It's a crazy beautiful life
Körbenéztem a még mindig irritálóan fehér szobában. Leültem az ágyra és unottan kapargattam a lepedőt. Várjunk csak! Miért vagyok itt? Végülis nem zártak be. Felpattantam és kivágtam az ajtót. Nem volt jó ötlet, mert Harry épp előtte állt.
- Egy pillanat... - szólt bele a telefonba. - te ki akarsz engem nyírni? - intézte hozzám a szavait.
Egy csábos mosollyal elsuhantam mellette. Beleütköztem Naomiba és Zaynbe.
- Ti tudjátok hova megyünk? - pattogtam előttük.
Sunyin egymásra vigyorogtak, és szó nélkül faképnél hagytak.
- Hé! Ez nem ér! Gyertek vissza! - kiabáltam utánuk, de már nem hallottak. Vagy egyszerűen nem akartak hallani. Hisztisen dobbantottam egyet és továbbsétáltam. Újabb ismerősökbe botlottam.
- Minimanó! - vigyorgott a képembe Lou. - Hogy s mint? Kérsz répás gumicukrot? - lebegtette az orrom előtt a zacskót.
- Utálom a répát. - fanyarogtam.
- Mit rontottam el? - kiáltott fel drámaian Louis és Kendra vállába nyomta az arcát.
A fejemet ráztam makacsul, mikor a számba akart nyomni egy répa ízű cukorkát.
- Hoztunk normálisat is. - dörmögte a fülembe Kendra, mire én elvigyorodtam, és Lounak sikerült becélozni a számba.
- Fúúúj... -fakadtam ki-de... ennek semmi répa íze... - csámcsogtam.
Lou elégedetten tömött Kendra arcába is egy adag édességet, majd a többit lenyomta a saját nyelőcsövén.
- Na add azt ide. - azzal Kendra kivette a következő zacsit Lou kezéből, mielőtt azt is befalhatta volna.
- Olyan igazságtalan vagy velem. - nyafogott Louis és eltrappolt.
Nevetve néztünk utána, aztán elkezdtük keresni Jessiet, mikor megemlítettem, hogy Joanna óta nem láttam.
- Lehet Joa után ment, és nekiesett egy láncfűrésszel. - jegyezte meg Kendra fél óra keresés után.
- Vagy, vaaagy, vaaaaagy. - kezdtem lelkesen a találgatást.
- Itt vagyok, hülyegyerekek. - ugrott Jess a nyakunkba. - Miért is nem szabad holnapra programot intézni?
Tanácstalanul ráztam a fejem. Úgy látszik Kendrát se avatták be, mert ő is ugyanígy tett.
- Ki kell szednünk Naomiból. - szóltam eltökélten.
- Nem lenne egyszerűbb kikunyerálnod Harryből? - nézett hülyén Jess.
- Nem tűnik valami együttműködőnek. - szóltam sértődötten.
- Dobd be magad. - Jess pajkosan rámkacsintott.
- Könnyű mondani, öt napig aludtam. - ellenkeztem.
- Na gyerünk, bízunk a tehetségedben. - mondta Kendra és végiglökdösött a folyosón, de most Harryt nem sikerült megtalálnunk.
- Hát...szörnyen sajnálom, hogy nem találtuk meg, de most azthiszem dolgom van...csörög a telefonom is, egészen biztos vagyok benne. - azzal becsuktam az orruk előtt a szoba ajtaját.
Mikor megfordultam megláttam a keresett személyt. Elégedett vigyorral volt elterülve az ágyamon. A hasára dobtam egy gumicukros zacskót, ő pedig csillogó szemekkel bontotta fel és kezdte majszolni.
- Még mindig nem beszélsz? - kérdeztem, mire ő csak a fejét rázta és gumicukorral tömte magát. Hát jó, játszhatjuk ezt. Leültem az ágyra. Már amennyire elfértem mellette. Annak ellenére, hogy milyen vékony, elég durván el tud terülni. Köhintettem párat, mire pár centivel arrébb húzódott. Reménytelen eset, inkább magára hagyom. Sértődöttséget színlelve mentem ki. Várjunk csak...
- Ez az én szobám! - nyitottam ki az ajtót újra.
