Template : If I was your boyfriend, I'd never let you go
2012. június 12., kedd ? 0 Atashinchi ?
Rájöttem, hogy nem bámulhatom a végtelenségig sem a csillagokat, sem pedig a holdat. Harryre sandítottam, aki majdnem megpukkadt a visszafojtott röhögéstől. Meg akartam kérdezni, hogy mégis mi olyan vicces, mikor most tapostam agyon már másodszorra a lábát. Végül felegyenesedett és a szemembe szúrt az önelégült tekintetével.
- Nehogy azt hidd, hogy ezt megúsztad. - vigyorgott.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. - oldalra billentettem a fejem.
- Tisztában vagyok vele, hogy ezt azért csinálod, mert még nem volt egy normális kapcsolatod se.
- Hogy mi?! - csattantam fel és dühödten megindultam felé, mire ő védekezően a feje elé tartotta a kezeit.
- Hogy lehetsz ekkora marharépa? - ugrott elém Kendra. Csodás. Vagy átvette a répázást Loutól, vagy egyszerűen szerinte komolyan úgy nézek ki, mint egy zöldség. Melegen ajánlom, hogy az előbbi legyen az.
- Ezt meg hogy érted? - sandítottam valamerre, bármerre, csak a lányra ne nézzek, aki épp dührohamot kap.
- Elcseszel egy tökéletes pillanatot. Borzasztó vagy.
Próbáltam ellenkezni, de valóban igaza volt. Meg vele nem is igazán érdemes vitatkozni, hiszen végül eléri, hogy neki legyen igaza. Lehet, hogy tényleg ovis dolog volt ezt csinálnom, de jobb ötlet híján kénytelen voltam. Kínos csend következett. Betrappoltunk az erkélyről libasorban. Hannie ugrott elénk hihetetlenül csillogó szemekkel. Meg se mertem kérdezni, mi jutott eszébe. Mondjuk éreztem, hogy meg fogom tudni.
- Megtanítanak minket gitározni! - visította a fülembe.
- Hajrá. - röhögtem.
- Holnap. Tehát jössz te is. Nincs kivétel. - szögezte le.
Jelenleg annyi kedvem volt egy hangszerrel baszakodni, mint egy pudingnak megfőni. És valahogy úgy éreztem, holnap se leszek lelkesebb. De most rontsam el a kedvét? Megadóan nyafogtam egy "jót". Majd maximum meglógok mikor nem figyelnek rám. És elugrabugrálok valamerre. Ahhoz képest, hogy egy hónapja itt vagyunk, alig láttuk Londont. Tulajdonképpen csak buszoztunk. Hajnalban Naomi elővarázsolt jó pár üveg pezsgőt meg bort, hogy megünnepeljük a Hannial párost. Mondanom se kell, göndörke megint egy icipici túlzásba esett. És sikerült mindenkit leitatnia. Engem is. Tehát minden kiesett. MINDEN.
...
Óvatosan nyitottam ki a szemeimet, de amint megpillantottam a szobám vissza is csuktam. Még a halvány fény is szúrt és irritált. A fejemben minden zavaros volt. Próbáltam összeszedni a homályos emlékképeket, de nem ment. Valaki átölelt, és szorosan a melegben tartott a takaró alatt. Halkan felsóhajtottam, és kezdtem visszaaludni.
Áramütésként ért el az agyamba a tudat, hogy valaki fekszik rajtam. Hirtelen kinyitottam a szemeimet és egy barna bozótot pillantottam meg. Megkönnyebbülten fogtam fel, hogy ez csakis Harry lehet. Észrevehette, hogy mozgolódok, mert lassan találkoztam a tekintetével.
- Jót aludtál? - pislogott rám. Reggeli, mély hang. Imádom. Meg tudnám szokni.
- Miért fekszünk egy ágyban? - tértem ki a kérdés elől.
Perverzül elvigyorodott, én meg ijedten téptem le magunkról a takarót. Ruhák. Oké, téves riasztás.
- Felöltöztünk utána. - vigyorgott rám továbbra is.
- Hogy mi? - kérdeztem kétségbeesetten és jobbra balra néztem választ várva a falaktól.
- Csak hülyülök. - röhögte el magát az arcomat látva.
Lassan kifújtam a levegőt, nehogy valami sértést vágjak az idióta fejéhez. Visszadőltem az ülő helyzetből és hason fekve a párnák közé temettem az arcom. Eközben Hazza akciózott. Úgy bújt hozzám, mint valami macska. Megadóan húztam magamhoz. Sajnáltam amiért egy ilyen idiótával, mint én, hozta össze a sors. Hallottam, ahogy az ajtó nyitódik.
