|
|
Hello, London
- Te jó... - kezdtük egyszerre, de nem tudtuk szavakba önteni a csodálatunkat. Amint kinyitottuk az ajtót, egy rólunk készült életnagyságú óriásplakáttal kerültünk szembe. A képen épp fehér kezeslábasokban voltunk, nyakig festékben. A hátterében egy feldőlt létra feküdt, és sok vödörnyi festék volt kiborítva. A kép akkor készült, mikor egy árvaház egyik szobáját festettük önkéntes munkaként. Közelebb érve a falhoz, feltűnt, hogy ez nem is poszter, hanem festmény. Mennyi ideje készülhettek a fogadásunkra? Teljesen elérzékenyültem a mosolygós arcunkat látva. Igazából szinte mindenen képes voltam elérzékenyülni.
- Nehogy elkezdj itt nekem bőgni. - szólt Jessie, de mikor megfordultam láttam, hogy nem nekem szólt, hanem Kendrának. Az amúgy folyton vigyorgós lányon lehetett látni, hogy direkt nem pislog, mert ha megtenné, a könnyei végigfolynának az arcán.
- Ki mondta, hogy bőgök? Csak erős ez a fény, attól vörösödött be a szemem. - nyekeregte. Felnevettem. Alaposabban körbenézve a csodálatunk a jövőbeli házunkra egyre csak nőtt. Egy angol zászló volt felakasztva a falra, az alatt pedig egy mini bárpult. Még egy külön telefonfülkét is képesek voltak behozni a nappaliba, ahol pózoltunk és képeket is csináltunk. Ezeket Hannah hamar fel is dobálta twitterre, hogy életjelet adjunk. A hófehér szőnyeg olyan selymes volt, hogy képes lettem volna rajta elaludni. Egyszerre sandítottunk a krémszínű fotelra, és fél perc alatt sprinteltünk oda, hogy hatalmasat puffanhassunk rajta. A nappali teljesen be volt bútorozva, és felszerelve minden technikai kütyüvel. Belestünk a konyhába is, az is tökéletesen volt berendezve, annak ellenére, hogy valószínűleg alig fogjuk betenni oda a lábunkat. A nappaliból nyílt egy üvegajtó, de úgy döntöttünk, a kertet később nézzük meg, előbb feltrappoltunk az emeletre a hálószobákhoz. Az enyémnek halványrózsaszín fala volt, fehér bútorokkal. A ruhásszekrények tömve voltak, gondolom a szponzorok úgy döntöttek, meglepnek minket.
- Ti se tudjátok hova rakjátok majd a ruháitokat? - kiabáltam ki, miközben belestem egy fiókba, ami tele volt sapkákkal. - Ez most komoly? - Mormoltam az orrom alatt, immár magamnak intézve a szavaim. Egy külön kisszekrény sapkáknak? Végignyitogattam az egészet. A gardróbba már bele se merek nézni. Átkukkantottam Naomihoz, aki éppen kifelé rámolta a ruháit a gardóbjából az ágyára. Pontosabban, a lányt nem láttam, csak a repkedő ruhákat.
- Mit művelsz? - indultam meg felé, de eltalált valamivel, és bedőltem az ágyába.
- Üdv - hallottam egy nyöszörgést. - látom téged is eltalált a ruha meteorvihar. - hallottam Hannah hangját.
- Hannie? Hol vagy? - próbáltam kiszabadítani, de csak az egyik csuklóját sikerült megtalálnom. - Az isten szerelmére, Naomi, hagyd már abba. - kiabáltam, mert lassan a kis testrész is eltűnt a szemem elől. A fekete hajú lány kikukucskált a gardrób ajtaja mögül.
- Bocsi, csak épp egy ehhez a gatyához való övet kerestem, és...jesszus! - felsikkantott, mikor meglátta Hannah csuklóját, amint épp neki integet. Naomi odarohant hozzánk és vadul túrni kezdte a ruhakupacot, amíg elő nem került a szőkeség.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy holnapra van e valami programunk. - dadogta megszeppenve. Alig bírtam visszafogni a kitörő nevetésemet, de hála istennek megérkezett Kendra is.
- Nézzetek ki a teraszról a kertbe! - kukkantott be, és már rohant is el. Felálltunk és utána siettünk, amíg el nem tűnt Jessie szobájában. Óvatosan bekukucskáltunk, de csak azt láttuk, hogy az erkélyről valamit nagyon átszellemülten néznek. Pedig alatta csak a kert van. Mi lehet benne olyan érdekes? Persze a virágok szépek, meg minden, de most komolyan...Kíváncsian közelítettük meg őket. Lenézve egy hatalmas medencét pillantottam meg, és mivel este volt már, ki volt világítva. De nem is akárhogyan. Az alján ki lehetett olvasni a Forever Young feliratot, ami az angol sorozatunk címe lesz. Körülötte pedig pálmafák álltak
- Az utolsó takarít az első buli után. - jelentettem ki és az egyik lábam már át is lendítettem a korláton.
