Lehetetlen küldetésnek tűnt az alvás, annak tudatában, hogy az ágy másik felén a hátammal szemben fekszik Harry. Nem mertem forgolódni, hapcizni, köhögni, sőt, még hangosan levegőt venni se. Elaludni se szándékoztam, mert féltem, hogy elkezdek horkolni, akkor is, ha nem vagyok rá hajlamos. Szóval így feküdtem az ágyamban, mellettem Harryvel. Mint egy fatábla. Fél óra múlva rávettem magam, hogy felé forduljak. Meglepetésemre ő se aludt, csak éber szemekkel bámult bele az arcomba és a hajammal szöszmötölt. Kérdően felvontam a szemöldököm mikor a tekintetünk találkozott.
- Nem tudok aludni. - nyavalygott, mint egy kisfiú.
Felültem, megdörzsöltem a szemem és úgy néztem le rá. Ártatlanul pislogott rám és a kezemet kezdte szorongatni.
- Ugye nem akarod velem azt eljátszani, mint Mirandával az iCarlyban? - nevettem.
- Nem szándékozom. De hé, tudsz gyümit kockázni? - vigyorgott.
- Ja. Felkockázom az ujjaimat is.
- Akkor hanyagoljuk.
Az ujjaim segítségével hátratúrtam a hajamat és tanácstalanul néztem göndörkére.
- Miért nem tudsz aludni?
- Nem vagyok álmos. Elmegyünk sétálni? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Hajnali egy van.
- Amíg nem sétálunk, nem tudok aludni.
- Mire várunk még? - pattantam ki az ágyból.
Lerántotta magáról a takarót én meg megpillantottam az "egy szál boxerben alszom" testét. Áldottam, hogy sötét van, mert megindult a nyálelválasztásom.
- Hova lett a pizsamád? - nyöszörögtem.
- Nem szeretek ruhában aludni. Otthon ennyi sincs rajtam. - vonogatta a vállát és magára harcolta a pólóját.
A fejemet fogtam, miközben perverzebbnél perverzebb gondolatok jutottak el az agyamba. Nyűgösen vettem fel egy rózsaszín UGG csizmát a pizsamagatyámhoz. Át nem öltözök. A rövidujjúmra viszont felkaptam egy kardigánt. Unottan a gatyájával küzdő Harryre néztem.
- Induljunk, mielőtt meggondolom magam. - ezzel felrángattam az ágyból és csendben leosontunk a lépcsőn. Ninja módban. Mikor kiléptünk a házból késztetést éreztem arra, hogy visszarohanjak. Hideg volt, sötét, csak a lámpák világítottak. Romantikus is lett volna, ha nem fagy be a seggem. Hazza meg rövidujjúban császkált mellettem, amíg én az ujjaimat dörzsölgettem.
- Fázol? - tette fel a költői kérdést.
- Nem, megsülök.
- Akkor miért nem veszed le a kardigánt? - értetlenkedett.
- Imádlak téged te drága, pici, nyomi kis Harry. - gügyögtem.
- Most miért vagyok pici?
- Komolyan? Ennyi a problémád a jellemzéseddel?
- Ja. - vigyorgott.
Megadóan felsóhajtottam és tovább sétáltam vele. Ki kellett volna lökni az ajtón, hogy menjen egyedül, de későn jutott eszembe. Már a fogaim is vacogni kezdtek, mikor átölelt. Könnyeden felsóhajtottam. Olyan volt, mintha hirtelen bekapcsolták volna az utcán a fűtést. Nem tudom, hogy ő hogy nem fázhatott. De a lényeg a lényeg, a tüdőm megtelt az illatával és úgy éreztem magam, mint aki a felhőkön lépked. Egy jó ideig így sétáltunk, ölelkezve, mikor egy bokorban éles fény villant, mi pedig szétrebbentünk.
- Te marha, mondtam, hogy ne vakuzz!
- De akkor nem lettek volna láthatóak!
- És most milyen lett a kép?! Ijedten néznek egymásra két méterrel távolabb a másiktól!
Még szívesen elhallgattuk volna a paparazzók veszekedését, ugyanis szörnyen nevetséges volt. Viszont úgy döntöttünk, inkább eltűnünk a szemük elől és szapora léptekkel a FY ház felé vettük az irányt. Beértünk, Harry meg már a folyosón nekiállt megszabadulni a felesleges textiltől. Magyarul, mire a szobámba értünk egy szál alsógatyában vágódott be az ágyamba.
