I wanna stay up all night
Hiába kiabáltunk nekik, nem jöttek elő. Úgy tűnik nagyon megmakacsolták magukat. Úgy döntöttünk, szétválunk és úgy keressük őket. Visszatrappoltam az emeletre és benyitottam Jessie szobájába.
- Liam? Zayn? Niall? Louis? Harry?...One Direction? - cincogtam bátortalanul az üres szobában. Semmi válasz. Milyen meglepő. Lenéztem az ágy alá, felforgattam a párnákat, a biztonság kedvéért még ugráltam is rajtuk. Kezdtem belelendülni a játékba.
- Tudom, hogy itt vagytok... muhaha! - felszakítottam a gardróbajtót, de ott se volt senki. Összeszűkített szemmel néztem körbe. Ha 1D tag lennék hova bújtam volna el? Ha Niall, valószínűleg a konyhába. Konyha! Nem, az túl kiszámítható lenne. Ledobtam magam az ágyra, úgy döntöttem, keressék őket a többiek. Elkezdtem párnát hajigálni, hátha eltalálok a plafonig. Sikítást hallottam.
- Te beteg vagy? - visítozott Jess, mire Lou röhögése volt a válasz. Óvatosan kinyitottam az ajtót és kilépkedtem.
- Hagyjál! Nem vagyok répa! - ellenkezett a szöszi.
Lou megharapta a vállát, mire újabb sikítás jött. Röhögőgörcsöt kaptam.
- Kendra! Utállak! - üvöltötte Jessie és továbbrohant, nyakában Louissal. Kezdem megimádni a mai napot. És legalább tudjuk, hogy nem léptek le. Erre Lou ittléte is bizonyíték volt. Beletúrtam a hajamba és mégegyszer bizonytalanul körbenéztem.
- Hann, megvan a pasid! - kiabált Kendra a... milyen meglepő, a konyhából.
- Még nem a pasim. De majd a férjem lesz. - ugrált le a lépcsőn Hannie.
Nevetgélve lestem be az egyik velem szembe kerülő helyre. Hannah sose volt komplett, mégis imádom. Várjunk csak... lábak. Gonosz vigyor húzódott végig a számon és izomból rátapostam az egyikre.
- Normális vagy? - jajdult fel Zayn, én meg gonoszan vihogtam.
- Naomi! - kiabáltam a folyosó másik végén álló lánynak, aki nekifutásból rávetődött a fiúra és bedőltek a szekrénybe. Fütyörészve rájuk csuktam az ajtót.
- Kinyírlak! - dörömbölt Naomi.
- Majd kiengedlek, ha nem felejtem el. - forgattam a szemem.
- Ez meg lesz bosszulva! - fenyegetett Zayn.
- Sok sikert. - röhögtem kárörvendően és otthagytam őket.
Itt az idő, hogy ők is haladjanak. Ha maguktól nem cselekednek, majd én intézem. Tehát már csak Liamet meg Harryt kell megtalálni. Kihívás elfogadva.
- HumorHarold! - kiabáltam be hülyeségből a szobámba.
- Mondd. - sunyított rám, én meg majdnem szívrohamot kaptam.
- Jellemző, tudhattam volna. - morogtam.
- Gyertek gyorsan! - nyitott be Kendra izgatottan.
Hazzával egymásra néztünk és egyszerre rántottunk vállat, hogy aztán Kendra nyomában végigloholhassunk a lépcsőn.
- Hannie, Niall, kint! - hadarta a lány és buzgón az ablak felé mutogatott.
- Úristen! - sikkantottam, félrelöktem az értetlenül ácsorgó göndörkét, majd az ablakra tapadtam.
- Nahát, Chels, ez csúnya dolog. - röhögött Jess, de ő is rácuppant az üvegre, majd Kendra is odanyomult.
- Mit néztek ennyire? - magasodott fölénk Lou, Liam és Harry.
- Shhh! - csattantunk rájuk, mire elhallgattak.
