Álomvilág, amiből fel kell, hogy ébredj. Álomvilág, most vége.
Mivel a többiekhez képest korán dőltem ki, most sikerült hajnalban kelnem. Ez van. Vagy rohadt korán kelek, vagy iszonyú későn. Óvatosan másztam ki Naomi mellől, aztán halkan cibáltam magamra a ruháimat, végül csendben becsuktam az ajtót. Egy másik ajtó nyikorgását is hallottam, és megszokásból odapillantottam.
- Minimanó? Miért vagy fent ilyenkor? - kérdezte álmos fejjel Lou.
- Ezt én is kérdezhetném. - vigyorogtam, majd végül vállat rántottam.
- Nos...ezt látnod kell. - szólt, és átszellemülten jött felém, hogy berángasson a szobájába.
Harry úgy nyöszörgött az ágyon, mint akiből az ördögöt űznék, miközben hol a fejét fogta, hol a szemét dörzsölgette.
- Kicsit másnapos. - röhögtem kárörvendően.
- Széthasad a fejem. Valaki lőjjön le! - nyafogta Harry és az arcába vágta a párnáját.
- Én szívesen megteszem, ha hagysz aludni. - mondta kedvesen Lou és leguggolt az ágy mellé.
- Najó...megpróbálok kitalálni valamit. - forgattam a szemeim és kimentem a szobából.
Leugráltam a lépcsőn (Hannie nélkül még jobban veszélyeztetett a hasravágódás) és beslisszantam a konyhába. Még soha az életben nem voltam másnapos, de már volt szerencsém találkozni ilyen emberekkel. Felkaptam egy flakon narancslevet meg egy poharat és ráérősen visszatrappoltam a szobába.
- Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe? Kialudhattam volna magam. - kapott a fejéhez Louis. - De persze, ha Harrybaba nem csípett volna be, akkor a gyümilére se lenne szükség.
- Hagyd abba! Haldoklom! - az említett csecsemő épp most rúgta le magáról hisztisen a takarót.
Leültem mellé és kinyitottam az üveget, már készültem beleönteni a pohárba, de Harry egy "Hagyd csak" kíséretével kikapta a kezemből és lehörpintette a másfél literes üveg tartalmát. Én tátott szájjal figyeltem, ahogy elemeli a szájától, majd nyamnyog egy kicsit, végül csillogó szemekkel néz rám gödröcskés mosolyt villantva.
- Na, most, hogy jól vagy, hess! - Lou beugrott az ágyba, majd kilökte belőle szerencsétlen Harryt, aki feljajdult. Kótyagosan felkelt, majd egy lesújtó pillantást vetett a szorgosan takaróba burkolózó Louisra. Miután teljesen elbarikádozta magát sürgetően ránk nézett.
- Akkor kimentek, vagy nem? Aludnék, és Harrynek bizonyára jót tenne egy kis séta. - szólt ránk.
Megadóan csoszogtam ki a kómás Louistól oldalamon a fejfájós Harryvel.
- Tényleg sétálni megyünk? - nyöszörögte szemdörzsölgetve.
- Nos, ha már így megemlítettétek, a tóig elmászhatunk. Ha kidőlsz felrángatlak, de ha hánynod kéne, kérlek, egy bokorba. - adtam meg a feltételeimet.
- Oké, menjünk. - vigyorgott, de arca eltorzult a fájdalomtól egy pillanatra.
- Pizsamában vagy... - jegyeztem meg.
- Nemgáz. Még mindig jobb, mint alsógatyában. - játszotta az optimistát az ajtóban.
