Be loved by you
Az öltözőben ücsörögtünk totál fáradtan. Kész voltunk a forgatással mára is. Lélekben felkészültünk mindenre a holnapi napra. A jópofizásra, a magassarkúkra, Sarah utasítgatásaira, az esetleges kellemetlen helyzetekre, tehát tényleg mindenre. Ma a stylistunk, Minette is velünk jött, hatalmas bőröndökkel, hogy kiválasszuk a ruháinkat. Mellette sétafikált a fodrászunk és egyben sminkesünk, Amber. Nem sokkal voltak nálunk idősebbek, így nagyon jól el tudtunk velük beszélgetni. Ha viszont a munkájukat végezték, azt komolyan csinálták. Minette szorgosan terítette ki elénk a különböző koktélruhákat, mi pedig sorra szavaztuk le őket.
- Ennek hol a többi része? - mutattam egy igen mini darabra.
- Van jobb is. - kacsintott rám Minette, és előhúzott egy olyan ruhát, amit valószínűleg az ember csak akkor vesz fel, ha a sarokra készül kiállni.
- Nem választhatunk holnap? - hörgött Hannie és lassan elkezdett lefelé csúszni a kanapéról.
Még a folyamatosan pörgő Hannaht is meggyötörte a meló. Minél jobban közeledett a szünet, annál több részt kellett felvennünk egy nap, amit eléggé rosszul viseltünk. Jerry persze igyekezett minél kevesebb munkát ránk zúdítani, de nem érhette el, hogy ne kelljen csinálnunk semmit. Ráadásul holnap az este miatt szabadnapot vettünk ki, így ma még jobban lefárasztották az amúgy is keveset tűrő agyunkat.
- Hát jó. - sóhajtott megadóan Amber, és eldobta az újságot amiben sokféle smink és hajterv volt.
- Akkor holnap visszajövünk. Olyan 6 körül megfelel? Addig legalább kitalálom, hogy mik azok, amik illenek hozzátok. - mosolygott Minette.
- 6? Dehát akkor csak egy óránk lesz elkészülni. - értetlenkedett Kendra.
- Reggel hatra gondoltam. - csóválta a fejét a stylist, és mielőtt még kijelenthettük volna, hogy az túl korán van, leléptek.
- Hogy mi sose aludhatjuk ki magunkat. - nyöszörgött Jessie és egy párnába temette a fejét.
- Semmi gáz. Ha most azonnal kidőlünk, tudunk 7 órát aludni. - motyogta Naomi az órát bámulva.
- Remek. Akkor még az egy órás fürdésről is lemondhatok. Jövök, zuhanyrózsa. Jóéjt. - intett Kendra és felballagott a lépcsőn. Hamarosan mind így tettünk. Idétlenül forgolódtam az ágyamban, sehogy se sikerült alvásra kényszeríteni magam. Megadóan sóhajtottam és felnéztem twitterre. Mikor megláttam a kedves szavak között a halálos fenyegetéseket azt hittem elbőgöm magam. "Este elvágom a torkod, ha hozzáérsz Harryhez.". Ennyi elég is volt mára, a többit el se mertem olvasni. Hisztisen magamra húztam a takarót. Nem érdekel, tényleg nem. Talán egy kicsit, minimálisan.
- Chelsea! TANÍTS MEG TÁNCOLNI! - rontott be az ajtón Hannie.
- De mindjárt elalszok... - morogtam és a fejemre húztam a takarót.
- Nemérdekel! - jött a határozott válasz.
Letépte rólam a takarót és felkapcsolta a lámpát, aminek következtében majdnem szétfolyt a szemem. Hasrafordultam és a párnába temettem az arcom. De ha Hannah Blake úgy dönt, belevág valamibe, nem hagyja abba. Elkapta a bokáim és azoknál fogva húzott le az ágyról, miközben én húztam magammal a lepedőt és a párnákat.
- Miért akarsz éjjel táncolni tanulni? - dühöngtem immár a földön ülve.
- Mi van, ha Niall felkér, én meg bénázok? - nyafogott.
- Mindkettőtök testi épségének érdekében nem javaslom. - röhögtem.
- Mert?
- Te eltiporod a lábát a patáiddal, téged meg kinyírnak a rajongók.
- PATA? Gonosz, sátáni nőszemély vagy, Chelsea. - fortyogott.
