Első forgatási nap, avagy; Jerry a jófej rendező
Másnap Sarah rikácsolására keltem. Remek. Szótlanul felballagtam az emeletre, hogy magamra kapjak valamit meg megfésülködtem. Jessiere negyed órán át vártunk. Végül menedzserünk felküldött, hogy rángassuk le. Szerencsétlen bealudt ülve a szépítkezőasztala előtt. Nagynehezen felrángattam és lebotorkáltam vele a lépcsőn. Győztes vigyorral néztünk Sarahra, miközben beültünk az autóba. Végül kitaláltuk a következő 1Ds programunkat hétvégére. Ezért tényleg megérte fent maradni. Letekertem a mellettem lévő ablakot és vigyorogva integettem ki a rajongóknak, végül Naomi is úgy döntött, hogy beszáll a buliba. Majdnem kinyomta a belem, hogy ő is látható legyen, de ez is megérte, mert Sarah úgy gondolta minden oké, és minket csak még jobban megimádnak az emberek, ha lelkesek vagyunk. Begurultunk a stúdió parkolójába, és öten karöltve indián szökdeltünk a bejárat felé. Ennek hatalmas visongás és üdvrivalgás lett az eredménye a rajongóinktól.
- Okés, én elfáradtam. - lihegte Jess miközben megtörölte a homlokát.
Bevezettek minket az öltözőbe, ahol egy mosolygós stylist már várt ránk. Előkészítette a ruháinkat. Hálistennek most nem kellett semmi kényelmetlen dologba belebújnunk. Csőgatya, póló, és tornacipő. Az isteni hármas. Mikor felöltöztem a fodrász is kezelésbe vett, de csak pár kósza hullámot varázsolt a hajamba, a sminkes pedig nem rakott rám húsz kiló vakolatot. Tehát önmagam lehettem, ahogy a többiek is. Ha vendégek vagyunk valahol, nem értem, miért kell rögtön tipikus sztárocskákká válnunk. Az Alan Carr nem az első eset volt. Általában még a fogunkra is kennek valami fertelmes ízű bigyót, nehogy elfelejtsünk vicsorogni. De ez más volt, teljesen más. A saját sorozatunkban önmagunk vagyunk, az emberek pedig ezért szeretnek. Meg azért, mert lehet rajtunk röhögni, de az már más tészta. A fodrász óvatosan a fejemre húzott egy pandás sapit, ami ijesztően hasonlított Harryére. Ezután gondosan elhelyezte a kusza hajszálaimat. És kész is voltam. Hátrapillantottam, és szinte öröm volt nézni, ahogy Kendra könnyedén csusszan bele egy converse cipőbe a 10 centis magassarkúk helyet. Bejött az író is, és egy hatalmas mosollyal köszöntött minket, mi pedig viszonoztuk.
- Üdvözöllek titeket Londonban. A csúszás ellenére örülök, hogy itt vagytok és együtt dolgozhatunk. Ahogy annak is, hogy mind rendben vagytok. - intézett felém egy mosolyt. - Elhoztam a szövegkönyveket is. - itt felmutatott öt vastagabb füzetet. - De természetesen adjátok magatokat, hisz az egész Forever Young arról szól. Ha felvétel közben eszetekbe jut valami vicces, nyugodtan kiabáljátok be. A forgatókönyv csak alapnak van, lehet rögtönözni. Amúgy hívjatok csak Jerrynek. - átnyújtotta a füzeteket. Így elsőre szimpatikusabb fazon, mint Sarah. Sokkal szimpatikusabb.
- Köszönjük. - motyogtuk miközben átvettük a laphalmazokat.
- Jerry, mint a kisegér a Tom és Jerryből? - csillant fel a szemem.
- Meg a Totally Spiesban is úgy hívják a vezetőt. - csillogott Kendra szeme is.
- Na igen, pont ilyen bekiáltásokra gondoltam. - nevetett. - Ma csak felolvasópróbát tartunk, holnap viszont kezdődik a felvétel. Akkor fél óra múlva találkozunk. Ha kéne valami, kint van büfé meg kávéautomata. Sziasztok! - azzal kiment.
Összenéztünk.
- Hála a jó égnek nem egy zsarnok. - vigyorogtam, közben pedig elkezdtem lapozgatni a füzetet. Pár jeleneten felröhögtem és kölcsönkértem Hannie rózsaszín szövegkiemelőjét, hogy kihúzgálhassam a mondataimat. Jessie gyomorkorgása zökkentett ki.