- Megint aludni akarsz? - vonta fel a szemöldökét.
- Nem, de talán átöltöznék...
- Akkor nem értem mi a problémád azzal, hogy az ágyon fekszem. - vette elő a perverz énjét.
- Kifelé! - hozzávágtam az egyik pólómat.
Lassan az orrához emelte a ruhadarabot, és elkezdte szimatolni.
- Harry! - förmedtem rá, odamentem, kierőszakoltam a kezéből a pólót és kilökdöstem a szobából.
- Ugye majd azért visszaadod? - hallottam a hangját az ajtó túloldaláról.
Csak a fejemet ráztam, annak ellenére, hogy tudtam, úgy se látja. Gyorsan lezuhanyoztam. Valami fura ok folytán a kórházi víz vagy tűzforró, vagy jéghideg volt. A köztes állapotot sehogyan sem sikerült elérnem. Vacogva/leforrázva töröltem magam rekordidő alatt szárazra és kezdtem belebújni a Naomi áltat hozott ruhákba.
- Kész vagy már? - nyitott be Harry miközben a gatyát rángattam magamra.
- Tűnj innen! - sikítottam, mire pokerfaccel bezárta az ajtót.
Felcibáltam magamra mindent, kinyitottam az ajtót és kisandítottam. Harry valószínűleg valahol sértetten bóklászik a kórházban. Kisurrantam, és Naomit akartam megkeresni. Folyamatosan hátra nézelődtem, mígnem nekimentem Harrynek.
- Minden el van intézve és ki is van gondolva. Össze tudnád hívni a "szobádba" a lányokat? Én addig megkeresem a többieket. - kérdezte, mire én mosolyogva bólogattam, és elfutottam mellette. Amíg nem tűntem el egy kanyarban, sokáig a hátamon éreztem a pillantását. Számomra kész labirintus volt ez a kórház. A helyzetemen az sem segített sokat, hogy fogalmam sem volt, hogy kit hol keressek. Ráadásul mindenhol ugyan az a látvány tárult elém: Fekete csempe és hófehérre meszelt falak, pár ajtóval. Kínomban elkezdtem megjegyezni az orvosok neveit. Mikor megláttam Hanniet a folyosó túloldalán indiánugrálással közelítettem meg, hogy aztán a nyakába vethessem magam. Ezután ketten szökdécseltünk végig a folyosókon a maradék három ötödünket keresgélve. Naomit hamar megleltük, éppen minket keresett ő is. A kérdés már csak az, hogy hol van Kendra meg Jessie? Utoljára akkor találkoztam velük, mikor "ráuszítottak" Harryre. A liftes nénin már látszott, hogy kezd herótot kapni, mikor már huszadszorra szálltunk be pókerarccal a liftbe. Eléggé morgós nénike volt. Már meglátszott rajta, hogy sokat stresszelt életében, és legkevésbé hiányzik neki, hogy tőlünk kapjon agyvérzést.
- Menjünk be gyorsan a mosdóba! - táncikált Hannie. Van egy olyan érzésem, hogy egyedül nem mert kimenni, inkább tartogatta.
Minden esetre, eleget tettünk a kérésének, és amíg ő legörgette a fél guriga papírt, mi a tükörben bámultuk magunkat Naomival. Hála a jó égnek, Kendra és Jess épp abban a pillanatban jöttek be, mikor Hannie kijelentette, hogy mehetünk. Együtt trappoltunk a lift felé, hogy a megbeszélt helyre mehessünk.
- Már megint ti? - károgott felháborodottan a liftes nő, mire mi visszafojtott nevetéssel beszálltunk. Síri csöndben hallgattuk, ahogy a lift ajtaja nyikorog, majd becsukódik. Nem szóltunk egymáshoz út közben sem. Újabb ajtónyikorgás, mi pedig kiszálltunk és a jelenleg szobámnak kikiáltott helyre mentünk. Mire odaértünk, az öt fiú elszórtan ültek/álltak a helyiségben. Mikor beléptünk mind ránk néztek, majd az ágy szélére telepedtünk mind a tizen. Hány kilót is kellett elbírnia szerencsétlen bútornak? Mázli, hogy nem szakadt le.