Beletörődve partnerem lustaságába sétáltam vele a tóhoz. Párszor megingott, én pedig frászt kaptam, de mindig kiderült, hogy csak szórakozik az idegállapotommal. Hátba vágni meg nem mertem, mert féltem, hogy tényleg kidobja a taccsot. Így baktattunk ketten a halastó felé. A nap még nem kelt fel teljesen és kellemesen hűvös levegő áramlott a tüdőmbe. Este biztos esett az eső, mert a fű vizes volt. Rájöttem, hogy a tó még sincs olyan közel, mint először tűnt. Jessievel öt perc futkározás után odaértünk, Harryvel meg már negyed órája totyogtunk kb., mire elértük a célunkat. Leültünk a tó peremére. Hazzára néztem. Egy pillanatra elsápadt, majd bezöldült, végül visszanyerte az eredeti színét. Csodás. Színváltós. Felhúztam a térdeimet és átkaroltam őket, majd kiszúrtam egy hatalmas méretű aranyhalat és elkezdtem szugerálni. Kb. fél órán át ücsörögtünk ott csendben.
- Chels... - törte meg a csendet a mellettem ülő.
Érdeklődve ránéztem. Közel van. Túlságosan is közel. Bajt szimatolok. Nagyon nagyot. Mikor elkezdett felém hajolni egyenesen bepánikoltam. Meg akar csókolni 2 és fél hét ismerettség után? Akaratlanul is gyorsan vettem a levegőt. Én MÉG NEM VAGYOK ERRE KÉSZ. A szemem felváltva figyelte a fiú ajkait és a huncut szemeit. Mit csináljak? Lökjem el? Akkor megsértődik, rólam meg örökre lemond. Jelentsem ki, hogy én még soha az életben nem csókolóztam? Nem hazudok, ha ezt mondom, de akkor meg dedósnak néz, Joának pedig igazat adok. Feladom, kész, végem...már csak isten segíthet. Fontolgatni kezdtem, hogy "véletlen" beesek a tóba, mikor...
- Csókolóznak! De édik! - üvöltötte torka szakadtából Hannie.
Szörnyen megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy Harry egyenlőre letesz a terveiről. Könnyedén felsóhajtottam mikor megláttam a felénk rohanó Hanniet, mögötte pedig a halkan nevetgélő Niallt. Letelepedtek mellénk én pedig Hannie megdöbbenésére hálásan néztem a lányra.
- Bocs...nem tudtam visszafogni. - dörmögte Niall Harry fülébe, mire göndörke csak sután vállat rántott. Rezegni kezdett a telefonja, de nem törődött vele. Viszont mikor már ötödszörre kezdett rá, unottan a füléhez emelte.
- Tessék? - szólt bele kellemetlenül Hazza.
- Semmiképp se gyertek vissza! Gáz van. - hallottuk Liam hangját a vonal túlsó végéről.
- Dehát...miért? - kérdezte értetlenül.
- Csak ne gyertek vissza! És húzzatok amerre tudtok, ha még egy ideig együtt akartok lenni.- mondta idegesen Liam és lerakta a telefont.
Tanácstalan percek jöttek, és értetlenkedve váltottunk pillantásokat.
- Akkor? - törtem meg a csendet tanácstalanul.
- Meg kell tudnunk mi a baj. - szólt Niall, és mind elkezdtünk felállni. - Ti itt maradtok. - mondta, mikor látta, hogy Hannie meg én is mennénk. Mikor elmentek, Hannievel sokatmondó pillantást váltottunk. 5 percre a fiúk elmenetele után mi is megindultunk a ház felé. Bekukucskáltunk az ablakon, és rájöttünk...valóban baj van.
- Hol vannak? - üvöltött Sarah Niall és Harry képébe.
- Nemtudom. - dörmögték egyszerre, leszegett fejjel.
- Ne hazudjatok, mert börtönbe váglak titeket! - visította a menedzserünk, akár egy hárpia.
Elöntött a düh. Megkerültük a házat és megpillantottuk Sarah kocsiját. Az autóba ott ült Kendra, Jessie és Naomi. Be voltak zárva, és mikor megláttak minket őrjöngve püfölni kezdték az üveget, és mutogatták, hogy fussunk. Egy pofon csattant bent. Fogalmam sincs, kinek adta ez az elmebeteg nőszemély, de begőzöltem és berontottam a házba. Hann utánam rohant, és mikor Sarah meglátott minket kárörvendő, önelégült vigyor terült szét a száján. Legszívesebben fojtogatni kezdtem volna, de ő gyorsabb volt. Megragadta a hajam, és a mellettem lévő Hannieét is.