- Tudod, nem hallottam, hogy Lou horkolna... - jegyeztem meg.
- Jaaaaaj, de álmos vagyok, hagyj aludni, hagyd aludni a szerelmedet... - színészkedett, mire nevetőgörcsöt kaptam.
- Nade Alejandro, fiatal még az este. - térdeltem le mellé.
- Nem gond, Esmeralda, nem gond... - nyögdécselt a fejét fogva.
Mikor a tekintetünk találkozott mindkettőnk arcára mosoly szökött. A derekamnál fogva felhúzott az ágyba, majd miután örömmel vontam le, hogy kinyomtam a belét, legurultam a hasáról az ágy másik felébe.
- Jóéjt. - motyogtam kényelembe helyezkedve.
- Nem tudok aludni. Fáj a hasam.
Unottan fordultam vissza felé.
- Most szórakozol?
- Nem. Rám nehezedtél a víziló súlyoddal.
Motyogtam egy halk "bazdmeg"et, csak a rend kedvéért. Odabújtam hozzá és unottan kezdtem el simogatni a hasát, miközben az arcát a nyakamba nyomta. Utálom ezt a pasit. Egy idő után nyugodt szuszogásba kezdett. Bealudt. És én is...
***
- Felkelni! - kiabálta az egyik fülembe Louis, a másikba Jessie. Ez a páros hihetetlenül irritáló tud lenni, mikor az édes álmomból kizökkent a sokkal kevésbé édes hangjuk. Ráadásul Harry teste hihetetlenül meleg volt, így kényszeresen bújtam hozzá közelebb és közelebb a takaró alatt. Lenéztem a nyakamban lévő fejére. Már őt is felkeltették, és az arca jelenleg egy idegbeteg, dühös bagolyéra hasonlított. Nem túlzok, komolyan. Felnézett rám, aztán egy édes mosollyal visszarakta a fejét a mellkasomra és próbált tovább aludni.
- Mondom felkelni! - rántotta le rólunk a takarót Louis.
- Jesszus! - ordibált és visszadobta ránk.
Jessie csak röhögött.
- Mit csináltatok huncutkák? - kacsintgatott.
Értetlenül benéztem a takaró alá. El kell ismernem elég félreérthető pózban sikerült elaludnunk, a kezem is lejjebb csúszott Hazza hasánál, de könyörgöm. Ha rám azt mondják, hogy perverz vagyok, mi a helyzet Jessievel?
- Mi csak... - kezdtem volna a Harrynek fájt a hasa magyarázást.
- Nem akarok tudni részleteket...maximum négyszemközt. - vihogott Jess.
- De mi nem...
- Tudjuk, hogy nem ez volt az első. - itt már dőlt a röhögéstől.
Göndörkére néztem.
- Neked nincs hozzáfűznivalód? - pislogtam, célozgatva, hogy magyarázzon ki.
- Nincs. - mondta elégedetten, majd nyújtózott egyet, átkarolta a derekam a fejét meg a hasamra rakta és úgy próbált tovább aludni, mint valami macska.
- Később nem engedlek be az ágyamba...Miket beszélek? A szobámba se jöhetsz be! Mi nem is járunk!
- Akkor kihasználom a helyzetet! - ráharapott a hasamra én meg sikítva gurultam ki alóla.
- Te beteg vagy... - dühöngtem.
- Ha abbahagytátok, akkor ideje menni, mert Sarah kb. fél óra múlva itt lesz, és ha az 1Dt itt találja, bezár minket a házba. - lépett be Naomi.
- De nem akarok felkelni. - vonaglott Harry az ágyban, majd magára rántotta a takarómat.
- Na ne szórakozz...kifelé! - próbáltam róla lecibálni.
- NEEEEEM! - visított mintha a bőrét nyúznám le róla. A többiekre néztem. Főként Loura.
- Te vagy a férfi. Művelj vele valamit. - mutattam a takarókupacra. Harry időközben újra bebújt alá.
