You stole my heart...with just one look
A magassarkúnak köszönhetően sikerült ráhajtanom a fejem Harry vállára, mikor már kidőltem volna. Vette az adást, és visszavánszorogtunk az asztalokhoz.
- Olyan...cukik...vagytok! - sipákolt Hannie, miközben ránk vetette magát és vadul szorongatott minden egyes szó után.
- Ezt hogy érted? - próbáltam leerőltetni a karjait a nyakamról. Nagy nehezen sikerült.
Hannie csak sunyi pillantást váltott Naomival és csendben maradt. Hát rendben. Harry kócosnak érezte magát, így bevetette a különleges hajigazgatási módszereit. Ha nem láttam volna párszor, valószínűleg elkezdek szakadni a röhögéstől. Bárcsak az én fejemnek is elég lenne ennyi. Amikor felnézett rám erős késztetést éreztem arra, hogy rátapadjak az ajkaira. Ezt valószínűleg észrevette, mert rám kacsintott. Megpillantottam Liamet, ahogy felénk igyekszik azzal a francia lánnyal. Így, hogy nem volt az oldalán Harold sokkal szimpatikusabb volt. Mondjuk kicsit túl átlagosnak éreztem magam a hosszú vöröses haja és a kék szeme mellett. Meg amilyen könnyedén és kecsesen lépdelt a fiú mellett...komolyan meg kell tanulnom magassarkúban járni, ez borzasztó. Szerényen ránk mosolygott mikor ideért, és óvatosan intett egyet. Aztán hirtelen olyan elvetemült ragyogás csillant fel a szemeiben, amit még csak Hannienél láttam.
- Örülök, hogy találkoztunk! Sunny vagyok! - csiripelte vidáman és vadul megrázta mindannyiunk kezét, aztán az arcát az enyém elé nyomta. Ijedten hőköltem vissza.
- Segíthetek? - dadogtam.
- Nagy rajongótok vagyok, tényleg! Imádom a sorozatotokat is, meg titeket, meg van poszterem, nyakláncom, vérbeli Younger vagyok! - ugrabugrált, mint egy nyolc éves.
- Sun, rájuk hozod a szívbajt. - dörmögte Harry.
Az említett vöröske ezzel mit sem törődve szorította ki belőlünk a szuszt, és megjegyezte, hogy ha szerez DNS mintát akkor klónozni fog minket. Ennek a hatalmas fangörcsnek az ellenére is szimpátiát ébresztett bennem, mikor mosolyogni kezdett.
- Megvárjátok, amíg fellépek? - kérdezte lelkesen.
- Sajnos sietünk. - motyogta Zayn.
- Jajj, nemár, hova? - nyavalygott Sunny.
- Az titok. - mondta sejtelmesen Louis.
- Hát, rendben. Azért remélem, még látjuk egymást. - küldött felénk egy utolsó mosolyt és ott hagyott, majd eliszkolt a színpad felé. Mikor hátrafordultam a fiúk éppen feszülten beszélgettek valamiről.
- Valami baj van? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem, dehogy, nincs baj. - vágta rá azonnal a választ Niall, én pedig gyanakvóan néztem rájuk.
- Mit szólnátok, ha előbb hazamennétek, és olyan egy óra múlva értetek mennék? - kérdezte Zayn.
- Oké. - vágta rá Kendra tanácstalanul.
Mikor felálltunk Harry olyan erősen szorított magához, mint még soha. Ijedten néztem rá, látszott az egész bandán, hogy feszült.
- De komolyan, mi a baj? - cincogtam.
- Nincs semmi gond, és teszek róla, hogy ne is legyen. - mosolygott.
Kikísértek minket, majd miután beszálltunk a kocsiba és elindultunk láttuk, hogy vadul integetnek nekünk. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Végülis, ha komoly baj lenne, azt elmondanák nekünk. Legalábbis ajánlom nekik.
- Ma nem láttam Saraht. - törte meg az autóban honoló csendet Minette.
- El is felejtettem, hogy létezik. - nevettem fel kellemetlenül.
- Ez esetben sajnálom, hogy felemlegettem. - húzta el a száját a stylist, mire mind fáradtan nevetni kezdtünk.
