Template : Girls bring the boys out
2012. július 12., csütörtök ? 0 Atashinchi ?
A lánynak lassan kiült az arcára a döbbenet és kikerekedtek a szemei. Meghökkenve tátogott hol rám, hol a papírra. Összezavarodva rázta meg a fejét, és újra átolvasta a levelet.
- Mi van benne? Mi van benne? - ugrált Hannie körbe körbe, mire Kendra átnyújtotta neki a lapot.
Hannie tudálékosan köhintett párat.
Heló, fiúk.
Azt hittétek, ilyen könnyen lerázhattok? Azzal, hogy kidobtok a kórházból? Ugyan már, kérlek...
Ha továbbra is azokkal az agyonsztárolt lányokkal akartok mutatkozni, hát legyen.
De ne higyjétek azt, hogy ezzel feladom. Csak szeretnétek.
Nem ajánlom, hogy alábecsüljetek. Vannak kapcsolataim, amivel eltávolíthatom ezeket a tinitörpéket az útból.
Üdv:
Joanna
- Ez...nem normális. - pislogott Naomi.
- Igazából twitteren láttam már cifrábbat is. Ez az utolsó csepp volt. Kiszállok a "haverkodjunk az 1Dvel" buliból. - forgattam a szemem és bezuttyantam közéjük a kanapéra.
- Ez komoly? Ezekért, Chelsea? - értetlenkedett Hannie.
- Elegem van, Hannah. Az egész cucctól hülyét kapok. Nem lehetek Harryvel, mert akkor ribanc vagyok. Nem öltözhetek fell kényelmesen, mert akkor igénytelen vagyok. Ha smink nélkül megyek ki az utcára, bányarémnek titulálnak. Már nem is látom értelmét ennek az egész "híresek vagyunk, jajdejó" cuccnak. Újra normális akarok lenni. De már késő. És ha ez nem lenne elég, a directionerek szemében egy utolsó féreg lettem, mert "ellopom a férjüket". - fakadtam ki és a tenyerembe temettem az arcom.
- Jajmár, ez csak egy mélypont. Majd kilábalsz belőle. - nyugtatgatott Kendra.
Ránéztem.
- Miért simogatod a hátam? - pislogtam.
- Én hozzá sem értem a há....EGY PÓK MÁSZIK A HÁTADON! - sikított Kendra és hihetetlen erővel hátba vágott egy párnával, aminek következtében hasra vágódtam a földön.
- Semmi gáz...meghalt. - sóhajtotta a lány, majd mind komolyan néztünk rá egy ideig, én a földről. Ezután kitört a nevetés.
- Amúgy, most akkor mi lesz? - vonta fel a szemöldökét Jessie.
- Ti persze azt csináltok amit akartok, mondjuk ha rám hallgattok követitek a példámat. - rántottam vállat.
- Természetesen, nem hallgatunk rád. - jelentette ki Hannie, mire felnevettem.
- De mit fogsz csinálni ha elmegyünk velük valahova? - érdeklődött Naomi.
- Veletek megyek és látványosan unatkozok majd... - vigyorogtam, mire Kendra arcon csapott egy párnával.
- Mondd, hogy ez nem a pókbeles volt. - könyörögtem.
- Mondanám én...
- Fúúúúj! - kirohantam a legközelebb lévő fürdőszobába, kinyitottam a csapot és a víz alá nyomtam a fejem. Pár perc múlva már mindenki ott tömörült a fürdőben és görnyedeztek a röhögéstől. Gyilkos szemekkel néztem rájuk, majd úgy raktam a kezem a csapra, hogy telibe találja őket. Sikítva rohantak a közelemből. Elégedett fejjel kívántam nekik jó éjszakát, aztán összeszedtem magam és ledőltem az ágyamba.
- Nincs szükségem Harryre, hogy boldog legyek. - jelentettem ki az éjszakának.
- Dehogy nincs. - jött elő a hasonmásom a gardróbból.
- Remek. Megint egy idióta álom. - fújtattam és ülő helyzetbe verekedtem magam, hogy ránézhessek az álombeli ikertestvéremre.
- Ha nem lennél ilyen idegesítően komoly mostanában, semmi gáz nem lenne. Meg különben is, mióta érdekel téged...vagyis engem...mások véleménye? - itt felpróbált egy rózsaszín kalapot.
- Ha nem lennék mostanában ennyire frusztrált, nem álmodnék ilyen hülyeségeket. - a tenyerembe temettem az arcom és elkezdtem nyomorgatni hátha felkelek.
- Ha most lelépsz, örökké kísérteni foglak az álmaidban.
- Ez nevetséges. De ne kímélj, mivel akarsz velem megbeszélni?
- Hallgass rám. Ha így folytatod, a Forever Youngnak annyi.
- Miért lenne annyi? Ugyan olyan jóban vagyunk egymással, mint az elején.
