Fogalmam sincs, hova lett Chelsea. Egy darabig rúgkapált az ágyban, mire észbe kaptam meg eltűnt. Titkosügynökösen pisztolyt formáltam a kezeimből és óvatosan kinyitottam az ajtót (magyarul kirúgtam). A hatalmas robaj ellenére nem jött ki senki. Tovább osontam. Benyitottam a mellettünk lévő szobába. Harry és Louis sincsenek ágyban. Louis...olyan, mint egy homoszexuális, de jó a segge.
- Hol van Harold? - kaparintott meg Lou és rázni kezdett.
- Honnan a francból tudjam, hol van az idióta haverod, miközben az én idióta haveromat keresem? - fújtattam.
- Tehát Chelsea is eltűnt... - itt elgondolkodott az okos fejével.
- Ne célozgass, tudom mire gondolsz. De ismerem Chelst, és nem adja könnyen magát.- morogtam.
- Még Hazzának se?
- Akármilyen lehetetlen, Hazzának se.
- Pedig mind a ketten felszívódtak, mint a kámfor.
- Keressük meg őket. - ajánlottam.
Louis erre rábólintott, és kisomfordáltunk a szobából. Abban megegyeztünk, hogy mások szobájába nem mehettek be. A konyhában se voltak, a nappaliban sem, a fürdőben sem, az ebédlőben sem, és a "játszószobában" sem.
- Lehet, hogy elmentek sétálni. - vetettem fel.
- A tetőn még nem néztük meg őket...
Abban a pillanatban elindultunk a lépcső felé. Már nyitottam volna ki a tetőre nyíló ajtót, de Lou visszarántott, és mielőtt még beszólhattam volna neki, lepisszegett. Meghallottam Harry meg Chelsea csevelyét, ami szinte félreérthetetlen volt.
- Ez rohadt nagy! - csodálkozott Chels.
- Vigyázz, spriccel! - nevetett Harry.
Megütközve néztem Loura, aki totál ledöbbenve hallgatózott tovább.
- Áú, ez fájt. - sikkantott Chels.
- Mozoghatnál óvatosabban. - szídta le göndörke.
- Most az egész arcom olyan lett... - nyavalygott a lány, majd felnyögött.
- Mozoghatnék én is óvatosabban. - szídta le magát nevetve Harry.
Mielőtt tovább hallgathattam volna, Louis kivágta az ajtót.
- Mit mondtam nektek? És muszáj ezt a TETŐN? - kiabált rájuk a répafan.
Chelsea és Harold körbe voltak véve hatalmas buborékokkal. Chels éppen a szemét dörzsölte, valószínűleg az egyik az arca előtt pukkadt ki és belement. Furán néztek ránk. Amit nem csodálok...