Niall és Hannie ácsorogtak az éjszakában, a lámpaoszlop épphogy megvilágította őket. Niall valószínűleg valami zavarba ejtőt mondhatott, ugyanis szőke barátnőnk hihetetlenül piros arccal mosolygott rá. Hannah Blake, ha ezt most elszúrod, én felrúglak. De nem, ő velem ellentétben nem esett kétségbe mikor meglátta Niall rohamosan közeledő arcát. Ha tudná, hogy éppen hatan kukkoljuk őket, ahogy ölelkezve csókolóznak, valószínűleg elkergetne egészen Mekkáig. Dehát ha egyszer olyan aranyosak, hogy...
- Erre fordulnak! - sikkantottam, de már késő volt.
Látták a hat kukkoló idiótát.
- Csak természetesen! - utasított Liam és mind beálltunk valami idióta helyzetbe.
Személy szerint takarítást színleltem nemlétező portörlővel.
Hannie dühödten rontott be, én pedig nagyot nyelve "takarítottam" és kitartóan szemeztem a pulttal.
- Rendben. Te takarítást színlelsz, te légporszívózol, te nem létező tányérokat mosogatsz, és...Louis, te mi a szart csinálsz? - hökkent meg a lány.
- Egy nyúllal birkózok a répámért, minek tűnik? - hörögte Lou és végiggurult a padlón.
- Mennyit...láttatok? - vizsgálta az ablakból való kilátást Niall.
- Épp csak kikukucskáltunk. - Harry alig bírta visszatartani a kaján röhögését.
Kínos csend.
- Nem bírom! - vihogott bele a képbe Jessie, mire a Hanniall duón kívül mindenki görnyedezni kezdett. Ők eközben halálos fenyegetéseket intéztek felénk. Olyan tíz perc múlva már csak halk kuncogásokat ejtettünk meg. Idétlenül törölgettem a könnyes szemeimet.
- Tényleg...Naomi és Zayn hol vannak? - kérdezte Niall.
- Basszus! - válaszoltam egyszerűen és felrohantam a gardróbig. Kellemetlenül nevetve nyitottam ki, és mindenféle átok zúdult a nyakamba.
- Bezártál...oké! De hogy majdnem fél órára? - üvöltött rám Naomi.
- Bocsi, kimentetek a fejemből. - emeltem fel a kezeimet és oldalra pislogtam.
- Neked minden kimegy a fejedből! - rázta a lány a vállam totálisan kiborulva.
- Nehogy azt mondjátok, hogy nem élveztétek. - sunyítottam.
Egymásra néztek, majd támadást indítottak felém. Sikítva ugráltam le a lépcsőn, már a repülési kísérletet fontolgattam. Berohantam Harry mögé, majd lábujjhegyezve kikukkantottam a válla felett.
- Nem twisterezni akartunk? - szólaltam meg vékony hangon.
- De igen. - sóhajtott Zayn.
- Javasolhatom, hogy a hímneműek kerüljenek alulra? Nem akarok kezet törni. - jegyezte meg Hann.
- Nem azt mondtad, hogy gyúrtál? - csipkelődött Kendra.
- De, de nem arra, hogy elbírjak öt pasit. Akkor se, ha ilyen girnyók. - ellenkezett Hannie.
- Nem vagyok girnyó! Tök jó hátsóm van! - huzigálta a szemöldökét Lou.
Negyed óra múlva...
- Gyerekek! Dőlünk! - üvöltötte Louis alulról.
- Ne! - sikította Kendra, de már késő volt.
Louis feladta a harcot, mi pedig szabályos ferde torony módban dőlni kezdtünk.
- Kezdem megutálni ezt a játékot. - puffogott Jess.
- Én még mindig imádom! - lelkesedett Naomi.
- Mégegyszer? - vetette fel Hannie ugrándozva.
- Nem! - ellenkeztünk egyszerre.
Tök mindegy volt, hiszen szöszinek így is sikerült belerángatnia minket egy új menetbe.
- Ne fogdoss! - morrantam Harryre.
- Nem fogdoslak! - dühöngött a fiú.
- Akkor miért van kényes helyen a kezed? - szűkítettem össze a szemeimet.
- Mert szabad országban élünk és megtehetem. - röhögött.