- Jaj, de édes! - sipákolt Louis és nekifutásból közénk ugrott. A hirtelen súlytól azt hittem kettétörök. Hát még mikor egy puszit erőszakolt az arcunkra.
- Mit művelsz? - dühöngött göndörke.
- Simon hívott. El kell halasztanunk a mai programot, mert interjút kell adnunk. - váltott komolyra Lou.
- Én nem megyek. - jelentette ki a mellettem fekvő és magára rántotta a takarót.
- Reméltem, hogy ezt mondod. - hangzott az ördögi válasz és Louis kirohant a szobából.
Visszajött egy vödör hidegvízzel.
- Louis William Tomlinson. Ha ezt az ágyamra locsolod, szétmarcangollak. - fenyegettem és felálltam.
- Chels, attól, hogy kimondod a teljes nevem, nem rezelek be. - nevetgélt.
- Valóban? - fenyegetően megindultam felé.
- Jó, oké, nem borítom ki. - cincogta és lerakta a vödröt az ajtóba.
Elégedetten elmosolyodtam és nagynehezen kicibáltuk együtt a nyavalygó Harryt az ágyból. Villámló tekintettel méregette Louist miközben kirongyolt a szobámból, mögötte pedig mi sétáltunk. A nappaliban a többiek már indulásra készek voltak. Niall éppen Hannienek ígérgette, hogy sietnek amennyire csak tudnak, de a lány rendületlenül szorongatta újdonsült párja nyakát.
Csengettek. Értetlen pillantások tömkelege, és "várunk valakit?" kérdések. Újra csöngettek, most hosszabban és türelmetlenül. Naomi bizonytalanul lépett a kukucskálóhoz. Kétségbeesetten nézett vissza ránk.
- A tanár. - hadarta.
- De nem jövőhéten tanulunk? - értetlenkedett Jess.
- A lényeg, hogy itt van. - szólt zavartan Naomi.
- Az emeletre, fel! - hajtott fel minket Kendra.
Fentről hallottuk, ahogy Kendra ajtót nyit, megkínálja a tanárokat (kiderült, hogy több is jött) kávéval, majd azzal a kifogással, hogy szól nekünk, felrohan hozzánk.
- Sarah küldte őket. Azt mondta ne lustuljunk. - lihegte a lány.
- Remek, most mit fogunk csinálni? - fogtam a fejem.
- Kiugorhatnának az erkélyről a medencébe. Nem lenne feltűnő. - javasolta angyali mosollyal az arcán Jess.
- Ki akarsz minket nyírni? - sápítozott Lou.
- Most, hogy mondod... - vihogott a szöszke.
- Mi már ugrottunk az erkélyről és nem lett semmi bajunk. - sunnyogott Naomi.
- Akkor se állíthatunk be csurom vizesen a stúdióba. De el kell ismernem, nem rossz. Mikor próbáljuk ki? - lelkesült fel Zayn.
Naomi kivételével mind hülyén néztünk rá.
- Oké, felfogtam. Nem ugrunk. - váltott sértett fejre.
- Sajnálatos módon örökre velünk kell maradnotok. - húzta el a száját Hann, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem zavarja a fiúk ittléte.
- Nagyon erős a kémia. - súgta a fülembe Harry. Ahogy megéreztem a lehelletét a fülemen libabőrös lettem.
- Khm....Minden rendben ott fent? - hallottuk az egyik tanár hangját.
- Igen! Mindjárt megyünk! - kiabáltunk egyszerre hasonló mondatokat.
- Itt maradtok! Sarah nem tudhatja meg, hogy itt tanyáztok. - utasította a 1Dt Naomi, mi pedig lerohantunk.
- Ma gitározni akartam tanulni. - nyavalygott Hannie.
- Ne beszéljen hülyeségeket. - rivallt rá a tanárunk.
Először fizikát tanultunk. Az elején még épphogy kapizsgáltam valamit, de végül kínainak éreztem az egészet. Ezért elkezdtem Kendrával amőbázni. Fél óra után a tanár elkérte a jegyzeteket. Mi csak az amőbát tudtuk neki mutogatni, így újra kezdődött a fizika magyarázás, hogy mi is megértsük. Örökké valóságnak tűnő fél órákat töltöttünk a nappaliban, a tanárok pedig váltották egymást. A biosz tanár megkérdezte, hogy készül a méz. Naomi felvihogott. Nos igen, neki volt egy érdekes értelmezése a méhecske és a virág fogalmakról.
- Nos. - kezdte Naomi komolyan. - A méhecske és a virág egymásba szeretnek. Ezután a méhecske beleszúrja a fullánkját a... - itt elröhögte magát.
- Nem azt kértem, hogy világosítson fel! - képedt el a tanár, mi pedig vad röhögőgörccsel küszködtünk.
