Forever Young ~ befejezett

Who let the cats out?

2012. július 17., kedd ? 0 Atashinchi ?

- Ki volt az a marha, aki kitalálta, hogy ebben az epizódban bohócok legyünk? - dühöngtem. Ma már ötödszörre estem el a negyvenötös bohóccipőben, amit rám raktak, forgatás közben. A többiek csak röhögtek, mikor a forgatókönyvíró szégyenlősen felemelte a kezét jelezve, hogy bizony ő találta ezt ki. Kellemetlenül nevettem, és intettem, hogy a felvétel mehet tovább, egyenlőre még nem tört el a nyakam. A mai Harry incidens annyira feldobott, hogy úgy éreztem, hússzor is hasra eshetek még, vidám maradok. Már csak azért imádkozok, hogy ne sértődjön meg, amiért az ajándék lufijai felét elosztogattuk a rajongóknak. Még így is tömve volt az öltöző, Minettet pedig a sírás kerülgette mikor nem találta a ruhákat, amiket ránk akart adni. Persze a forgatás a rendrakás miatt elnyúlt, így fél tízkor ért véget. Álmosan és fáradtan trappoltunk vissza a bohócjelmezekben az öltözőbe. A stylistunk már mosolyogva várt ránk és türelmesen várta amíg leküzdöttük magunkról a dolgokat.

- Mit művelsz? Oké, hogy bohócruha, de könyörgöm! - kiabált rám, mikor erősebben téptem szét az egyik tépőzárat. Na igen. Minette türelmes.
Ezek után nem kockáztattam. Hihetetlen óvatossággal csúsztattam ki a lábam a cipőből, és nyomtam bele egy angol zászlós conversebe. Sunyin elindultam a csap felé lemosni a sminkem, mikor Amber elkapott.
- Felejtsd el. Múltkor is próbáltad, a vége meg az lett, hogy belement a szemedbe és sikítva körberohantad az épületet. - fújtatott és elkezdte lemosni a fejemről a dolgokat.
Elismerem, ez valóban megtörtént. De a nő társaim tudják, milyen nehéz a sminket leszedni a fejünkről a nélkül, hogy a szemünkbe menjen. Mikor Amber elengedett átadtam a helyem Jessienek, aki szintén véghez vitte már a sikítozós akciót, csak ő mindenféle káromkodást is szórt közben. Kifésültem a hajamat és felvettem egy pulcsit, majd rádőltem a kanapéra. Ezt az ott ülő Naomi egy kemény oldalba döféssel hálálta meg.
- Ezt Zayn meg fogja tudni. - nyögtem az oldalamat dörzsölgetve.
- És?
- Jajj, te kis Bradford Bad Girl... - nevettem fel és hátratúrtam a hajam, majd felvettem egy merci csokit és elkezdtem énekelni Naominak a "merci, hogy vagy nekem" című számot elképesztően hamisan. Alapból nem tudok énekelni, de ha direkt hamis vagyok, akkor kottamérgezést lehet tőlem kapni.
- Elég lesz, szerelmem. - jelentette ki Naomi és a számba nyomott egy csokit. Hm, ez egy tejcsoki volt.
Éreztem, hogy a zsebemben rezeg a telefonom, és hamar felcsendült Liam éneklő hangja. Kellemetlenül felnevettem.
- Tudom, hogy a ti csengőhangotok is ez, ne nézzetek így rám. - forgattam a szemem, majd ránéztem a képernyőre. Egy mosolygó göndör fiú képe, alatta pedig a "Harry" név. Mióta van meg nekem a száma? Vagyis ésszerűbben...mikor hagytam őrizetlenül a telefonomat annyi időre, hogy bele tudja magát írni? Értetlenül a fülemhez emeltem a készüléket.
- Haló? - motyogtam bele.
- Hol vagytok? Louis már felforgatja a házatokat...
- Kicsit csúszott a forgatás, de mindjárt in...Hogy jutottatok be a házba?
- Öhm...le kell tennem...megszakad a vonal...jajj, te jó ég! - hadarta össze vissza, majd lerakta.
Unottan néztem egy darabig a képernyőt, majd a zsebembe mélyesztettem.
- Azt hiszem, jobb, ha sietünk. - jelentettem ki komolyan.
A többiek elkezdtek gyorsan pakolni, majd elköszöntünk a sminkestünktől és a stylistunktól is, és kifelé vettük az irányt.
- Miért ilyen sürgős? - próbálta tartani a lépést Hannie.
- Ha nem sietünk, a majmok felrobbantják a házunkat. - jegyeztem meg.
Ezután már egyikőjük sem kérdezett semmit, levágták, mi a helyzet. Az együtt töltött évek alatt elértük, hogy akár egy félmondatból, vagy egy pillantásból megértsük egymást. Beültünk az autóba, a sofőr pedig idétlenül szállt be, eddig a recepción kávézott. Nekitámasztottam a fejem egy hideg ablaknak. Még az út felét se tettük meg, mikor elkezdett esni, majd szakadni az eső. Szórakozottan szemeltem ki magamnak az ablakon két cseppet, majd versenyeztetni kezdtem őket. A kocsi lefékezett, én meg a vállamra kanyarítottam a táskámat és felkészültem rá, hogy végigrohanjak az autó és a bejárat közti úton a zuhogó esőben.
- Mehet? - kérdeztem a többiektől, mire bizonytalan bólogatások voltak a válaszok.
- 1...2...
- Kettő és fél... - kotyogott közbe Naomi.
- Kettő és háromnegyed... - húztam tovább az időt.
- Öcsém, essünk már túl rajta! - lökött meg nevetve Kendra, én meg majdnem hasraestem egy tócsában.
- Viszlát, Fred! - kiabáltam hátra a sofőrnek és a bejárati ajtó felé vettem az irányt futva. Hannie elrobogott mellettem hatalmas vizet zúdítva rám. Kinyitottuk az ajtót, és mikor beléptünk elég hülye látvány fogadott minket....