Amint megérkeztünk "This is Spartaaaaaaaa" csatakiáltással hajigáltam a kertbe a magassarkúim, mire Minette leüvöltötte a fejem, hogy azok egyediek. Üvöltözve rontottam be a házba, körülbelül mint valami nőstény gorilla és vadul téptem ki a hajamból a csattokat, mondjuk a hajlakktól a nagy része megmaradt. Ezt észrevéve visszaszlalomoztam a kertbe és becsobbantam a medencébe. Ez olyan instant nevetőgörcsöt váltott ki, hogy rám is áttapadt a jókedv. Hamarosan négy test csobbant mellém a medencébe.
- Szétkenődik a fejetek! - kiabált ránk Amber.
- Az semmi! Mi lesz a ruhákkal? - üvöltött artikulálatlanul Minette.
- Ajjajj...azt hiszem, kiszakadt a térdemen a harisnya. - mondta bizonytalanul Kendra.
- MIIIIIIIIIIIIIIIII?! - fújtatott stylistunk úgy, mint egy sárkány, aztán beugrott utánunk és körbekergetett a vízben. Lefáradva feküdtünk ki a partra. Olyanok lehettünk, mint pár haldokló hering. Pár szusszanás után bebotorkáltunk a házba zuhanyozni meg átöltözni. Győztesen bújtam bele a szürke ülepes melegítőgatyámba és a halványrózsaszín trikómba. A hajamat megpróbáltam összefogni, de mivel megmostam szanaszét állt szárítás után és folyton kicsusszant belőle a gumi. Az ötödik sikertelen próbálkozás után felhúztam a hajgumit a csuklómra és úgy baktattam le a lépcsőn.
- Olyan szabadnak érzem magam. - nyúlt el a kanapén Naomi.
- Már megint eltaláltuk a közös ruhákat. - nevettem fel.
Naomin is ülepes melegítőgatya volt csak feketében, és piros trikó. Behalás.
- Ikertelepátia. - mutogatott csigaszemeket a homlokán.
- Ooooh, sometimes! - csapta ki a nappali ajtaját Kendra.
Átugrotta az egyik sámlit, majd azzal a lendülettel seggre is esett. Nos, az emberek normál esetben aggódva hajolnának le a kidőlt lányhoz, és kérdeznék meg, hogy minden rendben van-e. Én és Naomi ezzel szemben....
- Háháhá, pancser, mekkora béna vagy! - sírtam a nevetéstől.
- Nyominger, ennyit a good feelingről. - sipákolt Naomi a hasát fogva.
- Én is szeretlek titeket. - dörmögte Kendra, aztán felnevetett és folytatta az éneklést, immár a kanapén ugrálva.
- Ti már elpakoltatok? - húzta be a hatalmas bőröndjét Hannie.
- Csak egy éjszakára megyünk. Nem öt hetes túlélőtáborba. - döbbentem le.
- Tudom, tudom. De nem vagyok benne biztos, hogy holnap majd azt akarom felvenni, amit ma terveztem holnapra. Szóval értitek. - csicseregte.
- Nem, nem értjük. - pislogott Naomi.
- Reménytelenek vagytok. - vágta be a műdurcit Hannie és elrakott egy vázát.
- Azt kalapnak akarod használni? - kérdezte az ötödik ötödünk, Jessie.
- Hátha szedek útközben virágot. - vigyorgott Hann.
- Ja...bizonyára kihajolsz majd az autó ablakán, csak hogy letéphess pár ibolyát a fűből. - vonta fel a szemöldökét Kendra.
Hannie diadalittasan csapott az asztalra.
- Végre valaki felfogja! - vigyorgott, mikor megszólalt a csengő.
-Zaynie! - kiáltott fel Naomi, és végigtiport rajtunk, csak hogy ajtót nyithasson.
- Ezt neked hoztam. - nyújtott át Zayn egy csokor tulipánt Naonak, mi pedig sokatmondó pillantásokat vetettünk egymásra.
- Mondtam, hogy kelleni fog váza...na de...hova is raktam? - túrta fel a táskáját Hannie.
Szemforgatva szedtem le egy másikat az egyik szekrény tetejéről, mivel Hannie táskája olyan, mint London. Hatalmas. Naomi beletömködte a virágokat, felrakta az asztalra, aztán gyorsan összeszedtünk pár cuccot. Hann tovább tömte a bőröndjét. Alig várom, hogy meglássam Niall fejét. Betömörültünk az autóba, aztán Zayn beindította a motort és elindultunk.
