Olyan hajnali kettőkor felkeltem, mikor éreztem, hogy Naomi bezuhan mellém. Mocorogtam egy kicsit, és sikerült visszaaludnom. Reggel (legalábbis az ablakon keresztül betörő fénysugarakból arra következtettem,hogy reggel van) arra ébredtem, hogy valaki az arcomat simogatja.
- Gyerünk. Kelj fel. - szugerált Harry. Majdnem felröhögtem. Ilyen béna ébresztési módszert még nem pipáltam. Ki az az idióta aki felkel, miközben az ember, akiért régóta rajong éppen az arcát simogatja. Áttért a hajamra is, és az ujjai köré tekerte.
- Nem kel fel! - kiáltott ki a szobából, a hangján lehetett hallani, hogy feladta kedves kis ébresztgetési terveit.
- Na majd én... - hallottam, ahogy Jessie az ágyhoz trappol. Nagyot nyeltem, de még lustultam, és makacsul összeszorított szemmel markoltam a takarót is.
- Gyerünk icipici mitugrászok, hasatokra süt a nap. - gügyögte Jess. Többes szám? Ráérősen oldalra fordultam és résnyire nyitottam a szemeimet. Naomi is az ágyon feküdt. Az ő ébresztésére Zayn ajánlkozhatott, mert a lány mellett térdelt és innen elnézve ő is a simogatásos módszert próbálta bevetni. Férfiak...édes istenem.
A fülembe hihetetlenül sértő, dobhártyaszaggató csörömpölés hatolt (Jessie egy palacsintasütőt ütögetett fakanállal), ráadásul Louis ránk vetette magát.
- Törpicúr! Törpilla! Felkelni! - azzal felállt és életveszélyesen ugrándozni kezdett az ágyon. Legurultam Harryre, aki a karjai közé zárt, gondolom védelmezni próbált Lou reggeli idegbetegségétől.
- Szerintem kelj fel. - suttogta a fülembe ijedten.
Megadóan nyitottam ki a szememet. Megpillantottam Naomit Zayn karjai közt.
- Te normális vagy? - kiabált Louisra Zayn. - Mi van ha rávetődsz a kezére és eltörik? - teremtette le totálisan, mire szerencsétlen Lou csak tátogni tudott. Kendra is betotyogott a képbe hulla fáradtan.
- Muszáj ordibálni? - kérdezte rekedt reggeli hangján, miközben szemét dörzsölgette.
- Fegyelmezd Louist, mert közveszélyes. - szúrt mégegyet Zayn.
- Ha rossz leszel nem kapsz több répához kapcsolódó dolgot. - szólt Kendra, mire Louis kétségbeesetten esett térdre a lány előtt és megragadta az egyik lábát.
- Ne legyél ilyen igazságtalan! - könyörgött, közben rendületlenül szorongatta Kendra lábát, aki hiába erőlködött, Lou rátapadt, mint egy kullancs.
Én kihasználtam az alkalmat és mélyen belélegeztem a nem figyelő Harry illatát. Ahogy a tüdőm megtelt vele, biztonságérzet öntött el. Lehunytam a szemem és kiélveztem, hogy akarva/akaratlanul, de még mindig körbezár a karjaival.
- Figyellek ám. - jegyezte meg sunyin, mire szörnyen zavarba jöttem, és kiküzdöttem magam a kezei közül. Kellemetlenül nevetgélve ültem le az ágy szélére és idegesen túrtam bele a hajamba. Mi a fenét csináltam?
- Valaki segítsen felkelteni Hanniet és Niallt...könyörgöm. - kukucskált be az ajtón Liam.
A bizonyos "valaki" helyett mind besuhantunk a Hanniall szobába. A takaró alatt egyszerre szuszogtak, és békésen összebújva feküdtek, mint két hörcsög.
- Nekem nincs szívem felkelteni őket. - ráztam a fejem.
- Látod? Ezzel én is így vagyok. - értett egyet Liam.
- Na akkor majd én. - lépett be a palacsintasütővel Jessie, mire mind kérdőn néztünk rá. - Nyugi, most más tervem van. - vigyorgott.
- Ja.. most a fejükhöz vágja. - motyogta a fülembe Naomi, és fuldokolva dőltem neki az ajtókeretnek.