Megpróbáltam megcsapkodni, de ennek az eredménye az lett, hogy mindenki feldőlt megint. Ezek után úgy döntöttünk, hogy mára leteszünk a twister partiról. Ahogy az egyéb kellemetlen helyzetbe hozó játékokról is. A kertben volt pingpong asztal, így azzal szórakoztuk el az estét. Rohadt idegesítő volt, hogy a szúnyogok a képünkbe repültek, így értelmes táncmozdulatok születtek. Lou megtanított minket a stoptáblás táncra is, ami furcsa módon elűzte a rovarokat. Már ötödszörre győztem le Hazzát, akit hihetetlenül idegesített a dolog. Már mindent bevetett annak érdekében, hogy kicselezzen, mind hiába. Egyre kétségbeesetten ütötte felém a labdát, aminek köszönhetően meglett a hatodik győzelmem.
- Ezt nem hiszem el! Biztos csalsz! - csapott a pingpongasztalra Harry.
- Ugyan már kérlek, csak zavar, hogy legyőz egy lány. Hogy lehetne ebben csalni? - vigyorogtam.
- Te tuti megtalálod a módját. - dünnyögött.
- Nem érdemled meg, hogy nadrágot viselj. - vihogtam.
- Neked annyi! - futva megindult felém, mire nevetve rohantam el előle. Sajnos egyrészt rövidebbek a lábaim, másrészről pedig halálosan lusta vagyok, így nem csoda, hogy beért. Felemelt, és behajított a medencébe. Víziszörnyesen nyúltam ki a vízből, hogy elkapjam a lábát és berántsam őt is. Mikor mind a tízen a vízben voltunk, elkapott a Deja Vu. A csodálatos napok amiket a One Directionnal töltöttünk a nyaralóban. A vidámpark szellemháza. A halastó, ahol Lou kijelentette, hogy béna, eltévedt vízimadarak vagyunk. Hirtelen erős késztetést éreztem arra, hogy bepótoljam a csókot, ami részben miattam, részben Sarah miatt nem csattant el. De nem most, mert nem akarok úgy járni, mint Hannie, meg Niall. Mondjuk ők még a twister után kijelentették, hogy hivatalosan is együtt vannak. Ennek hihetetlen örömujjongás lett a vége. Úgy döntöttünk, ezt az eseményt holnap meg is ünnepeljük. Bőrig ázva lépkedtünk ki a medencéből, és betocsogtunk a házba. Felküzdöttem magam az erkélyre. Halk köhintés. Hátranézek, Harry az. Kérdőn rámosolygok. Odajött hozzám, majd megtámaszkodott.
- Emlékszel, mit akartunk csinálni, mikor kettesben voltunk? - próbált célozgatni.
- Le akartál győzni, de nem ment. - vontam fel a szemöldököm.
- Az előtt. - célozgatott tovább.
Próbáltam visszagondolni, ezért koncentrálásképpen elhúztam a számat és az égre meredtem. Felcsillant a szemem.
- Azért könyörögtél, hogy bocsássak meg.
- Az után.
- Lady Gagára táncoltál és énekeltél holt részegen, aztán megjegyezted, hogy micsoda vadmacska vagyok.
- Az u...hogy mi? - hökkent meg.
- Semmi. - röhögtem.
- Jó, akkor gondolkodj még egy kicsit. - vigyorgott rám.
- Másnaposan kóvályogtunk le a tópartra.
- Már közel.
- Áhá! - csettintettem, mire felcsillant a szeme. - Majdnem rókáztál!
Lemondóan felsóhajtott és magához húzott. Már megint túl közel van. A célozgatás leesett mikor megéreztem a lélegzetét a szám környékén. A fenébe. MIÉRT MINDIG AKKOR KELL EZT, MIKOR TOTÁLISAN NEM VAGYOK FELKÉSZÜLVE? Most mégis mi a rákot kezdjek, hogy megmeneküljek? A medencében mintha magabiztosabb lettem volna. Jobb ötlet híján ráléptem a lábára, mire elugrott tőlem.
- Öhm... ezt azért, mert azt mondtad csalok. - nevetgéltem és mindenfelé néztem, csak hogy ne találkozzak a kérdő tekintetével.