- Amúgy...ti együtt laktok? - érdeklődött Kendra.
- Louis és Harry külön. De általában együtt vagyunk. - mosolygott Zayn.
Az ezek utáni eszmecserékre már nem figyeltem. Úgy kukucskáltam ki az ablakon, mint valami macska. Utazás közben általában csak nézelődök és csendben vagyok, ezért általában öt percenként kérdezgetik, hogy...
- Mi a baj? - vonta fel a szemöldökét Jessie.
- Semmi... - morogtam és tovább kémleltem az éjszakába.
Kiszálltunk, Zayn pedig könnyedén fordította el a kulcsot a zárban, mi pedig betömörültünk. Niall épp egy pizzaszeleten nyamnyogott, Liam psezett, valószínűleg Toy Storys játékon, mert a TVből a "végtelenbe, és tovább" hallatszott. Lou a plüssrépáját szorongatta és úgy nézte a TVt, Harry meg....egy szál törölközővel a csípőjén ugrált Louis felett. Pár percre mindenki lefagyott és ránk nézett, aztán göndörkére. Személy szerint úgy figyeltem a fiút, mintha még életemben nem láttam volna hímnemű lényt. Hátravágódott a kanapé háttámláján és beiszkolt a szobájába.
- Azt hittem, nem értek ide ilyen hamar! - kiabált ki Zaynnek.
- Direkt siettem. - vihorászott Zayn.
- Hoztam vödröt is a nyáladnak. - jegyezte meg a mellettem álló Hannie.
Összezavarodva pislogtam párat, aztán erőltetetten felnevettem és levágtam magam Louis mellé, aki azonnal elkezdett "minimanó" felkiáltással szadizni. Harry kiszambázott a szobából most már felöltözve, mintha mi se történt volna, és beült közénk.
- Na és...miújság? - kérdezte halál komoly fejjel.
- Az előbb...mintha láttam volna egy pucér segget. - szólt megzuhanva Jessie.
Kész, K.O., eddig bírtam. A többiekkel együtt hangos nevetésbe kezdtem. Mikor már nem jött ki hang a számon, viszont a hasam elkezdett szúrni, elkezdtem mindenfelé csapkodni. Harry köhintett, dörmögött az orra alatt, idegesen igazgatta a haját amíg nem hagytuk abba.
- Na, akkor a nyár. Mit terveztetek? - érdeklődött, mikor látta, hogy mindenki kiröhögte magát.
- Júliusig forgatunk...aztán ha minden igaz veletek megyünk...az előbbi mutatványt még bemutatnád párszor? - vigyorogtam.
- Hajnali egykor találkozunk a szobámban. - vette fel ő is a vigyoromat.
- Hé! Már megint kirekesztetek a románcból! - kiabált ránk Lou és befurakodott közénk.
- Akkor nektek is akkor kezdődik a szünet, mint nekünk, nem? - pislogott Liam, mire bólogatni kezdtünk.
- Olyan jó beszélgető partnerek vagytok... - nevetett.
- Akkor július elsején, tízkor találkozunk a Nando'sban, aztán... - kezdte Niall.
- A kikötőben találkozunk. - csóválta a fejét Zayn.
- Igazán beugorhatnánk a Nando's ba egy kis csirkéért is, ha már arra megyünk. - puffogott a szöszi.
Mosolyogtam, majd megejtettem egy fáradt ásítást. A mai nap elég hosszú volt, ráadásul ennek a két idiótának is most jut eszébe veszekedni. Ettől függetlenül imádom őket.
- Megmutatom a szobámat. - javasolta Harry, mire mindketten felálltunk és indultunk volna, de Louis megkaparintotta a csuklómat.
- Megyek énis! - nyekeregte.
- Segítek! - kiabált Jessie és megcsípte Louis hátsóját, mire a répafan feljajdult és elengedte a kezem.
- Már bocs, de te megcsípted a seggem? - kérdezte Lou.
- Már bocs, de a segged hozzáért a kezemhez? - vonta fel Jess a szemöldökét.
- Jogos... - gondolkodott el Louis.
Kihasználtam az alkalmat és elosontam Harolddal a szobája felé. Zavartalanul levágta magát az ágyára és figyelte, ahogy én körbetapizok mindent. A könyveket, a CDket, a fényképeket, a poszte...