- Komolyan gondolod? - vonta fel a szemöldökét.
- Százszázalékig biztos vagyok benne. És most ha nem gond, aludni szeretnék. Álom mentesen. - visszadőltem az ágyba.
- És Harryvel mi lesz? Szeret téged.
- Semmi sem lesz. Ha szeretne, nem titkolta volna előlem, hogy Joanna el akar tüntetni.
- De a te érdekedben tette.
- Jajj, ne kezdd már te is. Önmagamat igazán megérthetném.
Lehunytam a szemem és minden elsötétült. Az álmodozásnak vége, és remélem soha többet nem kell majd "beszélgetnem" önmagammal. Igazán idegesítő személyiség vagyok. Az a rózsaszín kalap viszont el kell ismernem, igazán jól állt. Valaki berontott a szobába. Összerezzentem és óvatosan kinyitottam a szemem. Jessie volt az.
- El fogunk késni a forgatásról. Miattad. Megint. - megnyomta az orrom és addig nézett velem farkasszemet amíg fel nem keltem. Rendbe szedtem magam, majd mind az öten beültünk a ház előtt ránk váró autóba. Elől az anyósülésen, a sofőr mellett Sarah ült. Mikor meglátott minket ránk vigyorgott és elkezdte nyomkodni a telefonját. Nem akarom tudni, mire készül.
- El tudjátok hinni, hogy ez a hét, a következő, és vége a forgatásnak? - hiperaktívkodott Hannie.
- Igen. El. - nevetett Naomi felszabadultan.
Kiszálltunk az autóból és rutinosan kezdtük el az aláírás osztogatást a stúdió előtt szobrozó rajongóknak. Ma a szokásosnál is többen voltak. Miután úgy döntöttek, elengedhetnek minket, bementünk, köszöntünk a recepciós nőnek, majd elindultunk az öltöző felé. Mikor beléptünk elakadt a lélegzetem, a torkomat pedig mintha becsomózták volna. Az öltöző tele volt lufival meg virággal. Nagy nehezen beverekedtem magam. Imádkoztam, hogy kiderüljön, hogy Niall küldte Hannienek, de nem. Tele volt minden bocsánatkéréssel. Lesodortam a kanapén lévő tulipánokat és kardvirágokat, leültem és készen álltam arra, hogy hülyét kapjak.
- Ez az idióta homoszexuális Harold...- dörmögtem.
- De cukiii! - csillant fel Jessie szeme.
- Ja, küldött csokit is... - nézegette Kendra az egyik bocsicsomagot.
- Nem érdekel. Kukába velük. - nyafogtam.
- Jajj ne legyél már ilyen. - forgatta a szemét Jessie.
- Jaja...legalább a csokit együk meg. - ugrált Hannie egy epres milkacsokival a kezében.
- Egyétek. - mondtam unottan és elkezdtem piszkálni egy liliomot.
Erre Hannie széttépte a csoki csomagolását, és úgy szippantotta be magába az édességet, mint egy porszívó. Egybe az egész táblát. Én csak hülyén néztem, ahogy a barátnőm pofazacskókat növeszt, majd próbálja legyömöszölni az egészet a torkán. Ekkor belépett Minette és idiótán átvánszorgott a csomagtömegen.
- Itt meg mi történt? - kérdezte egy hatalmas unikornisos lufival küzdve.
- Hmmry éms Chhszji üffebesztek éff Hemry profbáj bofcáhfnatot kéfjni. - magyarázta Hannie.
- Jessie, fordíts légyszi. - nevetett Minette.
- Harry és Chelsea összevesztek és Harry próbál bocsánatot kérni. Hozzáteszem, hogy Chels rendíthetetlen. - "fordította" Jessie.
- És min vesztetek össze? - ült le mellém Minette, és lesöpört egy rózsaszirmot a vállamról.
- Nem volt őszinte. Mi mindent titkolhat még előlem? - forgattam a szemem.
Minette csak legyintett.
- A pasik sokszor nem őszinték. Meg van, hogy féltékenyek. De így szeretjük őket, nem?
- Nem. - puffogtam.
- Ú, merci csoki! - halászta ki az említett édességet Naomi egy csokorból.
- Azt szeretem. - jegyeztem meg.
- Kéééérsz? - húzta el az orrom előtt.
- Harrytől nem.
- Najó. Ma beszámíthatatlan vagy. - adta be a derekát Nao.
- Tudja valaki, hogy hol voltak a szekrények? - bizonytalankodott Minette.
A virág és lufirengeteg mindent elborított. Idétlenül átverekedtem magam rajtuk, Minette kezét fogva és kinyitottuk a gardróbot. Harry azt sem kímélte. Tele volt virágszirmokkal meg lufival. Eskü, elajándékozom a lufikat a rajongóknak. A virágokat meg...elültetem (???).