- Niall! Palacsinta! - szólalt meg Jessie a fiú mellett, aki szélsebesen pattant fel és rohant ki a konyhába. Hannie gyilkos tekintettel ült fel az ágyban...Ilyenkor a kislányos arca ellenére elég ijesztő.
Kómásan letrappoltunk a lépcsőn. Személy szerint Hannievel kézenfogva ugráltam le, és látszott, bármelyik pillanatban orra eshetünk. Az utolsó három lépcsőfokot átugrottuk és úgy masíroztunk be a konyhába..ahol...te jó ég. Niall épp a palacsintákat tömte a szájába, ami a tegnapi pirítóshoz hasonlóan répa formájú volt. Harrynek hogy volt ennyi idege ehhez? Miután letudtuk a reggelit elmentünk felöltözni. Ma kiderül, hogy göndörke mit tervezett be annyira. Befészkeltünk két autóba. Én félve ültem be annak az anyósülésére, ami elütött. Mikor meg megpillantottam, hogy a másikat Lou vezeti, és Harry szemében felcsillan a versenyszellem át akartam surranni Kendrához és Jessiehez. Liam legalább korlátozza Louist, de itt ki fogja lecsillapítani göndörkét, ha Niall Hannievel, Zayn meg Naomival van lefoglalva. Kétségbeesve szóltam volna, hogy inkább átülök, de már késő volt. Meghallottam ahogy a motor beindul. Viszlát világ, jó volt veled.
- Ha megnyugtat, mesélek vicceket... - szólt Harry.
- Te az útra figyelj. - ellenkeztem és becsatoltam az övemet rekordidő alatt.
- Pedig van egy jó kis viccem, ami arról szól, hogy... - kezdte volna el.
- Harry! - csitítottam el és megkapaszkodtam minden kezem ügyébe kerülő dologba, ő meg sértődötten ciccegett, és próbálta bebizonyítani, hogy nem rossz sofőr.
- Egyébként senki sincs felkészülve arra, hogy este egy pizsamás lány fut be az autója elé. - jegyezte meg, mire a szememet forgattam, bár igaza volt. Megálltunk egy parkolóban, Niall pedig egy fekete textildarabot nyújtott előre. Én értetlenül figyeltem, ahogy Harry átveszi. Aztán leesett.
- Nem, nem kötsz be, még a végén belöktök minket egy folyóba. - tiltakoztam, de ő ügyesen elkapott és bekötötte a szemem. Ahogy kisegített hallottam, hogy valaki beveri a fejét az autóba.
- Bocsi! - szólt Niall.
- Semmi baj, de én se értem minek ez a titkolózás. - nyöszörgött Hannie.
- Jézusom! - sikított Naomi.
- Ez csak én vagyok.. - motyogta Zayn.
- Az, amit fogsz, nem a derekam. - folytatta.
- Tudom. - hallottam Zayn sunyi hangját.
Elnevettem magam, aztán éreztem, ahogy Harry a karját nyújtja. Belekaroltam, de hihetetlen erőfeszítésre volt szükségem így is, hogy ne essek orra. A kendő tökéletesen fedett, csak a napot láttam halványan.
- Végre itt vagytok ti is! - lelkesedett Louis.
- Mikor előztél meg? - döbbent le Harry.
- Most komolyan ezen kell vitatkozni? - kérdezte türelmetlenül Kendra.
- Bocs. - nevetett kellemetlenül Lou.
- Na, akkor...három, kettő...- kezdték a fiúk.
- Jajj hagyjuk már. - morogta Jessie.
- Hé, ki mondta, hogy leveheted? - szólt durcásan Liam.
- Aztaaa... - hangzott az értelmes válasz Jesstől.
Én is lekaptam a fejemről a kendőt, és láttam, hogy a többiek is megunják a várakozást és lemarcangolják magukról.
- Naaaa, elrontjátok a pillanatot. - nyafogott Harry.
Jessie ledöbbenésén nem csodálkoztam el. Egy hatalmas vidámparkot pillantottam meg. A játékok fényesen és hívogatóan villództak, kivéve a kísértetházat és vasutat. Annak a közelébe nem fogok menni. De hol vannak az emberek?
- Hol vannak az emberek? - húzta ki Kendra a fejemből a kérdést.