- Nos...akkor hova is megyünk? - törtem meg a csendet.
- Titok. - dörmögte Harry. - Viszont mondom a holnapi programot.
- Dehát akkor kénytelen vagy megmondani, hogy hova megyünk. - csipogott Hannie, mire Harry büszkén rázta a fejét.
- A nap fő pontját nem mondom meg. Annyit viszont igen, hogy holnap indulunk. - vigyorgott győztesen göndörke.
- Akkor beavatnál? - szólalt meg Jessie is.
- Vártam, hogy valaki megkérjen...Na szóval. Hannie elintézte, hogy Chelst kiengedjék, tehát holnap, a kért taxikba kettesével szállunk be. Persze előtte felvesszük a tipikus álcázós dolgokat. Átviszünk titeket a házatokba, ahol bepakoltok három napra. Ez nem azt jelenti, hogy hoztok három bőröndöt. Aztán át az 1D rezidenciára, onnan pedig az első már lebeszélt titkos helyszínre. A többi napot meg majd még megbeszéljük, mikor már ott leszünk. Kérdés? - kérdezte végül, mire mind a fejünket ráztuk. Aztán eszembe jutott valami.
- Ha nyilvános helyre megyünk, Sarah megtudja... - kezdtem.
- Sarah éppen el lett küldve valami fura okból Szibériába, ahol megnyerte a kitalált legjobb menedzser díját. Tehát ne aggódjatok, ha a rajongók észre is vesznek, Sarah nem fog internetközelbe jutni. - röhögött Harry ördögien, amitől nekem is nevetnem kellett. Az este további részében beszélgettünk. Eszünk ágában se volt aludni. Niall majdnem felvásárolta a lenti büfét, amíg a büfésnő nem küldte el őt melegebb éghajlatra. A fiú ezután depressziósan hajtotta le a fejét Hannie ölébe, és nem sokat fűzött hozzá a társalgásunkhoz. Naomi pedig hajnali kettő után beadta a derekát, és békésen szunyókálni kezdett. Zayn be akarta takarni, de ahhoz ki kellett volna rángatnia alólunk a takarót, ami nem ment röhögésmentesen, így Naomi felébredt. Egyszer Harryt rajtakaptam, hogy a táskámban turkál. Úgy döntött, végigszimatolja minden egyes cuccomat. Mikor viszont ragaszkodott hozzá, hogy megpróbál valakit kifesteni, elkoboztam tőle mindent. Louis kitalálta, megtanul shufflin-ezni, így bekapcsolta a party rock anthemet, majd jött a sexy and i know it is, amire bár kelletlenül, de mindenki felállt, és csúszkálni kezdtünk a földön. Egyszer arra lettünk figyelmesek, hogy valaki kopog. Lou óvatosan kikukucskált a kulcslyukon, és mikor megállapította, hogy egy dühös mellettünk lévő beteg az, bekapcsolta a sorry for party rockin't. Erre mind görnyedezve dőltünk ki, és figyeltük, ahogy Lou a földön vonaglik. Ebben a társaságban gyorsan telt az idő, mire észbe kaptunk már kilenc óra volt, és valaki az ajtón kopogott. Kinyitottam, és felcsillant a szemem az illető láttán.
- Jeremyyy! - kiáltottam és a nyakába ugrottam. Tipikus szépfiú volt, szőke hajjal, kék szemmel, rosszfiús mosollyal, és a teste sem volt utolsó. De ami a legfontosabb, hatalmas szívvel áldotta meg a sors. Egy nagy kartondobozt hozott, tele pulcsikkal, napszemüvegekkel, és...vörös parókával?
- Ezekkel mit akarsz? - pislogtam és feltartottam az egyik műhajat.
- A barátod kérte utólag, hogy hozzak ezt is. - mutatott Harryre.
- Ő nem a barátom. - nevettem harsányan miközben a hajzuhatagot méregettem. Annak ellenére, hogy igazat mondtam, láttam, hogy Harryt szétveti az ideg és gyűlölködő pillantásokat vet Jeremyre. Ha Harry a tekintetével ölni tudna, Jer már több sebből vérezne.