Louis megadóan sóhajtott egy "nők" szót, majd odalépett az ágyhoz és ezúttal ő próbálta Harrytől elkobozni a takarót, de a göndör elég makacsnak és erősnek bizonyult ahhoz, hogy Lounak ne sikerüljön az akció. Tíz perc múlva már az egész kilenc fős csapat (időközben mind bejöttek) azon volt, hogy kirobbantsuk Harryt az ágyból. Mikor kulcszörgést hallottunk a földszintről megfagyott bennünk a vér.
- Lányok! Kezdjetek készülődni! - hallottuk Sarah hangját, kicsivel később a lépcsőn a lábdobogásait.
- Basszus! Befelé! - löktük be a fiúkat a gardróbomba. Harryt kirúgtam (szó szerint) az ágyból és belöktem a többiek közé, majd rájuk zártuk az ajtót. Sarah hülyén nézett ránk, mikor meglátta, hogy a FY összes tagja a gardróbom előtt szobrozik. Mind rávigyorogtunk.
- Mit...műveltek? - pislogott ránk értetlenül. Hirtelen elfelejtette a hárpia módot is bekapcsolni.
- PARTY HARD! - kiáltotta Hannie mentésképp, mi vállvonogatva shuffelinezni kezdtünk.
- Ezt tartogassátok a forgatásra...menjetek készülődni. - fogta a fejét Sarah, majd kitessékelte a többieket a szobámból és rám zárta az ajtót. Idétlenül kinyitottam a gardróbomat ahol az öt fiú kuksolt.
- Akkor... átöltözöl? - vigyorgott Harry.
- Természetesen...DE NEM ITT! Kidobtok valami ruhát? - mosolyogtam.
- Majd én...ti nem tudtok egyedül felöltözni se! - nézett komolyan a többiekre Zayn, majd elkezdett körülnézni a szoba méretű gardróbban és egy idő után a kezembe adott egy citromsárga csőgatyát és egy fehér félvállas pólót.
- Komolyan? Ez tartott eddig? - néztem rá hülyén.
- Már bocs, de ha ezt felveszed Haroldnak megáll az esze. - vágott sértett fejet.
- Harrynek nem csak az esze áll meg. - röhögött Liam, mire a szememet forgattam és újra rájuk zártam a gardrób ajtaját.
- Ha elmentünk lépjetek le. - mondtam nekik az ajtón keresztül.
Berongyoltam a fürdőbe és miután lerendeztem az arcom és a hajam, átöltöztem. Ez a Zayn gyerek tényleg nem rossz. Mondjuk Minettenek a nyomába se érhet, de nem rossz. Mikor lementem a nappaliba a lányokkal sokatmondó pillantásokat váltottunk, majd elindultunk a stúdióba. Minden a szokásos, megszokott menetrend szerint ment. Reggeli, öltözés, próba, ebéd, felvétel, vacsi, még egy kis felvétel, gratuláció mindenkinek a munkáért, majd elindultuk ledobni a ruháinkat. Egy ideje az öltözőben ültünk mikor Hannie sikítozni kezdett miközben a mobilját bámulta.
- Niall...Niall....NIAAAAAALLL! - itt leesett a székről.
- Hannie lélegezz! De előtte avass be! Most! - kiabált rá Kendra.
- NIAAAAALL! - üvöltötte újra a szöszi.
Mind hülyén néztünk rá.
- Niall...randi...Mi a...MI A FRÁSZT VEGYEK FEL? - sikított kétségbeesetten.
- Csak nyugalom...mikor mentek? - kérdeztem.
- Holnap!
- Holnap? Te jó isten! Mi a frászt fogsz felvenni?
- Köszönjük Chels...ismét bebizonyítottad, hogy totál zakkant vagy. - jegyezte meg Naomi röhögve.
- Niaaall... - hörgött Hannah.
- Majd én elmondom, mit veszel fel! - jött be Minette hatalmas vigyorral a száján.
Az este további része tervezgetésekből állt. A Hanniall párosunk...az igazi álompáros! Niall cuki, Hannie cuki, tőlük mindenki elolvad, nehogy már balul süljön el az egész. Rég volt ilyen lányos esténk. Minette segített ruhát válogatni, mi pedig eldöntöttük, hogy holnap rendbetesszük és totálisan összekészítjük Hanniet, hogy minden tökéletes legyen. Ezért szabadságot vettünk ki másnapra. Alig vártuk, hogy a barátnőnk ragyogó arccal jöjjön vissza a randiról, annak ellenére, hogy az még messze volt.

