It's Friday :'D
Az elkövetkezendő napok egyhangúan teltek. Forgatás, rohangálás a stúdióban, percekig tartó röhögőgörcsök és azok miatt keletkezett csuklások. A Jeremy által említett meglepetést még kedden megkaptuk, egy nagy torta volt marcipánönmagunkkal a tetején. Jess röhögve rágta szét a saját fejét, és kijelentette, hogy dínónak érzi magát. Minél jobban vártuk a hétvégét, az idő annál lassabban telt. Új ismerőseink hiányától lassan hülyét kaptunk. Kendra répát rágcsált, Hannie meg folyamatosan csirkét akart enni. Naomi pedig mindenhova magával hordta a Zayntől kapott mókust, ami engem személy szerint eléggé kiidegelt, ugyanis a kisállat szétrágta a ruhákat amik a szeme elé kerültek.
- Adj már neki mogyit, vagy...mittudomén, ha kell cementet, csak ne a ruháim. - dühöngtem.
- De olyan cuki... csak a szeretetét próbálja kifejezni. - ajnározta a kisállatot Naomi.
- Marha cuki lesz nyársra feltűzve is.
- Te vadállat! - sipákolt rám.
- Muhaha. - vigyorogtam gonoszan és fenyegetően megindultam a mókus felé.
- Neeem! - visított Naomi és elkapott.
Egyébként nem állt szándékomban megölni az állatot, mert szeretem őket, akármennyire is idegesítőek. Viszont ha a újra megrágja valamimet, szabadjára engedem. Mondjuk Naomi ruhásszekrényében.
- Péntek van! - szambázott be az öltözőbe Hannie is.
- Hála a jó égnek. - hallottuk Kendra hangját. Épp a haját csinálták a felvételre.
- Na gyerünk. Bírjuk ki ezt a hetet és a következőt, aztán vakáció. - próbáltam lelkesíteni őket, de elkezdtem fantáziálgatni mindenfelé.
- Felvétel, törpikék. - nézett be Jeremy.
A héten kiderült, hogy ő és Jerry rokonok. Így már megértettük, hogy miért hasonlít a személyiségük. Meg azt is eléggé viccesnek találtuk, hogy mindkettőjüket lehetett Jernek becézni. Elszóródtunk a díszletek között, mindenki arra a helyre, ahol pár órával ezelőtt játszotta a szerepét. A sorozatbeli Chelst épp most kötözte neki egy oszlopnak a pulcsiujjánál fogva egy nagydarab csaj. Bebújtattam a kezeimet a mellkasomhoz, és hagytam, hogy odakötözzenek.
- Felvétel...3...2...1... - hallottuk Jerry hangját.
Az ebédlőbe Jessie rontott be. Végigmért, aztán hülyén röhögve rám nézett.
- Te jó ég! Mit művelsz te itt? - vihogott.
- Számolom a hajszálaimat. - vágtam hülye fejet.
- Oké, további jó szórakozást. - mosolygott rám és elugrált.
- Várj már...hahó! - fújtattam egyet és nekidőltem az oszlopnak.
- Aztán kérek karácsonyra kiscicákat. Rengeteg kiscicát. - sorolta Hannie egy szorgosan jegyzetelő szemüveges lánynak.
- Hannie! - kiabáltam és megindultam volna utána, de a pulcsiujj visszarántott.
- Akarom tudni, mi történt? - jelent meg mellettem Naomi, aki hősies csomózásba kezdett. Végül feladta és egyszerűen lecipzározta a pulcsim, aminek köszönhetően kiszabadultam.
- Bátorkodtam megemlíteni Katynek, hogy ha kevesebb pizzát tömne magába, nem lenne könnyebben átugorható, mint megkerülhető. - forgattam a szemeim.
- És Kendrával mi baja volt?
- Ezt hogy érted?
Naomi a hátam mögé sandított és megláttam a másik oszlopon kapálózó Kendrát. Odasétáltunk mellé.
- Diétás kólát ajánlottam neki. - vont vállat.