- Egye fene. - feltápászkodtam miközben kitűrtem a szememből a hajam. - Amúgy miért nem kérted meg a többieket, hogy ők tanítsanak meg?
- Nos, izé... - kinyitotta az ajtót és betódult Jessie, Kendra, és Naomi.
- Na nem...én nem tudok mindenkit megtanítani táncikálni. - forgattam a szemem.
- Mi gyorsan tanulunk. - makacskodott Kendra.
- Ha úgy megy, mint a fizika, kötve hiszem.
Mind bedobták a Csizmás Kandúr féle hatalmas szemeket. Megadóan sóhajtottam. Holnap úgyis annyi smink lesz rajtunk, hogy fel se fog tűnni, hogy nem aludtunk semmit. Az éjszaka folyamán bedobtunk pár energiaitalt is a biztonság kedvéért. Így is csak lassúzni sikerült mindenkit megtanítani, úgy ahogy. Hann valóban igazi lábtipró volt, de ez semmi volt ahhoz képest, amit Jessie leművelt.
- Vedd le a cipőd. - ugráltam fél lábon, mikor már harmadjára taposott rá izomból a zoknis lábamra.
Érdekesen telt az esténk, mit ne mondjak. De ritka sokat nevettünk, aztán mikor hajnalban már mindenki tudott normálisan, lábtaposás nélkül táncolni, abbahagytuk. Beültünk a szoba közepére és elkezdtük faggatni Hanniet.
- Na és...meddig jutottatok Niallel? - célozgatott Naomi.
- További szép napot. Én most megyek, eszek egy kis kókusztekercset. - pattant fel a szőkeség és otthagyott minket.
- Tehát BIZTOS, hogy műveltek valamit. - vigyorogtam, mire feltört a nevetés.
Hannie beszambázott egy tál kókuszos sütivel, amihez fél óra sem kellett, hogy elpusztítsuk. Süti az mindíg jöhet, minden mennyiségben, bármilyen körülmények között. 6 óra előtt öt perccel megszólalt a csengő és mikor kinyitottuk az ajtót Minette vigyorgott ránk teljesen felszerelkezve bőröndökkel.
- Kitaláltam, hogy melyikőtökhöz mik illenek. Mindjárt hozom a cipőket is. - újságolta hatalmas vigyorral, és már rohant is az autójához, a további bőröndökért. Kicsit meglepve, de utánamentem. Zokniban. Elfelejtettem felvenni a mamuszom. Mindegy, azzal is és anélkül is nevetségesen néztem ki a pónis pizsamámban. A többiek is jöttek cipekedni, majd lecuccoltunk a nappaliban.
- Na, kezdjünk neki! Amber két óra múlva jön, szóval addig választani kell meg felöltözni. - csapta össze a kezét lelkesen a stylist.
...
- Ebben kint van a fél seggem. - forogtam unottan a tükör előtt. - A mellemről nem is beszélek.
- Nem kapok levegőt.
- hörgött Naomi, közben pedig próbálta lazábbra venni a derekán lévő övet.
- De én ezt akarom felvenni! - sikítozott Hannie, miközben Minette és ő egy ruhát huzigáltak.
- Ez előnytelen neked! Nem férsz bele! Kinyújtod! NE SZAKÍTSD SZÉT, TE ÁLLAT! - rántotta ki a stylistunk Hannah kezéből a ruhát. Amber már megérkezett, mire Minettenek sikerült mindannyiunkra ráadni egy fehér, különböző fazonú ruhát.
- Olyanok vagyunk, mint Charlie angyalai. - dörmögte Kendra.
- Dehát a fehér szín olyan ártatlan és fiatalos, mint ti vagytok. - nyivákolt a stylist, mi meg csak nevettünk.
Mikor megláttam, hogy Amber mindenféle vacakot hord az asztalra nagyot nyeltem. Alapozó, szemcerka, púder, pirosító, szemhéjfesték, tus, szájfény, csillámpor...és az ott mégis mi a fene? Itt elvesztettem a fonalat, mert a sminkes magához intette Hanniet, aki könnyed léptekkel ugrott be a székbe, és tűrte, ahogy Amber letakarja a ruháját, nehogy kárt tegyen benne. Tíz perc múlva, a smink után nekikezdett a hajának is, ami végül egy elegáns konty lett. Fullasztó mennyiségű lakkot fújt rá, majd csillámport is. Mikor Hannie felállt, a fejünket látva felnevetett. Úgy nézett ki, mint egy angyalka, és ezt a tulajdonságát a fehér ruha is kihangsúlyozta.