---

Thanks for reading :)

---

Older Post . Newer Post

A történetben lévő szereplők jelleme valóságos emberekről vannak mintázva, tehát senki se találja itt ki nekünk, hogy nem valósághűek.


Chelsea


Hannah


Jessie


Kendra


Naomi


One Direction

Az itt megtalálható emberek néha meg vannak említve a történetben, ezért hogy ne kavaradjatok össze, itt vannak felsorolva.


Sarah ~ menedzser


Jeremy ~ menedzserhelyettes


Minette ~ stylist


Amber ~ sminkes/fodrász


Sunny ~ énekesnő


Joanna ~ Harry exe, modell


Jerry ~ rendező

Lehetetlen küldetésnek tűnt az alvás, annak tudatában, hogy az ágy másik felén a hátammal szemben fekszik Harry. Nem mertem forgolódni, hapcizni, köhögni, sőt, még hangosan levegőt venni se. Elaludni se szándékoztam, mert féltem, hogy elkezdek horkolni, akkor is, ha nem vagyok rá hajlamos. Szóval így feküdtem az ágyamban, mellettem Harryvel. Mint egy fatábla. Fél óra múlva rávettem magam, hogy felé forduljak. Meglepetésemre ő se aludt, csak éber szemekkel bámult bele az arcomba és a hajammal szöszmötölt. Kérdően felvontam a szemöldököm mikor a tekintetünk találkozott.
- Nem tudok aludni. - nyavalygott, mint egy kisfiú.
Felültem, megdörzsöltem a szemem és úgy néztem le rá. Ártatlanul pislogott rám és a kezemet kezdte szorongatni.
- Ugye nem akarod velem azt eljátszani, mint Mirandával az iCarlyban? - nevettem.
- Nem szándékozom. De hé, tudsz gyümit kockázni? - vigyorgott.
- Ja. Felkockázom az ujjaimat is.
- Akkor hanyagoljuk.
Az ujjaim segítségével hátratúrtam a hajamat és tanácstalanul néztem göndörkére.
- Miért nem tudsz aludni?
- Nem vagyok álmos. Elmegyünk sétálni? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Hajnali egy van.
- Amíg nem sétálunk, nem tudok aludni.
- Mire várunk még? - pattantam ki az ágyból.
Lerántotta magáról a takarót én meg megpillantottam az "egy szál boxerben alszom" testét. Áldottam, hogy sötét van, mert megindult a nyálelválasztásom.
- Hova lett a pizsamád? - nyöszörögtem.
- Nem szeretek ruhában aludni. Otthon ennyi sincs rajtam. - vonogatta a vállát és magára harcolta a pólóját.
A fejemet fogtam, miközben perverzebbnél perverzebb gondolatok jutottak el az agyamba. Nyűgösen vettem fel egy rózsaszín UGG csizmát a pizsamagatyámhoz. Át nem öltözök. A rövidujjúmra viszont felkaptam egy kardigánt. Unottan a gatyájával küzdő Harryre néztem.
- Induljunk, mielőtt meggondolom magam. - ezzel felrángattam az ágyból és csendben leosontunk a lépcsőn. Ninja módban. Mikor kiléptünk a házból késztetést éreztem arra, hogy visszarohanjak. Hideg volt, sötét, csak a lámpák világítottak. Romantikus is lett volna, ha nem fagy be a seggem. Hazza meg rövidujjúban császkált mellettem, amíg én az ujjaimat dörzsölgettem.
- Fázol? - tette fel a költői kérdést.
- Nem, megsülök.
- Akkor miért nem veszed le a kardigánt? - értetlenkedett.
- Imádlak téged te drága, pici, nyomi kis Harry. - gügyögtem.
- Most miért vagyok pici?
- Komolyan? Ennyi a problémád a jellemzéseddel?
- Ja. - vigyorgott.
Megadóan felsóhajtottam és tovább sétáltam vele. Ki kellett volna lökni az ajtón, hogy menjen egyedül, de későn jutott eszembe. Már a fogaim is vacogni kezdtek, mikor átölelt. Könnyeden felsóhajtottam. Olyan volt, mintha hirtelen bekapcsolták volna az utcán a fűtést. Nem tudom, hogy ő hogy nem fázhatott. De a lényeg a lényeg, a tüdőm megtelt az illatával és úgy éreztem magam, mint aki a felhőkön lépked. Egy jó ideig így sétáltunk, ölelkezve, mikor egy bokorban éles fény villant, mi pedig szétrebbentünk.