- Reggelizzünk, mert halálomon vagyok. - nyafogta.
- Most olyan vagy, mint Niall cica. - csillogott Hannie szeme.
- Hagyjál Niall cicával. - röhögött fájdalmas képpel Jess, mire Han besértődött képet vágott.
Felhúztuk egymást a kanapéról (sikerült ügyesen belesüppednünk, ugyanis pihepuha volt.) és nekiálltunk a büfékeresésnek. Hálistennek a folyosó közepén volt egy térkép, így azt hittük könnyebben megtaláljuk. Lementünk a pincéig, aztán felgyalogoltunk három emeletet. Ne kérdezzétek, fogalmam sincs mi értelme volt. Aztán hülye vigyorral fedeztük fel, hogy itt lift is van. Liftesnyanya nélkül. A büféből kértünk szendvicseket, meg öt bögre kakaót tejszínhabbal a tetején (ha már kakaózunk, kakaózzunk jól.). Naomi olyan hiperaktívan hörpintette fel miután benyomta a szendvicsét, hogy maradt bajsza is.
- Le ne töröld! - szólt rá Kendra. Csinált magának bajszot, aztán utasított minket, hogy tegyünk így mi is. Mikor már mind tejszínhabképűek voltunk megkérte a pultost, hogy fotózzon le minket. Mind vigyorogtunk, mint a tejbetök. Kendra feldobta twittere:
FY_Kendra: Első nap, első forgatás. Remélem nektek is olyan jó napotok van, mint nekünk. Szeretünk, London! U.I.: Chels hála az égnek, jól van, de sajnos az agya még mindig kerestetik... :|
- Igazán kösz. - röhögtem mikor megláttam a kiírását.
Visszamentünk az öltözőnkbe, ahol Jerry már várt ránk.
- Kezdődhet a munka? - kérdezte.
- Ezért vannak itt. - pofátlankodott a képbe Sarah, de Jerry rá se hederített, rendületlenül minket nézett. Egyre szimpatikusabb ez az ember.
- Naná, kész vagyunk. - lelkendezett Jessie és elindultunk a felvétel helyszínekre.
A történet adott. Öt lány (milyen meglepő) suliba járnak. Ez az öt lány mi vagyunk, és igen, a történetben is híresek. Emiatt szoktak bonyodalmak lenni a suliban, de az élet szépen megy. Amúgy valójában magántanulók vagyunk, mert nem akarjuk, hogy széttépjenek minket.
- Amúgy mikor jön hozzánk a tanár? - kérdeztem Sarahtól.
- Nos, eldönthetitek, hogy hétvégén, vagy jövőhéten. - magyarázta.
- Jövőhéten. - mondtuk egyszerre, mire a nő értetlenül figyelt bennünket.
- Hétvégén pihenni akarunk. - nevetgéltem kellemetlenül.
Elkezdtük a felolvasópróbákat, majd sikerült memorizálnunk a szöveget meg rögtönöznünk pár dolgot is, aminek köszönhetően Jerrynek szereztünk egy vidám napot. Rájött, hogy mi tényleg egy együttműködő csapat vagyunk. A sok év ismeretség valóban alaposan összekötött minket, és olyanok lettünk, mint a testvérek. Sikerült is felvennünk még aznap két részt. Eléggé kifáradt az agyunk, és a végére már telebakiztuk az egészet, de ettől csak még viccesebb lett. Óránként tartottunk 20 perces szüneteket, amik közben vagy a stúdióban mászkáltunk, vagy a büfét fosztottuk ki. A kávéautómatába beférkőztek a hangyák, így azt nem kockáztattuk meg. Olyan hét óra körül végeztünk és az öltözőnkbe tartottunk. Épp a twittert olvasgattam.
- Egy lány azt írja, ma van a szülinapja és itt áll a stúdió előtt a rajongók között. Azt kéri, hogy menjünk ki az erkélyre és köszöntsük fel. A neve Sammie. Na? - vigyorogtam a többiekre.
- Jujdejó, alap, hogy megtesszük. - mosolygott Hannie és kimentünk az öltözőnk erkélyére, ami nem volt jó ötlet, a visongástól majdnem szakadt a dobhártyám.
- Sziasztok! - üvöltötte Naomi. Újabb fülsüketítő sikítás.
- Szeretnénk boldog szülinapot kívánni egy rajongónknak, aki köztetek van! - üvöltötte a tömegnek Jessie.