- Mégis mi a fenét képzeltetek? A szüleitek rám bíztak! Mit gondoltok, hancúrozni jöttetek Londonba? Pár taknyos miatt nem fog befuccsolni a menedzseri karrierem! - üvöltötte artikulálatlanul, a dobhártyám majd kiszakadt. A hajunknál fogva rángatott minket az autó felé. Mikor a 1D észbe kapott addigra már belökött minket és ránk zárta az ajtót. Hannie az ablakra tapasztotta a tenyerét, Niall pedig az övét a lányéra illesztette. Sarah egy utolsó morranással elhajtott. Mit tehettünk volna? Lássuk be, eladott sztárocskák voltunk. Eddig két hely volt, ahol magunkat adhattuk. Otthon, és a közös sorozatunk. Most, hogy megismertük a fiúkat, akik megértenek minket, Sarah elrángatott tőlük. Szánalmas volt ő is, ahogy mi is, amiért hagytuk magunkat. Mikor megérkeztünk a házunkba, szörnyen idegennek találtuk. Szó nélkül leültünk a kanapéra és vártuk az agymosást. Menedzserünk irritáló mosolya mindent elárult.
- Nos, hol is kezdjem? - kuncogott.
- Ott, hogy lecseszel minket. - segítette ki undorodva Kendra.
- Ja, hát persze. Először is. Lehet azt hiszitek a bolondját járathatjátok velem, de tévedtek. Nyomkövető van a telefonotokban, kisokosok. Holnap kezdődnek a forgatások, mázlitok, hogy hónapokra megvannak már a részek. Sajnálatos módon nem nagyon lesz időtök találkozni az újdonsült barátaitokkal. De jobb így. Még a rajongóik hadat üzennének nektek. Amúgy meg áruljátok már el, mit képzeltetek. Rám évek óta támaszkodhattok. Szánalom amit műveltetek. - fröcsögött a nőből a gyűlölet. A kiselőadására végére ökölbe szorult kézzel kellett szugerálnom a földet, nehogy megtépázzam.
Hulla csend. Egyikünk sem volt hajlandó megszólalni, mert csak sértések jutottak eszünkbe.
- Akkor én most megyek. További jó estét. Ne kóboroljatok el. - nevetgélt Sarah, és faképnél hagyott minket.
Újabb csend. Már csak a tücsökciripelés hiányzott. Akár egy kripta.
- Ezt nem teheti! - fakadt ki Naomi és dühödten borzolni kezdte a haját tehetetlenségében.
- Sajnos megteheti. De nézzük a jó oldalát. Hamarosan nyár, és kivehetjük a szabit. - próbált lelkesíteni Jessie.
- Nekem nem szabira van szükségem, hanem Louis hülye fejére. - vágta az arcát Kendra a kanapé karfájába.
Naomi csigalassúsággal csúszott lefelé a bőrkanapén, miközben Zayn nevét rebegte.
- Betegek vagytok. - forgattam a szemem és megnéztem a telefonom. 64 nem fogadott hívás ismeretlen számról. Mi a...? Megint hív. Óvatosan felvettem és a fülemhez raktam.
- Háló? - szóltam bele a telóba.
- FELVETTE! - ordibált Harry dobhártyaszaggatóan, én pedig elkaptam a készüléket a fejemtől és dörzsölgetni kezdtem a fülem.
- Hangosítsd ki! - követelte Niall.
- Niall cica! - kapta ki a kezemből Hannie a telót.
- Te is hangosítsd ki! - ugrabugrált magából kikelve Naomi.
Mikor meghallottam a telefon végéről érkező öt fiú nevetését akaratlanul is elmosolyodtam.
- Minden oké? Mire észbe kaptunk, az a sárkány már kicibált titeket. - jelent meg Lou is, amitől Kendrának egy levakarhatatlan vigyor terült szét az arcán és elkezdett hang nélkül visítani és ugrálni a kanapén, meg csapkodni, mint egy partra vetett fóka. Jessievel vigyorogva összenéztünk.
