Reggel van. Nézem a plafont, amin egy pók himbálózik jobbra-balra. Sikoltozni is lusta vagyok, ráadásul nem akarom, hogy Jessie szanaszét rovarírtózza a házat, mert abba én döglök bele. Egy nyöszörgéssel feltornázom magamat ülő helyzetbe, hogy aztán az ablakon kinézve megállapítsam, hogy bizony zuhog az eső. London, én így szeretlek. Ha sampon reklámba kéne szerepelnünk, meg is lenne a szöveg: London...szél, eső, de a hajam még tart. Felnézek a plafonra. A pók eltűnt. Épp az orromra készül leereszkedni. Oké, azt hiszem, most már itt az idő a sikításra. 3...2...1...
- Úristen, hozzámért! - rontok ki üvöltve a szobámból.
Leszlalomozok a lépcsőn, átugrom a kanapét, és olyan gyorsasággal dübörgök ki a kertbe, hogy Edward Cullen megirigyelné. Lassan kifújom magam, mikor a medencéhez érek. Felnézek. Az ablakban két kérdő tekintettel, Kendráéval és Naomiéval találkozok. Kellemetlenül felnevetek és bevetem a tipikus joker féle álvigyoromat.
- Jó reggelt! Hogy aludtatok? - hallom saját nevetésemet.
Nincs válasz, csak lesújtó/csodálkozó szempárok. Tehát jól aludtak. Próbálok valami laza dolgot elkövetni. Nekidőlök az egyik napozóágynak és...
- Ez hideg! - sikítottam miközben Hannie a fejemre nyomott egy adag jégkockát.
- Oké, hogy a zuhogó esőben rohangálsz, tőled már mindent megszokunk, de hogy még meg is csúszol és lefejeled a napernyőt... - röhögött Naomi.
- De egy pók van a szobámban. - hörögtem.
Láttam, ahogy a háttérben Jessnek vészjóslóan felcsillan a szeme, és elrohan a rovarírtóért. Pár perc múlva már felfelé robogott a lépcsőn, gondolom először a veszélyzónával (a szobámmal) kezdi, aztán büdösíti be a házat. Hirtelen észbekaptam.
- Várj, had öltözzek át! Ha befújod a ruháimat neked annyi! - rohantam utána.
Még sikerült kivágnom Jessiet a gardróbból és villámgyorsan felöltöznöm, majd bezárnom a szekrényajtóm. Fuldokolva átrohantam a szobán, mert már minden fullasztó volt. Az öltözködésem még sem sikerült olyan gyorsan, mint gondoltam, mert már a nappaliban is éreztem a jellegzetes "Jessie itt járt pókot írtani" szagot. Felkaptam egy esernyőt és kiálltam a többiek mellé az esőbe.
- Amíg Jess akciózik, elmegyünk reggelizni? - ásított Kendra.
Összenéztünk, majd elindultunk valamerre. Próbáltuk kerülni a feltűnést, így étterembe nem tettük be a lábunkat. Leültünk egy kisebb pizzázóba, és ledobtuk az esernyőket. Pár percen keresztül éreztük, ahogy szemtelenül bámulnak minket. A kíváncsi tekintetek hol hátba, hol szembe szúrtak. Megadóan sóhajtottam fel és írtam alá az étlapot a többiekkel, mikor a felszolgáló csillogó szemekkel kért meg rá. Miért is néznek ezek tini műsort? Jessie időközben felhívott, hogy hová vándoroltunk, és utánunk jött.
- Mindjárt jövök. - álltam fel, mikor már fél órája vártunk, én meg rosszul lettem a melegben.
Elfelejtettem esernyőt vinni, szóval úgy tocsogtam a tócsákban végig, és éreztem, ahogy szanaszét ázok. A hajamat többé-kevésbé megvédte a kapucni, de ennyi. Röhögcsélést hallottam magam mögött füttyögéssel társítva. Hátranézve három idióta 15 körüli srácot pillantottam meg. Kihívóan felhúztam a szemöldököm, nekik meg elakadt a lélegzetük. Elnevettem magam a reakciójukon és gyorsítottam a lépteimen, ezzel faképnél hagyva őket. Leültem egy padra. Ha már ígyis úgyis ázok nem tökmindegy? Felhúztam a térdeimet és átkaroltam a lábam. Lusta vagyok felállni és vissza menni. Egyszer csak elállt az eső. De én még látom, hogy zuhog. De rám nem esik. Mi a fene, varázsló vagyok? Nem, sajnos tévedtem, hiszen nem küldtek levelet a Roxfortból. Óvatosan felnéztem és megpillantottam a fejem fölött egy fekete esernyőt meg pár kusza hajszálat.
