Something about the sunshine
Út közben néha a mellettem ülőre sandítottam, de nem szóltam hozzá. Az ablakra voltam tapadva, ahogy Londonba jövetelünkkor a gépen is. Habár most nem tárult a szemem elé óceán, se olyan hatalmas kilátás, érdekelt, hogy merre megyünk. Halloweenre már amúgy is beterveztük, hogy szívrohamot hozunk a 1Dre, és valahogy el kell jutni a házukba. Már negyed órája úton voltunk. Türelmetlenül piszkálgattam az ablakot, amíg a taxi sofőre nem morrant rám.
- Mikor érünk oda? - fordultam Harry felé, aki a telefonját nyomkodta.
- Hamarosan. - mondta továbbra is a telefonba meredve. Türelmetlen sóhajok hagyták el a számat, majd mikor már más ötletem nem volt, elkezdtem csattogtatni irritálóan a nyelvem, ahogy a Shrekből szamár. Mikor újra kipillantottam, telkek és mezők terültek el a szemem előtt. A taxi lassan lefékezett egy hatalmas ház előtt. Nem volt emelete, de nagy területen terült el. Kiszálltunk, én pedig értetlenül meredtem hol a házra, hol Harryre.
- Itt laktok? - kérdeztem végül.
- Ez a nyaralónk. - magyarázta egy mosollyal.
- Dehát még nincs nyár... - értetlenkedtem.
- Köszönöm a megállapítást, Nyilvánvaló Kapitány! - nevetett, mire én sértetten felhúztam az orrom.
Kinyitotta előttem az ajtót, én pedig bemasíroztam, majd ledobtam magam a kanapéra a már ott lévő Hannie és Jessie közé.
- Miújság? - csiripeltem.
- Épp arról beszélünk, hogy öt szoba van. - adott helyzetjelentést Kendra.
- Én szívesen alszom Niall cicával. - bukott ki Hannieből, mire mind nevetni kezdtünk.
- Oké, akkor mivel Hann beáldozta magát, nekünk nem kell hímneműekkel aludni. - szólt Jessie.
- Akkor én viszem Chelst. - csillant fel Naomi szeme.
- Twister party! - csillogott az én szemem is.
- Jajj ne. - nyafogott Naomi. - Tudtam, hogy valami fontosat otthon hagytam. Zayn, miért siettettél annyira? - nézett az említett fiúra.
- Megbocsáss hölgyem, de szándékodban állt elpakolni egy sí felszerelést is. - rázta a fejét Zayn.
- Én hoztam azt is. - bukott ki Jessieből.
Beugrott a lelki szemem előtt, ahogy Jess éppen a táskájába gyömöszöl egy snowboardot, Liam meg csak a fejét fogja. Elkezdett szúrni az oldalam a visszafojtott nevetéstől. Oldalra sandítottam, és láttam, ahogy Lou és Harry vállai remegnek, szemük pedig a padlóra koncentrál, nehogy hangosan felröhögjenek. Ez sem segített a helyzetemen, így lehunytam a szemem, és egyenletesen kezdtem venni a levegőt.
- Akkor megmutatom a szobákat, én meg átcuccolok Harryhez. - pattant fel Lou, mi pedig követtük.
A ház egyébként tele volt fából készült bútorokkal. Mikor beértünk Louis szobájába, láttuk, hogy ebben az évben a ház még nem volt használva. Rend volt mindenhol, a szekrény tök üres volt, az ágy pedig csak arra várt, hogy valaki beágyazzon. Mikor a fiú magunkra hagyott Naomival, könnyed sóhajjal dobtam le a parókát, amitől már viszketni kezdett a fejbőröm. Naomi is hasonlóképpen cselekedett. Egyszerre dőltünk be az ágyba, és összekoccant a fejünk aminek vad röhögőgörcs lett a vége.
- Szerinted hova megyünk holnap? - érdeklődött.
- Azt hittem, te tudod. - csodálkoztam.