Alaposan megnéztem a tömeget, és láttam egy kislányt meghatódott arccal. Rámutattam, amitől még jobban fellelkesült, és bólogatni kezdett.
- Boldog szülinapot, Sam! - kiabáltuk egyszerre és integettünk a lánynak, majd bementünk.
- Én hulla vagyok. - Kendra elterült a kanapén. Nem volt jobb ötletem, ráfeküdtem.
- Szendviiiics! - visított Hannie és ránk vetette magát.
Kendrával nyögtünk egyet a hirtelen súlytól és lefolytunk a kanapéról. A stylist akkor nyitott be.
- Úristen! Ne gyűrjétek! - sipákolt és megvárta amíg átöltözünk, mielőtt még kárt tehetnénk a ruhákban. Hihetetlenül kifáradtam. A kanapén ücsörögtem és a fejemet támasztottam.
- Oltáriak voltatok! - robbant be Jeremy.
- Kösz. - ásítottam.
- Hogy telt a hétvégétek? - vigyorgott ránk kajánul.
- Remekül. - viszonozta a vigyort Hannie.
- Ja, csak aztán Sarah elcibált minket. - húzta el a száját Naomi.
- Tőle jobbat nem várhatunk. - röhögött fájdalmasan Kendra.
- Elráncigált? De hogy tudta meg? Én nem mondtam semmit... - nézett ránk Jeremy és leült a velünk szembe lévő székbe.
- Állítólag nyomkövetőt tett a telónkba ez a megszállott. Nem tudom, ezért nem lehetne már bíró elé állítani? Ő úgyis mindenkit azzal fenyeget, hogy lecsukatja. - forgatta a szemét Jess.
Pár pillanatra beugrott a kép, ahogy Sarah épp Niall és Harry haját üvölti le, hogy mondják meg hol vagyunk. Szerencsétlenek.
- Na, itt az idő terelni a témát. - nevetett kínosan Jer. - Jerry azt mondta, ma nagyon jók voltatok. És holnap számítsatok valami meglepetésre.
- Juhú. - vigyorgott Kendra.
- És te tudsz valamit erről a meglepetésről? - vigyorogtam.
- Igen, de ajkamon pecsét. - nevetgélt Jeremy, mire bevetettük a Csizmás Kandúr szemeket. Sajnos nem jött be, a fiú már megedződött mellettünk.
- Amúgy meghívást kaptatok egy estélyre. Tudjátok. Koktélruha, jópofizás, magassarkú. - sorolta.
- Kizárt. - ráztam a fejem.
- De mindenki ott lesz aki számít. - magyarázta.
- Nem hat meg. - csatlakozott Jessie.
- Ott lesz a One Direction is. - folytatta.
- Bizonyára jól éreznénk magunkat azon az estélyen. - lelkesültem fel.
- Mikor lesz? Hol? Mikor megyünk vásárolni? - ugrabugrált a háttérben Hann. Hirtelen eltűnt belőle a fáradtság is.
- Jövőhét szerda. Jerryvel már lebeszéltem mindent. Ha ilyen tempóban veszitek fel a részeket, lassan már egy évre meglesznek. Le a kalappal, törpikék. Egyébként Naomi...jött egy hívásod bizonyos Zayn Maliktól, azt mondta, adjam meg a számát, és... - itt felemelt egy papírfecnit.
- Ide vele! - visította Naomi, elvette a papírdarabot és ölelgetni kezdte, mintha egy ember lenne.
- Negyed óra múlva indulunk, addig készüljetek el. - nézett be a sofőr.
Jeremy kiment, mi pedig kikócoltuk az időközben borzossá vált hajunkat, az arcunkat meg lemostuk. Stylistunk még mindig arra várt, hogy öltözzünk már át. A szűk nadrágot lecserélte a melegítőgatya, a kifésült hajunkat meg összefogtuk. A büfében vettünk pár csomag Haribot és azzal szálltunk be az autóba. Körülöttem mindenki elaludt az út közben, így lefotóztam őket és felraktam Twitterre unalmamban. Végül ráhajoltam Kendra vállára, aki álmában megszorongatott és bealudtam. Ezután minden tiszta homály. Arra emlékszek, hogy legnagyobb bánatomra felkelt a sofőr, és felvonszolom magam az emeletre, hogy bevágódhassak az ágyamba.