És ezzel betekintést nyerhettetek a Forever Young egyik részébe. Ma este tízig voltunk bent. Összepakoltuk a héten begyűjtött cuccainkat, átvettük a jövőheti szövegkönyveinket, hogy hétvégén átolvashassuk.
- Jaj ne! Holnap találkozok Zaynnel és úgy nézek ki, mint egy holdkóros zombi! - nyafogta Naomi.
- Tényleg, valaki felhívta már őket, hogy mi a program? - kérdeztem.
- Azt hittük, te voltál. - találtam szembe magam négy szempárral.
- Dehát én nem tudom a számukat, csak Naomi. - ráztam a fejem.
- Akkor majd ha hazaértünk egyeztetünk velük. - vetette fel az ötletet Kendra.
Ebben mind megegyeztünk. Beültünk az autóba a sofőr (akivel szintén sikerült összehaverkodnunk) pedig hazavitt minket. Egész úton azon gondolkoztunk, hogy lehet eltüntetni a karikákat a szemünk alól egy este alatt. Kiszálltunk és elindultunk az ajtó felé.
- Állj! - rántott vissza minket Naomi.
- Mi az már? - türelmetlenkedtem.
- Árnyakat látok, ott, a lépcsőn ülnek. - suttogta a lány.
- Te jó isten! Betörők! - váltott Hannie is halk hangnemre.
- Elég béna betörők, ha még nem jutottak be. - jegyezte meg Jessie.
- Nyírjuk ki őket! - rohamozta meg az embereket Kendra.
- Mit művelsz? - üvöltötte Louis.
- Ti mit műveltek itt? - ellenkezett a lány.
Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel és indultunk meg a vitatkozók felé. Az 1D a lépcsőkön szobrozott, mint öt galamb.
- Sárgarépa illatod van. - jegyezte meg Lou, amikor Jessie elment mellette.
- Kendra egy répát dobott a mosógépbe hülyeségből. - forgatta szemét a szöszi.
- De én ezt dicséretnek szántam. - mondta a fiú sértetten.
- Ja..öhm...akkor kösz, azthiszem. - nevetett fel Jess.
- Nem úgy volt, hogy holnap jöttök? - értetlenkedett Naomi.
- De, de nagyon eltűntetek. Hiába hívtuk Chelseat. - mormogta Harry.
- Dehát... - ránéztem a telefonomra.
Reggel néztem meg utoljára, és addig nem volt nem fogadott hívásom. De azóta....
- Hogy sikerült 10 óra alatt 102 nem fogadott hívást generálnotok? - képedtem el.
- Harry féltett. - sunyiskodott Zayn, mire köszönetképpen Hazza oldalba vágta a könyökével.
- Kösz Zayn, igazán kösz. - fogta a fejét.
- Most hazudjak? - röhögött az említett.
- Bemegyünk? - mosolygott Niall.
- Nem! - visította Hannie, majd elcibált minket a fiúk közeléből.
- Most mi a problémád? - vonta fel a szemöldökét Jess.
- Elfelejtettétek, hogy nézünk ki? - sápítozott Hannie.
- Van egy ötletem! - kacsintottam.
Álvigyorral visszamentünk.
- Sajnos elment az áram. - jelentettem ki, mire Naomi prüszkölve felnevetett.
- Dehogyisme...- kotyogta Kendra, de oldalba vágtam.
- Igen, elment. - nyöszörögte összegörnyedve.
- Engem az se érdekel, nélkületek halálra unjuk magunkat. - nyafogta Niall és megszorongatta Hanniet, aki átszellemült képpel ölelte vissza.
- Hát...- összenéztünk.
- Oké. - szólalt meg Jessie.
Bementünk, és elvonultunk egy sarokba tanácskozni, megint. Szerintem hülyének néztek minket.
- Mondom a tervet. Lekapcsoljuk az áramot, így ha véletlen megnyomnánk egy kapcsolót, nem történik semmi. - magyarázta Jess.
- Miről beszélgettek? - kukucskált be közénk Louis, mire ijedten szétrebbentünk.