- Dehogy tudom. - legyintett. - Csak húzni akartam az agyadat.
- Teee kiiis....tee gonosz. - hoztam létre egy ritka értelmes mondatot, és elkezdtem püfölni egy párnával, barátnőm szájából pedig kétségbeesett sikítások szűrődtek ki. Nevetve legurult az ágyról és magával rántott, aminek az eredménye az lett, hogy húztam magammal az egész lepedőt meg a takarókat. Beborított minket az ágynemű kupac.
- Minden oké? - hallottam Zayn aggódó hangját, de gondolom nem látott minket, így bejött a szobába. Éreztem, ahogy Naomi rázkódik a visszafojtott nevetéstől. Megláttam barátnőm arcát, aki óvatosan Zaynre mutogatott, én meg bólogatni kezdtem. 3...2...1... Egyszerre rontottunk neki szerencsétlen srácnak, aki azt se tudta hol van. Valószínűleg azért, mert két takarót látott maga felé suhanni. Kétségbeesetten menekült előlünk ki a szobából, mi pedig utána iramodtunk a folyosón. Út közben feldöntöttük Liamot és Louist. Liam megkérdőjelezte az elmeállapotunkat, míg Lou felrántott magára egy harmadik takarót, így három szellem suhant Zayn után. A fiú átesett a kanapén, egyenesen Niall és Hannie ölében landolt. Niall röhögőgörcsöt kapott és görnyedezve látta, hogy Hannie is magára kap egy takarót. Kirohantunk a házból, körbekergettük Zaynt a füvön, és esett egy hatalmasat. Nem vettük észre időben, hogy eltaknyolt, és átestünk rajta mi is. Mind eldőltünk, mint egy emberi kártyavár. Nevetve fetrengtünk a zöld fűben. Végre semmi teher nem nyomta egyikünk vállát sem, és ez iszonyatosan felszabadító volt. Két tompa puffanás. Kendra és Niall is megérkeztek.
- Kész, végem van... - lihegte Kendra.
- Valakinek segítségre van szüksége! Superman segít! - ordibált Louis, felpattant és felkapta Kendrát, majd átdobta a vállán. Elrohant vele, egyenesen a nem messze lévő halastó felé. Hallottam Kendra csilingelő nevetését.
- Menjünk utánuk! - kérlelt minket Hannie.
- Menjünk... - egyezett bele Niall és felsegítette a lányt.
- Nem felejtettetek el valamit? - kérdezte az éppen kilévő Liam, mögötte Harryvel és Jessievel.
- Mit? - vonta fel értetlenül a szemöldökét Naomi.
Liam tekintete a földön heverő takarókra vándorolt. Kellemetlenül nevettünk.
- Ugyan... mit számít pár hangya? - vigyorgott erőltetetten Niall.
- Bevinni... - szólt unottan Liam, mi pedig parancsra felkaptuk a takarókat, és úgy ahogy voltak lehajítottuk őket a kanapéra.
- Ünneprontó. - húztam fel morcosan az orrom a parancsolgató előtt. Valaki megragadta az oldalamat, amitől felsikkantottam. Harry halk kuncogását hallottam közvetlenül a hátam mögött. Gonoszan elvigyorodtam és rátapostam a lábára. A halk kuncogást felváltotta a halk szitkozódás és az egy lábon való ugrálás.
- Mostmár mehetünk a tóhoz? - hiperaktívkodott Hannie, és már ki is rohant az ajtón, magával cibálva Niallt a válasz elől. Jessievel összevigyorogtunk és mi is kifutottunk, a tó irányába. Sosem szerettem futni, nem is bírtam, maximum rövid távon. És ha jól tudom, Jessnek sem valami hatalmas álma, hogy egy tó felé rohanjon mint egy eszeveszett. Ezzel ellentétben most kézen fogva futottunk a csillogó víz felé. Ahogy közelebb értünk láttuk Hanniet és Niallt is futni. Jessie kihívóan rájuk nyújtotta a nyelvét, majd elsuhantunk mellettük. Éreztem, ahogy beszorul a levegő és szúrni kezd, de hidegen hagyott. Mikor a tóhoz értünk lassítani kezdtünk. Louist és Kendrát kerestük, de sehol senki.