- Te marha, mondtam, hogy ne vakuzz!
- De akkor nem lettek volna láthatóak!
- És most milyen lett a kép?! Ijedten néznek egymásra két méterrel távolabb a másiktól!
Még szívesen elhallgattuk volna a paparazzók veszekedését, ugyanis szörnyen nevetséges volt. Viszont úgy döntöttünk, inkább eltűnünk a szemük elől és szapora léptekkel a FY ház felé vettük az irányt. Beértünk, Harry meg már a folyosón nekiállt megszabadulni a felesleges textiltől. Magyarul, mire a szobámba értünk egy szál alsógatyában vágódott be az ágyamba.
- Tudod, nem hallottam, hogy Lou horkolna... - jegyeztem meg.
- Jaaaaaj, de álmos vagyok, hagyj aludni, hagyd aludni a szerelmedet... - színészkedett, mire nevetőgörcsöt kaptam.
- Nade Alejandro, fiatal még az este. - térdeltem le mellé.
- Nem gond, Esmeralda, nem gond... - nyögdécselt a fejét fogva.
Mikor a tekintetünk találkozott mindkettőnk arcára mosoly szökött. A derekamnál fogva felhúzott az ágyba, majd miután örömmel vontam le, hogy kinyomtam a belét, legurultam a hasáról az ágy másik felébe.
- Jóéjt. - motyogtam kényelembe helyezkedve.
- Nem tudok aludni. Fáj a hasam.
Unottan fordultam vissza felé.
- Most szórakozol?
- Nem. Rám nehezedtél a víziló súlyoddal.
Motyogtam egy halk "bazdmeg"et, csak a rend kedvéért. Odabújtam hozzá és unottan kezdtem el simogatni a hasát, miközben az arcát a nyakamba nyomta. Utálom ezt a pasit. Egy idő után nyugodt szuszogásba kezdett. Bealudt. És én is...
***
- Felkelni! - kiabálta az egyik fülembe Louis, a másikba Jessie. Ez a páros hihetetlenül irritáló tud lenni, mikor az édes álmomból kizökkent a sokkal kevésbé édes hangjuk. Ráadásul Harry teste hihetetlenül meleg volt, így kényszeresen bújtam hozzá közelebb és közelebb a takaró alatt. Lenéztem a nyakamban lévő fejére. Már őt is felkeltették, és az arca jelenleg egy idegbeteg, dühös bagolyéra hasonlított. Nem túlzok, komolyan. Felnézett rám, aztán egy édes mosollyal visszarakta a fejét a mellkasomra és próbált tovább aludni.
- Mondom felkelni! - rántotta le rólunk a takarót Louis.
- Jesszus! - ordibált és visszadobta ránk.
Jessie csak röhögött.
- Mit csináltatok huncutkák? - kacsintgatott.
Értetlenül benéztem a takaró alá. El kell ismernem elég félreérthető pózban sikerült elaludnunk, a kezem is lejjebb csúszott Hazza hasánál, de könyörgöm. Ha rám azt mondják, hogy perverz vagyok, mi a helyzet Jessievel?
- Mi csak... - kezdtem volna a Harrynek fájt a hasa magyarázást.
- Nem akarok tudni részleteket...maximum négyszemközt. - vihogott Jess.
- De mi nem...
- Tudjuk, hogy nem ez volt az első. - itt már dőlt a röhögéstől.
Göndörkére néztem.
- Neked nincs hozzáfűznivalód? - pislogtam, célozgatva, hogy magyarázzon ki.
- Nincs. - mondta elégedetten, majd nyújtózott egyet, átkarolta a derekam a fejét meg a hasamra rakta és úgy próbált tovább aludni, mint valami macska.
- Később nem engedlek be az ágyamba...Miket beszélek? A szobámba se jöhetsz be! Mi nem is járunk!
- Akkor kihasználom a helyzetet! - ráharapott a hasamra én meg sikítva gurultam ki alóla.
- Te beteg vagy... - dühöngtem.
- Ha abbahagytátok, akkor ideje menni, mert Sarah kb. fél óra múlva itt lesz, és ha az 1Dt itt találja, bezár minket a házba. - lépett be Naomi.
- De nem akarok felkelni. - vonaglott Harry az ágyban, majd magára rántotta a takarómat.
- Na ne szórakozz...kifelé! - próbáltam róla lecibálni.
- NEEEEEM! - visított mintha a bőrét nyúznám le róla. A többiekre néztem. Főként Loura.
- Te vagy a férfi. Művelj vele valamit. - mutattam a takarókupacra. Harry időközben újra bebújt alá.