- Arról, hogy milyen jó lenne twisterezni. - vigyorgott Naomi.
- Segítek megkeresni. - ajánlkozott Zayn, majd felügyeskedték magukat a lépcsőn.
- Terv indul! - suttogta Kendra.
- De milyen terv? - hallottam Harry suttogását mellettem. Idétlenül néztem rá.
- Az a terv...nos, az a terv, ami...izé...úúúgy hiányoztál. - megöleltem a fiút, és sikerült addig lefoglalnom, míg Kendra és Jessie elrohantak a főkapcsolóhoz. Hannie vakusan lefotózta az ölelkezésünket, majd vigyorogva, feltartott hüvelykujjal és egy "így tovább" tátogással rohant el. Kényszert éreztem arra, hogy kigáncsoljam és elkobozzam a telefonját.
- Jajj! Úgy imádlak titeket! - furakodott közénk Lou drámai hangon és vad szorongatásba kezdett.
- Göndörke! Törpicúr! - szipogta meghatottan.
- Engedj el! -hörögtem.
- Dehogyis! Együtt maradunk! Örökre! Mi HÁRMAN! Ne merjetek kirekeszteni a romantikából, halljátok?! - szorongatott még erősebben.
- Nincs semmiféle romantika. - tiltakoztam és kibújtattam a fejem, majd könnyedén vettem egy nagy levegőt.
Lehámoztam Louis kezeit Harryről is, mielőtt még elfogyott volna a levegője.
- Kösz. - dörzsölgette a nyakát.
- Twister! - hallottam Naomi kiabálását, Zayn pedig mögötte rázta a fejét nevetés közben.
- Feladat teljesítve. - susogta a fülembe Kendra, mire elvigyorodtam.
Bementünk a nappaliba, és én automatikusan rácsaptam a lámpakapcsolóra. AMI ÉGETT. Denevér feelingben ugrottunk be a kanapé alá egyszerre.
- Azt hittem, lekapcsoltátok! - néztem vádlón Jessie és Kendra felé.
- Le is kapcsoltuk! - ellenkezett Kendra.
- Opsz... - hallottam Hannie hangját.
- Hannah, te állat! - üvöltötte Jess.
Egy köhögés zökkentett ki minket.
- Nem akarom megkérdőjelezni az elmeállapototokat, de mit műveltek ti ott lent? - szólalt meg Liam.
- A fülbevalónkat keressük. - jelentette ki Naomi.
- Mind az öten? - képedt el Lou.
- Pooontosan. - mondtam halál komoly hangon.
- Ne segítsünk? - bizonytalankodott Niall.
- Ne! - vágtuk rá egyszerre.
- Vagyis de! Lehet a konyhában vannak...az asztal alatt...megnéznétek, légyszi? - kérdezte Naomi, mire az öt fiú kitrappolt a szobából.
- Gyorsan! Fel! - utasított Jessie, de mind az ötünknek sikerült beverni a fejünket a kanapé aljába. A homlokunkat fogdosva rohantunk felfelé a lépcsőn, be Hannie szobájába.
- Úristen! Ez rosszabb, mint gondoltam! - sipítozott Hannie és lehúzta a szembőrét.
- Nem találtunk semmit sehol... - nyitott be Niall, utána pedig jöttek a többiek. Ijedten rájuk dobtuk Hannie takaróját.
- Mit műveltek? - hadonászott alatta Zayn.
- Bújócskázunk! És ha nem fogjátok be, megtalálunk titeket! - lökdöstem ki őket az ajtón.
- Van öt percetek elbújni! - kiabált ki nekik Kendra.
- Nekünk meg öt percünk normálisan kinézni. - túrt bele a hajába kétségbeesetten Jess.
- Csodás. - dünnyögte Naomi és reményvesztetten dobta le magát az ágyra.
Én is rávetődtem és a fejemet fogtam. Mostantól minden órában megnézem a telefonomat. Sőt, minden fél órában.