- Innen még kisebbek vagytok! - hallottam Lou hangját. Felnéztünk, és a fa egyik ágán ott ült Kendrával.
- Ti pedig olyanok vagytok innen, mint két veréb. - lihegtem. Az oldalamat fogtam és a tóra néztem. Egy kis halastó volt, tiszta vízzel, és egyáltalán nem mondható mélynek. A hátam mögött nevetést hallottam, de most a tavat szugeráltam. Bár ne lettem volna olyan makacs...Egy erős lökést éreztem a hátamon, elkaptam az illető kezét, de már késő volt. Együtt estünk bele a derékig érő langyos vízbe. Elmerültünk, én pedig kinyitottam a szemem, hogy megnézzem a "támadómat". Harry huncut mosolyával találtam szembe magam, lábaimmal elkaptam a derekát és nem engedtem a víz felszínére. Bevillantotta a "most el fogsz tőlem olvadni" vigyorát is, amit nem bírtam ki nevetés nélkül, így kénytelen voltam elengedni. Reflexből köhögni kezdtem az orromba került víztől, és a szememet dörzsölgettem ahogy a nap sugarai újra simogatni kezdték a bőröm.
- Ágyugolyó! - üvöltötte Hannie torkaszakadtából és beugrott közém és az éppen haját kirázó Harry közé. A fiú példáját követve kicsavartam a hajamat, mondjuk sok értelme nem volt. Mindenki követte Hannie példáját és becsobbant, a hajamra pedig ugyanannyi víz jutott, mint az előbb. Hannie Niall felé ugrabugrált, aminek az eredménye az lett, hogy egy egész vízesést zúdított mindenkire. Morcosan csaptam bele a tó vizébe, hogy eltalálja a szőkeséget, aki félig nevetve, félig sikítva futott Niall mögé. Louis végignézett mindannyiunkon.
- Most úgy nézünk ki, mint tíz béna vízimadár, akiknek fogalmuk sincs hol vannak, mert rossz helyen szálltak le. - állapította meg büszkén.
- Te pedig gondolom a főbéna vízimadár vagy. - röhögött Zayn.
- Ez természetes. - jegyezte meg elégedett pofával Lou és kidőlt a vízben.
Valami fura ok folytán úgy döntöttünk, elkezdünk vízicsatázni. Akármerre próbáltam kimenekülni, visszarántottak és a nyakamba zúdítottak egy adag vizet. Este hét felé úgy döntöttünk, abbahagyjuk. A levegő kezdett lehűlni a nap pedig úgy döntött, lassan elhagy minket. Nem akarok nagyképű lenni, de szerintem még egy ilyen idióta társaságot nem igen talál a Föld túloldalán. Fáradtan és bőrig ázva léptünk ki a tóból, majd indultunk meg jelenlegi szállásunkhoz. Mind elvonultunk zuhanyozni. Előreengedtem Naomit, aki úgy döntött, nagylelkűségemet azzal hálálja meg, hogy heccből lekapcsolja a hideg vizet. Egy hangos sikítással köszöntem meg a tűzforró vizet a lánynak. Befogtam a számat. Öt fiúval egy lakásban nem éri meg visítozni, mert szokásuk aggódva berontani a szobába, ahonnan a hang kiszűrődik. Ezután nem szervezett hála a jó égnek semmilyen merényletet ellenem. Szórakozottan szárítottam be a haját, de cserébe nekem is meg kellett engednem, hogy kezelésbe vegyen. Óvatosan néztem a tükörbe, és megkönnyebbülve láttam, hogy barátnőmben egy fodrász veszett el.