Louis megadóan sóhajtott egy "nők" szót, majd odalépett az ágyhoz és ezúttal ő próbálta Harrytől elkobozni a takarót, de a göndör elég makacsnak és erősnek bizonyult ahhoz, hogy Lounak ne sikerüljön az akció. Tíz perc múlva már az egész kilenc fős csapat (időközben mind bejöttek) azon volt, hogy kirobbantsuk Harryt az ágyból. Mikor kulcszörgést hallottunk a földszintről megfagyott bennünk a vér.
- Lányok! Kezdjetek készülődni! - hallottuk Sarah hangját, kicsivel később a lépcsőn a lábdobogásait.
- Basszus! Befelé! - löktük be a fiúkat a gardróbomba. Harryt kirúgtam (szó szerint) az ágyból és belöktem a többiek közé, majd rájuk zártuk az ajtót. Sarah hülyén nézett ránk, mikor meglátta, hogy a FY összes tagja a gardróbom előtt szobrozik. Mind rávigyorogtunk.
- Mit...műveltek? - pislogott ránk értetlenül. Hirtelen elfelejtette a hárpia módot is bekapcsolni.
- PARTY HARD! - kiáltotta Hannie mentésképp, mi vállvonogatva shuffelinezni kezdtünk.
- Ezt tartogassátok a forgatásra...menjetek készülődni. - fogta a fejét Sarah, majd kitessékelte a többieket a szobámból és rám zárta az ajtót. Idétlenül kinyitottam a gardróbomat ahol az öt fiú kuksolt.
- Akkor... átöltözöl? - vigyorgott Harry.
- Természetesen...DE NEM ITT! Kidobtok valami ruhát? - mosolyogtam.
- Majd én...ti nem tudtok egyedül felöltözni se! - nézett komolyan a többiekre Zayn, majd elkezdett körülnézni a szoba méretű gardróbban és egy idő után a kezembe adott egy citromsárga csőgatyát és egy fehér félvállas pólót.
- Komolyan? Ez tartott eddig? - néztem rá hülyén.
- Már bocs, de ha ezt felveszed Haroldnak megáll az esze. - vágott sértett fejet.
- Harrynek nem csak az esze áll meg. - röhögött Liam, mire a szememet forgattam és újra rájuk zártam a gardrób ajtaját.
- Ha elmentünk lépjetek le. - mondtam nekik az ajtón keresztül.
Berongyoltam a fürdőbe és miután lerendeztem az arcom és a hajam, átöltöztem. Ez a Zayn gyerek tényleg nem rossz. Mondjuk Minettenek a nyomába se érhet, de nem rossz. Mikor lementem a nappaliba a lányokkal sokatmondó pillantásokat váltottunk, majd elindultunk a stúdióba. Minden a szokásos, megszokott menetrend szerint ment. Reggeli, öltözés, próba, ebéd, felvétel, vacsi, még egy kis felvétel, gratuláció mindenkinek a munkáért, majd elindultuk ledobni a ruháinkat. Egy ideje az öltözőben ültünk mikor Hannie sikítozni kezdett miközben a mobilját bámulta.
- Niall...Niall....NIAAAAAALLL! - itt leesett a székről.
- Hannie lélegezz! De előtte avass be! Most! - kiabált rá Kendra.
- NIAAAAALL! - üvöltötte újra a szöszi.
Mind hülyén néztünk rá.
- Niall...randi...Mi a...MI A FRÁSZT VEGYEK FEL? - sikított kétségbeesetten.
- Csak nyugalom...mikor mentek? - kérdeztem.
- Holnap!
- Holnap? Te jó isten! Mi a frászt fogsz felvenni?
- Köszönjük Chels...ismét bebizonyítottad, hogy totál zakkant vagy. - jegyezte meg Naomi röhögve.
- Niaaall... - hörgött Hannah.
- Majd én elmondom, mit veszel fel! - jött be Minette hatalmas vigyorral a száján.
Az este további része tervezgetésekből állt. A Hanniall párosunk...az igazi álompáros! Niall cuki, Hannie cuki, tőlük mindenki elolvad, nehogy már balul süljön el az egész. Rég volt ilyen lányos esténk. Minette segített ruhát válogatni, mi pedig eldöntöttük, hogy holnap rendbetesszük és totálisan összekészítjük Hanniet, hogy minden tökéletes legyen. Ezért szabadságot vettünk ki másnapra. Alig vártuk, hogy a barátnőnk ragyogó arccal jöjjön vissza a randiról, annak ellenére, hogy az még messze volt.
Older Post . Newer Post