Thanks for reading :)
Older Post . Newer Post
I wanna stay up all night
Hiába kiabáltunk nekik, nem jöttek elő. Úgy tűnik nagyon megmakacsolták magukat. Úgy döntöttünk, szétválunk és úgy keressük őket. Visszatrappoltam az emeletre és benyitottam Jessie szobájába.
- Liam? Zayn? Niall? Louis? Harry?...One Direction? - cincogtam bátortalanul az üres szobában. Semmi válasz. Milyen meglepő. Lenéztem az ágy alá, felforgattam a párnákat, a biztonság kedvéért még ugráltam is rajtuk. Kezdtem belelendülni a játékba.
- Tudom, hogy itt vagytok... muhaha! - felszakítottam a gardróbajtót, de ott se volt senki. Összeszűkített szemmel néztem körbe. Ha 1D tag lennék hova bújtam volna el? Ha Niall, valószínűleg a konyhába. Konyha! Nem, az túl kiszámítható lenne. Ledobtam magam az ágyra, úgy döntöttem, keressék őket a többiek. Elkezdtem párnát hajigálni, hátha eltalálok a plafonig. Sikítást hallottam.
- Te beteg vagy? - visítozott Jess, mire Lou röhögése volt a válasz. Óvatosan kinyitottam az ajtót és kilépkedtem.
- Hagyjál! Nem vagyok répa! - ellenkezett a szöszi.
Lou megharapta a vállát, mire újabb sikítás jött. Röhögőgörcsöt kaptam.
- Kendra! Utállak! - üvöltötte Jessie és továbbrohant, nyakában Louissal. Kezdem megimádni a mai napot. És legalább tudjuk, hogy nem léptek le. Erre Lou ittléte is bizonyíték volt. Beletúrtam a hajamba és mégegyszer bizonytalanul körbenéztem.
- Hann, megvan a pasid! - kiabált Kendra a... milyen meglepő, a konyhából.
- Még nem a pasim. De majd a férjem lesz. - ugrált le a lépcsőn Hannie.
Nevetgélve lestem be az egyik velem szembe kerülő helyre. Hannah sose volt komplett, mégis imádom. Várjunk csak... lábak. Gonosz vigyor húzódott végig a számon és izomból rátapostam az egyikre.
- Normális vagy? - jajdult fel Zayn, én meg gonoszan vihogtam.
- Naomi! - kiabáltam a folyosó másik végén álló lánynak, aki nekifutásból rávetődött a fiúra és bedőltek a szekrénybe. Fütyörészve rájuk csuktam az ajtót.
- Kinyírlak! - dörömbölt Naomi.
- Majd kiengedlek, ha nem felejtem el. - forgattam a szemem.
- Ez meg lesz bosszulva! - fenyegetett Zayn.
- Sok sikert. - röhögtem kárörvendően és otthagytam őket.
Itt az idő, hogy ők is haladjanak. Ha maguktól nem cselekednek, majd én intézem. Tehát már csak Liamet meg Harryt kell megtalálni. Kihívás elfogadva.
- HumorHarold! - kiabáltam be hülyeségből a szobámba.
- Mondd. - sunyított rám, én meg majdnem szívrohamot kaptam.
- Jellemző, tudhattam volna. - morogtam.
- Gyertek gyorsan! - nyitott be Kendra izgatottan.
Hazzával egymásra néztünk és egyszerre rántottunk vállat, hogy aztán Kendra nyomában végigloholhassunk a lépcsőn.
- Hannie, Niall, kint! - hadarta a lány és buzgón az ablak felé mutogatott.
- Úristen! - sikkantottam, félrelöktem az értetlenül ácsorgó göndörkét, majd az ablakra tapadtam.
- Nahát, Chels, ez csúnya dolog. - röhögött Jess, de ő is rácuppant az üvegre, majd Kendra is odanyomult.
- Mit néztek ennyire? - magasodott fölénk Lou, Liam és Harry.
- Shhh! - csattantunk rájuk, mire elhallgattak.
