Your love is my drug
Vannak olyan pillanatok az életben, amiket szívesen kitörölnél, elfelejtenél. Olyanok is, amiket ezerszer újra játszanál, hogy felidézd magát az emléket, és az érzéseidet. Egyet ne felejts el... ha majd az ágyadon fekszel, és úgy érzed, nincs tovább, lepörög előtted az egész életed. Ugye te is úgy akarsz majd meghalni, hogy nem bánsz meg semmit, amit cselekedtél? Hogy úgy érezd, kihoztad magadból a legtöbbet, amit lehetett?
Egy tettetett köhögés zavarta meg az elkalandozásom. De ennyire erőltetett, szörnyű színészkedést még életemben nem láttam/hallottam. Érdeklődve néztem az ajtóban állókra. Louis nem bírta tovább a csendet, és drámaian felrohant.
- Hívjunk orvost? Mentőt? - sápítozott az arcom előtt.
Nevetve ugrottam a nyakába, mint egy óvódás és gyorsan megöleltem.
- Mit kerestek itt? - hallottam Naomi berekedt hangját. Köhintett párat, de csak átment fuldoklásba.
- Úgy döntöttünk... - kezdte Zayn miközben gyengéden a lány hátát paskolgatta. - hogy megbocsátunk, elvégre akkor, mikor ezt mondtátok, hivatalosan még nem is ismertük egymást.
- És ha ennyire gáznak érzitek, hogy veletek lógunk, tudunk változni is. - mondta Niall, miközben felvette a tipikus édes mosolyát.
- Ne! - fakadtunk ki egyszerre.
- Azért eszetek ágába se legyen megváltozni, mert pár buta liba kiparodizált benneteket. - rázta a fejét Hannie eszeveszetten.
- Nem vagytok buta libák. - szólalt meg Liam.
- Amúgy nem akarunk tolakodni, de ha már kiderítettük a címeteket, és elkocsikáztunk ide...hozzátenném vagy ötször eltévedtünk... - sorolta Zayn.
- Igen? - kérdeztük a lányokkal egyszerre.
- Beengednétek? - hallottuk az összes fiú hangját.
Kínosan nevetve félreálltunk az ajtóból, hogy be tudjanak jutni. Mind a tízen ráfészkeltük magunkat a kanapéra. Hannie így is Niall ölébe kényszerült üldögélni, bár egyáltalán nem látszott rajta, hogy bánná...sőt, sugárzott a kimerült arcán a vigyor. Harryre sandítottam, akin látszott, hogy nem szívesen van itt. A többiekkel ellentétben ő úgy látszik nem tette túl magát a hallottakon. Remek... Mindenki tök happy, és csak én vettem észre (de nekem is beletelt jó pár percbe) hogy szerencsétlen meg se tud szólalni. Megszólalt a csengőhangom, ami pillanatnyilag az Another World volt. "Ezdeciki" mosolyt villantottam, míg a többiek (persze Hazza kivételével) kuncogásba kezdtek, és Liam úgy döntött telefonbéli énjével elkezd duózni. Megnéztem ki hív.
- Sarah az...kihangosítom...nektek pisszt. - intéztem utolsó szavaim a 1Dnek.
- Nem lesz holnap forgatás, hála nektek. - kezdett bele Sarah a kioktatásba. - Ugyanis, ti tökéletes fajankók Nagy Britannia leghíresebb fiúbandáját aláztátok le élő adásban. Örüljetek, hogy az angolok viccnek vették az egészet. Mindenesetre, holnap nem lesz folytatás. El kell intéznem, hogy az újságokban ne jelenjetek meg. És ne örüljetek, lesz még több is, de most mennem kell elintézni, hogy ne legyen a mai adásnak ismétlése. - ezzel lecsapta a telefont.
- Nem lesz holnap felvétel...tudjátok mit jelent ez? - csillant fel Kendra szeme.
- Twister party! - kiabált Naomi, és már rohant is fel a társasért.
- Szerintem én most kihagyom. - álltam fel. Már nem bírtam tovább nézni a depressziós Harryt.
- De nemár. - nyafogott Hannah. - Direkt edzettem kézre, hogy elbírjalak.
- Majd legközelebb. - benyomtam egy álásítást. - Jóéjt.