- Azon kívül, hogy a fél hajzuhatagunknak kishíján annyi lett, minden oké. - tájékoztatta őket Hannie.
- Na és mikor értek rá? - terelte a témát Harry.
Kínos, bizonytalan csend következett. Sokatmondó pillantások tömkelegével találkoztam.
- Ott vagytok még? - szólt bele bátortalanul göndörke.
- Hétvégén ráérünk. - cincogtam tanácstalanul. - De most le kell tennünk, sziasztok. - gyorsan leraktam.
- Miért mondtad nekik, hogy ráérünk hétvégén? - nézett rám hülyén Jessie.
- Hétvégén nincs forgatás. Sarah pedig nem zárhat be minket ide. - vállatrántottam.
- Jogos. Különben is, ha be is zár, majd az erkélyről beugrunk a medencébe és már mehetünk is. - csillogott Hannie szeme.
- Nem. - mondtuk egyszerre Han kivételével, majd mind nevetni kezdtünk.
Alapos tervezés kezdődött. Az egész éjszakánk arra ment el, hogy kitaláljuk, vajon hol lehet találkozni, hogy ne ismerjenek meg minket. Meg hogy Saraht hogy tüntessük el az útból arra az időre. Hannievel nyáron töltjük be a 18at, ami azt jelenti, hogy mind nagykorúak leszünk, így búcsút inthetünk jelenlegi menedzserünknek. De egy hónapig csak nem várathatunk magunkra, így igénybe kellett venni az eszünket. Olyan helyekre nem mehetünk, ahol számítanak ránk. És olyanra se, amit Sarah már ismer. Tehát a 1D szállóját ki kellett zárnunk. Emellett, a fiúk előtt titokban kellett tartanunk, hogy el vagyunk tiltva tőlük. Egyszerre aludtunk el mind az öten a kanapén hajnali 3kor. Bele se merek gondolni, milyen lesz a "holnapi" forgatás.
Thanks for reading :)
Older Post . Newer Post
Álomvilág, amiből fel kell, hogy ébredj. Álomvilág, most vége.
Mivel a többiekhez képest korán dőltem ki, most sikerült hajnalban kelnem. Ez van. Vagy rohadt korán kelek, vagy iszonyú későn. Óvatosan másztam ki Naomi mellől, aztán halkan cibáltam magamra a ruháimat, végül csendben becsuktam az ajtót. Egy másik ajtó nyikorgását is hallottam, és megszokásból odapillantottam.
- Minimanó? Miért vagy fent ilyenkor? - kérdezte álmos fejjel Lou.
- Ezt én is kérdezhetném. - vigyorogtam, majd végül vállat rántottam.
- Nos...ezt látnod kell. - szólt, és átszellemülten jött felém, hogy berángasson a szobájába.
Harry úgy nyöszörgött az ágyon, mint akiből az ördögöt űznék, miközben hol a fejét fogta, hol a szemét dörzsölgette.
- Kicsit másnapos. - röhögtem kárörvendően.
- Széthasad a fejem. Valaki lőjjön le! - nyafogta Harry és az arcába vágta a párnáját.
- Én szívesen megteszem, ha hagysz aludni. - mondta kedvesen Lou és leguggolt az ágy mellé.
- Najó...megpróbálok kitalálni valamit. - forgattam a szemeim és kimentem a szobából.
Leugráltam a lépcsőn (Hannie nélkül még jobban veszélyeztetett a hasravágódás) és beslisszantam a konyhába. Még soha az életben nem voltam másnapos, de már volt szerencsém találkozni ilyen emberekkel. Felkaptam egy flakon narancslevet meg egy poharat és ráérősen visszatrappoltam a szobába.
- Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe? Kialudhattam volna magam. - kapott a fejéhez Louis. - De persze, ha Harrybaba nem csípett volna be, akkor a gyümilére se lenne szükség.
- Hagyd abba! Haldoklom! - az említett csecsemő épp most rúgta le magáról hisztisen a takarót.