- Ez is a meglepetés része...a vidámpark ma "felújítás miatt zárva". - mondta büszkén Harry, megragadta a kezem és elsuhantunk valamerre.
- Styles! - üvöltötte Lou mikor megtalált minket. - Dodzsem párbaj! Most! - követelte.
Kendra és én próbáltunk elslisszanni, de elkapták a grabancunkat és kénytelenek voltunk beékelődni melléjük. A többiek is ugyan így jártak.
- A lábadat hagyd rajta azon a pedálon, én vezetek. Te meg ne ess ki. - magyarázott Harry.
- Jó..de nem hiszem, hogy ez...
Ekkor Lou harci kiáltással nekünk jött, én pedig találkoztam a megszeppent Kendra fejével. Röhögőgörccsel küszködve kapaszkodtam meg Harry vállaiban, akire a nevetésem átragadt. Pár percnek tűnő másfél órán át lökdöstük a másikat. Naomiéknak egyszer sikerült hozzánk csapni Jessiéket, és Naomi és Zayn ránk nyújtott nyelvvel pacsiztak össze. Nem volt sok idejük örülni, mert Lou egy jól irányzott mozdulata miatt szinte repültek a biztonsági fal felé. Vihorászva szálltunk ki a miniatürizált autókból és vettük célba a hullámvasutat.
- Nyert az eccavú csapat! - visította Hannie.
 Ezt az "élményt" legszívesebben elfelejteném. Mikor kinyitottam a szemem, mindig vagy lefelé száguldottunk, vagy fejjel lefelé voltunk. Harry játszotta a szuperhőst, de mikor láttam, hogy az ujjai reszketnek sírógörcs kerülgetett. Összegömbölyödve kapaszkodtunk egymásba, amíg vége nem lett a rémálomnak.
- Ez iszonyú jó volt! - ugrabugrált el előttünk Jessie.
- Mi volt ez a pusztító alpáriság? Melyik pudingnak jutott eszébe, hogy felüljünk erre? - szédelegtem.
Az már nem derült ki, hogy kinek jutott ez eszébe. Viszont ellátogattunk még a szellemvasútba is. Halálközeli élményben volt részem, míg Harry csak halkan nevetgélt mellettem. Volt, hogy valami hirtelen elkapta a csuklómat, aztán egy szétszabdalt véres hullát mutogattak, amitől felfordult a gyomrom. Arról nem is beszélek, hogy az arcomba talált egy adag műpókháló, a hajamban meg egy csomó gumipók táncikált. De a vége jött be a legjobban. Mindenki nyakon lett öntve egy vödör művérrel, mikor próbáltunk kiszabadulni.
- Ez hideeeeg! - állapította meg visítva Hannie.
Sokszor elmentünk a kísértetkastély mellett, én pedig hihetetlenül örültem neki, hogy senkinek se ugrik be, hogy meg kéne néznünk.
- Hé! - állt meg előtte egyszer csak Harry, mire bennem megállt az ütő. Hála a jó égnek csak a cipőjével küszködött egy sort, és felegyenesedve indult meg felénk. Könnyeden sóhajtottam.
- Mit szólnátok, ha bemennénk oda? - kiáltott fel Niall, és mutogatni kezdett a kastély felé.
- Te eszednél vagy?! - üvöltöttem le szerencsétlen fejét a kelleténél hangosabban, mire a kis szőkeség lebiggyesztette alsó ajkát. - Bocsi. - vigyorogtam rá erőltetetten.
- Akkor megyünk. MUHAHA. - Lou elkezdett mindannyiunkat beterelni az ijesztő külsejű épület felé.
Nekem sikerült a küszöbben orra vágódnom.
- Hogy lehetek ekkora szerencsétlen? - motyogtam a földön fetrengve.
- Gyere. - nevetett az arcomba Harry miközben felsegített.
Ahogy felnéztem kirázott a hideg. Hova kerültem? Miért mentem bele ebbe?
Bizonyára valami speciális effektnek volt köszönhető, de jéghideg volt. A szél pedig (ami kint nem volt jelen) folyamatosan az arcomba csapta a hajam. Ahogy felaraszoltunk a lépcsőn, nyikorogtak a fokok. Naomi egyszer csak eltűnt előlem. Nem tudom hova léphetett, de egy csapóajtón lezuhant. Kétségbeesetten nyúltam utána, de az ajtó bezárult.