- Várjunk csak... - szóltam gyanakvóan.
- Basszus! - úgy ugrott fel, mintha megcsípte volna egy darázs, de már késő volt.
- Ez én vagyok... - mutattam az egyik poszterre.
- Honnan veszed?
- Az az én fejem.
- Csak nagyon hasonlít rád...
- Az az én testem.
- Az is hasonlít...
- Az az én nevem, ott oldalt.
- Az puszta véletlen.
- És miért van körbevéve Hannievel, Jessievel, Kendrával, Naomival, meg egy hatalmas Forever Young felirattal?
- Ez egy nagyon jó kérdés.
- És miért van szívecskében az arcom?
Nagyot nyelt.
- Az is véletlen van.
Louis rontott be, a hátán Jessievel.
- De lehet, hogy valaminek a közepén vannak! - sipákolt Jess.
- Nem érdekel! Túl fiatalok! Ne siessék el! Így kihülhet a kapcsolatuk!- üvöltötte Lou.
- Nincs semmilyen kapcsolatuk, és ha rajtad múlik nem is lesz! - dühöngött Jessie.
- Tíz év múlva áldásomat adom rájuk...amúgy sziasztok! - intett nekünk.
Rámosolyogtam Harryre és vállat rántottam, majd integetni kezdtem Louisnak és sunyin átkaroltam Harold derekát.
- Az érintést még nem engedélyeztem! - kiabált ránk Lou.
- Nyugi Louis...nincs köztünk semmi...ugye, Hazza? - nevettem.
- Igen...semmi... - dörmögte lehajtott fejjel. Értetlenül néztem rá, aztán egyszer csak elkezdett vadul csikizni. Halálomon voltam, ezt sose bírtam. Nevetés közben már sikítottam és csapkodtam, de nem hagyta abba. Már könyörögtem is, meg fuldokoltam, mire feladta a meggyilkolásom. Megbeszéltük ki kivel alszik (Kendra-Naomi, én-Jessie, Hannie-Niall, Liam-Zayn, Louis-Harry). Este dühödten forgolódtam az ágyban. Úgy éreztem, széthasad a fejem. Nem akartam Jessiet felkelteni. Lerúgtam magamról a takarót, felhúztam a szokásos nyuszis mamuszomat, és felmentem a háztetőre. Leültem és a fejemet fogtam. Imádkoztam azért, hogy valaki fejbe lőjjön. Zajt hallottam magam mögött, így hátrafordultam és megpillantottam egy csillogó zöld szempárt.
- Ez az Én helyem. - mosolygott Harry, miközben leült mellém.
- Te se tudsz aludni? - nyöszörögtem.
- Késztetést éreztem arra, hogy feljöjjek...
- Heló, a nevem Késztetés. - nevettem.
- Kakaót? - húzott el az orrom előtt egy bögrét, és amint megéreztem a kakaó illatot kivettem a kezéből és szürcsölgetni kezdtem.
- Köszi. Ez jobb, mint az aszpirin. - sóhajtottam.
- Tudod, mire éreztem még késztetést? - kérdezte titokzatosan.
- Na mire? - suttogtam.
A háta mögül előkerült két buborékfújó.
- Na ne...- nevettem.
- Ki fúj többet? - vigyorgott.
- Ezt kihívás lenne?
- Másnak hangzott?
- Ide vele! - kikaptam a kezei közül az egyiket, és lecsavartam a tetejét.
Pár perc múlva a tető tele lett a holdfénytől csillogó buborékokkal. Nem is tudom, hány évesen szórakoztam utoljára ilyenekkel, de még sose jutott eszembe, hogy este csináljam. Egy mosollyal pukkasztottam ki a buborékokat, amiket Harry direkt az arcomba fújt.
- Hogy érzed magad? - kérdezte, a fejfájásomra utalva.
- Jól... mint egy hercegnő. - vigyorogtam és buboréktámadást indítottam felé.
Thanks for reading :)
Older Post . Newer Post
You stole my heart...with just one look
A magassarkúnak köszönhetően sikerült ráhajtanom a fejem Harry vállára, mikor már kidőltem volna. Vette az adást, és visszavánszorogtunk az asztalokhoz.
- Olyan...cukik...vagytok! - sipákolt Hannie, miközben ránk vetette magát és vadul szorongatott minden egyes szó után.