Leültem mellé és kinyitottam az üveget, már készültem beleönteni a pohárba, de Harry egy "Hagyd csak" kíséretével kikapta a kezemből és lehörpintette a másfél literes üveg tartalmát. Én tátott szájjal figyeltem, ahogy elemeli a szájától, majd nyamnyog egy kicsit, végül csillogó szemekkel néz rám gödröcskés mosolyt villantva.
- Na, most, hogy jól vagy, hess! - Lou beugrott az ágyba, majd kilökte belőle szerencsétlen Harryt, aki feljajdult. Kótyagosan felkelt, majd egy lesújtó pillantást vetett a szorgosan takaróba burkolózó Louisra. Miután teljesen elbarikádozta magát sürgetően ránk nézett.
- Akkor kimentek, vagy nem? Aludnék, és Harrynek bizonyára jót tenne egy kis séta. - szólt ránk.
Megadóan csoszogtam ki a kómás Louistól oldalamon a fejfájós Harryvel.
- Tényleg sétálni megyünk? - nyöszörögte szemdörzsölgetve.
- Nos, ha már így megemlítettétek, a tóig elmászhatunk. Ha kidőlsz felrángatlak, de ha hánynod kéne, kérlek, egy bokorba. - adtam meg a feltételeimet.
- Oké, menjünk. - vigyorgott, de arca eltorzult a fájdalomtól egy pillanatra.
- Pizsamában vagy... - jegyeztem meg.
- Nemgáz. Még mindig jobb, mint alsógatyában. - játszotta az optimistát az ajtóban.
Beletörődve partnerem lustaságába sétáltam vele a tóhoz. Párszor megingott, én pedig frászt kaptam, de mindig kiderült, hogy csak szórakozik az idegállapotommal. Hátba vágni meg nem mertem, mert féltem, hogy tényleg kidobja a taccsot. Így baktattunk ketten a halastó felé. A nap még nem kelt fel teljesen és kellemesen hűvös levegő áramlott a tüdőmbe. Este biztos esett az eső, mert a fű vizes volt. Rájöttem, hogy a tó még sincs olyan közel, mint először tűnt. Jessievel öt perc futkározás után odaértünk, Harryvel meg már negyed órája totyogtunk kb., mire elértük a célunkat. Leültünk a tó peremére. Hazzára néztem. Egy pillanatra elsápadt, majd bezöldült, végül visszanyerte az eredeti színét. Csodás. Színváltós. Felhúztam a térdeimet és átkaroltam őket, majd kiszúrtam egy hatalmas méretű aranyhalat és elkezdtem szugerálni. Kb. fél órán át ücsörögtünk ott csendben.
- Chels... - törte meg a csendet a mellettem ülő.
Érdeklődve ránéztem. Közel van. Túlságosan is közel. Bajt szimatolok. Nagyon nagyot. Mikor elkezdett felém hajolni egyenesen bepánikoltam. Meg akar csókolni 2 és fél hét ismerettség után? Akaratlanul is gyorsan vettem a levegőt. Én MÉG NEM VAGYOK ERRE KÉSZ. A szemem felváltva figyelte a fiú ajkait és a huncut szemeit. Mit csináljak? Lökjem el? Akkor megsértődik, rólam meg örökre lemond. Jelentsem ki, hogy én még soha az életben nem csókolóztam? Nem hazudok, ha ezt mondom, de akkor meg dedósnak néz, Joának pedig igazat adok. Feladom, kész, végem...már csak isten segíthet. Fontolgatni kezdtem, hogy "véletlen" beesek a tóba, mikor...
- Csókolóznak! De édik! - üvöltötte torka szakadtából Hannie.
Szörnyen megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy Harry egyenlőre letesz a terveiről. Könnyedén felsóhajtottam mikor megláttam a felénk rohanó Hanniet, mögötte pedig a halkan nevetgélő Niallt. Letelepedtek mellénk én pedig Hannie megdöbbenésére hálásan néztem a lányra.