- Naomi? - kérdeztem félve, majd körbenéztem.
Mindenki eltűnt a látótávolságomból.
- Többiek? - hallottam saját reszkető hangomat.
Vigyenek vissza a hullámvasútra. Inkább megyek vele még legalább öt kört, csak jöjjenek vissza a többiek. Síri csend volt mindenhol. A kandalló előtti fotelben ült valaki. Szóval csak heccelnek. Dühödten közelítettem meg a fotelt, de mikor megláttam, ki ül benne, megfagyott bennem a vér. Egy számomra ismeretlen férfi nézett rám vérben forgó szemekkel és nyújtotta felém a karját. Egetrengető sikítással rohantam be egy hálószobának tűnő helyiségbe, ahol két sötét alak ugrott elém. Meg fogok halni. Ahogy kiléptem és becsaptam magam mögött az ajtót milliónyi kérdés zakatolt a fejemben. Aztán beugrott, hogy ez csak egy vidámparki szellemház. Nagy levegővel mentem vissza a hálóba és rántottam le a símaszkot Harryről és Louisról. Azt hittem, azonnal felpofozom őket.
- Ti szemét alakok! Mégis mi a rákot képzeltetek? - felkaptam egy párnát és püfölni kezdtem őket. A párna jó porosnak bizonyult, így vad köhögőgörcsöt kapott a két szenvedő alany.
- Maradj csöndben Chels. - köhécselt Lou. - A többiekkel is ugyanezt csináljuk.
Még jobban elöntött a pulykaméreg.
- Hogy...Ti...Mekkora...Állatok...Vagytok! - minden szavamat egy erős ütés pecsételte meg.
Hannie is berontott, miközben szerencsétlen Niallt rángatta, a fiú is fekete ruhában volt, mint a két előttem küszködő idióta. Három harcos amazonként tért be Jessie, Naomi és Kendra, előttük pedig Liam és Zayn spurizott.
- Azt javaslom kössük fel őket a csillára, had lógjanak kicsit. - gonosz vigyor terült szét az arcomon.
- Hannie... - rebegte Niall. - Tudod, hogy imádlak.
- Jujj - csillant fel Hann szeme és rárontott a fiúra, teljesen elfeledve a kis trükkjét.
Egy kis vattacukorral sikerült minket is kiengesztelni. Naomi kapott Zayntől egy mókust. A fiú azzal magyarázta a kisállatot, hogy "Naomira emlékezteti". Ezt egyben romantikusnak és bizarrnak is tartottam. Karambolmentesen visszaértünk a jelenlegi szállásunkhoz. Megállapítottam, hogy a balesetem csak egyszeri alkalom volt, Harry tud vezetni. A fiú ezen annyira fellelkesült, hogy elővett jó pár pezsgőt. Én alapból nem csíptem az alkoholt. Hiába volt ráírva, hogy édes, szörnyen savanyúnak éreztem. A csöves szagáról meg nem is beszélek. Harry szívesen hörpintette fel azt az adagot is, amit a FY tagok nem kértek. Emiatt hihetetlenül jó kedve lett, és röhögve énekelte a Bad Romancet Lady Gagától a pulton.
- Chels, rángasd le kérlek, mielőtt még sztriptízelni kezd. - szólt Lou.
Kisebb röhögőgörccsel küszködve rángattam le Hazzát a pultról.
- Várj, kislány, még megy a Judas is, ne legyél már ennyire szívtelen. - kérlelt, amitől csak még jobban nevetni kezdtem, de sikerült felrángatnom a szobájába és belöknöm az ágyba.
- Húúú, micsoda vadmacska. - vigyorgott rám kajánul.
- Micsoda alkesz. Jóéjt hülyegyerek. - és továbbra is nevetve csuktam be az ajtót.
- Várj, akkor most nem lesz semmi? - kiabált ki, mire már nem bírtam tovább, úgy döntöttem, mára elég a jókedvből. Elköszöntem a többiektől (Hannie odaadta nekem a plüsspónit amit nyert, hogy vigyázzak rá és aludjak vele) és bezuhantam az ágyba. A lábaimnak felüdülés volt az egész napos járkálás után. 