- Most viszont mennem kell. Sarah elutazott valami díjátadóra Szibériába, és rám maradt a munka. - rázta a fejét, mire mind vihogni kezdtünk. Bele se mert gondolni, min röhögünk. - Sziasztok. - nyögte furcsa tekintettel, és bezárta az ajtót.
- Az első taxi húsz perc múlva jön. - jelentette ki Niall az órára nézve. Mind szemérmetlenül dobtuk le a jelenlegi felsőnket és vettük fel helyére a kapucnis pólókat. Ezután legalább tíz percig bénáztunk a parókákkal. Először sikerült fordítva felvennünk őket, így úgy néztünk ki mint öt vörös pincsi. Nagynehezen megfordítottuk, és az orrunkra löktük a szemüvegeket. Lementünk a kijárathoz.
- Akkor először Niall meg Hannie ügyeskednek haza, Hannie bepakol, aztán át hozzánk. - magyarázta Harry. Minden úgy történt, ahogy terveztük. Utolsó párosként küzdöttük be magunkat a taxiba. Mikor a házunkhoz értünk, pont akkor hajtott el a negyedik taxi. El kell ismernem, Harry jól megszervezett mindent. Legalábbis eddig. Felszaladtunk a lépcsőn, én pedig benyitottam a szobámba, előhalásztam egy jó nagy táskát (amit Harry nemes egyszerűséggel bőröndnek hívott), majd pakolászni kezdtem.
- Három nap, nem három hét. A hó meg nem hiszem, hogy tavasz vége felé esne.- nézett rám, mikor látta, hogy elraknám a fél ruhatáram. Kellemetlen nevetéssel dobtam magam mögé a kötött sálamat. Végülis sikerült elraknom mindent, amit akartam.
- Megfognád egy kicsit? - kérdeztem, és a kezébe nyomtam a táskát amíg a zárral szórakoztam. Majdnem lehúzta a táska súlya.
- Miket raktál ebbe? - nyögte.
- Csak a legszükségesebbeket. - magyaráztam, majd visszaültünk a taxiba és elhajtottunk, egyenesen a 1D ház felé.
Thanks for reading :)
Older Post . Newer Post
It's a crazy beautiful life
Körbenéztem a még mindig irritálóan fehér szobában. Leültem az ágyra és unottan kapargattam a lepedőt. Várjunk csak! Miért vagyok itt? Végülis nem zártak be. Felpattantam és kivágtam az ajtót. Nem volt jó ötlet, mert Harry épp előtte állt.
- Egy pillanat... - szólt bele a telefonba. - te ki akarsz engem nyírni? - intézte hozzám a szavait.
Egy csábos mosollyal elsuhantam mellette. Beleütköztem Naomiba és Zaynbe.
- Ti tudjátok hova megyünk? - pattogtam előttük.
Sunyin egymásra vigyorogtak, és szó nélkül faképnél hagytak.
- Hé! Ez nem ér! Gyertek vissza! - kiabáltam utánuk, de már nem hallottak. Vagy egyszerűen nem akartak hallani. Hisztisen dobbantottam egyet és továbbsétáltam. Újabb ismerősökbe botlottam.
- Minimanó! - vigyorgott a képembe Lou. - Hogy s mint? Kérsz répás gumicukrot? - lebegtette az orrom előtt a zacskót.
- Utálom a répát. - fanyarogtam.
- Mit rontottam el? - kiáltott fel drámaian Louis és Kendra vállába nyomta az arcát.
A fejemet ráztam makacsul, mikor a számba akart nyomni egy répa ízű cukorkát.
- Hoztunk normálisat is. - dörmögte a fülembe Kendra, mire én elvigyorodtam, és Lounak sikerült becélozni a számba.
- Fúúúj... -fakadtam ki-de... ennek semmi répa íze... - csámcsogtam.
Lou elégedetten tömött Kendra arcába is egy adag édességet, majd a többit lenyomta a saját nyelőcsövén.
- Na add azt ide. - azzal Kendra kivette a következő zacsit Lou kezéből, mielőtt azt is befalhatta volna.
- Olyan igazságtalan vagy velem. - nyafogott Louis és eltrappolt.
Nevetve néztünk utána, aztán elkezdtük keresni Jessiet, mikor megemlítettem, hogy Joanna óta nem láttam.