*Chelsea szemszöge*
Épp Harryt szúrtam le, amiért a szemembe fújt egy buborékot, mikor kivágódott a tetőre vezető ajtó, és Louis leordított minket. Értetlenül néztem hol Loura, hol a mögötte lihegő Jessiere.
- Mi a baj? - értetlenkedett Harry is.
- De hát én ezt nem értem... - dadogott Louis.
- Nyugi, Lou...öntudatlanul is mocskos párbeszédet folytatnak. Ez szerelem. - vihorászott Jess.
- De akkor Chels miért nyögött? - értetlenkedett Lou.
- Hazza megcsúszott és rálépett a lábamra, és azért csak nem üvöltözhetek, miközben ti "alszotok". - vontam fel a szemöldököm.
- Csak hiányoztatok. - biggyesztette le az alsó ajkát Jessie.
Pár perc múlva már lefelé lépcsőztünk a nappaliba. Már hajnali öt óra volt, szóval visszaaludni nem lett volna értelmes. Csöndben kuksoltunk a kanapén.
- Visszagondolva, tényleg elég perverz párbeszédet folytattunk. - törte meg a csendet Harry.
- Megmondtam! - kiáltott fel győztesen Louis.
- Purr...- csámpázott be a szobába szemdörzsölgetve Naomi.
Felcsillant a szemem.
- Soft Kitty... - vigyorogtam.
- Warm Kitty... - csillogott Naomi szeme is.
- LITTLE BALL OF FUR! - ordibáltuk és egyszerre elrohantunk felkelteni mindenkit.
- Soft kitty, warm kitty, little ball of fur, happy kitty, sleepy kitty, purr purr purr! - ismételtük meg a dalt többször is, miközben végigszambáztuk (szó szerint) a házat. Aztán betangóztunk a nappaliba, Naomi szájában rózsával.
- Ezt fel kellett volna venni, és elküldeni egy elmegyógyintézetnek. - pislogott ránk az álmos Kendra.
- Felvettük. - röhögött Harry miközben a telóját vadul nyomkodta.
- Hogy mit csináltatok? - vonta fel Naomi a szemöldökét.
- Youtube, twitter, közösségi oldalak, tegyétek a dolgotokat. - vihogott Zayn.
Az utolsó pillanatban sikerült kitépnem Hazza kezéből a telefont és össze vissza nyomkodnom rajta mindent. Könnyedén kifújtam magam és győztesen vigyorogtam, mikor sikerült kitörölnöm a videót.
- Csinálok répa alakú palacsintát. - pattant fel Harry, mikor átnyújtottam neki a telóját.
- Chels, segíts kérlek Haroldnak. - fontoskodott Louis.
- Biztos benne, uram? - értetlenül néztem, ahogy bólint, majd Hazza után mentem a konyhába, aki már a liszttel szórakozott és előkaparta a répaformákat.
- Tehát ez a titkod. - osontam mellé, mire összerezzent, rám nézett, és felnevetett.
- Persze, hogy ez. Amúgy, kérdezni akartam valamit. Gáz, de már Louissal is megbeszéltem. - tördelte a tojásokat.
- Kérdezz... - kihívó fejjel feltörtem egy tojást fél kézzel.
- Szóval, arra gondoltam, hogy ha már a fanok összehoztak minket. Meg beismerem, ha rajtam múlna, már én is összehoztam volna magunkat. Szóval... - itt mindkét kezével feltört egy egy tojást, és sorra tördelte idegesen, majd elővett egy új dobozt és annak is nekilátott.
- Harry, ez már Niallnek is sok lesz. - pislogtam.
- Arra gondoltam, megmutatnám Londont, hiszen az én hibámból meg a meló miatt se láthattad még normálisan. - szörnyen hadart, én meg csak nagy nehezen fogtam fel. Már a harmadik doboz tojásért nyúlt.
- Elég lesz...és szívesen körbenézek veled. - nevettem.
Felsóhajtott és ledobta a tojásos dobozt a pultra.
- Amúgy én nem tudok sütni, főzni, grillezni, meg nemtudom mik vannak még. Őszintén bevallom, egy gyufát se tudok meggyújtani. 16 éves korom óta mindent a seggem alá tesznek, pedig akkor kellett volna megtanulnom, azt hiszem. - vallottam be.
- Majd egyszer megtanítalak pár dologra. De nem most. Mert ha Niall nem lát húsz percen belül kaját, minket fog felfalni. - vigyorgott.
Leültem egy székre, és néztem, ahogy a répa alakú palacsintasütővel bűvészkedik. Hihetetlen.
- Akkor...holnap randizunk. - jelentette ki hirtelen.
- Nem randizunk.
- Akkor mit csinálunk? - értetlenkedett.
- Ez csak egy baráti kiruccanás lesz. - rántottam vállat.
- Nem is te lennél... - forgatta a szemeit, miközben lerakta az asztalra a gőzölgő palacsintákat.