- Bocs...nem tudtam visszafogni. - dörmögte Niall Harry fülébe, mire göndörke csak sután vállat rántott. Rezegni kezdett a telefonja, de nem törődött vele. Viszont mikor már ötödszörre kezdett rá, unottan a füléhez emelte.
- Tessék? - szólt bele kellemetlenül Hazza.
- Semmiképp se gyertek vissza! Gáz van. - hallottuk Liam hangját a vonal túlsó végéről.
- Dehát...miért? - kérdezte értetlenül.
- Csak ne gyertek vissza! És húzzatok amerre tudtok, ha még egy ideig együtt akartok lenni.- mondta idegesen Liam és lerakta a telefont.
Tanácstalan percek jöttek, és értetlenkedve váltottunk pillantásokat.
- Akkor? - törtem meg a csendet tanácstalanul.
- Meg kell tudnunk mi a baj. - szólt Niall, és mind elkezdtünk felállni. - Ti itt maradtok. - mondta, mikor látta, hogy Hannie meg én is mennénk. Mikor elmentek, Hannievel sokatmondó pillantást váltottunk. 5 percre a fiúk elmenetele után mi is megindultunk a ház felé. Bekukucskáltunk az ablakon, és rájöttünk...valóban baj van.
- Hol vannak? - üvöltött Sarah Niall és Harry képébe.
- Nemtudom. - dörmögték egyszerre, leszegett fejjel.
- Ne hazudjatok, mert börtönbe váglak titeket! - visította a menedzserünk, akár egy hárpia.
Elöntött a düh. Megkerültük a házat és megpillantottuk Sarah kocsiját. Az autóba ott ült Kendra, Jessie és Naomi. Be voltak zárva, és mikor megláttak minket őrjöngve püfölni kezdték az üveget, és mutogatták, hogy fussunk. Egy pofon csattant bent. Fogalmam sincs, kinek adta ez az elmebeteg nőszemély, de begőzöltem és berontottam a házba. Hann utánam rohant, és mikor Sarah meglátott minket kárörvendő, önelégült vigyor terült szét a száján. Legszívesebben fojtogatni kezdtem volna, de ő gyorsabb volt. Megragadta a hajam, és a mellettem lévő Hannieét is.
- Mégis mi a fenét képzeltetek? A szüleitek rám bíztak! Mit gondoltok, hancúrozni jöttetek Londonba? Pár taknyos miatt nem fog befuccsolni a menedzseri karrierem! - üvöltötte artikulálatlanul, a dobhártyám majd kiszakadt. A hajunknál fogva rángatott minket az autó felé. Mikor a 1D észbe kapott addigra már belökött minket és ránk zárta az ajtót. Hannie az ablakra tapasztotta a tenyerét, Niall pedig az övét a lányéra illesztette. Sarah egy utolsó morranással elhajtott. Mit tehettünk volna? Lássuk be, eladott sztárocskák voltunk. Eddig két hely volt, ahol magunkat adhattuk. Otthon, és a közös sorozatunk. Most, hogy megismertük a fiúkat, akik megértenek minket, Sarah elrángatott tőlük. Szánalmas volt ő is, ahogy mi is, amiért hagytuk magunkat. Mikor megérkeztünk a házunkba, szörnyen idegennek találtuk. Szó nélkül leültünk a kanapéra és vártuk az agymosást. Menedzserünk irritáló mosolya mindent elárult.
- Nos, hol is kezdjem? - kuncogott.
- Ott, hogy lecseszel minket. - segítette ki undorodva Kendra.
- Ja, hát persze. Először is. Lehet azt hiszitek a bolondját járathatjátok velem, de tévedtek. Nyomkövető van a telefonotokban, kisokosok. Holnap kezdődnek a forgatások, mázlitok, hogy hónapokra megvannak már a részek. Sajnálatos módon nem nagyon lesz időtök találkozni az újdonsült barátaitokkal. De jobb így. Még a rajongóik hadat üzennének nektek. Amúgy meg áruljátok már el, mit képzeltetek. Rám évek óta támaszkodhattok. Szánalom amit műveltetek. - fröcsögött a nőből a gyűlölet. A kiselőadására végére ökölbe szorult kézzel kellett szugerálnom a földet, nehogy megtépázzam.