- Lehet Joa után ment, és nekiesett egy láncfűrésszel. - jegyezte meg Kendra fél óra keresés után.
- Vagy, vaaagy, vaaaaagy. - kezdtem lelkesen a találgatást.
- Itt vagyok, hülyegyerekek. - ugrott Jess a nyakunkba. - Miért is nem szabad holnapra programot intézni?
Tanácstalanul ráztam a fejem. Úgy látszik Kendrát se avatták be, mert ő is ugyanígy tett.
- Ki kell szednünk Naomiból. - szóltam eltökélten.
- Nem lenne egyszerűbb kikunyerálnod Harryből? - nézett hülyén Jess.
- Nem tűnik valami együttműködőnek. - szóltam sértődötten.
- Dobd be magad. - Jess pajkosan rámkacsintott.
- Könnyű mondani, öt napig aludtam. - ellenkeztem.
- Na gyerünk, bízunk a tehetségedben. - mondta Kendra és végiglökdösött a folyosón, de most Harryt nem sikerült megtalálnunk.
- Hát...szörnyen sajnálom, hogy nem találtuk meg, de most azthiszem dolgom van...csörög a telefonom is, egészen biztos vagyok benne. - azzal becsuktam az orruk előtt a szoba ajtaját.
Mikor megfordultam megláttam a keresett személyt. Elégedett vigyorral volt elterülve az ágyamon. A hasára dobtam egy gumicukros zacskót, ő pedig csillogó szemekkel bontotta fel és kezdte majszolni.
- Még mindig nem beszélsz? - kérdeztem, mire ő csak a fejét rázta és gumicukorral tömte magát. Hát jó, játszhatjuk ezt. Leültem az ágyra. Már amennyire elfértem mellette. Annak ellenére, hogy milyen vékony, elég durván el tud terülni. Köhintettem párat, mire pár centivel arrébb húzódott. Reménytelen eset, inkább magára hagyom. Sértődöttséget színlelve mentem ki. Várjunk csak...
- Ez az én szobám! - nyitottam ki az ajtót újra.
- Megint aludni akarsz? - vonta fel a szemöldökét.
- Nem, de talán átöltöznék...
- Akkor nem értem mi a problémád azzal, hogy az ágyon fekszem. - vette elő a perverz énjét.
- Kifelé! - hozzávágtam az egyik pólómat.
Lassan az orrához emelte a ruhadarabot, és elkezdte szimatolni.
- Harry! - förmedtem rá, odamentem, kierőszakoltam a kezéből a pólót és kilökdöstem a szobából.
- Ugye majd azért visszaadod? - hallottam a hangját az ajtó túloldaláról.
Csak a fejemet ráztam, annak ellenére, hogy tudtam, úgy se látja. Gyorsan lezuhanyoztam. Valami fura ok folytán a kórházi víz vagy tűzforró, vagy jéghideg volt. A köztes állapotot sehogyan sem sikerült elérnem. Vacogva/leforrázva töröltem magam rekordidő alatt szárazra és kezdtem belebújni a Naomi áltat hozott ruhákba.
- Kész vagy már? - nyitott be Harry miközben a gatyát rángattam magamra.
- Tűnj innen! - sikítottam, mire pokerfaccel bezárta az ajtót.
Felcibáltam magamra mindent, kinyitottam az ajtót és kisandítottam. Harry valószínűleg valahol sértetten bóklászik a kórházban. Kisurrantam, és Naomit akartam megkeresni. Folyamatosan hátra nézelődtem, mígnem nekimentem Harrynek.