- De jó csaj vagy...Niall el fog olvadni. - pislogott Naomi.
- Majd felkaparom. - rántott vállat a szöszi, és gonosz mosoly terült szét az arcán, ahogy meglátta a reakciómat, mikor Amber kijelentette, hogy én jövök. A hölgyemény az arcomat nem kímélve nyomott rá egy adag alapozót, majd szadista módon kente el.
- Mindjárt hapcizok. - szorítottam össze a szemem.
- Ne merd. - morgott Amber, mire a háttérből nevetések hangzottak fel.
Mikor rámzúdította a pirosítót azt hittem meghalok a visszafojtott köhögéstől és hapcizástól. A szemcerkát olyan erősen nyomta rá a szememre, hogy majdnem bekönnyeztem. Ennek ellenére sikerült visszatartanom a könnycsepprohamot. Még az hiányzik, hogy az eddigi munka elmosódjon és a diktátor újra kezdje a merényletét. A szájfény akármilyen méregdrága is lehetett, szanaszét csípte a számat. Én minden sminkelést úgy élek meg, mintha kínoznának. Mikor kinyithattam a szemem és a tükörben megpillantottam az arcomat kétségbeesetten jöttem rá, hogy szinte senki se fog felismerni.
- És a hajad még nincs is kész. - duruzsolta a fülembe a sminkes/fodrász, és vadul csavargatni kezdte a hajzuhatagom. Akármennyire is próbáltam, lehetetlennek tűnt megjegyezni a mozdulatait, így még a negyedénél sem tartott, mikor feladtam és csak néztem, ahogy az én hajam is egy alkalmi kontyba áll össze.
- Csukd be a szemed...
Attól, hogy a látószerveimet összeszorítom, ezt a förtelmes hajlakk szagot még érzem. Vad köhögésben törtem ki, aztán még jött ugyanennyi adag csillámpor. Amber elégedetten nézett rám, a lányoknak meg elkerekedett a szeme, mint mikor Hanniet néztük.
- Ennyire szar? - morogtam.
- Hülye vagy? Egész este melletted leszek, mert még valaki megerőszakol. - vigyorgott Jessie, majd átvette a helyem a sminkesszékben.
Időközben Minette Hannie kezébe nyomott egy magassarkút, és a lány azzal próbálkozott. Megnéztem a választható cipőket, amiket Minette nekem szánt. Egyik se volt tíz centi alatt. Hirtelen beugrott az Alan Carr és a falfejelésem. Mégegyszer úgyse történhet meg felkiáltással léptem bele a legszimpatikusabb magassarkúba. Pár lépés után elestem a kidőlt Hannieben. Legalább ráfoghatom, hogy nem az én hibám volt. Lassan 18 évesen illene megtanulni ezekben járni, de egyszerűen nem megy. Mission impossible.
Három óra múlva mindenki kész lett, mi pedig már csak az autóra vártunk. Jessie és Naomi nőiesek lettek, és tipikus "ördögi nőszemély" kisugárzásuk volt. Ezzel ellentétben Kendra, Hannie meg én olyanok voltunk, mint az angyalkák. Amber és Minette is kísértek minket a bénázások és bakik elkerülésének érdekében. Ők is teljes pompában kritizálták magukat a tükör előtt, mikor tökéletesek voltak. Nekem viszont mára határozottan elegem volt a tökéletességből. Le akartam mosni a maszkomat, a hajamat pedig kiengedni és futkározni egyszarvús zokniban. Ráadásul az este után még az 1Dnél is jelenésünk van megvitatni a nyári programokat. Ennek valamilyen szinten örültem is. Mikor meghallottuk a limuzin dudáját lassú és biztos lépésekkel baktattunk ki az ajtón, Kendra elbénázott a zárral, majd bevetődtünk az ülésekre. Hirtelen teljesen elment a kedvem ettől az egésztől. Ahogy egyre közelebb értünk a helyszínhez, egyre több dolog jutott az eszembe. Nem akarok ott lenni, nem illek közéjük, hasra fogok esni, most meg leizzadom a sminkem, nem akarok feszengni. Nem akarom látni Harryt más lánnyal lassúzni. Az utolsó gondolatra elkerekedtek a szemeim és vadul megráztam a fejem. A körülöttem lévők értetlenül néztek rám, aztán ők is visszaestek a saját gondolataikba, amik 100%, hogy hasonlóak voltak, mint az enyémek. Nem volt sok időnk depressziózni, mert hamarosan megérkeztünk a már kivilágított helyre. Vakuk kereszttüzébe kerültünk mikor végiglépkedtünk a szőnyegen a bejárat felé. Csak Jessie és Naomi karjai biztosítottak, egyébként hatalmasat estem volna. Odavezettek minket az asztalunkhoz, mi pedig készültünk becélozni a székeket, mikor valaki elkapta a derekam, én felsikítottam, megfordultam és felpofoztam.