Olyan hajnali kettőkor felkeltem, mikor éreztem, hogy Naomi bezuhan mellém. Mocorogtam egy kicsit, és sikerült visszaaludnom. Reggel (legalábbis az ablakon keresztül betörő fénysugarakból arra következtettem,hogy reggel van) arra ébredtem, hogy valaki az arcomat simogatja.
- Gyerünk. Kelj fel. - szugerált Harry. Majdnem felröhögtem. Ilyen béna ébresztési módszert még nem pipáltam. Ki az az idióta aki felkel, miközben az ember, akiért régóta rajong éppen az arcát simogatja. Áttért a hajamra is, és az ujjai köré tekerte.
- Nem kel fel! - kiáltott ki a szobából, a hangján lehetett hallani, hogy feladta kedves kis ébresztgetési terveit.
- Na majd én... - hallottam, ahogy Jessie az ágyhoz trappol. Nagyot nyeltem, de még lustultam, és makacsul összeszorított szemmel markoltam a takarót is.
- Gyerünk icipici mitugrászok, hasatokra süt a nap. - gügyögte Jess. Többes szám? Ráérősen oldalra fordultam és résnyire nyitottam a szemeimet. Naomi is az ágyon feküdt. Az ő ébresztésére Zayn ajánlkozhatott, mert a lány mellett térdelt és innen elnézve ő is a simogatásos módszert próbálta bevetni. Férfiak...édes istenem.
A fülembe hihetetlenül sértő, dobhártyaszaggató csörömpölés hatolt (Jessie egy palacsintasütőt ütögetett fakanállal), ráadásul Louis ránk vetette magát.
- Törpicúr! Törpilla! Felkelni! - azzal felállt és életveszélyesen ugrándozni kezdett az ágyon. Legurultam Harryre, aki a karjai közé zárt, gondolom védelmezni próbált Lou reggeli idegbetegségétől.
- Szerintem kelj fel. - suttogta a fülembe ijedten.
Megadóan nyitottam ki a szememet. Megpillantottam Naomit Zayn karjai közt.
- Te normális vagy? - kiabált Louisra Zayn. - Mi van ha rávetődsz a kezére és eltörik? - teremtette le totálisan, mire szerencsétlen Lou csak tátogni tudott. Kendra is betotyogott a képbe hulla fáradtan.
- Muszáj ordibálni? - kérdezte rekedt reggeli hangján, miközben szemét dörzsölgette.
- Fegyelmezd Louist, mert közveszélyes. - szúrt mégegyet Zayn.
- Ha rossz leszel nem kapsz több répához kapcsolódó dolgot. - szólt Kendra, mire Louis kétségbeesetten esett térdre a lány előtt és megragadta az egyik lábát.
- Ne legyél ilyen igazságtalan! - könyörgött, közben rendületlenül szorongatta Kendra lábát, aki hiába erőlködött, Lou rátapadt, mint egy kullancs.
Én kihasználtam az alkalmat és mélyen belélegeztem a nem figyelő Harry illatát. Ahogy a tüdőm megtelt vele, biztonságérzet öntött el. Lehunytam a szemem és kiélveztem, hogy akarva/akaratlanul, de még mindig körbezár a karjaival.
- Figyellek ám. - jegyezte meg sunyin, mire szörnyen zavarba jöttem, és kiküzdöttem magam a kezei közül. Kellemetlenül nevetgélve ültem le az ágy szélére és idegesen túrtam bele a hajamba. Mi a fenét csináltam?
- Valaki segítsen felkelteni Hanniet és Niallt...könyörgöm. - kukucskált be az ajtón Liam.
A bizonyos "valaki" helyett mind besuhantunk a Hanniall szobába. A takaró alatt egyszerre szuszogtak, és békésen összebújva feküdtek, mint két hörcsög.
- Nekem nincs szívem felkelteni őket. - ráztam a fejem.
- Látod? Ezzel én is így vagyok. - értett egyet Liam.
- Na akkor majd én. - lépett be a palacsintasütővel Jessie, mire mind kérdőn néztünk rá. - Nyugi, most más tervem van. - vigyorgott.
- Ja.. most a fejükhöz vágja. - motyogta a fülembe Naomi, és fuldokolva dőltem neki az ajtókeretnek.