Ez így ment egészen három óráig. A vége felé már halálomon voltam. Még takarítást is szívesebben vállaltam volna, csak a tanárok karmai közül szabaduljunk. A fiúk már lekésték az interjújukat, unalmukban pedig smseket küldözgettek. Álvigyorral az arcunkon kísértük a tanárainkat ki. Mikor hallottuk, hogy elmentek egy hatalmas sóhaj kíséretében csúsztunk ülő helyzetbe az ajtó előtt.
- Akkor a mai interjú ugrott. - szólt Liam, miközben levánszorogtak a lépcsőről.
- Gitártanulás! - csillant fel Hannie szeme.
- Felejtsd el. Az én agyam mára felmondta a szolgálatot. - fogta a fejét Kendra.
- Egyetértek. - ráborultam Naomi vállára.
- Olyan negatívak vagytok. - puffogott Hann.
- Már nem lenne értelme elkezdeni, holnapra úgyis elfelejtenéd. - ölelte át a lányt Niall mosolyogva.
- Mi is volt ez a beporzás dolog? - röhögött Zayn.
Ránéztünk Naomira, aki hót vörös képpel pislogott a fiúra. Kisebb nevetőgörcsöt kaptunk.
- Most mennünk kell, mert valószínűleg egy csomóan idegesek, hogy hol vagyunk. De holnapra ne nagyon tervezzetek programot. - kacsintott ránk Harry. Kikísértük őket, és egy csomó ideig integettünk nekik, aminek köszönhetően egy nyugdíjas csiga gyorsaságával haladtak. Fogalmam sincs, mit sikerült megint betervezniük, de az biztos, hogy vidámparkba még egyszer nem megyek velük.
Áramütésként ért el az agyamba a tudat, hogy valaki fekszik rajtam. Hirtelen kinyitottam a szemeimet és egy barna bozótot pillantottam meg. Megkönnyebbülten fogtam fel, hogy ez csakis Harry lehet. Észrevehette, hogy mozgolódok, mert lassan találkoztam a tekintetével.
- Jót aludtál? - pislogott rám. Reggeli, mély hang. Imádom. Meg tudnám szokni.
- Miért fekszünk egy ágyban? - tértem ki a kérdés elől.
Perverzül elvigyorodott, én meg ijedten téptem le magunkról a takarót. Ruhák. Oké, téves riasztás.
- Felöltöztünk utána. - vigyorgott rám továbbra is.
- Hogy mi? - kérdeztem kétségbeesetten és jobbra balra néztem választ várva a falaktól.
- Csak hülyülök. - röhögte el magát az arcomat látva.
Lassan kifújtam a levegőt, nehogy valami sértést vágjak az idióta fejéhez. Visszadőltem az ülő helyzetből és hason fekve a párnák közé temettem az arcom. Eközben Hazza akciózott. Úgy bújt hozzám, mint valami macska. Megadóan húztam magamhoz. Sajnáltam amiért egy ilyen idiótával, mint én, hozta össze a sors. Hallottam, ahogy az ajtó nyitódik.
- Jaj, de édes! - sipákolt Louis és nekifutásból közénk ugrott. A hirtelen súlytól azt hittem kettétörök. Hát még mikor egy puszit erőszakolt az arcunkra.
- Mit művelsz? - dühöngött göndörke.
- Simon hívott. El kell halasztanunk a mai programot, mert interjút kell adnunk. - váltott komolyra Lou.
- Én nem megyek. - jelentette ki a mellettem fekvő és magára rántotta a takarót.
- Reméltem, hogy ezt mondod. - hangzott az ördögi válasz és Louis kirohant a szobából.
Visszajött egy vödör hidegvízzel.
- Louis William Tomlinson. Ha ezt az ágyamra locsolod, szétmarcangollak. - fenyegettem és felálltam.
- Chels, attól, hogy kimondod a teljes nevem, nem rezelek be. - nevetgélt.
- Valóban? - fenyegetően megindultam felé.
- Jó, oké, nem borítom ki. - cincogta és lerakta a vödröt az ajtóba.
Elégedetten elmosolyodtam és nagynehezen kicibáltuk együtt a nyavalygó Harryt az ágyból. Villámló tekintettel méregette Louist miközben kirongyolt a szobámból, mögötte pedig mi sétáltunk. A nappaliban a többiek már indulásra készek voltak. Niall éppen Hannienek ígérgette, hogy sietnek amennyire csak tudnak, de a lány rendületlenül szorongatta újdonsült párja nyakát.
Csengettek. Értetlen pillantások tömkelege, és "várunk valakit?" kérdések. Újra csöngettek, most hosszabban és türelmetlenül. Naomi bizonytalanul lépett a kukucskálóhoz. Kétségbeesetten nézett vissza ránk.
- A tanár. - hadarta.