- Nahát, hogy mi mindig összefutunk. A sors fintora. - mosolygott rám Harry tipikus kisfiús csillogással a szemében.
- És mindig akkor, mikor kellesz. - helyeseltem, mire leült mellém.
- És mit keresel egyedül London utcáin, zuhogó esőben? - érdeklődött.
- Nem tudom. - dünnyögtem az igen egyszerű választ, mire csak a szemeit forgatta.
- Idióta...gyere mielőtt valami bajod lesz nekem, aztán letehetek az esti bowlingról. - felállt és megfogta a kezem.
- Tehát bowlingozni megyünk? - csillant fel a szemem.
- A fene... - kellemetlenül nevetgélt, miközben elindultunk a FY ház felé, hogy átöltözhessek.
A rovarírtó szag még mindig terjengett, Harry kidugta a fejét az ablakon, hogy ne kezdjen el fuldokolni...szerencsétlen. Gyorsan lehajítottam a vizes cuccaim és felkaptam a szárazakat, aztán újra be az esernyő alá, házastárs feelingben egymásba karoltunk és mindenféle hülyeségen nevetgélve kísért vissza a többiekhez.
- Hol a pi...szija Harry. - döbbent le Kendra.
Jessie perverz vigyorral nézett rajtunk végig überlassan.
- Miért kellett átöltöznöd huncutka? - vihogott Naomi.
- Szerintem csak elfelejtette, hogy milyen ruha volt rajta...khm...előtte. - kontrázott Kendra.
Én azt hittem elsüllyedek, a lányok szakadtak, Harry arcán meg látni lehetett, hogy élvezi az egészet. Egyedül maradtam. Még jópár célozgató hozzászólás után göndörkének mennie kellett, a tegnapi interjút pótolták be. Megreggeliztünk, vagyis inkább ebédeltünk, és hazamentünk. Út közben vettünk vattacukrot.
- Ez az izé olyan mint Harry haja...tényleg, lehet, hogy Hazza lobonca vattacukor illatú. - ugrabugrált Hannie.
- Én elterelem a figyelmét, te megszimatolod. - nevettem.
- Állj. - tette elénk a karját Kendra és megtorpantunk.
- Mi az? - lábujjhegyezett Jessie, hogy Kendra feje fölé lásson.
- KEVIIIN! SOK KEVIIN! - üvöltötte a barna, és fénysebességgel bebukfencezett egy csapat galamb közé.
- Louis az agyára ment. - hökkent meg Naomi.
- Tulajdonképpen szerintem te is szeretnéd, hogy valaki az agyadra menjen. - célozgattam.
- Te alapjáraton az agyamra mész. És már nem mosod le magadról, hogy mézet csináltál Harryvel. - borzolta össze a hajam.
- Nem volt semmiféle méz! - tiltakoztam.
- Mondtál te már fűt fát. - rázta a fejét röhögve.
Nagy levegőt vettem mielőtt még káromkodás áradatot zúdítottam volna rá. Próbáltuk elkapni Kendrát, de a lány folyton elrohant előlünk, egyenesen neki a galambcsapatoknak. Szerintem eltiltom Louistól pár napra, sőt, biztos ami biztos, pár hétre. A helyzeten nem segített az sem, hogy Jessie szerint is jó játék a galambüldözés. Mikor mind kifáradtunk hazavonszoltuk magunkat.
- Totál K.O. - nyögtük egyszerre és rádőltünk a kanapéra, ezzel összenyomva egymást.
Csengettek. Megint egyszerre nyögtünk.
- Húha, mi lehet ott? - röhögött Zayn.
Erre Naomi lelkesen pattant fel és nyitott a 1Dnek ajtót. Hann is felugrott, hogy egy szájrapuszival üdvözölje ír barátunkat.