Thanks for reading :)
Older Post . Newer Post
Első forgatási nap, avagy; Jerry a jófej rendező
Másnap Sarah rikácsolására keltem. Remek. Szótlanul felballagtam az emeletre, hogy magamra kapjak valamit meg megfésülködtem. Jessiere negyed órán át vártunk. Végül menedzserünk felküldött, hogy rángassuk le. Szerencsétlen bealudt ülve a szépítkezőasztala előtt. Nagynehezen felrángattam és lebotorkáltam vele a lépcsőn. Győztes vigyorral néztünk Sarahra, miközben beültünk az autóba. Végül kitaláltuk a következő 1Ds programunkat hétvégére. Ezért tényleg megérte fent maradni. Letekertem a mellettem lévő ablakot és vigyorogva integettem ki a rajongóknak, végül Naomi is úgy döntött, hogy beszáll a buliba. Majdnem kinyomta a belem, hogy ő is látható legyen, de ez is megérte, mert Sarah úgy gondolta minden oké, és minket csak még jobban megimádnak az emberek, ha lelkesek vagyunk. Begurultunk a stúdió parkolójába, és öten karöltve indián szökdeltünk a bejárat felé. Ennek hatalmas visongás és üdvrivalgás lett az eredménye a rajongóinktól.
- Okés, én elfáradtam. - lihegte Jess miközben megtörölte a homlokát.
Bevezettek minket az öltözőbe, ahol egy mosolygós stylist már várt ránk. Előkészítette a ruháinkat. Hálistennek most nem kellett semmi kényelmetlen dologba belebújnunk. Csőgatya, póló, és tornacipő. Az isteni hármas. Mikor felöltöztem a fodrász is kezelésbe vett, de csak pár kósza hullámot varázsolt a hajamba, a sminkes pedig nem rakott rám húsz kiló vakolatot. Tehát önmagam lehettem, ahogy a többiek is. Ha vendégek vagyunk valahol, nem értem, miért kell rögtön tipikus sztárocskákká válnunk. Az Alan Carr nem az első eset volt. Általában még a fogunkra is kennek valami fertelmes ízű bigyót, nehogy elfelejtsünk vicsorogni. De ez más volt, teljesen más. A saját sorozatunkban önmagunk vagyunk, az emberek pedig ezért szeretnek. Meg azért, mert lehet rajtunk röhögni, de az már más tészta. A fodrász óvatosan a fejemre húzott egy pandás sapit, ami ijesztően hasonlított Harryére. Ezután gondosan elhelyezte a kusza hajszálaimat. És kész is voltam. Hátrapillantottam, és szinte öröm volt nézni, ahogy Kendra könnyedén csusszan bele egy converse cipőbe a 10 centis magassarkúk helyet. Bejött az író is, és egy hatalmas mosollyal köszöntött minket, mi pedig viszonoztuk.
- Üdvözöllek titeket Londonban. A csúszás ellenére örülök, hogy itt vagytok és együtt dolgozhatunk. Ahogy annak is, hogy mind rendben vagytok. - intézett felém egy mosolyt. - Elhoztam a szövegkönyveket is. - itt felmutatott öt vastagabb füzetet. - De természetesen adjátok magatokat, hisz az egész Forever Young arról szól. Ha felvétel közben eszetekbe jut valami vicces, nyugodtan kiabáljátok be. A forgatókönyv csak alapnak van, lehet rögtönözni. Amúgy hívjatok csak Jerrynek. - átnyújtotta a füzeteket. Így elsőre szimpatikusabb fazon, mint Sarah. Sokkal szimpatikusabb.
- Köszönjük. - motyogtuk miközben átvettük a laphalmazokat.
- Jerry, mint a kisegér a Tom és Jerryből? - csillant fel a szemem.
- Meg a Totally Spiesban is úgy hívják a vezetőt. - csillogott Kendra szeme is.
- Na igen, pont ilyen bekiáltásokra gondoltam. - nevetett. - Ma csak felolvasópróbát tartunk, holnap viszont kezdődik a felvétel. Akkor fél óra múlva találkozunk. Ha kéne valami, kint van büfé meg kávéautomata. Sziasztok! - azzal kiment.
Összenéztünk.
- Hála a jó égnek nem egy zsarnok. - vigyorogtam, közben pedig elkezdtem lapozgatni a füzetet. Pár jeleneten felröhögtem és kölcsönkértem Hannie rózsaszín szövegkiemelőjét, hogy kihúzgálhassam a mondataimat. Jessie gyomorkorgása zökkentett ki.