- Bocsi, azt hittem valami idióta, és Jessie azt mondta, most megerőszakolható vagyok. - mentegetőztem szerencsétlen Harrynek, aki csak nevetett.
- Néha azt hiszem, nem vagy normális. De tudod mit? Azt hiszem, én se vagyok. - mondta mikor kifújta magát.
Elmosolyodtam, majd lassan megjelent a többi tag is.
- Édes istenem, ezt vette egy kamera? - röhögött Liam.
- Kérlek, mondd, hogy vette. - jött be a képbe Lou szintén nevetve.
- Látnotok kellett volna magatokat. Harry becserkészett, mint valami macska, Chels meg akkorát ugrott, mint tapsihapsi. - vihorászott Zayn is.
Még egyszer bocsánatkérő pillantást villantottam Harry felé, aki csak nyomott egy gyengéd puszit a homlokomra. Remélem, a két kiló smink eltakarta a rákvörös képemet.
- Amúgy, a szavaiddal élve, valóban "megerőszakolható" vagy. - suttogta a fülembe kajánul, mire már szinte égett az arcom.
- Milyen meglepő! Egymás mellett vannak az asztalaink! - törte meg a csendet Niall.
Amint Hannie meglátta a mosolygós szőke fiút azonnal a karjai közé vetette magát, Niall pedig megpörgette.
- Hogy intéztétek el? - nevetett fel Naomi.
- Maradjunk annyiban, hogy nem volt egyszerű. - válaszolt Liam.
- Bizonyára bevetették az e.f.h.l. -t. - jegyezte meg Kendra.
- Az mit jelent? - értetlenkedett Louis.
- E: esdekelj, ha nem megy F: fenyegess, majd ha látod, hogy nem tántorodnak meg, H: hisztizz amíg csak bírsz, végül L: lefizeted őket, mert a sztárhiszti nem vált be. - adtam a magyarázatot.
- Ez nem rossz. Legközelebb bevetjük az egészet. - vigyorgott Zayn.
Mikor egy lenyalt hajú, ettől függetlenül kopaszodó kövérkés ember megzavart minket köszöntő beszédével, kezdetét vette az este. Miután a One Direction fellépett, Hannie lelépett Niallel táncolni, én pedig elégedetten vettem észre, hogy nem tapossa agyon a fiú lábát. Harry felkért, de kénytelen voltam visszautasítani. Nem, nem a nehezen kaphatót játszottam, csak a cipő szanaszét szadizta a lábam. Amikor viszont beigazolódott a félelmem, miszerint lassúzni kezdett egy másik lánnyal hülyét kaptam.
- Csak féltékennyé akar tenni, látszik rajta. - forgatta a szemét Liam.
- Ezt honnan veszed?
- Percenként idepillant, és lesi, mikor állsz fel dühödten, hogy közé meg a csaj közé furakodj.
- És ki az a csaj?
- Egy francia énekesnő, mostanában tűnt fel, Sunny. Tájékozatlan vagy. - jegyezte meg kedvesen.
- És neked bejön?
- Mire célzol?
- Táncoljunk! - pattantam fel, és láttam, amint Hazza szemében megcsillan a remény, de aztán meglátta, hogy Liamba karolok. Ahogy egyre közelebb táncoltunk hozzájuk, Harry már egyenesen robbanásveszélyes volt és feszülten figyelte minden mozdulatunkat. Liam majdnem elnevette magát, mikor látta a büszke fejemet.
- Partnercsere! - kiáltotta a mikrofonba...mi a...Naomi?
Liam szemében huncut csillogás látszódott, majd megforgatott, a következő pillanatban pedig Harry ölelő karjai között voltam.
- Nem te jössz! - nevettem.
- Utállak... - suttogta a fülembe, de a hangján hallottam, hogy mosolyog. Én is elvigyorodtam.