- Na jó! Elég! Olyan lehangolóak vagytok! - rángatott fel minket Hannie.
Úgy döntött, legalább minimálisan rendbe hoz minket. Néztem, ahogy szerencsétlen Naomi kapálózik és szisszeg amíg Hannie ténykedik rajta. Aztán mindezt végig kellett néznem még Jessie és Kendra változatában is. Legrosszabb utolsónak maradni, mert Hann addigra bevadul. Bizonygatni kezdtem, hogy én is meg tudom csinálni, de nem vált be. Elkezdtem rohanni az ajtó felé, de visszacibált. Újra bevetettem, hogy kisminkelem magam, de szerinte ha szemcerka kerül a kezembe ovi módban kezdek firkálni. Végül leszorított az ágyra. Imádkozni kezdtem az életemért, és úgy döntöttem, meggyónom minden bűnömet. Rávágott a fejemre egy adag alapozót, amitől hapcigörcsöt kaptam. Ezután biztos vagyok benne, hogy megpróbálta kinyomni a szemem a szemcerkával. Visítva vonaglottam az ágyon, de ő úgy ült rajtam, mintha beragasztózta volna magát. Mikor az utolsó simításokat végezte, addigra már elbőgtem magam. Emiatt persze még tovább tartott ez az egész. Valójában csak egy perc volt, de mintha egy órán keresztül gyilkolt volna.
- Reménytelen eset vagy te is. - fújtatott Hannah.
Félve sandítottam a tükörbe. Nem is olyan minimális voltam. Fogalmam sincs mikor rakott rám szájfényt is, valószínűleg akkor, mikor épp bőgőrohamot kaptam. Hann seperc alatt elintézte magát is.
- Szerintetek komolyan vették a bújócskát? - szólt bizonytalanul Jessie.
Kimentünk, és úgy látszott, igen, komolyan vették. Sehol senki. Mint egy elhagyatott ház, csak a nappali lámpája volt felkapcsolva.
Eseménydús estének nézünk elé...
Thanks for reading :)
Older Post . Newer Post
It's Friday :'D
Az elkövetkezendő napok egyhangúan teltek. Forgatás, rohangálás a stúdióban, percekig tartó röhögőgörcsök és azok miatt keletkezett csuklások. A Jeremy által említett meglepetést még kedden megkaptuk, egy nagy torta volt marcipánönmagunkkal a tetején. Jess röhögve rágta szét a saját fejét, és kijelentette, hogy dínónak érzi magát. Minél jobban vártuk a hétvégét, az idő annál lassabban telt. Új ismerőseink hiányától lassan hülyét kaptunk. Kendra répát rágcsált, Hannie meg folyamatosan csirkét akart enni. Naomi pedig mindenhova magával hordta a Zayntől kapott mókust, ami engem személy szerint eléggé kiidegelt, ugyanis a kisállat szétrágta a ruhákat amik a szeme elé kerültek.
- Adj már neki mogyit, vagy...mittudomén, ha kell cementet, csak ne a ruháim. - dühöngtem.
- De olyan cuki... csak a szeretetét próbálja kifejezni. - ajnározta a kisállatot Naomi.
- Marha cuki lesz nyársra feltűzve is.
- Te vadállat! - sipákolt rám.
- Muhaha. - vigyorogtam gonoszan és fenyegetően megindultam a mókus felé.
- Neeem! - visított Naomi és elkapott.
Egyébként nem állt szándékomban megölni az állatot, mert szeretem őket, akármennyire is idegesítőek. Viszont ha a újra megrágja valamimet, szabadjára engedem. Mondjuk Naomi ruhásszekrényében.
- Péntek van! - szambázott be az öltözőbe Hannie is.
- Hála a jó égnek. - hallottuk Kendra hangját. Épp a haját csinálták a felvételre.
- Na gyerünk. Bírjuk ki ezt a hetet és a következőt, aztán vakáció. - próbáltam lelkesíteni őket, de elkezdtem fantáziálgatni mindenfelé.
- Felvétel, törpikék. - nézett be Jeremy.