Út közben találkoztam Naomival, aki belekapaszkodott a derekamba, hátha hátráltatni tud. Ennek ellenére terminátornő feelingben mentem felfelé a lépcsőn, így lemondott rólam. Fél óra múlva már pizsamában kapcsolgattam a TVt a szobámban.
- Bejöhetek? - hallottam Jessie hangját.
Ránéztem.
- Uhum. - mosolyogtam. - Hogyhogy nem lent?
- Gondoltam hagyom, hogy Hann, Kendra és Naomi kiéljék magukat. - röhögött.
- Kendra? - felhúztam a szemöldököm.
- Louis úgy döntött, elszórakoztatja...sikerült neki. - szökött a szájára egy pajkos vigyor.
- Dehát ott van még Liam meg Harry. - néztem hülyén.
- Most mind az öten a konyhában vannak. Azt állították, tudnak palacsintát csinálni, de nem érzem jó ötletnek. - mondta bizonytalanul.
- Te beengedted őket a...- kezdtem.
- TUDOM, HOGY EZ DIREKT VOLT. - hallottam Zayn kiabálását lentről.
Jessievel egymásra néztünk és lerobogtunk, majd kicsaptuk a konyha ajtót.
- Dehogy volt direkt. - mondta felemelt kézzel Harry.
Zaynre néztünk. Tele volt a haja liszttel.
- Csak csináljátok azt a palacsintát. - kapargatta az asztalt Niall. - Már legalább másfél órája nem ettem.
Zayn még bosszúsan meredt Harryre, majd egyszer csak képen szórta a liszttel.
- Ne bántsd a szerelmemet! - fakadt ki Louis és Zayn nyakába ugrott, hogy hősiesen megvédje göndörkét.
- Hagyjátok abba! - léptem közéjük, de rájöttem, hogy ez nem volt jó ötlet. Az én arcomba is került a fehér porból, és mindenkinek és mindennek nekilökődtem aminek az útjába kerültem. Kendra cibált ki a dobálózó fiúk közül. Pár tojás is a földre került, amin előszeretettel csúszkáltak. Mikor a tekintetem találkozott Harryével rámosolyogtam, de ő megint elkomorodott, és úgy döntött, inkább kivonul a konyhából. Értetlenül néztem magam elé, miközben elment mellettem. A mai napot tényleg nyilváníthatom életem egyik legrosszabbjának.
- Felmenjünk? - nézett rám Jess.
- Ja... - nyögtem ki és együtt lépkedtem fel oldalamon a szöszkével. Újra letelepedtünk az ágyamra.
- Nos, mit csináljunk, hogy ne unjuk magunkat halálra? - kérdezte.
- Fogalmam sincs... - mondtam megzuhanva.
Csend következett.
- Tudod, hogy mi a legjobb a csend félbeszakítására? A smárolás. - huzogatta a szemöldökét.
Elkezdtem nevetni és hozzávágtam egy párnát, amit ő vigyorogva elkapott.
- Naaa... - megindult felém.
- Ne csináld. - görnyedeztem a röhögéstől, miközben elkezdtem hátrálni, és leestem az ágyról. Most már ő is nevetett.
- Jess...szerinted... - kezdtem bátortalanul mikor abbahagyta a nevetést. Utoljára 14 évesen kértem tőle szerelmi tanácsot.
- Egyáltalán nem utál, és még csak nincs is megsértődve. Egyszerűen azt hiszi, hogy te nem akarsz tőle semmit, és teljesen komolyan gúnyoltad ki. - hadarta.
- Te ezt honnan tudod? - hökkentem meg.
- Ő mondta, miután te olyan szörnyen fáradt voltál, hogy feljöttél ide. - vont vállat.
Szó nélkül kirontottam a szobámból, lerohantam a lépcsőn, ahol Hannie és Niall beszélgettek valamiről. A kanapén más nem ült, a lány viszont megszokta, hogy Niall ölébe fészkelt, így esze ágában se volt kiszállni belőle.
- Hol van Harry? - lihegtem.
- Elment, azt mondta kiszellőzteti a fejét. - mondta Hannie.
- Megkeresem. - futottam az ajtó felé.
- De autóval ment. - hallottam Niallt.
- Nem baj! - kiabáltam vissza már az utcáról.