- Niall! Palacsinta! - szólalt meg Jessie a fiú mellett, aki szélsebesen pattant fel és rohant ki a konyhába. Hannie gyilkos tekintettel ült fel az ágyban...Ilyenkor a kislányos arca ellenére elég ijesztő.
Kómásan letrappoltunk a lépcsőn. Személy szerint Hannievel kézenfogva ugráltam le, és látszott, bármelyik pillanatban orra eshetünk. Az utolsó három lépcsőfokot átugrottuk és úgy masíroztunk be a konyhába..ahol...te jó ég. Niall épp a palacsintákat tömte a szájába, ami a tegnapi pirítóshoz hasonlóan répa formájú volt. Harrynek hogy volt ennyi idege ehhez? Miután letudtuk a reggelit elmentünk felöltözni. Ma kiderül, hogy göndörke mit tervezett be annyira. Befészkeltünk két autóba. Én félve ültem be annak az anyósülésére, ami elütött. Mikor meg megpillantottam, hogy a másikat Lou vezeti, és Harry szemében felcsillan a versenyszellem át akartam surranni Kendrához és Jessiehez. Liam legalább korlátozza Louist, de itt ki fogja lecsillapítani göndörkét, ha Niall Hannievel, Zayn meg Naomival van lefoglalva. Kétségbeesve szóltam volna, hogy inkább átülök, de már késő volt. Meghallottam ahogy a motor beindul. Viszlát világ, jó volt veled.
- Ha megnyugtat, mesélek vicceket... - szólt Harry.
- Te az útra figyelj. - ellenkeztem és becsatoltam az övemet rekordidő alatt.
- Pedig van egy jó kis viccem, ami arról szól, hogy... - kezdte volna el.
- Harry! - csitítottam el és megkapaszkodtam minden kezem ügyébe kerülő dologba, ő meg sértődötten ciccegett, és próbálta bebizonyítani, hogy nem rossz sofőr.
- Egyébként senki sincs felkészülve arra, hogy este egy pizsamás lány fut be az autója elé. - jegyezte meg, mire a szememet forgattam, bár igaza volt. Megálltunk egy parkolóban, Niall pedig egy fekete textildarabot nyújtott előre. Én értetlenül figyeltem, ahogy Harry átveszi. Aztán leesett.
- Nem, nem kötsz be, még a végén belöktök minket egy folyóba. - tiltakoztam, de ő ügyesen elkapott és bekötötte a szemem. Ahogy kisegített hallottam, hogy valaki beveri a fejét az autóba.
- Bocsi! - szólt Niall.
- Semmi baj, de én se értem minek ez a titkolózás. - nyöszörgött Hannie.
- Jézusom! - sikított Naomi.
- Ez csak én vagyok.. - motyogta Zayn.
- Az, amit fogsz, nem a derekam. - folytatta.
- Tudom. - hallottam Zayn sunyi hangját.
Elnevettem magam, aztán éreztem, ahogy Harry a karját nyújtja. Belekaroltam, de hihetetlen erőfeszítésre volt szükségem így is, hogy ne essek orra. A kendő tökéletesen fedett, csak a napot láttam halványan.
- Végre itt vagytok ti is! - lelkesedett Louis.
- Mikor előztél meg? - döbbent le Harry.
- Most komolyan ezen kell vitatkozni? - kérdezte türelmetlenül Kendra.
- Bocs. - nevetett kellemetlenül Lou.
- Na, akkor...három, kettő...- kezdték a fiúk.
- Jajj hagyjuk már. - morogta Jessie.
- Hé, ki mondta, hogy leveheted? - szólt durcásan Liam.
- Aztaaa... - hangzott az értelmes válasz Jesstől.
Én is lekaptam a fejemről a kendőt, és láttam, hogy a többiek is megunják a várakozást és lemarcangolják magukról.
- Naaaa, elrontjátok a pillanatot. - nyafogott Harry.
Jessie ledöbbenésén nem csodálkoztam el. Egy hatalmas vidámparkot pillantottam meg. A játékok fényesen és hívogatóan villództak, kivéve a kísértetházat és vasutat. Annak a közelébe nem fogok menni. De hol vannak az emberek?
- Hol vannak az emberek? - húzta ki Kendra a fejemből a kérdést.