- Ezt hogy érted? - próbáltam leerőltetni a karjait a nyakamról. Nagy nehezen sikerült.
Hannie csak sunyi pillantást váltott Naomival és csendben maradt. Hát rendben. Harry kócosnak érezte magát, így bevetette a különleges hajigazgatási módszereit. Ha nem láttam volna párszor, valószínűleg elkezdek szakadni a röhögéstől. Bárcsak az én fejemnek is elég lenne ennyi. Amikor felnézett rám erős késztetést éreztem arra, hogy rátapadjak az ajkaira. Ezt valószínűleg észrevette, mert rám kacsintott. Megpillantottam Liamet, ahogy felénk igyekszik azzal a francia lánnyal. Így, hogy nem volt az oldalán Harold sokkal szimpatikusabb volt. Mondjuk kicsit túl átlagosnak éreztem magam a hosszú vöröses haja és a kék szeme mellett. Meg amilyen könnyedén és kecsesen lépdelt a fiú mellett...komolyan meg kell tanulnom magassarkúban járni, ez borzasztó. Szerényen ránk mosolygott mikor ideért, és óvatosan intett egyet. Aztán hirtelen olyan elvetemült ragyogás csillant fel a szemeiben, amit még csak Hannienél láttam.
- Örülök, hogy találkoztunk! Sunny vagyok! - csiripelte vidáman és vadul megrázta mindannyiunk kezét, aztán az arcát az enyém elé nyomta. Ijedten hőköltem vissza.
- Segíthetek? - dadogtam.
- Nagy rajongótok vagyok, tényleg! Imádom a sorozatotokat is, meg titeket, meg van poszterem, nyakláncom, vérbeli Younger vagyok! - ugrabugrált, mint egy nyolc éves.
- Sun, rájuk hozod a szívbajt. - dörmögte Harry.
Az említett vöröske ezzel mit sem törődve szorította ki belőlünk a szuszt, és megjegyezte, hogy ha szerez DNS mintát akkor klónozni fog minket. Ennek a hatalmas fangörcsnek az ellenére is szimpátiát ébresztett bennem, mikor mosolyogni kezdett.
- Megvárjátok, amíg fellépek? - kérdezte lelkesen.
- Sajnos sietünk. - motyogta Zayn.
- Jajj, nemár, hova? - nyavalygott Sunny.
- Az titok. - mondta sejtelmesen Louis.
- Hát, rendben. Azért remélem, még látjuk egymást. - küldött felénk egy utolsó mosolyt és ott hagyott, majd eliszkolt a színpad felé. Mikor hátrafordultam a fiúk éppen feszülten beszélgettek valamiről.
- Valami baj van? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem, dehogy, nincs baj. - vágta rá azonnal a választ Niall, én pedig gyanakvóan néztem rájuk.
- Mit szólnátok, ha előbb hazamennétek, és olyan egy óra múlva értetek mennék? - kérdezte Zayn.
- Oké. - vágta rá Kendra tanácstalanul.
Mikor felálltunk Harry olyan erősen szorított magához, mint még soha. Ijedten néztem rá, látszott az egész bandán, hogy feszült.
- De komolyan, mi a baj? - cincogtam.
- Nincs semmi gond, és teszek róla, hogy ne is legyen. - mosolygott.
Kikísértek minket, majd miután beszálltunk a kocsiba és elindultunk láttuk, hogy vadul integetnek nekünk. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Végülis, ha komoly baj lenne, azt elmondanák nekünk. Legalábbis ajánlom nekik.
- Ma nem láttam Saraht. - törte meg az autóban honoló csendet Minette.
- El is felejtettem, hogy létezik. - nevettem fel kellemetlenül.
- Ez esetben sajnálom, hogy felemlegettem. - húzta el a száját a stylist, mire mind fáradtan nevetni kezdtünk.
Amint megérkeztünk "This is Spartaaaaaaaa" csatakiáltással hajigáltam a kertbe a magassarkúim, mire Minette leüvöltötte a fejem, hogy azok egyediek. Üvöltözve rontottam be a házba, körülbelül mint valami nőstény gorilla és vadul téptem ki a hajamból a csattokat, mondjuk a hajlakktól a nagy része megmaradt. Ezt észrevéve visszaszlalomoztam a kertbe és becsobbantam a medencébe. Ez olyan instant nevetőgörcsöt váltott ki, hogy rám is áttapadt a jókedv. Hamarosan négy test csobbant mellém a medencébe.