Összegezem a helyzetemet, hogy megértsétek. Épp a sötét utcákon rohanok, egy fiút keresve, akiről ötletem sincs hol van. Emellett majd megfagyok, mivel papucsban és pizsamában rohangálok. Szinte biztos, hogy holnap megfázással fogok kelni. De minek keresem őt? Nem tudom. Csak látni akarom. Tudom, hogy reggel is lenne rá időm, de én most akarom. Végigsprintelek az utcán, majd egy kereszteződéshez érek és körbenézek. Sehol semmi. Akkor gyorsan átfutok a zebrán, és...
Hatalmas fény szúrja hirtelen a szememet, és erőteljes lökést érzek a testemen.
Egy ajtó csapódik, és valaki hihetetlen sok káromkodással száll ki a kocsiból.
Kétségbeesetten próbálok feltápászkodni, de úgy érzem, széthasad a fejem.
- Azt a rohadt... - éreztem, ahogy egy kéz a fejemet tapogatja, majd hátra fordít, hogy megnézze, kit ütött el.
- Te? - hatalmasra nyitottam a szemem.
- Chels? - Harry ijedten nézett rám, és mindenféle rossz jelzővel illette magát, miközben visszarohant az autóhoz, hogy kinyissa az anyósülés ajtaját.
- Beviszlek a kórházba. - jelentette ki, közben felkapott.
- De jól vagyok. - ellenkeztem.
- Vérzik a fejed. - lépkedett velem sietősen a jármű felé.
- Hogy mi? - a homlokomhoz kaptam. Valami forró lé folyt végig rajta. Belenéztem a tenyerembe, és megláttam a vörös folyadékot. A hányinger és az ájulás határain voltam.
- Csak nyugi. - idegeskedve próbálta bekapcsolni az övemet, de nem ment neki.
- Hagyd már. - nyögtem fájdalmasan és bekapcsoltam, mert már szét akarta tépni. Becsapta mellettem az ajtót, majd idegesen beült mellém.
- Hogy tudsz ilyenkor pizsamában futkorászni az utcán? Normális vagy? - dühöngött mellettem.
- Végre hozzám szóltál. - mosolyogtam győztesen, majd lehanyatlott a fejem.
- CHELS! - hallottam utoljára a kétségbeesett kiabálását.
Thanks for reading :)
Older Post . Newer Post
Your love is my drug
Vannak olyan pillanatok az életben, amiket szívesen kitörölnél, elfelejtenél. Olyanok is, amiket ezerszer újra játszanál, hogy felidézd magát az emléket, és az érzéseidet. Egyet ne felejts el... ha majd az ágyadon fekszel, és úgy érzed, nincs tovább, lepörög előtted az egész életed. Ugye te is úgy akarsz majd meghalni, hogy nem bánsz meg semmit, amit cselekedtél? Hogy úgy érezd, kihoztad magadból a legtöbbet, amit lehetett?
Egy tettetett köhögés zavarta meg az elkalandozásom. De ennyire erőltetett, szörnyű színészkedést még életemben nem láttam/hallottam. Érdeklődve néztem az ajtóban állókra. Louis nem bírta tovább a csendet, és drámaian felrohant.
- Hívjunk orvost? Mentőt? - sápítozott az arcom előtt.
Nevetve ugrottam a nyakába, mint egy óvódás és gyorsan megöleltem.
- Mit kerestek itt? - hallottam Naomi berekedt hangját. Köhintett párat, de csak átment fuldoklásba.
- Úgy döntöttünk... - kezdte Zayn miközben gyengéden a lány hátát paskolgatta. - hogy megbocsátunk, elvégre akkor, mikor ezt mondtátok, hivatalosan még nem is ismertük egymást.
- És ha ennyire gáznak érzitek, hogy veletek lógunk, tudunk változni is. - mondta Niall, miközben felvette a tipikus édes mosolyát.
- Ne! - fakadtunk ki egyszerre.
- Azért eszetek ágába se legyen megváltozni, mert pár buta liba kiparodizált benneteket. - rázta a fejét Hannie eszeveszetten.
- Nem vagytok buta libák. - szólalt meg Liam.
- Amúgy nem akarunk tolakodni, de ha már kiderítettük a címeteket, és elkocsikáztunk ide...hozzátenném vagy ötször eltévedtünk... - sorolta Zayn.
- Igen? - kérdeztük a lányokkal egyszerre.
- Beengednétek? - hallottuk az összes fiú hangját.