- Ez is a meglepetés része...a vidámpark ma "felújítás miatt zárva". - mondta büszkén Harry, megragadta a kezem és elsuhantunk valamerre.
- Styles! - üvöltötte Lou mikor megtalált minket. - Dodzsem párbaj! Most! - követelte.
Kendra és én próbáltunk elslisszanni, de elkapták a grabancunkat és kénytelenek voltunk beékelődni melléjük. A többiek is ugyan így jártak.
- A lábadat hagyd rajta azon a pedálon, én vezetek. Te meg ne ess ki. - magyarázott Harry.
- Jó..de nem hiszem, hogy ez...
Ekkor Lou harci kiáltással nekünk jött, én pedig találkoztam a megszeppent Kendra fejével. Röhögőgörccsel küszködve kapaszkodtam meg Harry vállaiban, akire a nevetésem átragadt. Pár percnek tűnő másfél órán át lökdöstük a másikat. Naomiéknak egyszer sikerült hozzánk csapni Jessiéket, és Naomi és Zayn ránk nyújtott nyelvvel pacsiztak össze. Nem volt sok idejük örülni, mert Lou egy jól irányzott mozdulata miatt szinte repültek a biztonsági fal felé. Vihorászva szálltunk ki a miniatürizált autókból és vettük célba a hullámvasutat.
- Nyert az eccavú csapat! - visította Hannie.
 Ezt az "élményt" legszívesebben elfelejteném. Mikor kinyitottam a szemem, mindig vagy lefelé száguldottunk, vagy fejjel lefelé voltunk. Harry játszotta a szuperhőst, de mikor láttam, hogy az ujjai reszketnek sírógörcs kerülgetett. Összegömbölyödve kapaszkodtunk egymásba, amíg vége nem lett a rémálomnak.
- Ez iszonyú jó volt! - ugrabugrált el előttünk Jessie.
- Mi volt ez a pusztító alpáriság? Melyik pudingnak jutott eszébe, hogy felüljünk erre? - szédelegtem.
Az már nem derült ki, hogy kinek jutott ez eszébe. Viszont ellátogattunk még a szellemvasútba is. Halálközeli élményben volt részem, míg Harry csak halkan nevetgélt mellettem. Volt, hogy valami hirtelen elkapta a csuklómat, aztán egy szétszabdalt véres hullát mutogattak, amitől felfordult a gyomrom. Arról nem is beszélek, hogy az arcomba talált egy adag műpókháló, a hajamban meg egy csomó gumipók táncikált. De a vége jött be a legjobban. Mindenki nyakon lett öntve egy vödör művérrel, mikor próbáltunk kiszabadulni.
- Ez hideeeeg! - állapította meg visítva Hannie.
Sokszor elmentünk a kísértetkastély mellett, én pedig hihetetlenül örültem neki, hogy senkinek se ugrik be, hogy meg kéne néznünk.
- Hé! - állt meg előtte egyszer csak Harry, mire bennem megállt az ütő. Hála a jó égnek csak a cipőjével küszködött egy sort, és felegyenesedve indult meg felénk. Könnyeden sóhajtottam.
- Mit szólnátok, ha bemennénk oda? - kiáltott fel Niall, és mutogatni kezdett a kastély felé.
- Te eszednél vagy?! - üvöltöttem le szerencsétlen fejét a kelleténél hangosabban, mire a kis szőkeség lebiggyesztette alsó ajkát. - Bocsi. - vigyorogtam rá erőltetetten.
- Akkor megyünk. MUHAHA. - Lou elkezdett mindannyiunkat beterelni az ijesztő külsejű épület felé.
Nekem sikerült a küszöbben orra vágódnom.
- Hogy lehetek ekkora szerencsétlen? - motyogtam a földön fetrengve.
- Gyere. - nevetett az arcomba Harry miközben felsegített.
Ahogy felnéztem kirázott a hideg. Hova kerültem? Miért mentem bele ebbe?
Bizonyára valami speciális effektnek volt köszönhető, de jéghideg volt. A szél pedig (ami kint nem volt jelen) folyamatosan az arcomba csapta a hajam. Ahogy felaraszoltunk a lépcsőn, nyikorogtak a fokok. Naomi egyszer csak eltűnt előlem. Nem tudom hova léphetett, de egy csapóajtón lezuhant. Kétségbeesetten nyúltam utána, de az ajtó bezárult.