- Na, sikerült? - rontott ránk Louis.
- Igen, minden csodás. - vigyorgott Harry.
- Amúgy még mindig nem közöltétek, hogy az estélyen mi volt a bajotok. - jegyeztem meg.
- Hosszú. A lényeg, hogy elintézzük, hogy ne legyen semmi bajunk. - vont vállat Hazza.
- Egészen biztos, hogy nem kell róla tudnunk?
- Egészen. - erőltetett mosolyt az arcára.
Már szólásra nyitottam volna a számat..
- Nyami! - csapta ki az ajtót Niall, bekente lekvárral az egyik palacsintát, és irritálóan csámcsogni kezdett. Mire kettőt pislogtam, már a következőt nyomta volna be. Még jó, hogy Harry nem spórolt velük.
- Huh...tele vagyok. - szólalt meg Niall fél óra után.
- MI?! - kérdeztük egyszerre ledöbbenve.
- Csak hülyültem. - nevetett Nialler, és benyomott még egy palacsintát. Reggeli után elrohantam felöltözni. Áldottam az eszem, hogy milyen értelmes ruhákat sikerült elpakolnom.
- Cicaaa! - kiáltott fel Harry mikor meglátott.
- Csíkos melltartó! - kiabált Louis is.
Mind hülyén néztünk rá.
- Mi van? Feltűnő... - motyorgott.
- Ő az én jövőbeli barátnőm...kérlek, ne bámuld a melltartóját. - puffogott göndörke.
- Kicsit előre haladtál, nem gondolod? - nevettem fel.
- Nem, ő nem haladt előre. Én viszont igen. Na szóval, a koszorúslány ruhák babarózsaszínek lesznek. És hóesésben fogtok összeházasodni. Mert az olyan romantikus. És elengedtek egy pár fehér galambot... - egyeztetett Hannie.
- Én félek a galamboktól. - pislogtam.
- Komolyan? Csak ennyi a problémád? - nevetett fel Liam.
- Az nem érdekes, a lényeg, hogy romantikus lesz. Aztán rizst fogunk hajigálni rátok, mert azt úgy szokták. Nem tudom miért, de úgy szokták. Amúgy én elég jól célzok, tehát készüljetek. - csacsogott tovább.
Még végigjátszottunk egy Ki nevet a végén? partit, meg Jessie megtanította nekik a Hull a szilvát, amit hihetetlen viccesen énekeltek a brit akcentusukkal.
- Hull a sziszfa...mi olyan vicces? - értetlenkedett Liam.
- Sziszfa! - vihogott Kendra.
- Magyarországon milyen ételek vannak? - érdeklődött Niall.
- Elég egyediek. Sok fűszert használunk. De finomak. - magyarázta Hannie.
- Szerintem borzasztóak. - szóltam unottan.
- Hölgyeim és uraim, Chelsea, a Hungarista! - tapsolt Naomi.
- Jut eszembe! - kapott észbe Niall, súgott valamit a fiúknak és elrohantak. Mi értetlenül néztünk utánuk, mikor visszatértek öt gitárral.
- Ne szórakozzatok. - nyavalyogtam.
***
- Nem olyan bonyolult, mint elsőnek látszik. Sőt, könnyű. Szóval csak végighúzod rajta a mutatóujjad. - magyarázta Harry ötödszörre.
- Én az ilyenekhez tehetségtelen vagyok. - dühöngtem, mikor a gitár egy macskanyávogáshoz hasonló hangot adott ki.
- Elsőre nem is rossz. - mosolygott bíztatóan.
- Lásd be, borzalmasan szörnyű vagyok. - sóhajtottam.
- Az lehet, hogy ez nem megy. Én meg színészkedni nem tudok, az neked megy.
- Látod? Ezzel tökéletesen egyet kell, hogy értsek. - vigyorogtam büszkén, mire göndörke oldalba vágott.
- Feladom! - dühöngött Naomi.
- De már kezdtél belejönni. - értetlenkedett Zayn.
- Elszakítottam az egyik húrt! - akadt ki Nao.
- Az még nem jelenti azt, hogy nem jöttél bele. - tartotta vissza a nevetést Zayn.
***
Este 6, Forever Young lakás előtt.
- Vigyázzatok magatokra. - ölelt minket végig mind az öt tag.
- Igyekszünk. - tisztelegtem.
- Menjetek be nyugodtan. Nem kell nekünk integetni. - aggodalmaskodott Zayn.
- Ugyan már, ne szórakozzatok. - nevetett Naomi.
- Nem szórakozunk, befelé! - mutatott Niall az ajtó irányába.
Értetlenkedve mentünk be a házba és kénytelenek voltunk az ablakból integetni. Most már 100%, hogy valamit titkolnak előlünk. Valami olyat, amit el kéne mondaniuk, mert velünk kapcsolatos. És minden bizonnyal a biztonságunkkal is. Furcsa pillantásokat vetettünk egymásra. Végül úgy mentem aludni, hogy elhatároztam, akármit is titkolnak, holnap kiszedem Haroldból, vagy ne legyen a nevem Chelsea...várjunk...végülis nem is az az igazi nevem. Mindegy.