- Nem megyek. - nyafogtam, miközben Harry a kezemnél fogva próbált felrángatni.
- De jössz...- szűrte a fogai közt, és megállapította, hogy ritka makacs nőszemély vagyok.
- Idetapadtam, bocs. - nyújtottam rá a nyelvem.
- Najó. - kifújta a levegőt, majd felkapott a derekamnál fogva és átdobott a vállán.
- Ez nem ér! - csapkodtam a hátát.
- Siessünk, mielőtt kárt tesz magában. - sürgette a többieket.
Hátranézve láttam, amint Jessie bezárja az ajtót. Harry bedobott az anyósülésre, mire duzzogva karba tettem a kezeimet.
- Na és, hogy ment az interjú? - érdeklődött Hannie.
- Egész jól. - láttam, ahogy Niall vállat ránt.
- Ja, rólatok is kérdeztek minket. Elég érdekes utalásokat is kaptunk. - helyeselt Liam.
- Például? - érdeklődve Harryre néztem, mire göndörke felnevetett.
- A következő macskám örökké fiatal lesz. Ha nem ütöm el.- vigyorgott mikor sikerült abbahagynia a nevetést.
Itt mindenkiből kitört a röhögés, ami miatt én se tudtam megállni. A tízes csoportunkból mindenki elég érdekesen nevet, amitől egy kívülálló is kénytelen vihogni. Egész úton az interjúról beszéltünk, mikor Harry lefékezett.
- Csukjátok be a szemeteket. - hiperaktívkodott Lou.
Megadóan hagytuk, hogy megint vakon bóklásszunk karokba kapaszkodva. Egy bowlingpálya...micsoda meglepetés.
- Mi az, Chelsea? Azt hittem te fogsz legjobban örülni. - biggyesztette le az alsó ajkát Louis.
- Ja, én tudtam, hogy ide jövünk. - mosolyogtam halványan.
Harry gyilkos tekintetek kereszttüzébe került.
- Oké, hogy legyengít, mint a kriptonit, de könyörgöm, egyszer tartsd már a szád. - ordította Lou Hazza fülébe, én meg elnevettem magam.
- Véletlen csúszott ki. - szabadkozott göndörke.
Pár dühödt sóhaj, és túltették magukat azon, hogy én nem lepődtem meg. Ettől függetlenül jó kis estének néztünk elébe.
- Ez könnyűnek tűnik. - felfutottam a pályára, de elvágódtam. Kiderült, hogy csúszós.
Hannie majd' megszakadt a röhögéstől, miközben odajött hozzám, hogy segítsen. Ennek az lett az eredménye, hogy ő is eltanyált, de még le is verte a kezdőknek való segédrácsot, és játszhattunk a nélkül. Hálistennek a fiúk se voltak olyan fú de profik. Lou meg Harry végigcsúsztak a pályán.
- Na jó, megpróbálok segíteni. - vigyorgott Harry. Épp direkt bénáztam, hogy észrevegyen.
Az egyik kezével megfogta a derekam, bár annak nem értem mi értelme volt, de bizonyára szörnyen fontos volt, hogy letapizzon. A másik kezével az enyémet lendítgette és ráhajolt a hátamra, így a nyakamban éreztem a levegővételét.
- Most engedd el, ha szólok, és... - késő volt, már elhajítottam, így a hátunk mögé gurult a golyó, felöklelve Zaynt. Mind vadul röhögtünk, mikor a fiú beállt dühödten a tükör elé, hogy elkezdje igazgatni a haját.
- Ezt még visszakapjátok. - szórt villámokat a szemeivel, mire bevágtunk egy álvigyort, és innentől próbáltunk észrevétlenek lenni. Mondanom se kell, nem sikerült. Arról nem is beszélve, hogy hiába béreltük ki a pályát, a rajongók végig úgy bámultak minket, mintha még nem láttak volna fehér embert. Sokszor "úúú"ztak, mikor elcsíptek egy Hanniall pillanatot. Nem figyeltük hány kép készült. Hiszen tudjátok...
"Mi baj történhet?". Akkor még nem tudtuk, hogy elég komoly bajok történhetnek, ha nem számítunk rá, akkor is.