- Cheeeeels. - ugrott a nyakamba, és folytogató ölelésben részesített. Próbáltam lecibálni magamról, de ragadt, mint a százasokért kapható műtakony.
- Tudod ki örülne annak, ha ezt csinálnád vele? - fuldokoltam. - Zayn!
- Vacsiii! - robbant be a szobába Louis - Harryt addig izélgettem, amíg nem csinált répa alakú pirítóst! - mutatta fel az egyik kenyérszeletet...valóban répa alakja volt. Naomival egymásra néztünk sokatmondó pillantással, majd a szokásos mamusz duónkkal mentünk ki a nappaliba répapirítóst nyamnyogni. A kanapén ücsörögtünk, és csak egy lámpa világított a hangulat kedvéért. Mikor végeztünk nekiálltunk GRUt nézni. Természetesen a popcorn sem maradhatott el. A kukorica fele arra ment el, hogy megpróbáltuk feldobni és szájjal elkapni.
- Borzalmas vagy... 15ből egy se? - jegyezte meg Harry, mire orrba vágtam eggyel, és sértetten fújtattam.
- ECCAVÚ! - ordított fel Hannie, mire ránéztünk és beleröhögtünk egy párnába. Az ötödik filmnél tartottunk, és fél tizenkettő lehetett, mikor úgy döntöttem, beadom a törölközőt. Elköszöntem a többiektől és besántikáltam zombi módban a szobába. Levetettem magam az ágyra, magamra húztam a takarót és forgolódásba kezdtem. Az ágy szélén egy zöld szempár villant, bennem pedig megfagyott a vér.
- Csak jó éjt akartam kívánni. - hallottam Harry hangját, és sikerült kivennem, ahogy az ágy mellett guggol kisfiús mosollyal az arcán.
- Neked is göndörke. - motyogtam félálomban. Mindjárt leragadnak a szemeim. Még párszor rápislogok a mellettem szobrozó fiúra, majd beadom a kulcsot.
Thanks for reading :)
Older Post . Newer Post
Something about the sunshine
Út közben néha a mellettem ülőre sandítottam, de nem szóltam hozzá. Az ablakra voltam tapadva, ahogy Londonba jövetelünkkor a gépen is. Habár most nem tárult a szemem elé óceán, se olyan hatalmas kilátás, érdekelt, hogy merre megyünk. Halloweenre már amúgy is beterveztük, hogy szívrohamot hozunk a 1Dre, és valahogy el kell jutni a házukba. Már negyed órája úton voltunk. Türelmetlenül piszkálgattam az ablakot, amíg a taxi sofőre nem morrant rám.
- Mikor érünk oda? - fordultam Harry felé, aki a telefonját nyomkodta.
- Hamarosan. - mondta továbbra is a telefonba meredve. Türelmetlen sóhajok hagyták el a számat, majd mikor már más ötletem nem volt, elkezdtem csattogtatni irritálóan a nyelvem, ahogy a Shrekből szamár. Mikor újra kipillantottam, telkek és mezők terültek el a szemem előtt. A taxi lassan lefékezett egy hatalmas ház előtt. Nem volt emelete, de nagy területen terült el. Kiszálltunk, én pedig értetlenül meredtem hol a házra, hol Harryre.
- Itt laktok? - kérdeztem végül.
- Ez a nyaralónk. - magyarázta egy mosollyal.
- Dehát még nincs nyár... - értetlenkedtem.
- Köszönöm a megállapítást, Nyilvánvaló Kapitány! - nevetett, mire én sértetten felhúztam az orrom.
Kinyitotta előttem az ajtót, én pedig bemasíroztam, majd ledobtam magam a kanapéra a már ott lévő Hannie és Jessie közé.
- Miújság? - csiripeltem.
- Épp arról beszélünk, hogy öt szoba van. - adott helyzetjelentést Kendra.
- Én szívesen alszom Niall cicával. - bukott ki Hannieből, mire mind nevetni kezdtünk.