Kínosan nevetve félreálltunk az ajtóból, hogy be tudjanak jutni. Mind a tízen ráfészkeltük magunkat a kanapéra. Hannie így is Niall ölébe kényszerült üldögélni, bár egyáltalán nem látszott rajta, hogy bánná...sőt, sugárzott a kimerült arcán a vigyor. Harryre sandítottam, akin látszott, hogy nem szívesen van itt. A többiekkel ellentétben ő úgy látszik nem tette túl magát a hallottakon. Remek... Mindenki tök happy, és csak én vettem észre (de nekem is beletelt jó pár percbe) hogy szerencsétlen meg se tud szólalni. Megszólalt a csengőhangom, ami pillanatnyilag az Another World volt. "Ezdeciki" mosolyt villantottam, míg a többiek (persze Hazza kivételével) kuncogásba kezdtek, és Liam úgy döntött telefonbéli énjével elkezd duózni. Megnéztem ki hív.
- Sarah az...kihangosítom...nektek pisszt. - intéztem utolsó szavaim a 1Dnek.
- Nem lesz holnap forgatás, hála nektek. - kezdett bele Sarah a kioktatásba. - Ugyanis, ti tökéletes fajankók Nagy Britannia leghíresebb fiúbandáját aláztátok le élő adásban. Örüljetek, hogy az angolok viccnek vették az egészet. Mindenesetre, holnap nem lesz folytatás. El kell intéznem, hogy az újságokban ne jelenjetek meg. És ne örüljetek, lesz még több is, de most mennem kell elintézni, hogy ne legyen a mai adásnak ismétlése. - ezzel lecsapta a telefont.
- Nem lesz holnap felvétel...tudjátok mit jelent ez? - csillant fel Kendra szeme.
- Twister party! - kiabált Naomi, és már rohant is fel a társasért.
- Szerintem én most kihagyom. - álltam fel. Már nem bírtam tovább nézni a depressziós Harryt.
- De nemár. - nyafogott Hannah. - Direkt edzettem kézre, hogy elbírjalak.
- Majd legközelebb. - benyomtam egy álásítást. - Jóéjt.
Út közben találkoztam Naomival, aki belekapaszkodott a derekamba, hátha hátráltatni tud. Ennek ellenére terminátornő feelingben mentem felfelé a lépcsőn, így lemondott rólam. Fél óra múlva már pizsamában kapcsolgattam a TVt a szobámban.
- Bejöhetek? - hallottam Jessie hangját.
Ránéztem.
- Uhum. - mosolyogtam. - Hogyhogy nem lent?
- Gondoltam hagyom, hogy Hann, Kendra és Naomi kiéljék magukat. - röhögött.
- Kendra? - felhúztam a szemöldököm.
- Louis úgy döntött, elszórakoztatja...sikerült neki. - szökött a szájára egy pajkos vigyor.
- Dehát ott van még Liam meg Harry. - néztem hülyén.
- Most mind az öten a konyhában vannak. Azt állították, tudnak palacsintát csinálni, de nem érzem jó ötletnek. - mondta bizonytalanul.
- Te beengedted őket a...- kezdtem.
- TUDOM, HOGY EZ DIREKT VOLT. - hallottam Zayn kiabálását lentről.
Jessievel egymásra néztünk és lerobogtunk, majd kicsaptuk a konyha ajtót.
- Dehogy volt direkt. - mondta felemelt kézzel Harry.
Zaynre néztünk. Tele volt a haja liszttel.
- Csak csináljátok azt a palacsintát. - kapargatta az asztalt Niall. - Már legalább másfél órája nem ettem.
Zayn még bosszúsan meredt Harryre, majd egyszer csak képen szórta a liszttel.
- Ne bántsd a szerelmemet! - fakadt ki Louis és Zayn nyakába ugrott, hogy hősiesen megvédje göndörkét.
- Hagyjátok abba! - léptem közéjük, de rájöttem, hogy ez nem volt jó ötlet. Az én arcomba is került a fehér porból, és mindenkinek és mindennek nekilökődtem aminek az útjába kerültem. Kendra cibált ki a dobálózó fiúk közül. Pár tojás is a földre került, amin előszeretettel csúszkáltak. Mikor a tekintetem találkozott Harryével rámosolyogtam, de ő megint elkomorodott, és úgy döntött, inkább kivonul a konyhából. Értetlenül néztem magam elé, miközben elment mellettem. A mai napot tényleg nyilváníthatom életem egyik legrosszabbjának.