- Lányok, egy rajongó szeretne Chelssel beszélgetni. Mert megnyert egy...kvízt. - nézett be Jeremy.
Kinéztem a gardróbból. Valami pasi volt az. A többiek sunyítva kimentek. Leültem a kanapéra és megütögettem a magam mellett lévő helyet. A fiú leült mellém.
- Nem is tudtam, hogy vannak fiú rajongóink. - jegyeztem meg, mire vállat rántott.
Fura volt. Sapka volt rajta, meg napszemüveg és folyamatosan a földet bámulta. Nem is láttam az arcát.
- Valami baj van? Nem sül meg a fejed? Itt nem süt a nap, a szemüveget is levehetnéd. - csipogtam.
Óvatosan kiegyenesedett és fél perc sem kellett, hogy lekerüljön róla a szemüveg és megvillanjon az ismerős zöld szempár. Aztán lekapta a sapkáját is és a göndör fürtjei az arcába hullottak. Egy berögzült mozdulattal tolta őket arrébb.
- Na ne.. - hirtelen elöntött a pulykaméreg.
- Legalább hallgass végig. - nyafogott Harry, miközben én felálltam és az ajtó felé indultam.
- Nem. - próbáltam kinyitni az ajtót, de bezárták.
- Öhm...azt hiszem, kénytelen leszel végighallgatni. - ravasz vigyor ült ki az arcára.
- Felejtsd el. Engem keresni fognak. Engedjetek ki, egy idióta összezárt magával! - dörömbölni kezdtem.
- Nem vagyok idióta! - pattant fel a kanapéról.
- Meg akar verni!
- Sose tudnálak bántani! - akadt ki.
- Hazudik! - tovább csapkodtam az ajtót.
- Állj már le. - nyugodtan felsóhajtott és magához húzott. Tehetetlenül megharaptam a karját, mire feljajdult.
- Nem ajánlom, hogy velem kötözködj. Úgy is én nyerek. - dobbantottam és dühödten levágtam magam a kanapéra.
- Értsd már meg. Pont azért nem mutattam azt a rohadt levelet, mert tudtam, hogy így fogsz reagálni.
- Ó, milyen gyorsan kiismert valaki.
- Figyelj már rám, ha már nagynehezen elintéztem, hogy bejussak ide, virágokat csempésszek mindenhova, felhívjam Jeremyt, és összezárjam magunkat.
- Végülis most, hogy mondod, le a kalappal, sokat dolgozhattál. Figyelek. - adtam be a derekam. Egy csomó hülyeségre és utálkozásra vállalkozott miattam.
- Köszönöm. - fújta ki magát.
- Na akkor? Kérsz egy kis csokit mesélés közben? - egy álvigyorral feltartottam egy milka pralinét, mire felnevetett és a szájával kiszedte az ujjaim közül. Direkt meg is harapott, de csak óvatosan, így én is elmosolyodtam.
- Szóval. Joanna ezt még az estély előtt küldte. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy nem szólunk nektek erről. Joa nem olyan ártalmatlan, mint először gondoltuk. Ezért is viselkedtünk veletek mostanában úgy, mintha bébiszitterek lennénk. Nem tehetünk róla, féltünk titeket. Persze miután a fiúk megtudták, hogy megmondtam neked, leszúrtak. Szó szerint. Louis megszúrt egy répával. Ezek után persze rájöttünk, hogy te elmondod a többieknek. Tehát mostmár nincs mit tenni. - a szemembe nézett - megbocsájtassz?
- Nem. Utállak te állat. - vigyorogtam és megöleltem, majd a mellkasába fúrtam a fejem.
- Idióta. - jegyezte meg miközben végigsimított a gerincemen.
- Marha.
- Okostojás.
- Pancser.
- Nyomi.
- Homoszexuális. - röhögtem.
- Szajha. - rárakta a kezét a fenekemre, mire nem bírtam tovább a nevetéstől és lefordultam a kanapéról. Ráestem egy lufira ami hatalmasat durrant.
- Jujj, te tényleg béna vagy. - hallottam Harry héliumos hangját, valószínűleg beszívta. Már fájt a hasam a nevetéstől és csak rúgkapálni tudtam mindenfelé.
- Nem vagyok béna. - szólaltam meg én is a vékonyabb hangomon. Fogtam még egy lufit és elkezdtem beszívni a héliumot.
- Vigyázz, a végén még elájulsz itt nekem tőle. - ezzel kiharapta a lufit amiből épp szívtam.
- Amúgy eléggé furdalhatott a lelkiismeret. - jegyeztem meg a virágrengetegre nézve.
- Eléggé...tudod milyen nehéz volt becsempészni? És a stúdiót is teleraktam...