---

Thanks for reading :)

---

Older Post . Newer Post

A történetben lévő szereplők jelleme valóságos emberekről vannak mintázva, tehát senki se találja itt ki nekünk, hogy nem valósághűek.


Chelsea


Hannah


Jessie


Kendra


Naomi


One Direction

Az itt megtalálható emberek néha meg vannak említve a történetben, ezért hogy ne kavaradjatok össze, itt vannak felsorolva.


Sarah ~ menedzser


Jeremy ~ menedzserhelyettes


Minette ~ stylist


Amber ~ sminkes/fodrász


Sunny ~ énekesnő


Joanna ~ Harry exe, modell


Jerry ~ rendező

Fogalmam sincs, hova lett Chelsea. Egy darabig rúgkapált az ágyban, mire észbe kaptam meg eltűnt. Titkosügynökösen pisztolyt formáltam a kezeimből és óvatosan kinyitottam az ajtót (magyarul kirúgtam). A hatalmas robaj ellenére nem jött ki senki. Tovább osontam. Benyitottam a mellettünk lévő szobába. Harry és Louis sincsenek ágyban. Louis...olyan, mint egy homoszexuális, de jó a segge.
- Hol van Harold? - kaparintott meg Lou és rázni kezdett.
- Honnan a francból tudjam, hol van az idióta haverod, miközben az én idióta haveromat keresem? - fújtattam.
- Tehát Chelsea is eltűnt... - itt elgondolkodott az okos fejével.
- Ne célozgass, tudom mire gondolsz. De ismerem Chelst, és nem adja könnyen magát.- morogtam.
- Még Hazzának se?
- Akármilyen lehetetlen, Hazzának se.
- Pedig mind a ketten felszívódtak, mint a kámfor.
- Keressük meg őket. - ajánlottam.
Louis erre rábólintott, és kisomfordáltunk a szobából. Abban megegyeztünk, hogy mások szobájába nem mehettek be. A konyhában se voltak, a nappaliban sem, a fürdőben sem, az ebédlőben sem, és a "játszószobában" sem.
- Lehet, hogy elmentek sétálni. - vetettem fel.
- A tetőn még nem néztük meg őket...
Abban a pillanatban elindultunk a lépcső felé. Már nyitottam volna ki a tetőre nyíló ajtót, de Lou visszarántott, és mielőtt még beszólhattam volna neki, lepisszegett. Meghallottam Harry meg Chelsea csevelyét, ami szinte félreérthetetlen volt.
- Ez rohadt nagy! - csodálkozott Chels.
- Vigyázz, spriccel! - nevetett Harry.
Megütközve néztem Loura, aki totál ledöbbenve hallgatózott tovább.
- Áú, ez fájt. - sikkantott Chels.
- Mozoghatnál óvatosabban. - szídta le göndörke.
- Most az egész arcom olyan lett... - nyavalygott a lány, majd felnyögött.
- Mozoghatnék én is óvatosabban. - szídta le magát nevetve Harry.
Mielőtt tovább hallgathattam volna, Louis kivágta az ajtót.
- Mit mondtam nektek? És muszáj ezt a TETŐN? - kiabált rájuk a répafan.
Chelsea és Harold körbe voltak véve hatalmas buborékokkal. Chels éppen a szemét dörzsölte, valószínűleg az egyik az arca előtt pukkadt ki és belement. Furán néztek ránk. Amit nem csodálok...