- Felmenjünk? - nézett rám Jess.
- Ja... - nyögtem ki és együtt lépkedtem fel oldalamon a szöszkével. Újra letelepedtünk az ágyamra.
- Nos, mit csináljunk, hogy ne unjuk magunkat halálra? - kérdezte.
- Fogalmam sincs... - mondtam megzuhanva.
Csend következett.
- Tudod, hogy mi a legjobb a csend félbeszakítására? A smárolás. - huzogatta a szemöldökét.
Elkezdtem nevetni és hozzávágtam egy párnát, amit ő vigyorogva elkapott.
- Naaa... - megindult felém.
- Ne csináld. - görnyedeztem a röhögéstől, miközben elkezdtem hátrálni, és leestem az ágyról. Most már ő is nevetett.
- Jess...szerinted... - kezdtem bátortalanul mikor abbahagyta a nevetést. Utoljára 14 évesen kértem tőle szerelmi tanácsot.
- Egyáltalán nem utál, és még csak nincs is megsértődve. Egyszerűen azt hiszi, hogy te nem akarsz tőle semmit, és teljesen komolyan gúnyoltad ki. - hadarta.
- Te ezt honnan tudod? - hökkentem meg.
- Ő mondta, miután te olyan szörnyen fáradt voltál, hogy feljöttél ide. - vont vállat.
Szó nélkül kirontottam a szobámból, lerohantam a lépcsőn, ahol Hannie és Niall beszélgettek valamiről. A kanapén más nem ült, a lány viszont megszokta, hogy Niall ölébe fészkelt, így esze ágában se volt kiszállni belőle.
- Hol van Harry? - lihegtem.
- Elment, azt mondta kiszellőzteti a fejét. - mondta Hannie.
- Megkeresem. - futottam az ajtó felé.
- De autóval ment. - hallottam Niallt.
- Nem baj! - kiabáltam vissza már az utcáról.
Összegezem a helyzetemet, hogy megértsétek. Épp a sötét utcákon rohanok, egy fiút keresve, akiről ötletem sincs hol van. Emellett majd megfagyok, mivel papucsban és pizsamában rohangálok. Szinte biztos, hogy holnap megfázással fogok kelni. De minek keresem őt? Nem tudom. Csak látni akarom. Tudom, hogy reggel is lenne rá időm, de én most akarom. Végigsprintelek az utcán, majd egy kereszteződéshez érek és körbenézek. Sehol semmi. Akkor gyorsan átfutok a zebrán, és...
Hatalmas fény szúrja hirtelen a szememet, és erőteljes lökést érzek a testemen.
Egy ajtó csapódik, és valaki hihetetlen sok káromkodással száll ki a kocsiból.
Kétségbeesetten próbálok feltápászkodni, de úgy érzem, széthasad a fejem.
- Azt a rohadt... - éreztem, ahogy egy kéz a fejemet tapogatja, majd hátra fordít, hogy megnézze, kit ütött el.
- Te? - hatalmasra nyitottam a szemem.
- Chels? - Harry ijedten nézett rám, és mindenféle rossz jelzővel illette magát, miközben visszarohant az autóhoz, hogy kinyissa az anyósülés ajtaját.
- Beviszlek a kórházba. - jelentette ki, közben felkapott.
- De jól vagyok. - ellenkeztem.
- Vérzik a fejed. - lépkedett velem sietősen a jármű felé.
- Hogy mi? - a homlokomhoz kaptam. Valami forró lé folyt végig rajta. Belenéztem a tenyerembe, és megláttam a vörös folyadékot. A hányinger és az ájulás határain voltam.
- Csak nyugi. - idegeskedve próbálta bekapcsolni az övemet, de nem ment neki.
- Hagyd már. - nyögtem fájdalmasan és bekapcsoltam, mert már szét akarta tépni. Becsapta mellettem az ajtót, majd idegesen beült mellém.
- Hogy tudsz ilyenkor pizsamában futkorászni az utcán? Normális vagy? - dühöngött mellettem.
- Végre hozzám szóltál. - mosolyogtam győztesen, majd lehanyatlott a fejem.
- CHELS! - hallottam utoljára a kétségbeesett kiabálását.
Older Post . Newer Post 
Template : _large.png)