Niall és Hannie ácsorogtak az éjszakában, a lámpaoszlop épphogy megvilágította őket. Niall valószínűleg valami zavarba ejtőt mondhatott, ugyanis szőke barátnőnk hihetetlenül piros arccal mosolygott rá. Hannah Blake, ha ezt most elszúrod, én felrúglak. De nem, ő velem ellentétben nem esett kétségbe mikor meglátta Niall rohamosan közeledő arcát. Ha tudná, hogy éppen hatan kukkoljuk őket, ahogy ölelkezve csókolóznak, valószínűleg elkergetne egészen Mekkáig. Dehát ha egyszer olyan aranyosak, hogy...
- Erre fordulnak! - sikkantottam, de már késő volt.
Látták a hat kukkoló idiótát.
- Csak természetesen! - utasított Liam és mind beálltunk valami idióta helyzetbe.
Személy szerint takarítást színleltem nemlétező portörlővel.
Hannie dühödten rontott be, én pedig nagyot nyelve "takarítottam" és kitartóan szemeztem a pulttal.
- Rendben. Te takarítást színlelsz, te légporszívózol, te nem létező tányérokat mosogatsz, és...Louis, te mi a szart csinálsz? - hökkent meg a lány.
- Egy nyúllal birkózok a répámért, minek tűnik? - hörögte Lou és végiggurult a padlón.
- Mennyit...láttatok? - vizsgálta az ablakból való kilátást Niall.
- Épp csak kikukucskáltunk. - Harry alig bírta visszatartani a kaján röhögését.
Kínos csend.
- Nem bírom! - vihogott bele a képbe Jessie, mire a Hanniall duón kívül mindenki görnyedezni kezdett. Ők eközben halálos fenyegetéseket intéztek felénk. Olyan tíz perc múlva már csak halk kuncogásokat ejtettünk meg. Idétlenül törölgettem a könnyes szemeimet.
- Tényleg...Naomi és Zayn hol vannak? - kérdezte Niall.
- Basszus! - válaszoltam egyszerűen és felrohantam a gardróbig. Kellemetlenül nevetve nyitottam ki, és mindenféle átok zúdult a nyakamba.
- Bezártál...oké! De hogy majdnem fél órára? - üvöltött rám Naomi.
- Bocsi, kimentetek a fejemből. - emeltem fel a kezeimet és oldalra pislogtam.
- Neked minden kimegy a fejedből! - rázta a lány a vállam totálisan kiborulva.
- Nehogy azt mondjátok, hogy nem élveztétek. - sunyítottam.
Egymásra néztek, majd támadást indítottak felém. Sikítva ugráltam le a lépcsőn, már a repülési kísérletet fontolgattam. Berohantam Harry mögé, majd lábujjhegyezve kikukkantottam a válla felett.
- Nem twisterezni akartunk? - szólaltam meg vékony hangon.
- De igen. - sóhajtott Zayn.
- Javasolhatom, hogy a hímneműek kerüljenek alulra? Nem akarok kezet törni. - jegyezte meg Hann.
- Nem azt mondtad, hogy gyúrtál? - csipkelődött Kendra.
- De, de nem arra, hogy elbírjak öt pasit. Akkor se, ha ilyen girnyók. - ellenkezett Hannie.
- Nem vagyok girnyó! Tök jó hátsóm van! - huzigálta a szemöldökét Lou.
Negyed óra múlva...
- Gyerekek! Dőlünk! - üvöltötte Louis alulról.
- Ne! - sikította Kendra, de már késő volt.
Louis feladta a harcot, mi pedig szabályos ferde torony módban dőlni kezdtünk.
- Kezdem megutálni ezt a játékot. - puffogott Jess.
- Én még mindig imádom! - lelkesedett Naomi.
- Mégegyszer? - vetette fel Hannie ugrándozva.
- Nem! - ellenkeztünk egyszerre.
Tök mindegy volt, hiszen szöszinek így is sikerült belerángatnia minket egy új menetbe.
- Ne fogdoss! - morrantam Harryre.
- Nem fogdoslak! - dühöngött a fiú.
- Akkor miért van kényes helyen a kezed? - szűkítettem össze a szemeimet.
- Mert szabad országban élünk és megtehetem. - röhögött.