Thanks for reading :)
Older Post . Newer Post
Be loved by you
Az öltözőben ücsörögtünk totál fáradtan. Kész voltunk a forgatással mára is. Lélekben felkészültünk mindenre a holnapi napra. A jópofizásra, a magassarkúkra, Sarah utasítgatásaira, az esetleges kellemetlen helyzetekre, tehát tényleg mindenre. Ma a stylistunk, Minette is velünk jött, hatalmas bőröndökkel, hogy kiválasszuk a ruháinkat. Mellette sétafikált a fodrászunk és egyben sminkesünk, Amber. Nem sokkal voltak nálunk idősebbek, így nagyon jól el tudtunk velük beszélgetni. Ha viszont a munkájukat végezték, azt komolyan csinálták. Minette szorgosan terítette ki elénk a különböző koktélruhákat, mi pedig sorra szavaztuk le őket.
- Ennek hol a többi része? - mutattam egy igen mini darabra.
- Van jobb is. - kacsintott rám Minette, és előhúzott egy olyan ruhát, amit valószínűleg az ember csak akkor vesz fel, ha a sarokra készül kiállni.
- Nem választhatunk holnap? - hörgött Hannie és lassan elkezdett lefelé csúszni a kanapéról.
Még a folyamatosan pörgő Hannaht is meggyötörte a meló. Minél jobban közeledett a szünet, annál több részt kellett felvennünk egy nap, amit eléggé rosszul viseltünk. Jerry persze igyekezett minél kevesebb munkát ránk zúdítani, de nem érhette el, hogy ne kelljen csinálnunk semmit. Ráadásul holnap az este miatt szabadnapot vettünk ki, így ma még jobban lefárasztották az amúgy is keveset tűrő agyunkat.
- Hát jó. - sóhajtott megadóan Amber, és eldobta az újságot amiben sokféle smink és hajterv volt.
- Akkor holnap visszajövünk. Olyan 6 körül megfelel? Addig legalább kitalálom, hogy mik azok, amik illenek hozzátok. - mosolygott Minette.
- 6? Dehát akkor csak egy óránk lesz elkészülni. - értetlenkedett Kendra.
- Reggel hatra gondoltam. - csóválta a fejét a stylist, és mielőtt még kijelenthettük volna, hogy az túl korán van, leléptek.
- Hogy mi sose aludhatjuk ki magunkat. - nyöszörgött Jessie és egy párnába temette a fejét.
- Semmi gáz. Ha most azonnal kidőlünk, tudunk 7 órát aludni. - motyogta Naomi az órát bámulva.
- Remek. Akkor még az egy órás fürdésről is lemondhatok. Jövök, zuhanyrózsa. Jóéjt. - intett Kendra és felballagott a lépcsőn. Hamarosan mind így tettünk. Idétlenül forgolódtam az ágyamban, sehogy se sikerült alvásra kényszeríteni magam. Megadóan sóhajtottam és felnéztem twitterre. Mikor megláttam a kedves szavak között a halálos fenyegetéseket azt hittem elbőgöm magam. "Este elvágom a torkod, ha hozzáérsz Harryhez.". Ennyi elég is volt mára, a többit el se mertem olvasni. Hisztisen magamra húztam a takarót. Nem érdekel, tényleg nem. Talán egy kicsit, minimálisan.
- Chelsea! TANÍTS MEG TÁNCOLNI! - rontott be az ajtón Hannie.
- De mindjárt elalszok... - morogtam és a fejemre húztam a takarót.
- Nemérdekel! - jött a határozott válasz.
Letépte rólam a takarót és felkapcsolta a lámpát, aminek következtében majdnem szétfolyt a szemem. Hasrafordultam és a párnába temettem az arcom. De ha Hannah Blake úgy dönt, belevág valamibe, nem hagyja abba. Elkapta a bokáim és azoknál fogva húzott le az ágyról, miközben én húztam magammal a lepedőt és a párnákat.
- Miért akarsz éjjel táncolni tanulni? - dühöngtem immár a földön ülve.
- Mi van, ha Niall felkér, én meg bénázok? - nyafogott.
- Mindkettőtök testi épségének érdekében nem javaslom. - röhögtem.
- Mert?
- Te eltiporod a lábát a patáiddal, téged meg kinyírnak a rajongók.
- PATA? Gonosz, sátáni nőszemély vagy, Chelsea. - fortyogott.