*Chelsea szemszöge*
Épp Harryt szúrtam le, amiért a szemembe fújt egy buborékot, mikor kivágódott a tetőre vezető ajtó, és Louis leordított minket. Értetlenül néztem hol Loura, hol a mögötte lihegő Jessiere.
- Mi a baj? - értetlenkedett Harry is.
- De hát én ezt nem értem... - dadogott Louis.
- Nyugi, Lou...öntudatlanul is mocskos párbeszédet folytatnak. Ez szerelem. - vihorászott Jess.
- De akkor Chels miért nyögött? - értetlenkedett Lou.
- Hazza megcsúszott és rálépett a lábamra, és azért csak nem üvöltözhetek, miközben ti "alszotok". - vontam fel a szemöldököm.
- Csak hiányoztatok. - biggyesztette le az alsó ajkát Jessie.
Pár perc múlva már lefelé lépcsőztünk a nappaliba. Már hajnali öt óra volt, szóval visszaaludni nem lett volna értelmes. Csöndben kuksoltunk a kanapén.
- Visszagondolva, tényleg elég perverz párbeszédet folytattunk. - törte meg a csendet Harry.
- Megmondtam! - kiáltott fel győztesen Louis.
- Purr...- csámpázott be a szobába szemdörzsölgetve Naomi.
Felcsillant a szemem.
- Soft Kitty... - vigyorogtam.
- Warm Kitty... - csillogott Naomi szeme is.
- LITTLE BALL OF FUR! - ordibáltuk és egyszerre elrohantunk felkelteni mindenkit.
- Soft kitty, warm kitty, little ball of fur, happy kitty, sleepy kitty, purr purr purr! - ismételtük meg a dalt többször is, miközben végigszambáztuk (szó szerint) a házat. Aztán betangóztunk a nappaliba, Naomi szájában rózsával.
- Ezt fel kellett volna venni, és elküldeni egy elmegyógyintézetnek. - pislogott ránk az álmos Kendra.
- Felvettük. - röhögött Harry miközben a telóját vadul nyomkodta.
- Hogy mit csináltatok? - vonta fel Naomi a szemöldökét.
- Youtube, twitter, közösségi oldalak, tegyétek a dolgotokat. - vihogott Zayn.
Az utolsó pillanatban sikerült kitépnem Hazza kezéből a telefont és össze vissza nyomkodnom rajta mindent. Könnyedén kifújtam magam és győztesen vigyorogtam, mikor sikerült kitörölnöm a videót.
- Csinálok répa alakú palacsintát. - pattant fel Harry, mikor átnyújtottam neki a telóját.
- Chels, segíts kérlek Haroldnak. - fontoskodott Louis.
- Biztos benne, uram? - értetlenül néztem, ahogy bólint, majd Hazza után mentem a konyhába, aki már a liszttel szórakozott és előkaparta a répaformákat.
- Tehát ez a titkod. - osontam mellé, mire összerezzent, rám nézett, és felnevetett.
- Persze, hogy ez. Amúgy, kérdezni akartam valamit. Gáz, de már Louissal is megbeszéltem. - tördelte a tojásokat.
- Kérdezz... - kihívó fejjel feltörtem egy tojást fél kézzel.
- Szóval, arra gondoltam, hogy ha már a fanok összehoztak minket. Meg beismerem, ha rajtam múlna, már én is összehoztam volna magunkat. Szóval... - itt mindkét kezével feltört egy egy tojást, és sorra tördelte idegesen, majd elővett egy új dobozt és annak is nekilátott.
- Harry, ez már Niallnek is sok lesz. - pislogtam.
- Arra gondoltam, megmutatnám Londont, hiszen az én hibámból meg a meló miatt se láthattad még normálisan. - szörnyen hadart, én meg csak nagy nehezen fogtam fel. Már a harmadik doboz tojásért nyúlt.
- Elég lesz...és szívesen körbenézek veled. - nevettem.
Felsóhajtott és ledobta a tojásos dobozt a pultra.
- Amúgy én nem tudok sütni, főzni, grillezni, meg nemtudom mik vannak még. Őszintén bevallom, egy gyufát se tudok meggyújtani. 16 éves korom óta mindent a seggem alá tesznek, pedig akkor kellett volna megtanulnom, azt hiszem. - vallottam be.
- Majd egyszer megtanítalak pár dologra. De nem most. Mert ha Niall nem lát húsz percen belül kaját, minket fog felfalni. - vigyorgott.
Leültem egy székre, és néztem, ahogy a répa alakú palacsintasütővel bűvészkedik. Hihetetlen.
- Akkor...holnap randizunk. - jelentette ki hirtelen.
- Nem randizunk.
- Akkor mit csinálunk? - értetlenkedett.
- Ez csak egy baráti kiruccanás lesz. - rántottam vállat.
- Nem is te lennél... - forgatta a szemeit, miközben lerakta az asztalra a gőzölgő palacsintákat.
- Na, sikerült? - rontott ránk Louis.