- Oké, akkor mivel Hann beáldozta magát, nekünk nem kell hímneműekkel aludni. - szólt Jessie.
- Akkor én viszem Chelst. - csillant fel Naomi szeme.
- Twister party! - csillogott az én szemem is.
- Jajj ne. - nyafogott Naomi. - Tudtam, hogy valami fontosat otthon hagytam. Zayn, miért siettettél annyira? - nézett az említett fiúra.
- Megbocsáss hölgyem, de szándékodban állt elpakolni egy sí felszerelést is. - rázta a fejét Zayn.
- Én hoztam azt is. - bukott ki Jessieből.
Beugrott a lelki szemem előtt, ahogy Jess éppen a táskájába gyömöszöl egy snowboardot, Liam meg csak a fejét fogja. Elkezdett szúrni az oldalam a visszafojtott nevetéstől. Oldalra sandítottam, és láttam, ahogy Lou és Harry vállai remegnek, szemük pedig a padlóra koncentrál, nehogy hangosan felröhögjenek. Ez sem segített a helyzetemen, így lehunytam a szemem, és egyenletesen kezdtem venni a levegőt.
- Akkor megmutatom a szobákat, én meg átcuccolok Harryhez. - pattant fel Lou, mi pedig követtük.
A ház egyébként tele volt fából készült bútorokkal. Mikor beértünk Louis szobájába, láttuk, hogy ebben az évben a ház még nem volt használva. Rend volt mindenhol, a szekrény tök üres volt, az ágy pedig csak arra várt, hogy valaki beágyazzon. Mikor a fiú magunkra hagyott Naomival, könnyed sóhajjal dobtam le a parókát, amitől már viszketni kezdett a fejbőröm. Naomi is hasonlóképpen cselekedett. Egyszerre dőltünk be az ágyba, és összekoccant a fejünk aminek vad röhögőgörcs lett a vége.
- Szerinted hova megyünk holnap? - érdeklődött.
- Azt hittem, te tudod. - csodálkoztam.
- Dehogy tudom. - legyintett. - Csak húzni akartam az agyadat.
- Teee kiiis....tee gonosz. - hoztam létre egy ritka értelmes mondatot, és elkezdtem püfölni egy párnával, barátnőm szájából pedig kétségbeesett sikítások szűrődtek ki. Nevetve legurult az ágyról és magával rántott, aminek az eredménye az lett, hogy húztam magammal az egész lepedőt meg a takarókat. Beborított minket az ágynemű kupac.
- Minden oké? - hallottam Zayn aggódó hangját, de gondolom nem látott minket, így bejött a szobába. Éreztem, ahogy Naomi rázkódik a visszafojtott nevetéstől. Megláttam barátnőm arcát, aki óvatosan Zaynre mutogatott, én meg bólogatni kezdtem. 3...2...1... Egyszerre rontottunk neki szerencsétlen srácnak, aki azt se tudta hol van. Valószínűleg azért, mert két takarót látott maga felé suhanni. Kétségbeesetten menekült előlünk ki a szobából, mi pedig utána iramodtunk a folyosón. Út közben feldöntöttük Liamot és Louist. Liam megkérdőjelezte az elmeállapotunkat, míg Lou felrántott magára egy harmadik takarót, így három szellem suhant Zayn után. A fiú átesett a kanapén, egyenesen Niall és Hannie ölében landolt. Niall röhögőgörcsöt kapott és görnyedezve látta, hogy Hannie is magára kap egy takarót. Kirohantunk a házból, körbekergettük Zaynt a füvön, és esett egy hatalmasat. Nem vettük észre időben, hogy eltaknyolt, és átestünk rajta mi is. Mind eldőltünk, mint egy emberi kártyavár. Nevetve fetrengtünk a zöld fűben. Végre semmi teher nem nyomta egyikünk vállát sem, és ez iszonyatosan felszabadító volt. Két tompa puffanás. Kendra és Niall is megérkeztek.
