egyszerre Hannievel.
Harry megköszörülte a torkát, mire nekem beugrott valaki, a szemeim pedig elkerekedtek.
- Nézzék. Valaki megmérgezte magukat. És ezt komolyan kell venni. Nem mondom, hogy vigyék az ügyet a rendőrségre, ha nem akarják. De nagyon ajánlom, ha nem akarnak a kórházban kikötni újra. Vagy rosszabb esetben a temetőben. A kórházat már ma elhagyhatják, a szert kiizzadták, mielőtt elájultak. És most kérnék egy szívességet.
- Kérhet bármit. - jelentette ki Niall, mire az orvos elővett két posztert, az egyiken a One Direction, a másikon a Forever Young volt. Mind vigyorogni kezdtünk, mikor kijelentette, hogy van két kislánya, akik odáig vannak értünk. Sorban aláírtunk mindent. Mikor a saját poszterünkre ráírtam a nevem, Harry az enyém alá írta a nevét és egy szívecskét rajzolt köréjük.
- Naa, neked ott a sajátotok. - nevettem.
- Hidd el, ha így haladunk, nemsokára közös képünk is lesz. - vigyorgott.
- Ha kiiktatod Saraht, nagy a valószínűsége, hogy még a sorozatunkban is szerepelni fogtok.
- Köszönöm. És ne felejtsétek el, hogy mit mondtam. Viszlát.- köszönt el az orvos, majd mikor kiért összenéztünk mind a tízen.
- Joanna. - jelentettük ki egyszerre halál komolyan.
- Ti is rá gyanakodtok? - értetlenkedtem.
- Ki másra? - forgatta a szemét Kendra.
- Annyira nem lehet végül is az... - kezdte Naomi bátortalanul.
- Ettől a libától minden kitelik. - jegyezte meg Zayn.
- Akkor mi legyen? - kérdezte Jessie.
- Amíg nem tudjuk rábizonyítani, hogy ő volt, sajnos nem tehetünk semmit. - mondta Liam.
Mivel az orvos engedélyt adott, hogy elhagyjuk a kórházat, nem is nagyon várattunk magunkra. Minimálisan rendet raktunk az esti disznóól csinálás után, a kakaós bögréket pedig Harryvel visszavittük a büfébe. Bezsúfolódtunk két autóba. Én Naomival voltam a hátsó ülésen, közöttünk Louis ült, elől az anyósülésen Zayn, Harry meg (hiába elleneztem, mert eléggé ki volt borulva) vezetett. Úgy döntöttünk, mi elmegyünk bevásárolni, mert a fiúk kijelentették, hogy mostantól el sem mozdulnak mellőlünk, és Sarah sem lökdösheti ki őket a házból, még ágyuval se. Egyszer csak elkaptam egy ismerős dalfoszlányt a halkan szóló rádióból. Naomi is hegyezni kezdte a fülét, majd egymásra néztünk. Louis értetlenül figyelt hol engem, hol Naot. A lánnyal egyszerre vetültünk előre, és felhangosítottuk a rádiót úgy, hogy már üvöltött.
- Mama lover shake up, shake up, shake up! - kiabáltuk egyszerre a hátsó ülésen, letekertük az ablakokat és mindenkire kacsintgatni kezdtünk, meg mindenkinek integettünk. Naomi elkezdte riszálni a fenekét az ablakban, mire én nevettem. Zaynnek kevésbé tetszett, mikor látta, hogy a mutatványt két pasi csorgó nyállal figyeli, így hátranyúlt és rácsapott a lány hátsójára, mire ő felnevetett és leült normálisan. Pár perccel később már Louis is beszállt a minikoncertünkbe, amit különböző mutatványokkal dobtunk fel az elől ülő Harrynek és Zaynnek.
- Hé, hol a kezed? - szólt rá Louisra Harry, mikor meglátta, hogy Lou a derekamba kapaszkodott, hogy ne essen előre. Nevetve szálltunk ki az autóból és indultunk szerezni egy bevásárlókocsit. Louis beleült és debil fejet vágott, ami nekünk volt égő, és nem neki. Az egész bevásárlást végigökörködtük.
- Gumicukooor! - visítottuk egyszerre Louval és Harryvel, majd futni kezdtünk az édességek irányába. Igyekeztünk reális mennyiségű cukrot venni, de mindkét fiú kezét telepakoltam a biztonság kedvéért. Mikor Zayn meglátott minket visszatérni a bevásárlókocsihoz, elkerekedett a szeme.
- Ezt mind fel akarjátok falni? - kérdezte gyanakodva, miközben mi belezúdítottuk a haribót a kocsiba.
- Naná, és majd szivárványt hányunk. Meg rózsaszín buborékot büfögünk. - jelentette ki Louis komolyan.
Naomival leálltunk napszemüvegeket meg kalapokat próbálgatni, a fiúkat meg elküldtük spagetti hozzávalókért. Éppen egymásra csücsörítettünk, mikor valaki sikítozva kezdett el rohanni felénk. Egyből felismertem Sunny vörös hajzuhatagát.
- Dejó, hogy újra összefutottunk. Hihetetlen, hogy pont itt! Te jó isten, ugye jól vagy? - nyomta a tenyerét a homlokomra, mintha lázas lennék.
- Öhm...igen... - néztem rá hülyén.
- És ugye Hannie is? És neked ugye nem volt semmi bajod, Naomi? És Kendra? És Jessie?
- Hannie is jól van. És nekem sem volt semmi bajom. És a többieknek se, nyugi. - nevetett fel Naomi.