Hulla csend. Egyikünk sem volt hajlandó megszólalni, mert csak sértések jutottak eszünkbe.
- Akkor én most megyek. További jó estét. Ne kóboroljatok el. - nevetgélt Sarah, és faképnél hagyott minket.
Újabb csend. Már csak a tücsökciripelés hiányzott. Akár egy kripta.
- Ezt nem teheti! - fakadt ki Naomi és dühödten borzolni kezdte a haját tehetetlenségében.
- Sajnos megteheti. De nézzük a jó oldalát. Hamarosan nyár, és kivehetjük a szabit. - próbált lelkesíteni Jessie.
- Nekem nem szabira van szükségem, hanem Louis hülye fejére. - vágta az arcát Kendra a kanapé karfájába.
Naomi csigalassúsággal csúszott lefelé a bőrkanapén, miközben Zayn nevét rebegte.
- Betegek vagytok. - forgattam a szemem és megnéztem a telefonom. 64 nem fogadott hívás ismeretlen számról. Mi a...? Megint hív. Óvatosan felvettem és a fülemhez raktam.
- Háló? - szóltam bele a telóba.
- FELVETTE! - ordibált Harry dobhártyaszaggatóan, én pedig elkaptam a készüléket a fejemtől és dörzsölgetni kezdtem a fülem.
- Hangosítsd ki! - követelte Niall.
- Niall cica! - kapta ki a kezemből Hannie a telót.
- Te is hangosítsd ki! - ugrabugrált magából kikelve Naomi.
Mikor meghallottam a telefon végéről érkező öt fiú nevetését akaratlanul is elmosolyodtam.
- Minden oké? Mire észbe kaptunk, az a sárkány már kicibált titeket. - jelent meg Lou is, amitől Kendrának egy levakarhatatlan vigyor terült szét az arcán és elkezdett hang nélkül visítani és ugrálni a kanapén, meg csapkodni, mint egy partra vetett fóka. Jessievel vigyorogva összenéztünk.
- Azon kívül, hogy a fél hajzuhatagunknak kishíján annyi lett, minden oké. - tájékoztatta őket Hannie.
- Na és mikor értek rá? - terelte a témát Harry.
Kínos, bizonytalan csend következett. Sokatmondó pillantások tömkelegével találkoztam.
- Ott vagytok még? - szólt bele bátortalanul göndörke.
- Hétvégén ráérünk. - cincogtam tanácstalanul. - De most le kell tennünk, sziasztok. - gyorsan leraktam.
- Miért mondtad nekik, hogy ráérünk hétvégén? - nézett rám hülyén Jessie.
- Hétvégén nincs forgatás. Sarah pedig nem zárhat be minket ide. - vállatrántottam.
- Jogos. Különben is, ha be is zár, majd az erkélyről beugrunk a medencébe és már mehetünk is. - csillogott Hannie szeme.
- Nem. - mondtuk egyszerre Han kivételével, majd mind nevetni kezdtünk.
Alapos tervezés kezdődött. Az egész éjszakánk arra ment el, hogy kitaláljuk, vajon hol lehet találkozni, hogy ne ismerjenek meg minket. Meg hogy Saraht hogy tüntessük el az útból arra az időre. Hannievel nyáron töltjük be a 18at, ami azt jelenti, hogy mind nagykorúak leszünk, így búcsút inthetünk jelenlegi menedzserünknek. De egy hónapig csak nem várathatunk magunkra, így igénybe kellett venni az eszünket. Olyan helyekre nem mehetünk, ahol számítanak ránk. És olyanra se, amit Sarah már ismer. Tehát a 1D szállóját ki kellett zárnunk. Emellett, a fiúk előtt titokban kellett tartanunk, hogy el vagyunk tiltva tőlük. Egyszerre aludtunk el mind az öten a kanapén hajnali 3kor. Bele se merek gondolni, milyen lesz a "holnapi" forgatás.
Older Post . Newer Post 
Template : _large.png)