- Kész, végem van... - lihegte Kendra.
- Valakinek segítségre van szüksége! Superman segít! - ordibált Louis, felpattant és felkapta Kendrát, majd átdobta a vállán. Elrohant vele, egyenesen a nem messze lévő halastó felé. Hallottam Kendra csilingelő nevetését.
- Menjünk utánuk! - kérlelt minket Hannie.
- Menjünk... - egyezett bele Niall és felsegítette a lányt.
- Nem felejtettetek el valamit? - kérdezte az éppen kilévő Liam, mögötte Harryvel és Jessievel.
- Mit? - vonta fel értetlenül a szemöldökét Naomi.
Liam tekintete a földön heverő takarókra vándorolt. Kellemetlenül nevettünk.
- Ugyan... mit számít pár hangya? - vigyorgott erőltetetten Niall.
- Bevinni... - szólt unottan Liam, mi pedig parancsra felkaptuk a takarókat, és úgy ahogy voltak lehajítottuk őket a kanapéra.
- Ünneprontó. - húztam fel morcosan az orrom a parancsolgató előtt. Valaki megragadta az oldalamat, amitől felsikkantottam. Harry halk kuncogását hallottam közvetlenül a hátam mögött. Gonoszan elvigyorodtam és rátapostam a lábára. A halk kuncogást felváltotta a halk szitkozódás és az egy lábon való ugrálás.
- Mostmár mehetünk a tóhoz? - hiperaktívkodott Hannie, és már ki is rohant az ajtón, magával cibálva Niallt a válasz elől. Jessievel összevigyorogtunk és mi is kifutottunk, a tó irányába. Sosem szerettem futni, nem is bírtam, maximum rövid távon. És ha jól tudom, Jessnek sem valami hatalmas álma, hogy egy tó felé rohanjon mint egy eszeveszett. Ezzel ellentétben most kézen fogva futottunk a csillogó víz felé. Ahogy közelebb értünk láttuk Hanniet és Niallt is futni. Jessie kihívóan rájuk nyújtotta a nyelvét, majd elsuhantunk mellettük. Éreztem, ahogy beszorul a levegő és szúrni kezd, de hidegen hagyott. Mikor a tóhoz értünk lassítani kezdtünk. Louist és Kendrát kerestük, de sehol senki.
- Innen még kisebbek vagytok! - hallottam Lou hangját. Felnéztünk, és a fa egyik ágán ott ült Kendrával.
- Ti pedig olyanok vagytok innen, mint két veréb. - lihegtem. Az oldalamat fogtam és a tóra néztem. Egy kis halastó volt, tiszta vízzel, és egyáltalán nem mondható mélynek. A hátam mögött nevetést hallottam, de most a tavat szugeráltam. Bár ne lettem volna olyan makacs...Egy erős lökést éreztem a hátamon, elkaptam az illető kezét, de már késő volt. Együtt estünk bele a derékig érő langyos vízbe. Elmerültünk, én pedig kinyitottam a szemem, hogy megnézzem a "támadómat". Harry huncut mosolyával találtam szembe magam, lábaimmal elkaptam a derekát és nem engedtem a víz felszínére. Bevillantotta a "most el fogsz tőlem olvadni" vigyorát is, amit nem bírtam ki nevetés nélkül, így kénytelen voltam elengedni. Reflexből köhögni kezdtem az orromba került víztől, és a szememet dörzsölgettem ahogy a nap sugarai újra simogatni kezdték a bőröm.
- Ágyugolyó! - üvöltötte Hannie torkaszakadtából és beugrott közém és az éppen haját kirázó Harry közé. A fiú példáját követve kicsavartam a hajamat, mondjuk sok értelme nem volt. Mindenki követte Hannie példáját és becsobbant, a hajamra pedig ugyanannyi víz jutott, mint az előbb. Hannie Niall felé ugrabugrált, aminek az eredménye az lett, hogy egy egész vízesést zúdított mindenkire. Morcosan csaptam bele a tó vizébe, hogy eltalálja a szőkeséget, aki félig nevetve, félig sikítva futott Niall mögé. Louis végignézett mindannyiunkon.