- Egye fene. - feltápászkodtam miközben kitűrtem a szememből a hajam. - Amúgy miért nem kérted meg a többieket, hogy ők tanítsanak meg?
- Nos, izé... - kinyitotta az ajtót és betódult Jessie, Kendra, és Naomi.
- Na nem...én nem tudok mindenkit megtanítani táncikálni. - forgattam a szemem.
- Mi gyorsan tanulunk. - makacskodott Kendra.
- Ha úgy megy, mint a fizika, kötve hiszem.
Mind bedobták a Csizmás Kandúr féle hatalmas szemeket. Megadóan sóhajtottam. Holnap úgyis annyi smink lesz rajtunk, hogy fel se fog tűnni, hogy nem aludtunk semmit. Az éjszaka folyamán bedobtunk pár energiaitalt is a biztonság kedvéért. Így is csak lassúzni sikerült mindenkit megtanítani, úgy ahogy. Hann valóban igazi lábtipró volt, de ez semmi volt ahhoz képest, amit Jessie leművelt.
- Vedd le a cipőd. - ugráltam fél lábon, mikor már harmadjára taposott rá izomból a zoknis lábamra.
Érdekesen telt az esténk, mit ne mondjak. De ritka sokat nevettünk, aztán mikor hajnalban már mindenki tudott normálisan, lábtaposás nélkül táncolni, abbahagytuk. Beültünk a szoba közepére és elkezdtük faggatni Hanniet.
- Na és...meddig jutottatok Niallel? - célozgatott Naomi.
- További szép napot. Én most megyek, eszek egy kis kókusztekercset. - pattant fel a szőkeség és otthagyott minket.
- Tehát BIZTOS, hogy műveltek valamit. - vigyorogtam, mire feltört a nevetés.
Hannie beszambázott egy tál kókuszos sütivel, amihez fél óra sem kellett, hogy elpusztítsuk. Süti az mindíg jöhet, minden mennyiségben, bármilyen körülmények között. 6 óra előtt öt perccel megszólalt a csengő és mikor kinyitottuk az ajtót Minette vigyorgott ránk teljesen felszerelkezve bőröndökkel.
- Kitaláltam, hogy melyikőtökhöz mik illenek. Mindjárt hozom a cipőket is. - újságolta hatalmas vigyorral, és már rohant is az autójához, a további bőröndökért. Kicsit meglepve, de utánamentem. Zokniban. Elfelejtettem felvenni a mamuszom. Mindegy, azzal is és anélkül is nevetségesen néztem ki a pónis pizsamámban. A többiek is jöttek cipekedni, majd lecuccoltunk a nappaliban.
- Na, kezdjünk neki! Amber két óra múlva jön, szóval addig választani kell meg felöltözni. - csapta össze a kezét lelkesen a stylist.
...
- Ebben kint van a fél seggem. - forogtam unottan a tükör előtt. - A mellemről nem is beszélek.
- Nem kapok levegőt.
- hörgött Naomi, közben pedig próbálta lazábbra venni a derekán lévő övet.
- De én ezt akarom felvenni! - sikítozott Hannie, miközben Minette és ő egy ruhát huzigáltak.
- Ez előnytelen neked! Nem férsz bele! Kinyújtod! NE SZAKÍTSD SZÉT, TE ÁLLAT! - rántotta ki a stylistunk Hannah kezéből a ruhát. Amber már megérkezett, mire Minettenek sikerült mindannyiunkra ráadni egy fehér, különböző fazonú ruhát.
- Olyanok vagyunk, mint Charlie angyalai. - dörmögte Kendra.
- Dehát a fehér szín olyan ártatlan és fiatalos, mint ti vagytok. - nyivákolt a stylist, mi meg csak nevettünk.
Mikor megláttam, hogy Amber mindenféle vacakot hord az asztalra nagyot nyeltem. Alapozó, szemcerka, púder, pirosító, szemhéjfesték, tus, szájfény, csillámpor...és az ott mégis mi a fene? Itt elvesztettem a fonalat, mert a sminkes magához intette Hanniet, aki könnyed léptekkel ugrott be a székbe, és tűrte, ahogy Amber letakarja a ruháját, nehogy kárt tegyen benne. Tíz perc múlva, a smink után nekikezdett a hajának is, ami végül egy elegáns konty lett. Fullasztó mennyiségű lakkot fújt rá, majd csillámport is. Mikor Hannie felállt, a fejünket látva felnevetett. Úgy nézett ki, mint egy angyalka, és ezt a tulajdonságát a fehér ruha is kihangsúlyozta.