- A stúdiót?! Te jó isten, Sarah... - felpattantam és elkezdtem rángatni az ajtót és vadul dörömbölni rajta. Már kétségbeesett rúgdosásba kezdtem, mikor Harry elővarázsolt a zsebéből a kulcsot. Nyugodtan néztem, ahogyan bénázik a zárral, majd....
- Basszus...asszem beletört. - jegyezte meg.
- Hogy mi? - sipákoltam és a fejemet fogtam.
- Még nem biztos... mostmár igen. - mondta mikor kihúzta a kulcsmaradványokat.
Hisztérikus nevetésbe kezdtem.
- Csodás. Igazán csodás. Sarah ki fog téged nyírni. Főleg, ha rájön, hogy itt vagy. Valószínűleg hamarosan meglátja a csokrokat, majd elkezd engem is keresni. Nekem annyi. - fejelgetni kezdtem a falat, mire Harry egy párnát tett a fejem és a fal közé.
- Nem tudsz felhívni valakit?
- De...van, aki mindig azt mondja, hogy rá számíthatok. - mondtam lelkesen és tárcsázni kezdtem. Hazza idétlenül húzta elő a zsebéből a telefonját és vette fel.
- Haló? - szólt bele.
- Csak sajnos most mindketten be vagyunk zárva, a lányok valószínűleg Saraht nyugtatgatják, szóval legyél szíves te segítséget hívni. - mondtam unottan a telefonba, mire Harry felnevetett és kinyomott. Elkezdte nyomkodni a telóját.
- Haló? - hallottam Lou hangját a túloldalról.
- Louis...tudnál segíteni? - szólt bele kellemetlenül Harry.
- Tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat. - szólt Lou büszkén.
- Beragadtunk a Forever Young stúdió öltözőjében Chelseavel...
- És a fejed még megvan? - heccelt Louis.
- Én is itt vagyok, emlékszel? - forgattam a szemem.
- Jó, oké, sietek. Negyed óra és ott vagyok. - ezzel lerakta a telefont.
Elkezdtem fel alá sétálni, amennyire a bocsánatkérő csomagok engedték. Már húsz perc is eltelhetett, mire kiabálást és rohanást hallottam meg a folyosón. Az ajtó kinyílt, és ott állt benne Louis, Kendra és Naomi.
- Gyorsan! Lépjetek le! Hannie és Jessie feltartják Saraht! Jessie leöntötte szecsuáni csirkével! - tologatta Kendra Harryt.
- Este benézünk! - intett Louis és Harryvel elrohantak a vészkijárat felé.
Felvontam a szemöldököm, mire a kezembe rakta a medált amit még tegnap este vágtam hozzá. Összeszorult a torkom.
- Gyerünk már szerelmem! Ha nem vennéd észre, most épp menekülünk! - rángatta őt Louis, mire felnevettem és a zsebembe mélyesztettem a nyakláncot.
- Siessetek már! - lökdöste őket Kendra.
- És hozzátok este a többieket is! - kiabált utánuk Naomi.
- Naomi kedves... - kezdtem.
- Tudjuk, hogy csak Zayn miatt akarod, hogy jöjjenek... - folytatta Kendra.
- Szar színész vagyok. De amúgy bírom a többieket is. Jó haverok. - vigyorgott Naomi.
- Nem mi mondtuk. - röhögtem fel, mire Kendra is nevetni kezdett, Naomi pedig gyilkolási kísérletet tett a szemével. Időközben megérkezett Sarah is, nyomában Jessel és Hannievel. Őrült vadállat módjára nézett be az öltözőbe.
- Én ezt nem értem. Azt hittem itt van...Azt hittem, vele vagy. - dadogta.
- Ugyan, dehogy...nekem...öhm...has...menésem volt. - hazudtam pókerarccal, mire mindenki vihogni kezdett rajtam és Sarahn kívül. A menedzser még gyanúsan meredt ránk, végül Minettere bízott minket. A stylist örömmel látott neki a munkának. De persze előtte rendbe kellett tenni az öltözőt Harry magánakciója miatt. Négy óra ment rá, hogy a virágokat kicipeljük és vázákba rakjuk. A csokikat kupacokba raktuk. A lufikkal nem tudtunk mit kezdeni. Párat megtartottunk, a többit viszont elajándékoztuk a még mindíg a stúdió előtt szobrozó rajongóknak. Önmagamat megleptem azzal, hogy milyen gyorsan megbocsátottam Hazzának. Végülis, ha ilyen baromságokra képes miattam, van okom bízni benne. Viszont Joanna aggaszt. A többiek szerint sületlenség az egész. De mi van, ha nem? Mi van, ha komolyan gondolja, hogy eltüntet minket az útból?
- Hé Chels? Félsz ekkora kutyutól? - csapja össze az orrom előtt a vizes tenyerét Jessie, ezzel kizökkentve a gondolatmenetemből.
_large.png)
Girls bring the boys out