---

Thanks for reading :)

---

Older Post . Newer Post

A történetben lévő szereplők jelleme valóságos emberekről vannak mintázva, tehát senki se találja itt ki nekünk, hogy nem valósághűek.


Chelsea


Hannah


Jessie


Kendra


Naomi


One Direction

Az itt megtalálható emberek néha meg vannak említve a történetben, ezért hogy ne kavaradjatok össze, itt vannak felsorolva.


Sarah ~ menedzser


Jeremy ~ menedzserhelyettes


Minette ~ stylist


Amber ~ sminkes/fodrász


Sunny ~ énekesnő


Joanna ~ Harry exe, modell


Jerry ~ rendező

Reggel van. Nézem a plafont, amin egy pók himbálózik jobbra-balra. Sikoltozni is lusta vagyok, ráadásul nem akarom, hogy Jessie szanaszét rovarírtózza a házat, mert abba én döglök bele. Egy nyöszörgéssel feltornázom magamat ülő helyzetbe, hogy aztán az ablakon kinézve megállapítsam, hogy bizony zuhog az eső. London, én így szeretlek. Ha sampon reklámba kéne szerepelnünk, meg is lenne a szöveg: London...szél, eső, de a hajam még tart. Felnézek a plafonra. A pók eltűnt. Épp az orromra készül leereszkedni. Oké, azt hiszem, most már itt az idő a sikításra. 3...2...1...
- Úristen, hozzámért! - rontok ki üvöltve a szobámból.
Leszlalomozok a lépcsőn, átugrom a kanapét, és olyan gyorsasággal dübörgök ki a kertbe, hogy Edward Cullen megirigyelné. Lassan kifújom magam, mikor a medencéhez érek. Felnézek. Az ablakban két kérdő tekintettel, Kendráéval és Naomiéval találkozok. Kellemetlenül felnevetek és bevetem a tipikus joker féle álvigyoromat.
- Jó reggelt! Hogy aludtatok? - hallom saját nevetésemet.
Nincs válasz, csak lesújtó/csodálkozó szempárok. Tehát jól aludtak. Próbálok valami laza dolgot elkövetni. Nekidőlök az egyik napozóágynak és...
- Ez hideg! - sikítottam miközben Hannie a fejemre nyomott egy adag jégkockát.
- Oké, hogy a zuhogó esőben rohangálsz, tőled már mindent megszokunk, de hogy még meg is csúszol és lefejeled a napernyőt... - röhögött Naomi.
- De egy pók van a szobámban. - hörögtem.
Láttam, ahogy a háttérben Jessnek vészjóslóan felcsillan a szeme, és elrohan a rovarírtóért. Pár perc múlva már felfelé robogott a lépcsőn, gondolom először a veszélyzónával (a szobámmal) kezdi, aztán büdösíti be a házat. Hirtelen észbekaptam.
- Várj, had öltözzek át! Ha befújod a ruháimat neked annyi! - rohantam utána.
Még sikerült kivágnom Jessiet a gardróbból és villámgyorsan felöltöznöm, majd bezárnom a szekrényajtóm. Fuldokolva átrohantam a szobán, mert már minden fullasztó volt. Az öltözködésem még sem sikerült olyan gyorsan, mint gondoltam, mert már a nappaliban is éreztem a jellegzetes "Jessie itt járt pókot írtani" szagot. Felkaptam egy esernyőt és kiálltam a többiek mellé az esőbe.
- Amíg Jess akciózik, elmegyünk reggelizni? - ásított Kendra.
Összenéztünk, majd elindultunk valamerre. Próbáltuk kerülni a feltűnést, így étterembe nem tettük be a lábunkat. Leültünk egy kisebb pizzázóba, és ledobtuk az esernyőket. Pár percen keresztül éreztük, ahogy szemtelenül bámulnak minket. A kíváncsi tekintetek hol hátba, hol szembe szúrtak. Megadóan sóhajtottam fel és írtam alá az étlapot a többiekkel, mikor a felszolgáló csillogó szemekkel kért meg rá. Miért is néznek ezek tini műsort? Jessie időközben felhívott, hogy hová vándoroltunk, és utánunk jött.
- Mindjárt jövök. - álltam fel, mikor már fél órája vártunk, én meg rosszul lettem a melegben.