- De jó csaj vagy...Niall el fog olvadni. - pislogott Naomi.
- Majd felkaparom. - rántott vállat a szöszi, és gonosz mosoly terült szét az arcán, ahogy meglátta a reakciómat, mikor Amber kijelentette, hogy én jövök. A hölgyemény az arcomat nem kímélve nyomott rá egy adag alapozót, majd szadista módon kente el.
- Mindjárt hapcizok. - szorítottam össze a szemem.
- Ne merd. - morgott Amber, mire a háttérből nevetések hangzottak fel.
Mikor rámzúdította a pirosítót azt hittem meghalok a visszafojtott köhögéstől és hapcizástól. A szemcerkát olyan erősen nyomta rá a szememre, hogy majdnem bekönnyeztem. Ennek ellenére sikerült visszatartanom a könnycsepprohamot. Még az hiányzik, hogy az eddigi munka elmosódjon és a diktátor újra kezdje a merényletét. A szájfény akármilyen méregdrága is lehetett, szanaszét csípte a számat. Én minden sminkelést úgy élek meg, mintha kínoznának. Mikor kinyithattam a szemem és a tükörben megpillantottam az arcomat kétségbeesetten jöttem rá, hogy szinte senki se fog felismerni.
- És a hajad még nincs is kész. - duruzsolta a fülembe a sminkes/fodrász, és vadul csavargatni kezdte a hajzuhatagom. Akármennyire is próbáltam, lehetetlennek tűnt megjegyezni a mozdulatait, így még a negyedénél sem tartott, mikor feladtam és csak néztem, ahogy az én hajam is egy alkalmi kontyba áll össze.
- Csukd be a szemed...
Attól, hogy a látószerveimet összeszorítom, ezt a förtelmes hajlakk szagot még érzem. Vad köhögésben törtem ki, aztán még jött ugyanennyi adag csillámpor. Amber elégedetten nézett rám, a lányoknak meg elkerekedett a szeme, mint mikor Hanniet néztük.
- Ennyire szar? - morogtam.
- Hülye vagy? Egész este melletted leszek, mert még valaki megerőszakol. - vigyorgott Jessie, majd átvette a helyem a sminkesszékben.
Időközben Minette Hannie kezébe nyomott egy magassarkút, és a lány azzal próbálkozott. Megnéztem a választható cipőket, amiket Minette nekem szánt. Egyik se volt tíz centi alatt. Hirtelen beugrott az Alan Carr és a falfejelésem. Mégegyszer úgyse történhet meg felkiáltással léptem bele a legszimpatikusabb magassarkúba. Pár lépés után elestem a kidőlt Hannieben. Legalább ráfoghatom, hogy nem az én hibám volt. Lassan 18 évesen illene megtanulni ezekben járni, de egyszerűen nem megy. Mission impossible.
Három óra múlva mindenki kész lett, mi pedig már csak az autóra vártunk. Jessie és Naomi nőiesek lettek, és tipikus "ördögi nőszemély" kisugárzásuk volt. Ezzel ellentétben Kendra, Hannie meg én olyanok voltunk, mint az angyalkák. Amber és Minette is kísértek minket a bénázások és bakik elkerülésének érdekében. Ők is teljes pompában kritizálták magukat a tükör előtt, mikor tökéletesek voltak. Nekem viszont mára határozottan elegem volt a tökéletességből. Le akartam mosni a maszkomat, a hajamat pedig kiengedni és futkározni egyszarvús zokniban. Ráadásul az este után még az 1Dnél is jelenésünk van megvitatni a nyári programokat. Ennek valamilyen szinten örültem is. Mikor meghallottuk a limuzin dudáját lassú és biztos lépésekkel baktattunk ki az ajtón, Kendra elbénázott a zárral, majd bevetődtünk az ülésekre. Hirtelen teljesen elment a kedvem ettől az egésztől. Ahogy egyre közelebb értünk a helyszínhez, egyre több dolog jutott az eszembe. Nem akarok ott lenni, nem illek közéjük, hasra fogok esni, most meg leizzadom a sminkem, nem akarok feszengni. Nem akarom látni Harryt más lánnyal lassúzni. Az utolsó gondolatra elkerekedtek a szemeim és vadul megráztam a fejem. A körülöttem lévők értetlenül néztek rám, aztán ők is visszaestek a saját gondolataikba, amik 100%, hogy hasonlóak voltak, mint az enyémek. Nem volt sok időnk depressziózni, mert hamarosan megérkeztünk a már kivilágított helyre. Vakuk kereszttüzébe kerültünk mikor végiglépkedtünk a szőnyegen a bejárat felé. Csak Jessie és Naomi karjai biztosítottak, egyébként hatalmasat estem volna. Odavezettek minket az asztalunkhoz, mi pedig készültünk becélozni a székeket, mikor valaki elkapta a derekam, én felsikítottam, megfordultam és felpofoztam.