- Szétkenődik a fejetek! - kiabált ránk Amber.
- Az semmi! Mi lesz a ruhákkal? - üvöltött artikulálatlanul Minette.
- Ajjajj...azt hiszem, kiszakadt a térdemen a harisnya. - mondta bizonytalanul Kendra.
- MIIIIIIIIIIIIIIIII?! - fújtatott stylistunk úgy, mint egy sárkány, aztán beugrott utánunk és körbekergetett a vízben. Lefáradva feküdtünk ki a partra. Olyanok lehettünk, mint pár haldokló hering. Pár szusszanás után bebotorkáltunk a házba zuhanyozni meg átöltözni. Győztesen bújtam bele a szürke ülepes melegítőgatyámba és a halványrózsaszín trikómba. A hajamat megpróbáltam összefogni, de mivel megmostam szanaszét állt szárítás után és folyton kicsusszant belőle a gumi. Az ötödik sikertelen próbálkozás után felhúztam a hajgumit a csuklómra és úgy baktattam le a lépcsőn.
- Olyan szabadnak érzem magam. - nyúlt el a kanapén Naomi.
- Már megint eltaláltuk a közös ruhákat. - nevettem fel.
Naomin is ülepes melegítőgatya volt csak feketében, és piros trikó. Behalás.
- Ikertelepátia. - mutogatott csigaszemeket a homlokán.
- Ooooh, sometimes! - csapta ki a nappali ajtaját Kendra.
Átugrotta az egyik sámlit, majd azzal a lendülettel seggre is esett. Nos, az emberek normál esetben aggódva hajolnának le a kidőlt lányhoz, és kérdeznék meg, hogy minden rendben van-e. Én és Naomi ezzel szemben....
- Háháhá, pancser, mekkora béna vagy! - sírtam a nevetéstől.
- Nyominger, ennyit a good feelingről. - sipákolt Naomi a hasát fogva.
- Én is szeretlek titeket. - dörmögte Kendra, aztán felnevetett és folytatta az éneklést, immár a kanapén ugrálva.
- Ti már elpakoltatok? - húzta be a hatalmas bőröndjét Hannie.
- Csak egy éjszakára megyünk. Nem öt hetes túlélőtáborba. - döbbentem le.
- Tudom, tudom. De nem vagyok benne biztos, hogy holnap majd azt akarom felvenni, amit ma terveztem holnapra. Szóval értitek. - csicseregte.
- Nem, nem értjük. - pislogott Naomi.
- Reménytelenek vagytok. - vágta be a műdurcit Hannie és elrakott egy vázát.
- Azt kalapnak akarod használni? - kérdezte az ötödik ötödünk, Jessie.
- Hátha szedek útközben virágot. - vigyorgott Hann.
- Ja...bizonyára kihajolsz majd az autó ablakán, csak hogy letéphess pár ibolyát a fűből. - vonta fel a szemöldökét Kendra.
Hannie diadalittasan csapott az asztalra.
- Végre valaki felfogja! - vigyorgott, mikor megszólalt a csengő.
-Zaynie! - kiáltott fel Naomi, és végigtiport rajtunk, csak hogy ajtót nyithasson.
- Ezt neked hoztam. - nyújtott át Zayn egy csokor tulipánt Naonak, mi pedig sokatmondó pillantásokat vetettünk egymásra.
- Mondtam, hogy kelleni fog váza...na de...hova is raktam? - túrta fel a táskáját Hannie.
Szemforgatva szedtem le egy másikat az egyik szekrény tetejéről, mivel Hannie táskája olyan, mint London. Hatalmas. Naomi beletömködte a virágokat, felrakta az asztalra, aztán gyorsan összeszedtünk pár cuccot. Hann tovább tömte a bőröndjét. Alig várom, hogy meglássam Niall fejét. Betömörültünk az autóba, aztán Zayn beindította a motort és elindultunk.
- Amúgy...ti együtt laktok? - érdeklődött Kendra.
- Louis és Harry külön. De általában együtt vagyunk. - mosolygott Zayn.
Az ezek utáni eszmecserékre már nem figyeltem. Úgy kukucskáltam ki az ablakon, mint valami macska. Utazás közben általában csak nézelődök és csendben vagyok, ezért általában öt percenként kérdezgetik, hogy...