- Most úgy nézünk ki, mint tíz béna vízimadár, akiknek fogalmuk sincs hol vannak, mert rossz helyen szálltak le. - állapította meg büszkén.
- Te pedig gondolom a főbéna vízimadár vagy. - röhögött Zayn.
- Ez természetes. - jegyezte meg elégedett pofával Lou és kidőlt a vízben.
Valami fura ok folytán úgy döntöttünk, elkezdünk vízicsatázni. Akármerre próbáltam kimenekülni, visszarántottak és a nyakamba zúdítottak egy adag vizet. Este hét felé úgy döntöttünk, abbahagyjuk. A levegő kezdett lehűlni a nap pedig úgy döntött, lassan elhagy minket. Nem akarok nagyképű lenni, de szerintem még egy ilyen idióta társaságot nem igen talál a Föld túloldalán. Fáradtan és bőrig ázva léptünk ki a tóból, majd indultunk meg jelenlegi szállásunkhoz. Mind elvonultunk zuhanyozni. Előreengedtem Naomit, aki úgy döntött, nagylelkűségemet azzal hálálja meg, hogy heccből lekapcsolja a hideg vizet. Egy hangos sikítással köszöntem meg a tűzforró vizet a lánynak. Befogtam a számat. Öt fiúval egy lakásban nem éri meg visítozni, mert szokásuk aggódva berontani a szobába, ahonnan a hang kiszűrődik. Ezután nem szervezett hála a jó égnek semmilyen merényletet ellenem. Szórakozottan szárítottam be a haját, de cserébe nekem is meg kellett engednem, hogy kezelésbe vegyen. Óvatosan néztem a tükörbe, és megkönnyebbülve láttam, hogy barátnőmben egy fodrász veszett el.
- Cheeeeels. - ugrott a nyakamba, és folytogató ölelésben részesített. Próbáltam lecibálni magamról, de ragadt, mint a százasokért kapható műtakony.
- Tudod ki örülne annak, ha ezt csinálnád vele? - fuldokoltam. - Zayn!
- Vacsiii! - robbant be a szobába Louis - Harryt addig izélgettem, amíg nem csinált répa alakú pirítóst! - mutatta fel az egyik kenyérszeletet...valóban répa alakja volt. Naomival egymásra néztünk sokatmondó pillantással, majd a szokásos mamusz duónkkal mentünk ki a nappaliba répapirítóst nyamnyogni. A kanapén ücsörögtünk, és csak egy lámpa világított a hangulat kedvéért. Mikor végeztünk nekiálltunk GRUt nézni. Természetesen a popcorn sem maradhatott el. A kukorica fele arra ment el, hogy megpróbáltuk feldobni és szájjal elkapni.
- Borzalmas vagy... 15ből egy se? - jegyezte meg Harry, mire orrba vágtam eggyel, és sértetten fújtattam.
- ECCAVÚ! - ordított fel Hannie, mire ránéztünk és beleröhögtünk egy párnába. Az ötödik filmnél tartottunk, és fél tizenkettő lehetett, mikor úgy döntöttem, beadom a törölközőt. Elköszöntem a többiektől és besántikáltam zombi módban a szobába. Levetettem magam az ágyra, magamra húztam a takarót és forgolódásba kezdtem. Az ágy szélén egy zöld szempár villant, bennem pedig megfagyott a vér.
- Csak jó éjt akartam kívánni. - hallottam Harry hangját, és sikerült kivennem, ahogy az ágy mellett guggol kisfiús mosollyal az arcán.
- Neked is göndörke. - motyogtam félálomban. Mindjárt leragadnak a szemeim. Még párszor rápislogok a mellettem szobrozó fiúra, majd beadom a kulcsot.
Older Post . Newer Post 
Template : _large.png)