- De nem jövőhéten tanulunk? - értetlenkedett Jess.
- A lényeg, hogy itt van. - szólt zavartan Naomi.
- Az emeletre, fel! - hajtott fel minket Kendra.
Fentről hallottuk, ahogy Kendra ajtót nyit, megkínálja a tanárokat (kiderült, hogy több is jött) kávéval, majd azzal a kifogással, hogy szól nekünk, felrohan hozzánk.
- Sarah küldte őket. Azt mondta ne lustuljunk. - lihegte a lány.
- Remek, most mit fogunk csinálni? - fogtam a fejem.
- Kiugorhatnának az erkélyről a medencébe. Nem lenne feltűnő. - javasolta angyali mosollyal az arcán Jess.
- Ki akarsz minket nyírni? - sápítozott Lou.
- Most, hogy mondod... - vihogott a szöszke.
- Mi már ugrottunk az erkélyről és nem lett semmi bajunk. - sunnyogott Naomi.
- Akkor se állíthatunk be csurom vizesen a stúdióba. De el kell ismernem, nem rossz. Mikor próbáljuk ki? - lelkesült fel Zayn.
Naomi kivételével mind hülyén néztünk rá.
- Oké, felfogtam. Nem ugrunk. - váltott sértett fejre.
- Sajnálatos módon örökre velünk kell maradnotok. - húzta el a száját Hann, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem zavarja a fiúk ittléte.
- Nagyon erős a kémia. - súgta a fülembe Harry. Ahogy megéreztem a lehelletét a fülemen libabőrös lettem.
- Khm....Minden rendben ott fent? - hallottuk az egyik tanár hangját.
- Igen! Mindjárt megyünk! - kiabáltunk egyszerre hasonló mondatokat.
- Itt maradtok! Sarah nem tudhatja meg, hogy itt tanyáztok. - utasította a 1Dt Naomi, mi pedig lerohantunk.
- Ma gitározni akartam tanulni. - nyavalygott Hannie.
- Ne beszéljen hülyeségeket. - rivallt rá a tanárunk.
Először fizikát tanultunk. Az elején még épphogy kapizsgáltam valamit, de végül kínainak éreztem az egészet. Ezért elkezdtem Kendrával amőbázni. Fél óra után a tanár elkérte a jegyzeteket. Mi csak az amőbát tudtuk neki mutogatni, így újra kezdődött a fizika magyarázás, hogy mi is megértsük. Örökké valóságnak tűnő fél órákat töltöttünk a nappaliban, a tanárok pedig váltották egymást. A biosz tanár megkérdezte, hogy készül a méz. Naomi felvihogott. Nos igen, neki volt egy érdekes értelmezése a méhecske és a virág fogalmakról.
- Nos. - kezdte Naomi komolyan. - A méhecske és a virág egymásba szeretnek. Ezután a méhecske beleszúrja a fullánkját a... - itt elröhögte magát.
- Nem azt kértem, hogy világosítson fel! - képedt el a tanár, mi pedig vad röhögőgörccsel küszködtünk.
Ez így ment egészen három óráig. A vége felé már halálomon voltam. Még takarítást is szívesebben vállaltam volna, csak a tanárok karmai közül szabaduljunk. A fiúk már lekésték az interjújukat, unalmukban pedig smseket küldözgettek. Álvigyorral az arcunkon kísértük a tanárainkat ki. Mikor hallottuk, hogy elmentek egy hatalmas sóhaj kíséretében csúsztunk ülő helyzetbe az ajtó előtt.
- Akkor a mai interjú ugrott. - szólt Liam, miközben levánszorogtak a lépcsőről.
- Gitártanulás! - csillant fel Hannie szeme.
- Felejtsd el. Az én agyam mára felmondta a szolgálatot. - fogta a fejét Kendra.
- Egyetértek. - ráborultam Naomi vállára.
- Olyan negatívak vagytok. - puffogott Hann.
- Már nem lenne értelme elkezdeni, holnapra úgyis elfelejtenéd. - ölelte át a lányt Niall mosolyogva.
- Mi is volt ez a beporzás dolog? - röhögött Zayn.
Ránéztünk Naomira, aki hót vörös képpel pislogott a fiúra. Kisebb nevetőgörcsöt kaptunk.
- Most mennünk kell, mert valószínűleg egy csomóan idegesek, hogy hol vagyunk. De holnapra ne nagyon tervezzetek programot. - kacsintott ránk Harry. Kikísértük őket, és egy csomó ideig integettünk nekik, aminek köszönhetően egy nyugdíjas csiga gyorsaságával haladtak. Fogalmam sincs, mit sikerült megint betervezniük, de az biztos, hogy vidámparkba még egyszer nem megyek velük.
_large.png)
If I was your boyfriend, I'd never let you go