- Minden el van intézve és ki is van gondolva. Össze tudnád hívni a "szobádba" a lányokat? Én addig megkeresem a többieket. - kérdezte, mire én mosolyogva bólogattam, és elfutottam mellette. Amíg nem tűntem el egy kanyarban, sokáig a hátamon éreztem a pillantását. Számomra kész labirintus volt ez a kórház. A helyzetemen az sem segített sokat, hogy fogalmam sem volt, hogy kit hol keressek. Ráadásul mindenhol ugyan az a látvány tárult elém: Fekete csempe és hófehérre meszelt falak, pár ajtóval. Kínomban elkezdtem megjegyezni az orvosok neveit. Mikor megláttam Hanniet a folyosó túloldalán indiánugrálással közelítettem meg, hogy aztán a nyakába vethessem magam. Ezután ketten szökdécseltünk végig a folyosókon a maradék három ötödünket keresgélve. Naomit hamar megleltük, éppen minket keresett ő is. A kérdés már csak az, hogy hol van Kendra meg Jessie? Utoljára akkor találkoztam velük, mikor "ráuszítottak" Harryre. A liftes nénin már látszott, hogy kezd herótot kapni, mikor már huszadszorra szálltunk be pókerarccal a liftbe. Eléggé morgós nénike volt. Már meglátszott rajta, hogy sokat stresszelt életében, és legkevésbé hiányzik neki, hogy tőlünk kapjon agyvérzést.
- Menjünk be gyorsan a mosdóba! - táncikált Hannie. Van egy olyan érzésem, hogy egyedül nem mert kimenni, inkább tartogatta.
Minden esetre, eleget tettünk a kérésének, és amíg ő legörgette a fél guriga papírt, mi a tükörben bámultuk magunkat Naomival. Hála a jó égnek, Kendra és Jess épp abban a pillanatban jöttek be, mikor Hannie kijelentette, hogy mehetünk. Együtt trappoltunk a lift felé, hogy a megbeszélt helyre mehessünk.
- Már megint ti? - károgott felháborodottan a liftes nő, mire mi visszafojtott nevetéssel beszálltunk. Síri csöndben hallgattuk, ahogy a lift ajtaja nyikorog, majd becsukódik. Nem szóltunk egymáshoz út közben sem. Újabb ajtónyikorgás, mi pedig kiszálltunk és a jelenleg szobámnak kikiáltott helyre mentünk. Mire odaértünk, az öt fiú elszórtan ültek/álltak a helyiségben. Mikor beléptünk mind ránk néztek, majd az ágy szélére telepedtünk mind a tizen. Hány kilót is kellett elbírnia szerencsétlen bútornak? Mázli, hogy nem szakadt le.
- Nos...akkor hova is megyünk? - törtem meg a csendet.
- Titok. - dörmögte Harry. - Viszont mondom a holnapi programot.
- Dehát akkor kénytelen vagy megmondani, hogy hova megyünk. - csipogott Hannie, mire Harry büszkén rázta a fejét.
- A nap fő pontját nem mondom meg. Annyit viszont igen, hogy holnap indulunk. - vigyorgott győztesen göndörke.
- Akkor beavatnál? - szólalt meg Jessie is.
- Vártam, hogy valaki megkérjen...Na szóval. Hannie elintézte, hogy Chelst kiengedjék, tehát holnap, a kért taxikba kettesével szállunk be. Persze előtte felvesszük a tipikus álcázós dolgokat. Átviszünk titeket a házatokba, ahol bepakoltok három napra. Ez nem azt jelenti, hogy hoztok három bőröndöt. Aztán át az 1D rezidenciára, onnan pedig az első már lebeszélt titkos helyszínre. A többi napot meg majd még megbeszéljük, mikor már ott leszünk. Kérdés? - kérdezte végül, mire mind a fejünket ráztuk. Aztán eszembe jutott valami.
- Ha nyilvános helyre megyünk, Sarah megtudja... - kezdtem.