- Reggelizzünk, mert halálomon vagyok. - nyafogta.
- Most olyan vagy, mint Niall cica. - csillogott Hannie szeme.
- Hagyjál Niall cicával. - röhögött fájdalmas képpel Jess, mire Han besértődött képet vágott.
Felhúztuk egymást a kanapéról (sikerült ügyesen belesüppednünk, ugyanis pihepuha volt.) és nekiálltunk a büfékeresésnek. Hálistennek a folyosó közepén volt egy térkép, így azt hittük könnyebben megtaláljuk. Lementünk a pincéig, aztán felgyalogoltunk három emeletet. Ne kérdezzétek, fogalmam sincs mi értelme volt. Aztán hülye vigyorral fedeztük fel, hogy itt lift is van. Liftesnyanya nélkül. A büféből kértünk szendvicseket, meg öt bögre kakaót tejszínhabbal a tetején (ha már kakaózunk, kakaózzunk jól.). Naomi olyan hiperaktívan hörpintette fel miután benyomta a szendvicsét, hogy maradt bajsza is.
- Le ne töröld! - szólt rá Kendra. Csinált magának bajszot, aztán utasított minket, hogy tegyünk így mi is. Mikor már mind tejszínhabképűek voltunk megkérte a pultost, hogy fotózzon le minket. Mind vigyorogtunk, mint a tejbetök. Kendra feldobta twittere:
FY_Kendra: Első nap, első forgatás. Remélem nektek is olyan jó napotok van, mint nekünk. Szeretünk, London! U.I.: Chels hála az égnek, jól van, de sajnos az agya még mindig kerestetik... :|
- Igazán kösz. - röhögtem mikor megláttam a kiírását.
Visszamentünk az öltözőnkbe, ahol Jerry már várt ránk.
- Kezdődhet a munka? - kérdezte.
- Ezért vannak itt. - pofátlankodott a képbe Sarah, de Jerry rá se hederített, rendületlenül minket nézett. Egyre szimpatikusabb ez az ember.
- Naná, kész vagyunk. - lelkendezett Jessie és elindultunk a felvétel helyszínekre.
A történet adott. Öt lány (milyen meglepő) suliba járnak. Ez az öt lány mi vagyunk, és igen, a történetben is híresek. Emiatt szoktak bonyodalmak lenni a suliban, de az élet szépen megy. Amúgy valójában magántanulók vagyunk, mert nem akarjuk, hogy széttépjenek minket.
- Amúgy mikor jön hozzánk a tanár? - kérdeztem Sarahtól.
- Nos, eldönthetitek, hogy hétvégén, vagy jövőhéten. - magyarázta.
- Jövőhéten. - mondtuk egyszerre, mire a nő értetlenül figyelt bennünket.
- Hétvégén pihenni akarunk. - nevetgéltem kellemetlenül.
Elkezdtük a felolvasópróbákat, majd sikerült memorizálnunk a szöveget meg rögtönöznünk pár dolgot is, aminek köszönhetően Jerrynek szereztünk egy vidám napot. Rájött, hogy mi tényleg egy együttműködő csapat vagyunk. A sok év ismeretség valóban alaposan összekötött minket, és olyanok lettünk, mint a testvérek. Sikerült is felvennünk még aznap két részt. Eléggé kifáradt az agyunk, és a végére már telebakiztuk az egészet, de ettől csak még viccesebb lett. Óránként tartottunk 20 perces szüneteket, amik közben vagy a stúdióban mászkáltunk, vagy a büfét fosztottuk ki. A kávéautómatába beférkőztek a hangyák, így azt nem kockáztattuk meg. Olyan hét óra körül végeztünk és az öltözőnkbe tartottunk. Épp a twittert olvasgattam.
- Egy lány azt írja, ma van a szülinapja és itt áll a stúdió előtt a rajongók között. Azt kéri, hogy menjünk ki az erkélyre és köszöntsük fel. A neve Sammie. Na? - vigyorogtam a többiekre.
- Jujdejó, alap, hogy megtesszük. - mosolygott Hannie és kimentünk az öltözőnk erkélyére, ami nem volt jó ötlet, a visongástól majdnem szakadt a dobhártyám.
- Sziasztok! - üvöltötte Naomi. Újabb fülsüketítő sikítás.
- Szeretnénk boldog szülinapot kívánni egy rajongónknak, aki köztetek van! - üvöltötte a tömegnek Jessie.