Mikor megláttak minket, pókerarccal abbahagyták a...szóval abbahagyták azt, amit éppen csináltak (???). Pár perc kellemetlen csend következett, mi pedig még mindig szoborként meredtünk egymásra.
- Na és... hogy vannak az én kedvenc színésznőim? - vigyorgott Lou.
Szó nélkül meredtünk rájuk tovább. Aztán kitört a röhögőgörcs.
- Mi volt ez? - sikított Naomi a röhögéstől.
- Kérlek szépen, megpróbáltuk elvezetni a kanapét. - komolykodott Harry, aki időközben valahogy a hátam mögé került és kihasználva a helyzetet átkarolt, az állát meg a vállamra rakta. Mosolyogva megsimogattam az elégedett arcát, aztán kiküzdöttem magam az öleléséből.
- Még haragszok. - nyújtottam rá a nyelvem és ledobtam magam a kanapéra, Harry kiürült helyére.
- Újra tele a kocsi! Gázt neki! - üvöltött Liam.
Zayn akkorát lökött a kanapén, hogy mindenki hasraesett, én meg átbukfenceztem Louison, és beletérdeltem a hasába. A fiú a hasát fogdosta és nyöszörgött.
- Te elefánt. Te vékony, csontos térdű elefánt. - nyavalygott.
- Nézd a jó oldalát Lou. Ha egy arasszal lejjebb térdel, már meghaltál volna. - röhögött Zayn.