Megpróbáltam megcsapkodni, de ennek az eredménye az lett, hogy mindenki feldőlt megint. Ezek után úgy döntöttünk, hogy mára leteszünk a twister partiról. Ahogy az egyéb kellemetlen helyzetbe hozó játékokról is. A kertben volt pingpong asztal, így azzal szórakoztuk el az estét. Rohadt idegesítő volt, hogy a szúnyogok a képünkbe repültek, így értelmes táncmozdulatok születtek. Lou megtanított minket a stoptáblás táncra is, ami furcsa módon elűzte a rovarokat. Már ötödszörre győztem le Hazzát, akit hihetetlenül idegesített a dolog. Már mindent bevetett annak érdekében, hogy kicselezzen, mind hiába. Egyre kétségbeesetten ütötte felém a labdát, aminek köszönhetően meglett a hatodik győzelmem.
- Ezt nem hiszem el! Biztos csalsz! - csapott a pingpongasztalra Harry.
- Ugyan már kérlek, csak zavar, hogy legyőz egy lány. Hogy lehetne ebben csalni? - vigyorogtam.
- Te tuti megtalálod a módját. - dünnyögött.
- Nem érdemled meg, hogy nadrágot viselj. - vihogtam.
- Neked annyi! - futva megindult felém, mire nevetve rohantam el előle. Sajnos egyrészt rövidebbek a lábaim, másrészről pedig halálosan lusta vagyok, így nem csoda, hogy beért. Felemelt, és behajított a medencébe. Víziszörnyesen nyúltam ki a vízből, hogy elkapjam a lábát és berántsam őt is. Mikor mind a tízen a vízben voltunk, elkapott a Deja Vu. A csodálatos napok amiket a One Directionnal töltöttünk a nyaralóban. A vidámpark szellemháza. A halastó, ahol Lou kijelentette, hogy béna, eltévedt vízimadarak vagyunk. Hirtelen erős késztetést éreztem arra, hogy bepótoljam a csókot, ami részben miattam, részben Sarah miatt nem csattant el. De nem most, mert nem akarok úgy járni, mint Hannie, meg Niall. Mondjuk ők még a twister után kijelentették, hogy hivatalosan is együtt vannak. Ennek hihetetlen örömujjongás lett a vége. Úgy döntöttünk, ezt az eseményt holnap meg is ünnepeljük. Bőrig ázva lépkedtünk ki a medencéből, és betocsogtunk a házba. Felküzdöttem magam az erkélyre. Halk köhintés. Hátranézek, Harry az. Kérdőn rámosolygok. Odajött hozzám, majd megtámaszkodott.
- Emlékszel, mit akartunk csinálni, mikor kettesben voltunk? - próbált célozgatni.
- Le akartál győzni, de nem ment. - vontam fel a szemöldököm.
- Az előtt. - célozgatott tovább.
Próbáltam visszagondolni, ezért koncentrálásképpen elhúztam a számat és az égre meredtem. Felcsillant a szemem.
- Azért könyörögtél, hogy bocsássak meg.
- Az után.
- Lady Gagára táncoltál és énekeltél holt részegen, aztán megjegyezted, hogy micsoda vadmacska vagyok.
- Az u...hogy mi? - hökkent meg.
- Semmi. - röhögtem.
- Jó, akkor gondolkodj még egy kicsit. - vigyorgott rám.
- Másnaposan kóvályogtunk le a tópartra.
- Már közel.
- Áhá! - csettintettem, mire felcsillant a szeme. - Majdnem rókáztál!
Lemondóan felsóhajtott és magához húzott. Már megint túl közel van. A célozgatás leesett mikor megéreztem a lélegzetét a szám környékén. A fenébe. MIÉRT MINDIG AKKOR KELL EZT, MIKOR TOTÁLISAN NEM VAGYOK FELKÉSZÜLVE? Most mégis mi a rákot kezdjek, hogy megmeneküljek? A medencében mintha magabiztosabb lettem volna. Jobb ötlet híján ráléptem a lábára, mire elugrott tőlem.
- Öhm... ezt azért, mert azt mondtad csalok. - nevetgéltem és mindenfelé néztem, csak hogy ne találkozzak a kérdő tekintetével.
Older Post . Newer Post 
Template : _large.png)