A héten kiderült, hogy ő és Jerry rokonok. Így már megértettük, hogy miért hasonlít a személyiségük. Meg azt is eléggé viccesnek találtuk, hogy mindkettőjüket lehetett Jernek becézni. Elszóródtunk a díszletek között, mindenki arra a helyre, ahol pár órával ezelőtt játszotta a szerepét. A sorozatbeli Chelst épp most kötözte neki egy oszlopnak a pulcsiujjánál fogva egy nagydarab csaj. Bebújtattam a kezeimet a mellkasomhoz, és hagytam, hogy odakötözzenek.
- Felvétel...3...2...1... - hallottuk Jerry hangját.
Az ebédlőbe Jessie rontott be. Végigmért, aztán hülyén röhögve rám nézett.
- Te jó ég! Mit művelsz te itt? - vihogott.
- Számolom a hajszálaimat. - vágtam hülye fejet.
- Oké, további jó szórakozást. - mosolygott rám és elugrált.
- Várj már...hahó! - fújtattam egyet és nekidőltem az oszlopnak.
- Aztán kérek karácsonyra kiscicákat. Rengeteg kiscicát. - sorolta Hannie egy szorgosan jegyzetelő szemüveges lánynak.
- Hannie! - kiabáltam és megindultam volna utána, de a pulcsiujj visszarántott.
- Akarom tudni, mi történt? - jelent meg mellettem Naomi, aki hősies csomózásba kezdett. Végül feladta és egyszerűen lecipzározta a pulcsim, aminek köszönhetően kiszabadultam.
- Bátorkodtam megemlíteni Katynek, hogy ha kevesebb pizzát tömne magába, nem lenne könnyebben átugorható, mint megkerülhető. - forgattam a szemeim.
- És Kendrával mi baja volt?
- Ezt hogy érted?
Naomi a hátam mögé sandított és megláttam a másik oszlopon kapálózó Kendrát. Odasétáltunk mellé.
- Diétás kólát ajánlottam neki. - vont vállat.
És ezzel betekintést nyerhettetek a Forever Young egyik részébe. Ma este tízig voltunk bent. Összepakoltuk a héten begyűjtött cuccainkat, átvettük a jövőheti szövegkönyveinket, hogy hétvégén átolvashassuk.
- Jaj ne! Holnap találkozok Zaynnel és úgy nézek ki, mint egy holdkóros zombi! - nyafogta Naomi.
- Tényleg, valaki felhívta már őket, hogy mi a program? - kérdeztem.
- Azt hittük, te voltál. - találtam szembe magam négy szempárral.
- Dehát én nem tudom a számukat, csak Naomi. - ráztam a fejem.
- Akkor majd ha hazaértünk egyeztetünk velük. - vetette fel az ötletet Kendra.
Ebben mind megegyeztünk. Beültünk az autóba a sofőr (akivel szintén sikerült összehaverkodnunk) pedig hazavitt minket. Egész úton azon gondolkoztunk, hogy lehet eltüntetni a karikákat a szemünk alól egy este alatt. Kiszálltunk és elindultunk az ajtó felé.
- Állj! - rántott vissza minket Naomi.
- Mi az már? - türelmetlenkedtem.
- Árnyakat látok, ott, a lépcsőn ülnek. - suttogta a lány.
- Te jó isten! Betörők! - váltott Hannie is halk hangnemre.
- Elég béna betörők, ha még nem jutottak be. - jegyezte meg Jessie.
- Nyírjuk ki őket! - rohamozta meg az embereket Kendra.
- Mit művelsz? - üvöltötte Louis.
- Ti mit műveltek itt? - ellenkezett a lány.
Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel és indultunk meg a vitatkozók felé. Az 1D a lépcsőkön szobrozott, mint öt galamb.
- Sárgarépa illatod van. - jegyezte meg Lou, amikor Jessie elment mellette.
- Kendra egy répát dobott a mosógépbe hülyeségből. - forgatta szemét a szöszi.
- De én ezt dicséretnek szántam. - mondta a fiú sértetten.