- Mi a baj? - vonta fel a szemöldökét Jessie.
- Semmi... - morogtam és tovább kémleltem az éjszakába.
Kiszálltunk, Zayn pedig könnyedén fordította el a kulcsot a zárban, mi pedig betömörültünk. Niall épp egy pizzaszeleten nyamnyogott, Liam psezett, valószínűleg Toy Storys játékon, mert a TVből a "végtelenbe, és tovább" hallatszott. Lou a plüssrépáját szorongatta és úgy nézte a TVt, Harry meg....egy szál törölközővel a csípőjén ugrált Louis felett. Pár percre mindenki lefagyott és ránk nézett, aztán göndörkére. Személy szerint úgy figyeltem a fiút, mintha még életemben nem láttam volna hímnemű lényt. Hátravágódott a kanapé háttámláján és beiszkolt a szobájába.
- Azt hittem, nem értek ide ilyen hamar! - kiabált ki Zaynnek.
- Direkt siettem. - vihorászott Zayn.
- Hoztam vödröt is a nyáladnak. - jegyezte meg a mellettem álló Hannie.
Összezavarodva pislogtam párat, aztán erőltetetten felnevettem és levágtam magam Louis mellé, aki azonnal elkezdett "minimanó" felkiáltással szadizni. Harry kiszambázott a szobából most már felöltözve, mintha mi se történt volna, és beült közénk.
- Na és...miújság? - kérdezte halál komoly fejjel.
- Az előbb...mintha láttam volna egy pucér segget. - szólt megzuhanva Jessie.
Kész, K.O., eddig bírtam. A többiekkel együtt hangos nevetésbe kezdtem. Mikor már nem jött ki hang a számon, viszont a hasam elkezdett szúrni, elkezdtem mindenfelé csapkodni. Harry köhintett, dörmögött az orra alatt, idegesen igazgatta a haját amíg nem hagytuk abba.
- Na, akkor a nyár. Mit terveztetek? - érdeklődött, mikor látta, hogy mindenki kiröhögte magát.
- Júliusig forgatunk...aztán ha minden igaz veletek megyünk...az előbbi mutatványt még bemutatnád párszor? - vigyorogtam.
- Hajnali egykor találkozunk a szobámban. - vette fel ő is a vigyoromat.
- Hé! Már megint kirekesztetek a románcból! - kiabált ránk Lou és befurakodott közénk.
- Akkor nektek is akkor kezdődik a szünet, mint nekünk, nem? - pislogott Liam, mire bólogatni kezdtünk.
- Olyan jó beszélgető partnerek vagytok... - nevetett.
- Akkor július elsején, tízkor találkozunk a Nando'sban, aztán... - kezdte Niall.
- A kikötőben találkozunk. - csóválta a fejét Zayn.
- Igazán beugorhatnánk a Nando's ba egy kis csirkéért is, ha már arra megyünk. - puffogott a szöszi.
Mosolyogtam, majd megejtettem egy fáradt ásítást. A mai nap elég hosszú volt, ráadásul ennek a két idiótának is most jut eszébe veszekedni. Ettől függetlenül imádom őket.
- Megmutatom a szobámat. - javasolta Harry, mire mindketten felálltunk és indultunk volna, de Louis megkaparintotta a csuklómat.
- Megyek énis! - nyekeregte.
- Segítek! - kiabált Jessie és megcsípte Louis hátsóját, mire a répafan feljajdult és elengedte a kezem.
- Már bocs, de te megcsípted a seggem? - kérdezte Lou.
- Már bocs, de a segged hozzáért a kezemhez? - vonta fel Jess a szemöldökét.
- Jogos... - gondolkodott el Louis.
Kihasználtam az alkalmat és elosontam Harolddal a szobája felé. Zavartalanul levágta magát az ágyára és figyelte, ahogy én körbetapizok mindent. A könyveket, a CDket, a fényképeket, a poszte...
- Várjunk csak... - szóltam gyanakvóan.
- Basszus! - úgy ugrott fel, mintha megcsípte volna egy darázs, de már késő volt.
- Ez én vagyok... - mutattam az egyik poszterre.
- Honnan veszed?
- Az az én fejem.
- Csak nagyon hasonlít rád...
- Az az én testem.
- Az is hasonlít...