- Bocsi, azt hittem valami idióta, és Jessie azt mondta, most megerőszakolható vagyok. - mentegetőztem szerencsétlen Harrynek, aki csak nevetett.
- Néha azt hiszem, nem vagy normális. De tudod mit? Azt hiszem, én se vagyok. - mondta mikor kifújta magát.
Elmosolyodtam, majd lassan megjelent a többi tag is.
- Édes istenem, ezt vette egy kamera? - röhögött Liam.
- Kérlek, mondd, hogy vette. - jött be a képbe Lou szintén nevetve.
- Látnotok kellett volna magatokat. Harry becserkészett, mint valami macska, Chels meg akkorát ugrott, mint tapsihapsi. - vihorászott Zayn is.
Még egyszer bocsánatkérő pillantást villantottam Harry felé, aki csak nyomott egy gyengéd puszit a homlokomra. Remélem, a két kiló smink eltakarta a rákvörös képemet.
- Amúgy, a szavaiddal élve, valóban "megerőszakolható" vagy. - suttogta a fülembe kajánul, mire már szinte égett az arcom.
- Milyen meglepő! Egymás mellett vannak az asztalaink! - törte meg a csendet Niall.
Amint Hannie meglátta a mosolygós szőke fiút azonnal a karjai közé vetette magát, Niall pedig megpörgette.
- Hogy intéztétek el? - nevetett fel Naomi.
- Maradjunk annyiban, hogy nem volt egyszerű. - válaszolt Liam.
- Bizonyára bevetették az e.f.h.l. -t. - jegyezte meg Kendra.
- Az mit jelent? - értetlenkedett Louis.
- E: esdekelj, ha nem megy F: fenyegess, majd ha látod, hogy nem tántorodnak meg, H: hisztizz amíg csak bírsz, végül L: lefizeted őket, mert a sztárhiszti nem vált be. - adtam a magyarázatot.
- Ez nem rossz. Legközelebb bevetjük az egészet. - vigyorgott Zayn.
Mikor egy lenyalt hajú, ettől függetlenül kopaszodó kövérkés ember megzavart minket köszöntő beszédével, kezdetét vette az este. Miután a One Direction fellépett, Hannie lelépett Niallel táncolni, én pedig elégedetten vettem észre, hogy nem tapossa agyon a fiú lábát. Harry felkért, de kénytelen voltam visszautasítani. Nem, nem a nehezen kaphatót játszottam, csak a cipő szanaszét szadizta a lábam. Amikor viszont beigazolódott a félelmem, miszerint lassúzni kezdett egy másik lánnyal hülyét kaptam.
- Csak féltékennyé akar tenni, látszik rajta. - forgatta a szemét Liam.
- Ezt honnan veszed?
- Percenként idepillant, és lesi, mikor állsz fel dühödten, hogy közé meg a csaj közé furakodj.
- És ki az a csaj?
- Egy francia énekesnő, mostanában tűnt fel, Sunny. Tájékozatlan vagy. - jegyezte meg kedvesen.
- És neked bejön?
- Mire célzol?
- Táncoljunk! - pattantam fel, és láttam, amint Hazza szemében megcsillan a remény, de aztán meglátta, hogy Liamba karolok. Ahogy egyre közelebb táncoltunk hozzájuk, Harry már egyenesen robbanásveszélyes volt és feszülten figyelte minden mozdulatunkat. Liam majdnem elnevette magát, mikor látta a büszke fejemet.
- Partnercsere! - kiáltotta a mikrofonba...mi a...Naomi?
Liam szemében huncut csillogás látszódott, majd megforgatott, a következő pillanatban pedig Harry ölelő karjai között voltam.
- Nem te jössz! - nevettem.
- Utállak... - suttogta a fülembe, de a hangján hallottam, hogy mosolyog. Én is elvigyorodtam.
Older Post . Newer Post 
Template : _large.png)