- Sarah éppen el lett küldve valami fura okból Szibériába, ahol megnyerte a kitalált legjobb menedzser díját. Tehát ne aggódjatok, ha a rajongók észre is vesznek, Sarah nem fog internetközelbe jutni. - röhögött Harry ördögien, amitől nekem is nevetnem kellett. Az este további részében beszélgettünk. Eszünk ágában se volt aludni. Niall majdnem felvásárolta a lenti büfét, amíg a büfésnő nem küldte el őt melegebb éghajlatra. A fiú ezután depressziósan hajtotta le a fejét Hannie ölébe, és nem sokat fűzött hozzá a társalgásunkhoz. Naomi pedig hajnali kettő után beadta a derekát, és békésen szunyókálni kezdett. Zayn be akarta takarni, de ahhoz ki kellett volna rángatnia alólunk a takarót, ami nem ment röhögésmentesen, így Naomi felébredt. Egyszer Harryt rajtakaptam, hogy a táskámban turkál. Úgy döntött, végigszimatolja minden egyes cuccomat. Mikor viszont ragaszkodott hozzá, hogy megpróbál valakit kifesteni, elkoboztam tőle mindent. Louis kitalálta, megtanul shufflin-ezni, így bekapcsolta a party rock anthemet, majd jött a sexy and i know it is, amire bár kelletlenül, de mindenki felállt, és csúszkálni kezdtünk a földön. Egyszer arra lettünk figyelmesek, hogy valaki kopog. Lou óvatosan kikukucskált a kulcslyukon, és mikor megállapította, hogy egy dühös mellettünk lévő beteg az, bekapcsolta a sorry for party rockin't. Erre mind görnyedezve dőltünk ki, és figyeltük, ahogy Lou a földön vonaglik. Ebben a társaságban gyorsan telt az idő, mire észbe kaptunk már kilenc óra volt, és valaki az ajtón kopogott. Kinyitottam, és felcsillant a szemem az illető láttán.
- Jeremyyy! - kiáltottam és a nyakába ugrottam. Tipikus szépfiú volt, szőke hajjal, kék szemmel, rosszfiús mosollyal, és a teste sem volt utolsó. De ami a legfontosabb, hatalmas szívvel áldotta meg a sors. Egy nagy kartondobozt hozott, tele pulcsikkal, napszemüvegekkel, és...vörös parókával?
- Ezekkel mit akarsz? - pislogtam és feltartottam az egyik műhajat.
- A barátod kérte utólag, hogy hozzak ezt is. - mutatott Harryre.
- Ő nem a barátom. - nevettem harsányan miközben a hajzuhatagot méregettem. Annak ellenére, hogy igazat mondtam, láttam, hogy Harryt szétveti az ideg és gyűlölködő pillantásokat vet Jeremyre. Ha Harry a tekintetével ölni tudna, Jer már több sebből vérezne.
- Most viszont mennem kell. Sarah elutazott valami díjátadóra Szibériába, és rám maradt a munka. - rázta a fejét, mire mind vihogni kezdtünk. Bele se mert gondolni, min röhögünk. - Sziasztok. - nyögte furcsa tekintettel, és bezárta az ajtót.
- Az első taxi húsz perc múlva jön. - jelentette ki Niall az órára nézve. Mind szemérmetlenül dobtuk le a jelenlegi felsőnket és vettük fel helyére a kapucnis pólókat. Ezután legalább tíz percig bénáztunk a parókákkal. Először sikerült fordítva felvennünk őket, így úgy néztünk ki mint öt vörös pincsi. Nagynehezen megfordítottuk, és az orrunkra löktük a szemüvegeket. Lementünk a kijárathoz.
- Akkor először Niall meg Hannie ügyeskednek haza, Hannie bepakol, aztán át hozzánk. - magyarázta Harry. Minden úgy történt, ahogy terveztük. Utolsó párosként küzdöttük be magunkat a taxiba. Mikor a házunkhoz értünk, pont akkor hajtott el a negyedik taxi. El kell ismernem, Harry jól megszervezett mindent. Legalábbis eddig. Felszaladtunk a lépcsőn, én pedig benyitottam a szobámba, előhalásztam egy jó nagy táskát (amit Harry nemes egyszerűséggel bőröndnek hívott), majd pakolászni kezdtem.
- Három nap, nem három hét. A hó meg nem hiszem, hogy tavasz vége felé esne.- nézett rám, mikor látta, hogy elraknám a fél ruhatáram. Kellemetlen nevetéssel dobtam magam mögé a kötött sálamat. Végülis sikerült elraknom mindent, amit akartam.
- Megfognád egy kicsit? - kérdeztem, és a kezébe nyomtam a táskát amíg a zárral szórakoztam. Majdnem lehúzta a táska súlya.
- Miket raktál ebbe? - nyögte.
- Csak a legszükségesebbeket. - magyaráztam, majd visszaültünk a taxiba és elhajtottunk, egyenesen a 1D ház felé.
Older Post . Newer Post 
Template : _large.png)