- Múltkor írtam egy megfejtést twitteren, és azt válaszoltad, hogy elviszel a stúdióba egy forgatásra. Mikor lesz? - pattogott előttem, mire megadóan felsóhajtottam.
- Holnap elviszlek, ha gondolod, de lesz egy DVD borító fotózásunk, ha azt is kivárod, mondjuk az unalmas, de...
- Persze, hogy veletek megyek! - toporzékolt egy helyben.
- Oké, de most azt hiszem, mennünk kell... - mutattam az érkező fiúk felé.
- Víííííí! - sipákolt Louis, miközben fellépett az egyik lábával a bevásárló kocsi aljára, a másikkal meg elrugaszkodott és gurulni kezdett felénk. Na igen. Tőle nem is vártunk több komolyságot. Gyorsan elkértem Sunny számát és címét, hogy reggel érte mehessünk, majd elköszöntünk. A fiúknak sikerült mindent beszerezni, amit kértünk. Egy kicsivel többet is, mint mondtunk nekik.
- Minek hoztatok piát? - pislogtam a pezsgőre.
- Majd meglátod. - mondta sejtelmesen Zayn.
- Nem akarom meglátni. Juuujj, Sziniminiiisz! - kiáltottam és kivettem a gabonapelyhet, majd ölelgetni kezdtem.
- Remélem nem valami hülyeség van benne. - jegyezte meg Harry.
- Ha szar lesz a játék, visszahozzuk. - jelentettem ki.
Beálltunk a ritka hosszú sorok egyikébe.
- Hé, tudtok szlovákul? Felolvasom nektek a sziniminisz szöveget. - lelkesedett Louis. - Csernyjoszká grábonyovszká kusérszká rujszkursz... - és felolvasta nekünk az EGÉSZET. Gondolom el tudjátok képzelni, milyen fárasztó volt. Főleg, mikor kijelentette, hogy ő bizony tud szlovákul.
- Toloszki a kocsiszkit a pénctárszkihoz, fizetünkszki. - okoskodott, miközben fizettünk. Sikerült teljesen leszívnia az agyamat. Leültünk kínait enni, Louis pedig bemutatta az eladónak a frissen tanult szlovák nyelvét. Szegény kínai kiscsaj bevette, hogy tényleg így kell szlovákul beszélni, és azt mondta, ha legközelebb ilyen nemzetiségű embereket fog kiszolgálni, így fog velük beszélni. Megvacsoráztunk, Lou pedig nem fogta be a száját, továbbra is "szki" -t tett a szavak mögé. Elindultunk a kijárat felé. Már Harry is hülyét kapott, pedig az elején még nevetett rajta. Pár szón énis felnevettem, de már kezdett az agyamra menni.
- Na, pakoljunkszki, és siessünkszki hazaszki. - azzal Lou elkezdett pakolni a csomagtartóba. - Hé, Cselsziszki, visszatolodszki a helyéreszki a kocsitszki Naomiszkival amígszki mi kipakolunkszki? - vigyorgott.
- Szíves örömmel, csak kussoljszki be. - morogtam, mire felnevettek a fiúk is.
- Jajj, te kis vadócoszki. - vigyorgott, én meg Naoval a helyére toltam a kocsit. Louis továbbra is csacsogott, én meg a fejemet fogtam. Hirtelen eszembe jutott valami.
- Harry, hogy törted fel a twitterem?
- Fogalmam sincs, miről beszélsz. - vigyorgott a visszapillantó tükörbe.
- Egy óvatlan pillanatban lefényképezlek meztelenül és felrakom a netre. - fenyegettem.
- Ha én meztelen leszek, akkor te is.
- Csak szeretnéd.
- Akkor este találkozunk ruha nélkül az ágyikódban. Ne nagyon illegesd magad, mert rádvetődök.
- Hülye. - nevettem.
Vittünk a többieknek is kínai kaját (Niallnek két adagot).
- Sze-csu-á-ni csi-be! - szótagolta Jessie és eltáncikált mellettünk. Egy órával ezután kiderült, hogy Zaynnék minek hoztak ennyi piát. Szépen leitattak mindenkit. Kivéve engem és Liamet, mi ketten normálisan társalogtunk a kanapén mindenféléről.
- Cicaaa! - ugrott mellém Harry, és elkezdett tapizni.
- Jeget öntök az alsógatyádba. - fenyegettem, mire lebiggyesztette a száját, és elment a kedve mindenféle tevékenységtől (nem részletezném, hogy hova próbált nyúlkálni pár perccel ezelőtt). A fejét az ölembe ejtette és kiterült a kanapén. Ha holnap másnaposan fog siránkozni, majd kiröhögöm.
- Naaa, Jessie, adj egy puszit! - sipákolt a lánynak Louis.
- Nem adok. - nyavalygott a lány és lenyomott egy üveg citromos sört. Direkt húzta Lou agyát, még így, becsípve is.
- Akkor majd én! - pattant fel Louis és elkapta Jessie derekát, majd rányomta az ajkait a szőkeségére.
- Akkor... én ezt most lefényképezem, mert Jess nem fogja elhinni. - nevettem gonoszan. Alig vártam, hogy Jessie orra alá nyomhassam a képet reggel. Megsimogattam az ölemben lévő göndör fejet, akinek a "gazdája" idő közben elaludt, és Liammel tovább folytattam a beszélgetést, akiről kiderült, hogy a veséje miatt nem iszik.
_large.png)
Enjoy the roller coaster