- Ja..öhm...akkor kösz, azthiszem. - nevetett fel Jess.
- Nem úgy volt, hogy holnap jöttök? - értetlenkedett Naomi.
- De, de nagyon eltűntetek. Hiába hívtuk Chelseat. - mormogta Harry.
- Dehát... - ránéztem a telefonomra.
Reggel néztem meg utoljára, és addig nem volt nem fogadott hívásom. De azóta....
- Hogy sikerült 10 óra alatt 102 nem fogadott hívást generálnotok? - képedtem el.
- Harry féltett. - sunyiskodott Zayn, mire köszönetképpen Hazza oldalba vágta a könyökével.
- Kösz Zayn, igazán kösz. - fogta a fejét.
- Most hazudjak? - röhögött az említett.
- Bemegyünk? - mosolygott Niall.
- Nem! - visította Hannie, majd elcibált minket a fiúk közeléből.
- Most mi a problémád? - vonta fel a szemöldökét Jess.
- Elfelejtettétek, hogy nézünk ki? - sápítozott Hannie.
- Van egy ötletem! - kacsintottam.
Álvigyorral visszamentünk.
- Sajnos elment az áram. - jelentettem ki, mire Naomi prüszkölve felnevetett.
- Dehogyisme...- kotyogta Kendra, de oldalba vágtam.
- Igen, elment. - nyöszörögte összegörnyedve.
- Engem az se érdekel, nélkületek halálra unjuk magunkat. - nyafogta Niall és megszorongatta Hanniet, aki átszellemült képpel ölelte vissza.
- Hát...- összenéztünk.
- Oké. - szólalt meg Jessie.
Bementünk, és elvonultunk egy sarokba tanácskozni, megint. Szerintem hülyének néztek minket.
- Mondom a tervet. Lekapcsoljuk az áramot, így ha véletlen megnyomnánk egy kapcsolót, nem történik semmi. - magyarázta Jess.
- Miről beszélgettek? - kukucskált be közénk Louis, mire ijedten szétrebbentünk.
- Arról, hogy milyen jó lenne twisterezni. - vigyorgott Naomi.
- Segítek megkeresni. - ajánlkozott Zayn, majd felügyeskedték magukat a lépcsőn.
- Terv indul! - suttogta Kendra.
- De milyen terv? - hallottam Harry suttogását mellettem. Idétlenül néztem rá.
- Az a terv...nos, az a terv, ami...izé...úúúgy hiányoztál. - megöleltem a fiút, és sikerült addig lefoglalnom, míg Kendra és Jessie elrohantak a főkapcsolóhoz. Hannie vakusan lefotózta az ölelkezésünket, majd vigyorogva, feltartott hüvelykujjal és egy "így tovább" tátogással rohant el. Kényszert éreztem arra, hogy kigáncsoljam és elkobozzam a telefonját.
- Jajj! Úgy imádlak titeket! - furakodott közénk Lou drámai hangon és vad szorongatásba kezdett.
- Göndörke! Törpicúr! - szipogta meghatottan.
- Engedj el! -hörögtem.
- Dehogyis! Együtt maradunk! Örökre! Mi HÁRMAN! Ne merjetek kirekeszteni a romantikából, halljátok?! - szorongatott még erősebben.
- Nincs semmiféle romantika. - tiltakoztam és kibújtattam a fejem, majd könnyedén vettem egy nagy levegőt.
Lehámoztam Louis kezeit Harryről is, mielőtt még elfogyott volna a levegője.
- Kösz. - dörzsölgette a nyakát.
- Twister! - hallottam Naomi kiabálását, Zayn pedig mögötte rázta a fejét nevetés közben.
- Feladat teljesítve. - susogta a fülembe Kendra, mire elvigyorodtam.
Bementünk a nappaliba, és én automatikusan rácsaptam a lámpakapcsolóra. AMI ÉGETT. Denevér feelingben ugrottunk be a kanapé alá egyszerre.
- Azt hittem, lekapcsoltátok! - néztem vádlón Jessie és Kendra felé.