Elfelejtettem esernyőt vinni, szóval úgy tocsogtam a tócsákban végig, és éreztem, ahogy szanaszét ázok. A hajamat többé-kevésbé megvédte a kapucni, de ennyi. Röhögcsélést hallottam magam mögött füttyögéssel társítva. Hátranézve három idióta 15 körüli srácot pillantottam meg. Kihívóan felhúztam a szemöldököm, nekik meg elakadt a lélegzetük. Elnevettem magam a reakciójukon és gyorsítottam a lépteimen, ezzel faképnél hagyva őket. Leültem egy padra. Ha már ígyis úgyis ázok nem tökmindegy? Felhúztam a térdeimet és átkaroltam a lábam. Lusta vagyok felállni és vissza menni. Egyszer csak elállt az eső. De én még látom, hogy zuhog. De rám nem esik. Mi a fene, varázsló vagyok? Nem, sajnos tévedtem, hiszen nem küldtek levelet a Roxfortból. Óvatosan felnéztem és megpillantottam a fejem fölött egy fekete esernyőt meg pár kusza hajszálat.
- Nahát, hogy mi mindig összefutunk. A sors fintora. - mosolygott rám Harry tipikus kisfiús csillogással a szemében.
- És mindig akkor, mikor kellesz. - helyeseltem, mire leült mellém.
- És mit keresel egyedül London utcáin, zuhogó esőben? - érdeklődött.
- Nem tudom. - dünnyögtem az igen egyszerű választ, mire csak a szemeit forgatta.
- Idióta...gyere mielőtt valami bajod lesz nekem, aztán letehetek az esti bowlingról. - felállt és megfogta a kezem.
- Tehát bowlingozni megyünk? - csillant fel a szemem.
- A fene... - kellemetlenül nevetgélt, miközben elindultunk a FY ház felé, hogy átöltözhessek.
A rovarírtó szag még mindig terjengett, Harry kidugta a fejét az ablakon, hogy ne kezdjen el fuldokolni...szerencsétlen. Gyorsan lehajítottam a vizes cuccaim és felkaptam a szárazakat, aztán újra be az esernyő alá, házastárs feelingben egymásba karoltunk és mindenféle hülyeségen nevetgélve kísért vissza a többiekhez.
- Hol a pi...szija Harry. - döbbent le Kendra.
Jessie perverz vigyorral nézett rajtunk végig überlassan.
- Miért kellett átöltöznöd huncutka? - vihogott Naomi.
- Szerintem csak elfelejtette, hogy milyen ruha volt rajta...khm...előtte. - kontrázott Kendra.
Én azt hittem elsüllyedek, a lányok szakadtak, Harry arcán meg látni lehetett, hogy élvezi az egészet. Egyedül maradtam. Még jópár célozgató hozzászólás után göndörkének mennie kellett, a tegnapi interjút pótolták be. Megreggeliztünk, vagyis inkább ebédeltünk, és hazamentünk. Út közben vettünk vattacukrot.
- Ez az izé olyan mint Harry haja...tényleg, lehet, hogy Hazza lobonca vattacukor illatú. - ugrabugrált Hannie.
- Én elterelem a figyelmét, te megszimatolod. - nevettem.
- Állj. - tette elénk a karját Kendra és megtorpantunk.
- Mi az? - lábujjhegyezett Jessie, hogy Kendra feje fölé lásson.
- KEVIIIN! SOK KEVIIN! - üvöltötte a barna, és fénysebességgel bebukfencezett egy csapat galamb közé.
- Louis az agyára ment. - hökkent meg Naomi.
- Tulajdonképpen szerintem te is szeretnéd, hogy valaki az agyadra menjen. - célozgattam.
- Te alapjáraton az agyamra mész. És már nem mosod le magadról, hogy mézet csináltál Harryvel. - borzolta össze a hajam.
- Nem volt semmiféle méz! - tiltakoztam.
- Mondtál te már fűt fát. - rázta a fejét röhögve.
Nagy levegőt vettem mielőtt még káromkodás áradatot zúdítottam volna rá. Próbáltuk elkapni Kendrát, de a lány folyton elrohant előlünk, egyenesen neki a galambcsapatoknak. Szerintem eltiltom Louistól pár napra, sőt, biztos ami biztos, pár hétre. A helyzeten nem segített az sem, hogy Jessie szerint is jó játék a galambüldözés. Mikor mind kifáradtunk hazavonszoltuk magunkat.
- Totál K.O. - nyögtük egyszerre és rádőltünk a kanapéra, ezzel összenyomva egymást.