Alaposan megnéztem a tömeget, és láttam egy kislányt meghatódott arccal. Rámutattam, amitől még jobban fellelkesült, és bólogatni kezdett.
- Boldog szülinapot, Sam! - kiabáltuk egyszerre és integettünk a lánynak, majd bementünk.
- Én hulla vagyok. - Kendra elterült a kanapén. Nem volt jobb ötletem, ráfeküdtem.
- Szendviiiics! - visított Hannie és ránk vetette magát.
Kendrával nyögtünk egyet a hirtelen súlytól és lefolytunk a kanapéról. A stylist akkor nyitott be.
- Úristen! Ne gyűrjétek! - sipákolt és megvárta amíg átöltözünk, mielőtt még kárt tehetnénk a ruhákban. Hihetetlenül kifáradtam. A kanapén ücsörögtem és a fejemet támasztottam.
- Oltáriak voltatok! - robbant be Jeremy.
- Kösz. - ásítottam.
- Hogy telt a hétvégétek? - vigyorgott ránk kajánul.
- Remekül. - viszonozta a vigyort Hannie.
- Ja, csak aztán Sarah elcibált minket. - húzta el a száját Naomi.
- Tőle jobbat nem várhatunk. - röhögött fájdalmasan Kendra.
- Elráncigált? De hogy tudta meg? Én nem mondtam semmit... - nézett ránk Jeremy és leült a velünk szembe lévő székbe.
- Állítólag nyomkövetőt tett a telónkba ez a megszállott. Nem tudom, ezért nem lehetne már bíró elé állítani? Ő úgyis mindenkit azzal fenyeget, hogy lecsukatja. - forgatta a szemét Jess.
Pár pillanatra beugrott a kép, ahogy Sarah épp Niall és Harry haját üvölti le, hogy mondják meg hol vagyunk. Szerencsétlenek.
- Na, itt az idő terelni a témát. - nevetett kínosan Jer. - Jerry azt mondta, ma nagyon jók voltatok. És holnap számítsatok valami meglepetésre.
- Juhú. - vigyorgott Kendra.
- És te tudsz valamit erről a meglepetésről? - vigyorogtam.
- Igen, de ajkamon pecsét. - nevetgélt Jeremy, mire bevetettük a Csizmás Kandúr szemeket. Sajnos nem jött be, a fiú már megedződött mellettünk.
- Amúgy meghívást kaptatok egy estélyre. Tudjátok. Koktélruha, jópofizás, magassarkú. - sorolta.
- Kizárt. - ráztam a fejem.
- De mindenki ott lesz aki számít. - magyarázta.
- Nem hat meg. - csatlakozott Jessie.
- Ott lesz a One Direction is. - folytatta.
- Bizonyára jól éreznénk magunkat azon az estélyen. - lelkesültem fel.
- Mikor lesz? Hol? Mikor megyünk vásárolni? - ugrabugrált a háttérben Hann. Hirtelen eltűnt belőle a fáradtság is.
- Jövőhét szerda. Jerryvel már lebeszéltem mindent. Ha ilyen tempóban veszitek fel a részeket, lassan már egy évre meglesznek. Le a kalappal, törpikék. Egyébként Naomi...jött egy hívásod bizonyos Zayn Maliktól, azt mondta, adjam meg a számát, és... - itt felemelt egy papírfecnit.
- Ide vele! - visította Naomi, elvette a papírdarabot és ölelgetni kezdte, mintha egy ember lenne.
- Negyed óra múlva indulunk, addig készüljetek el. - nézett be a sofőr.
Jeremy kiment, mi pedig kikócoltuk az időközben borzossá vált hajunkat, az arcunkat meg lemostuk. Stylistunk még mindig arra várt, hogy öltözzünk már át. A szűk nadrágot lecserélte a melegítőgatya, a kifésült hajunkat meg összefogtuk. A büfében vettünk pár csomag Haribot és azzal szálltunk be az autóba. Körülöttem mindenki elaludt az út közben, így lefotóztam őket és felraktam Twitterre unalmamban. Végül ráhajoltam Kendra vállára, aki álmában megszorongatott és bealudtam. Ezután minden tiszta homály. Arra emlékszek, hogy legnagyobb bánatomra felkelt a sofőr, és felvonszolom magam az emeletre, hogy bevágódhassak az ágyamba.
Older Post . Newer Post 
Template : _large.png)