- Igen, minden csodás. - vigyorgott Harry.
- Amúgy még mindig nem közöltétek, hogy az estélyen mi volt a bajotok. - jegyeztem meg.
- Hosszú. A lényeg, hogy elintézzük, hogy ne legyen semmi bajunk. - vont vállat Hazza.
- Egészen biztos, hogy nem kell róla tudnunk?
- Egészen. - erőltetett mosolyt az arcára.
Már szólásra nyitottam volna a számat..
- Nyami! - csapta ki az ajtót Niall, bekente lekvárral az egyik palacsintát, és irritálóan csámcsogni kezdett. Mire kettőt pislogtam, már a következőt nyomta volna be. Még jó, hogy Harry nem spórolt velük.
- Huh...tele vagyok. - szólalt meg Niall fél óra után.
- MI?! - kérdeztük egyszerre ledöbbenve.
- Csak hülyültem. - nevetett Nialler, és benyomott még egy palacsintát. Reggeli után elrohantam felöltözni. Áldottam az eszem, hogy milyen értelmes ruhákat sikerült elpakolnom.
- Cicaaa! - kiáltott fel Harry mikor meglátott.
- Csíkos melltartó! - kiabált Louis is.
Mind hülyén néztünk rá.
- Mi van? Feltűnő... - motyorgott.
- Ő az én jövőbeli barátnőm...kérlek, ne bámuld a melltartóját. - puffogott göndörke.
- Kicsit előre haladtál, nem gondolod? - nevettem fel.
- Nem, ő nem haladt előre. Én viszont igen. Na szóval, a koszorúslány ruhák babarózsaszínek lesznek. És hóesésben fogtok összeházasodni. Mert az olyan romantikus. És elengedtek egy pár fehér galambot... - egyeztetett Hannie.
- Én félek a galamboktól. - pislogtam.
- Komolyan? Csak ennyi a problémád? - nevetett fel Liam.
- Az nem érdekes, a lényeg, hogy romantikus lesz. Aztán rizst fogunk hajigálni rátok, mert azt úgy szokták. Nem tudom miért, de úgy szokták. Amúgy én elég jól célzok, tehát készüljetek. - csacsogott tovább.
Még végigjátszottunk egy Ki nevet a végén? partit, meg Jessie megtanította nekik a Hull a szilvát, amit hihetetlen viccesen énekeltek a brit akcentusukkal.
- Hull a sziszfa...mi olyan vicces? - értetlenkedett Liam.
- Sziszfa! - vihogott Kendra.
- Magyarországon milyen ételek vannak? - érdeklődött Niall.
- Elég egyediek. Sok fűszert használunk. De finomak. - magyarázta Hannie.
- Szerintem borzasztóak. - szóltam unottan.
- Hölgyeim és uraim, Chelsea, a Hungarista! - tapsolt Naomi.
- Jut eszembe! - kapott észbe Niall, súgott valamit a fiúknak és elrohantak. Mi értetlenül néztünk utánuk, mikor visszatértek öt gitárral.
- Ne szórakozzatok. - nyavalyogtam.
***
- Nem olyan bonyolult, mint elsőnek látszik. Sőt, könnyű. Szóval csak végighúzod rajta a mutatóujjad. - magyarázta Harry ötödszörre.
- Én az ilyenekhez tehetségtelen vagyok. - dühöngtem, mikor a gitár egy macskanyávogáshoz hasonló hangot adott ki.
- Elsőre nem is rossz. - mosolygott bíztatóan.
- Lásd be, borzalmasan szörnyű vagyok. - sóhajtottam.
- Az lehet, hogy ez nem megy. Én meg színészkedni nem tudok, az neked megy.
- Látod? Ezzel tökéletesen egyet kell, hogy értsek. - vigyorogtam büszkén, mire göndörke oldalba vágott.
- Feladom! - dühöngött Naomi.
- De már kezdtél belejönni. - értetlenkedett Zayn.
- Elszakítottam az egyik húrt! - akadt ki Nao.
- Az még nem jelenti azt, hogy nem jöttél bele. - tartotta vissza a nevetést Zayn.
***
Este 6, Forever Young lakás előtt.
- Vigyázzatok magatokra. - ölelt minket végig mind az öt tag.
- Igyekszünk. - tisztelegtem.
- Menjetek be nyugodtan. Nem kell nekünk integetni. - aggodalmaskodott Zayn.
- Ugyan már, ne szórakozzatok. - nevetett Naomi.
- Nem szórakozunk, befelé! - mutatott Niall az ajtó irányába.
Értetlenkedve mentünk be a házba és kénytelenek voltunk az ablakból integetni. Most már 100%, hogy valamit titkolnak előlünk. Valami olyat, amit el kéne mondaniuk, mert velünk kapcsolatos. És minden bizonnyal a biztonságunkkal is. Furcsa pillantásokat vetettünk egymásra. Végül úgy mentem aludni, hogy elhatároztam, akármit is titkolnak, holnap kiszedem Haroldból, vagy ne legyen a nevem Chelsea...várjunk...végülis nem is az az igazi nevem. Mindegy.
Older Post . Newer Post