Csengettek. Megint egyszerre nyögtünk.
- Húha, mi lehet ott? - röhögött Zayn.
Erre Naomi lelkesen pattant fel és nyitott a 1Dnek ajtót. Hann is felugrott, hogy egy szájrapuszival üdvözölje ír barátunkat.
- Nem megyek. - nyafogtam, miközben Harry a kezemnél fogva próbált felrángatni.
- De jössz...- szűrte a fogai közt, és megállapította, hogy ritka makacs nőszemély vagyok.
- Idetapadtam, bocs. - nyújtottam rá a nyelvem.
- Najó. - kifújta a levegőt, majd felkapott a derekamnál fogva és átdobott a vállán.
- Ez nem ér! - csapkodtam a hátát.
- Siessünk, mielőtt kárt tesz magában. - sürgette a többieket.
Hátranézve láttam, amint Jessie bezárja az ajtót. Harry bedobott az anyósülésre, mire duzzogva karba tettem a kezeimet.
- Na és, hogy ment az interjú? - érdeklődött Hannie.
- Egész jól. - láttam, ahogy Niall vállat ránt.
- Ja, rólatok is kérdeztek minket. Elég érdekes utalásokat is kaptunk. - helyeselt Liam.
- Például? - érdeklődve Harryre néztem, mire göndörke felnevetett.
- A következő macskám örökké fiatal lesz. Ha nem ütöm el.- vigyorgott mikor sikerült abbahagynia a nevetést.
Itt mindenkiből kitört a röhögés, ami miatt én se tudtam megállni. A tízes csoportunkból mindenki elég érdekesen nevet, amitől egy kívülálló is kénytelen vihogni. Egész úton az interjúról beszéltünk, mikor Harry lefékezett.
- Csukjátok be a szemeteket. - hiperaktívkodott Lou.
Megadóan hagytuk, hogy megint vakon bóklásszunk karokba kapaszkodva. Egy bowlingpálya...micsoda meglepetés.
- Mi az, Chelsea? Azt hittem te fogsz legjobban örülni. - biggyesztette le az alsó ajkát Louis.
- Ja, én tudtam, hogy ide jövünk. - mosolyogtam halványan.
Harry gyilkos tekintetek kereszttüzébe került.
- Oké, hogy legyengít, mint a kriptonit, de könyörgöm, egyszer tartsd már a szád. - ordította Lou Hazza fülébe, én meg elnevettem magam.
- Véletlen csúszott ki. - szabadkozott göndörke.
Pár dühödt sóhaj, és túltették magukat azon, hogy én nem lepődtem meg. Ettől függetlenül jó kis estének néztünk elébe.
- Ez könnyűnek tűnik. - felfutottam a pályára, de elvágódtam. Kiderült, hogy csúszós.
Hannie majd' megszakadt a röhögéstől, miközben odajött hozzám, hogy segítsen. Ennek az lett az eredménye, hogy ő is eltanyált, de még le is verte a kezdőknek való segédrácsot, és játszhattunk a nélkül. Hálistennek a fiúk se voltak olyan fú de profik. Lou meg Harry végigcsúsztak a pályán.
- Na jó, megpróbálok segíteni. - vigyorgott Harry. Épp direkt bénáztam, hogy észrevegyen.
Az egyik kezével megfogta a derekam, bár annak nem értem mi értelme volt, de bizonyára szörnyen fontos volt, hogy letapizzon. A másik kezével az enyémet lendítgette és ráhajolt a hátamra, így a nyakamban éreztem a levegővételét.
- Most engedd el, ha szólok, és... - késő volt, már elhajítottam, így a hátunk mögé gurult a golyó, felöklelve Zaynt. Mind vadul röhögtünk, mikor a fiú beállt dühödten a tükör elé, hogy elkezdje igazgatni a haját.
- Ezt még visszakapjátok. - szórt villámokat a szemeivel, mire bevágtunk egy álvigyort, és innentől próbáltunk észrevétlenek lenni. Mondanom se kell, nem sikerült. Arról nem is beszélve, hogy hiába béreltük ki a pályát, a rajongók végig úgy bámultak minket, mintha még nem láttak volna fehér embert. Sokszor "úúú"ztak, mikor elcsíptek egy Hanniall pillanatot. Nem figyeltük hány kép készült. Hiszen tudjátok...
"Mi baj történhet?". Akkor még nem tudtuk, hogy elég komoly bajok történhetnek, ha nem számítunk rá, akkor is.

Older Post . Newer Post