- Naomi? - kérdeztem félve, majd körbenéztem.
Mindenki eltűnt a látótávolságomból.
- Többiek? - hallottam saját reszkető hangomat.
Vigyenek vissza a hullámvasútra. Inkább megyek vele még legalább öt kört, csak jöjjenek vissza a többiek. Síri csend volt mindenhol. A kandalló előtti fotelben ült valaki. Szóval csak heccelnek. Dühödten közelítettem meg a fotelt, de mikor megláttam, ki ül benne, megfagyott bennem a vér. Egy számomra ismeretlen férfi nézett rám vérben forgó szemekkel és nyújtotta felém a karját. Egetrengető sikítással rohantam be egy hálószobának tűnő helyiségbe, ahol két sötét alak ugrott elém. Meg fogok halni. Ahogy kiléptem és becsaptam magam mögött az ajtót milliónyi kérdés zakatolt a fejemben. Aztán beugrott, hogy ez csak egy vidámparki szellemház. Nagy levegővel mentem vissza a hálóba és rántottam le a símaszkot Harryről és Louisról. Azt hittem, azonnal felpofozom őket.
- Ti szemét alakok! Mégis mi a rákot képzeltetek? - felkaptam egy párnát és püfölni kezdtem őket. A párna jó porosnak bizonyult, így vad köhögőgörcsöt kapott a két szenvedő alany.
- Maradj csöndben Chels. - köhécselt Lou. - A többiekkel is ugyanezt csináljuk.
Még jobban elöntött a pulykaméreg.
- Hogy...Ti...Mekkora...Állatok...Vagytok! - minden szavamat egy erős ütés pecsételte meg.
Hannie is berontott, miközben szerencsétlen Niallt rángatta, a fiú is fekete ruhában volt, mint a két előttem küszködő idióta. Három harcos amazonként tért be Jessie, Naomi és Kendra, előttük pedig Liam és Zayn spurizott.
- Azt javaslom kössük fel őket a csillára, had lógjanak kicsit. - gonosz vigyor terült szét az arcomon.
- Hannie... - rebegte Niall. - Tudod, hogy imádlak.
- Jujj - csillant fel Hann szeme és rárontott a fiúra, teljesen elfeledve a kis trükkjét.
Egy kis vattacukorral sikerült minket is kiengesztelni. Naomi kapott Zayntől egy mókust. A fiú azzal magyarázta a kisállatot, hogy "Naomira emlékezteti". Ezt egyben romantikusnak és bizarrnak is tartottam. Karambolmentesen visszaértünk a jelenlegi szállásunkhoz. Megállapítottam, hogy a balesetem csak egyszeri alkalom volt, Harry tud vezetni. A fiú ezen annyira fellelkesült, hogy elővett jó pár pezsgőt. Én alapból nem csíptem az alkoholt. Hiába volt ráírva, hogy édes, szörnyen savanyúnak éreztem. A csöves szagáról meg nem is beszélek. Harry szívesen hörpintette fel azt az adagot is, amit a FY tagok nem kértek. Emiatt hihetetlenül jó kedve lett, és röhögve énekelte a Bad Romancet Lady Gagától a pulton.
- Chels, rángasd le kérlek, mielőtt még sztriptízelni kezd. - szólt Lou.
Kisebb röhögőgörccsel küszködve rángattam le Hazzát a pultról.
- Várj, kislány, még megy a Judas is, ne legyél már ennyire szívtelen. - kérlelt, amitől csak még jobban nevetni kezdtem, de sikerült felrángatnom a szobájába és belöknöm az ágyba.
- Húúú, micsoda vadmacska. - vigyorgott rám kajánul.
- Micsoda alkesz. Jóéjt hülyegyerek. - és továbbra is nevetve csuktam be az ajtót.
- Várj, akkor most nem lesz semmi? - kiabált ki, mire már nem bírtam tovább, úgy döntöttem, mára elég a jókedvből. Elköszöntem a többiektől (Hannie odaadta nekem a plüsspónit amit nyert, hogy vigyázzak rá és aludjak vele) és bezuhantam az ágyba. A lábaimnak felüdülés volt az egész napos járkálás után.