- Le is kapcsoltuk! - ellenkezett Kendra.
- Opsz... - hallottam Hannie hangját.
- Hannah, te állat! - üvöltötte Jess.
Egy köhögés zökkentett ki minket.
- Nem akarom megkérdőjelezni az elmeállapototokat, de mit műveltek ti ott lent? - szólalt meg Liam.
- A fülbevalónkat keressük. - jelentette ki Naomi.
- Mind az öten? - képedt el Lou.
- Pooontosan. - mondtam halál komoly hangon.
- Ne segítsünk? - bizonytalankodott Niall.
- Ne! - vágtuk rá egyszerre.
- Vagyis de! Lehet a konyhában vannak...az asztal alatt...megnéznétek, légyszi? - kérdezte Naomi, mire az öt fiú kitrappolt a szobából.
- Gyorsan! Fel! - utasított Jessie, de mind az ötünknek sikerült beverni a fejünket a kanapé aljába. A homlokunkat fogdosva rohantunk felfelé a lépcsőn, be Hannie szobájába.
- Úristen! Ez rosszabb, mint gondoltam! - sipítozott Hannie és lehúzta a szembőrét.
- Nem találtunk semmit sehol... - nyitott be Niall, utána pedig jöttek a többiek. Ijedten rájuk dobtuk Hannie takaróját.
- Mit műveltek? - hadonászott alatta Zayn.
- Bújócskázunk! És ha nem fogjátok be, megtalálunk titeket! - lökdöstem ki őket az ajtón.
- Van öt percetek elbújni! - kiabált ki nekik Kendra.
- Nekünk meg öt percünk normálisan kinézni. - túrt bele a hajába kétségbeesetten Jess.
- Csodás. - dünnyögte Naomi és reményvesztetten dobta le magát az ágyra.
Én is rávetődtem és a fejemet fogtam. Mostantól minden órában megnézem a telefonomat. Sőt, minden fél órában.
- Na jó! Elég! Olyan lehangolóak vagytok! - rángatott fel minket Hannie.
Úgy döntött, legalább minimálisan rendbe hoz minket. Néztem, ahogy szerencsétlen Naomi kapálózik és szisszeg amíg Hannie ténykedik rajta. Aztán mindezt végig kellett néznem még Jessie és Kendra változatában is. Legrosszabb utolsónak maradni, mert Hann addigra bevadul. Bizonygatni kezdtem, hogy én is meg tudom csinálni, de nem vált be. Elkezdtem rohanni az ajtó felé, de visszacibált. Újra bevetettem, hogy kisminkelem magam, de szerinte ha szemcerka kerül a kezembe ovi módban kezdek firkálni. Végül leszorított az ágyra. Imádkozni kezdtem az életemért, és úgy döntöttem, meggyónom minden bűnömet. Rávágott a fejemre egy adag alapozót, amitől hapcigörcsöt kaptam. Ezután biztos vagyok benne, hogy megpróbálta kinyomni a szemem a szemcerkával. Visítva vonaglottam az ágyon, de ő úgy ült rajtam, mintha beragasztózta volna magát. Mikor az utolsó simításokat végezte, addigra már elbőgtem magam. Emiatt persze még tovább tartott ez az egész. Valójában csak egy perc volt, de mintha egy órán keresztül gyilkolt volna.
- Reménytelen eset vagy te is. - fújtatott Hannah.
Félve sandítottam a tükörbe. Nem is olyan minimális voltam. Fogalmam sincs mikor rakott rám szájfényt is, valószínűleg akkor, mikor épp bőgőrohamot kaptam. Hann seperc alatt elintézte magát is.
- Szerintetek komolyan vették a bújócskát? - szólt bizonytalanul Jessie.
Kimentünk, és úgy látszott, igen, komolyan vették. Sehol senki. Mint egy elhagyatott ház, csak a nappali lámpája volt felkapcsolva.
Eseménydús estének nézünk elé...
Older Post . Newer Post 
Template : _large.png)