- Nem is csontos a térdem. - húztam el a számat.
- Térd...az egy nagy csontkupac. - világosított fel Jessie.
- Köszönöm, kedves stréber, aki nyolcadikban figyelt bioszon. Engem nyolcadikban olyan szinten nem érdekelt a tantárgy, hogy kettest kaptam.
- De hát az könnyű volt. Az ember...mit nem tudtál belőle?
- Semmit. - forgattam a szemem.
- A párosodást se? - vihogott.
- Azt se. Tudod ki tanulja meg a részeit a...
- Elég lesz. Itt kisfiúk is vannak. - fogta be a számat Louis.
- Nem vagyok kisfiú. - nyavalygott Niall és Harry egyszerre. Értetlenül egymásra néztek aztán felnevettek.
- Egyébként - fordult felém Louis - Miújság, mini...
- Ki ne mondd...- morogtam.
- Manó! - vigyorgott győztesen, mire csak a fejemet tudtam fogni.
- Amúgy, mikor jöttetek? De a fontosabb kérdés...HOGY jöttetek be? - érdeklődött Kendra.
- Nos, ez egy nagyon érdekes sztori. Először azt hittük, elfelejtettetek minket, mert vártuk a hívásotokat, hogy mikor mehetünk. Szóval lezuhanyoztunk, és már készültünk a lefekvéshez, mikor eszünkbe jutott, hogy ti forgattok és kicsi a valószínűsége, hogy fel tudtok hívni. Szóval összecuccoltunk, és eljöttünk. Amúgy feltűnt, hogy pizsamában vagyunk? - ért a monológja végére Niall.
Végignéztem rajtuk. Valóban pizsamában voltak.
- Nem tudtatok átöltözni? - érdeklődtem.
- Nem. Úgy döntöttünk, csajos pizsipartit tartunk! - mondta lányos hangon Louis. - Kinek festhetem ki a körmét?
Mindenki a fejét rázta bambulva.
- Azt még mindig nem mondtad, hogy jutottatok be. - jegyezte meg Jessie.
- Ja, simán ment. - legyintett Louis. - Az erkélyeteket nyitva hagytátok. Mellette meg van egy fa. Persze elég nehéz volt felverekedni magunkat rajta. Azt hiszem, letörtünk egy pár ágat is. De a lényeg az, hogy feljutottunk, csak a hercegnők nem voltak itt, akiket ki akartunk szabadítani.
- És mennyi ideje voltatok itt, mikor Harry felhívott? - kérdeztem.
- Áh...csak olyan másfél órája. - rántott vállat Liam.
- Megnyugtató tudni, hogy az erkélyre Jessie szobája nyílik, ezért azt túrhattátok fel először. - sóhajtottam.
Jessnek elkerekedett a szeme és feldübörgött a lépcsőn az említett szoba felé.
- Itt nagyobb rend van, mint volt! Mit műveltetek? - hallottuk Jessie hangját pár perc múlva fentről.
- Egyébként saaajnos nem maradhattok itt estére. - jegyeztem meg.
- Miért? - kérdezte egyszerre az egész csapat.
- Hétköznap van. Holnap is lesz forgatás. Milyen képet vágna Sarah, ha reggel bemenne Hannie szobájába és Niall fetrengene az ágyban? - vontam fel a szemöldököm.
- Majd korán elmegyünk. - ajánlotta Zayn.
- Ti és a korán kelés.. - nevetett fel Kendra.
- Nehogymár kirakjatok minket az esőbe...egyedül...védtelenül...PIZSAMÁBAN! - sorolta Louis.
- De kocsival jöttünk... - szólt közbe Niall, mire Louis oldalba vágta.
- Végülis két vendégszoba van, Niall meg aludhat velem, szóval elfértek. - vont vállat Hannie.
- Akkor maradunk! - ugrott fel a Larry páros egy vigyorral.
- Indulhat a pizsibuli, csajok! Ki akar párnacsatázni? - huzogatta Lou a szemöldökét.
- Üsse már le valaki. - nyavalyogtam.
- Kívánságod teljesül. - jelentette ki Jessie és orrbavágta répafanunkat egy párnával.
- Rendeljünk pizzát...éhenhalok. - nyomorgatta a hasát Niall.
- De mielőtt elindultunk ettél. - értetlenkedett Zayn.
- De az már két órája volt! - háborgott Niall és kordult egyet a hasa.
- Rendeljünk, mielőtt kiszabadul belőle az alien. - javasolta Harry.

Tíz perc múlva már a pizzán nyamnyogtunk. A futár feje mikor meglátta a tíz fős csapatot megfizethetetlen volt. Gondoltunk rá, hogy rendezünk egy nagy twitcamot, de végül letettünk az ötletről. Épp unottan figyeltük a TVt, mikor hangos nyávogásra lettünk figyelmesek.
- Jajj Chels, göndörke láttán kitör belőled az állat, mi? - vigyorgott Naomi.
- Hülye! - nevettem.
- A kert felől jön a hang! - csillant fel Hannie szeme.
A zseblámpákkal kimentünk a kertbe. Az eső már elállt de minden csupa víz volt.
- Jesszus, ez szülni készül! - hörgött Louis.
- Jajj nemár, nem akarok macskatrutyit takarítani. - nyafogtam.
- Ennyit a születés csodájáról. - mondta Harry bezöldült arccal.
- Semmi gond! Levezetem a szülést! Hozzatok nedves törölközőt, ollót, cérnát...
- Lou, ez egy macska... - jegyezte meg Jessie.
- Ez esetben, egy kartondobozt kérek...
Inkább nem osztanám meg veletek, hogy Louis milyen volt, mint szülész. Maradjunk annyiban, hogy kijelentette, hogy a kismacskák és az anyjuk is remekül vannak. Hálistennek nem trutyizott össze mindent. Már így is a hányinger kerülgetett. Büszkén jelentem, hogy három egészséges kiscicát sikerült a világra segítenünk, és mindegyiknek tejfehér bundája volt. Ha kirakjuk őket twitterre a képeinkkel, valószínűleg hamar gazdára találnak. Egyet szívesen megtartanék, de nem lenne rá időnk. Kár. Tizenegykor mindenki úgy döntött, mára elég volt az események sorozatából, és itt az ideje ledőlni. Már éppen félálomban voltam, mikor meghallottam, hogy kinyílik, majd becsukódik a szobám ajtaja.
- Louis horkol. - suttogta Harry az arcom előtt, mire fáradtan felnevettem és arrébb csusszantam, hogy elférjen.

Thanks for reading :)

Older Post . Newer Post

// Forever Young-One Direction