- Az az én nevem, ott oldalt.
- Az puszta véletlen.
- És miért van körbevéve Hannievel, Jessievel, Kendrával, Naomival, meg egy hatalmas Forever Young felirattal?
- Ez egy nagyon jó kérdés.
- És miért van szívecskében az arcom?
Nagyot nyelt.
- Az is véletlen van.
Louis rontott be, a hátán Jessievel.
- De lehet, hogy valaminek a közepén vannak! - sipákolt Jess.
- Nem érdekel! Túl fiatalok! Ne siessék el! Így kihülhet a kapcsolatuk!- üvöltötte Lou.
- Nincs semmilyen kapcsolatuk, és ha rajtad múlik nem is lesz! - dühöngött Jessie.
- Tíz év múlva áldásomat adom rájuk...amúgy sziasztok! - intett nekünk.
Rámosolyogtam Harryre és vállat rántottam, majd integetni kezdtem Louisnak és sunyin átkaroltam Harold derekát.
- Az érintést még nem engedélyeztem! - kiabált ránk Lou.
- Nyugi Louis...nincs köztünk semmi...ugye, Hazza? - nevettem.
- Igen...semmi... - dörmögte lehajtott fejjel. Értetlenül néztem rá, aztán egyszer csak elkezdett vadul csikizni. Halálomon voltam, ezt sose bírtam. Nevetés közben már sikítottam és csapkodtam, de nem hagyta abba. Már könyörögtem is, meg fuldokoltam, mire feladta a meggyilkolásom. Megbeszéltük ki kivel alszik (Kendra-Naomi, én-Jessie, Hannie-Niall, Liam-Zayn, Louis-Harry). Este dühödten forgolódtam az ágyban. Úgy éreztem, széthasad a fejem. Nem akartam Jessiet felkelteni. Lerúgtam magamról a takarót, felhúztam a szokásos nyuszis mamuszomat, és felmentem a háztetőre. Leültem és a fejemet fogtam. Imádkoztam azért, hogy valaki fejbe lőjjön. Zajt hallottam magam mögött, így hátrafordultam és megpillantottam egy csillogó zöld szempárt.
- Ez az Én helyem. - mosolygott Harry, miközben leült mellém.
- Te se tudsz aludni? - nyöszörögtem.
- Késztetést éreztem arra, hogy feljöjjek...
- Heló, a nevem Késztetés. - nevettem.
- Kakaót? - húzott el az orrom előtt egy bögrét, és amint megéreztem a kakaó illatot kivettem a kezéből és szürcsölgetni kezdtem.
- Köszi. Ez jobb, mint az aszpirin. - sóhajtottam.
- Tudod, mire éreztem még késztetést? - kérdezte titokzatosan.
- Na mire? - suttogtam.
A háta mögül előkerült két buborékfújó.
- Na ne...- nevettem.
- Ki fúj többet? - vigyorgott.
- Ezt kihívás lenne?
- Másnak hangzott?
- Ide vele! - kikaptam a kezei közül az egyiket, és lecsavartam a tetejét.
Pár perc múlva a tető tele lett a holdfénytől csillogó buborékokkal. Nem is tudom, hány évesen szórakoztam utoljára ilyenekkel, de még sose jutott eszembe, hogy este csináljam. Egy mosollyal pukkasztottam ki a buborékokat, amiket Harry direkt az arcomba fújt.
- Hogy érzed magad? - kérdezte, a fejfájásomra utalva.
- Jól... mint egy hercegnő. - vigyorogtam és buboréktámadást indítottam felé.
Older Post . Newer Post 
Template : 
- MIIIIIIIIIIIIIIIII?! - fújtatott stylistunk úgy, mint egy sárkány, aztán beugrott utánunk és körbekergetett a vízben. Lefáradva feküdtünk ki a partra. Olyanok lehettünk, mint pár haldokló hering. Pár szusszanás után bebotorkáltunk a házba zuhanyozni meg átöltözni. Győztesen bújtam bele a szürke ülepes melegítőgatyámba és a halványrózsaszín trikómba. A hajamat megpróbáltam összefogni, de mivel megmostam szanaszét állt szárítás után és folyton kicsusszant belőle a gumi. Az ötödik sikertelen próbálkozás után felhúztam a hajgumit a csuklómra és úgy baktattam le a lépcsőn._large.png)