- Várj, szerintem ez... - kezdte Jessie, de a végét már nem hallottam, mert a másik lábam is a korlát másik felén volt, és elrugaszkodtam. Hatalmas csobbanás, a víz belement a szemembe, a testem minden egyes porcikája tiltakozott a jéghideg víz ellen. Éreztem a szívem vad kalapálását, és a víz felszínére érve levegőért kapkodtam. Fentről nevetést hallottam.
- Úgy nézel ki innen, mint egy kiskacsa! - kiabált le Hannie, de pár másodperc múlva már ő is a medence vizébe csapódott, pont mellém. Köhögve jött fel, és megrázta a vizes haját. Ezután pont egyszerre három test esett mögénk hullámokat kavarva.
- Megfagyok. - rebegte Jessie és elkezdett kiúszni, de Kendra elkapta a lábát és felült a hátára, aminek következtében mindketten eltűntek a víz alatt.
- Gyite paci, száguldj! - jött fel nevetve. Mikor Jessie felért beleugrott a nyakába és hatalmas vízi csata vette kezdetét. 20 perc múlva úgy döntöttünk, hogy kiszállunk a medencéből, mielőtt még tüdőgyulladást kapunk. Viszont mielőtt megszáradhattunk volna, csináltunk jópár képet, és feldobtuk őket twitterre. Beoldalaztunk a házba, és rekordgyorsaság alatt rohantunk be a fürdőszobánkba (minden szobához volt egy külön, plusz a földszinten egy). Gyorsan lezuhanyoztam, és felvettem egy melegítőgatyát, egy toppot, és a köntösömet. Jajj, és meg ne feledkezzek a nyuszis mamuszomról. Az a legfontosabb. Kilépve a szobából Naomi azonnal elém ugrott. Hasonló öltözékben volt, pontosabban ugyan olyanban, csak más színekben és cicás mamuszban. Az orrom alá tartott egy twistert, amiből rögtön gondoltam, mi lesz. Egymásra sandítottunk.
- Twister party! Csavarodj be! - kiabáltuk egyszerre, és berontottunk a nappaliba, ahol a három kanapén ülő lány összerezzent. Egy lepedőbe voltak bebúrkolózva. Kendra azonnal kipattant alóla, és csillogó szemekkel rángatta fel a többieket is. Leterítettük a twister szőnyeget, és elérhető helyre pakoltuk a pörgetős részét.
- Bal kéz sárga - kezdte Jessie.
Fél óra múlva...
Kendra könyöke éppen a belemet készült kinyomni, miközben Jessie szinte teljesen rám volt mászva. Hannah alattam visítozott, legalul pedig Naomi hörgött, hogy azonnal száljunk le róla, mert halálközeli élményben van része. A földön való landolásunk Hannahtól függött, mert ő tartott minket. És mivel lássuk be, nem igen szokott járni gyúrni...
BUMM.
Sikerült még lehetetlenebb helyzetbe csavarodnunk, amint elestünk.
- Mindjárt...meghalok... - nyöszörögtem. Valakinek a hasa az arcomon volt. Megharaptam és hallottam Kendra sikítását. Röhögőgörcsöt kaptam. Csengettek. Nem kellett látnom, tudtam, hogy mindenki döbbenten, kerek szemekkel bámul maga elé. Feltápászkodtam és az ajtó felé suhantam, miközben pisztolyt formáltam a kezemből. Kikukucskáltam. Amint megláttam ki az, értetlenül nyitottam ajtót.
- Nem rendeltünk pizzát... - szólaltam meg értetlenül. Időközben mind az ajtóhoz tömörültek mögém.
- A menedzseretek küldte...és ezt is...- nyújtott át a két doboz mellé egy levelet is. Csodálkozva vettem át őket.
- Már ki van fizetve. - szólt, mikor látta, hogy a pénztárcáért nyúlok. Ettől függetlenül a kezébe nyomtam még egy kis borravalót is, majd mikor elment, bezártam az ajtót. A kanapé előtti üvegasztalra raktam a pizzás dobozokat, az egyikből pedig (amelyikben a sonkás kukoricás volt) kihalásztam egy szeletet. Mikor a többiek is hasonlóan jártak el, kibontottam a levelet. Azonnal felismertem a menedzserünk kézírását. Felsóhajtottam. Folyton kitalál nekünk valami programot, és halálra dolgoztat minket. Igazi boszorkány.
Kedves Forever Young!
Először is, örömmel hallom, hogy épségben megérkeztetek Angliába. Holnapra nem terveztem nektek semmit, nyugodtan járjátok körbe a várost. Sőt! Azt akarom, hogy járjatok a városban! Osszatok aláírásokat, fényképezkedjetek a rajongókkal, de mindenek felett, legyetek kedvesek! Nem akarok olyat hallani, hogy bemutattok egy fotósnak. (ő így hívja a paparazzikat...fotósok...kész röhej...) És legyetek szívesek, normálisan felöltözni! Nem azért van ott egy rakat ruha, hogy ti elnyúlt mackónadrágban szambázzátok végig az utcákat. Holnap után az Alan Chart show vendégei lesztek, ahol jó magatartást várok el! A forgatásokat holnap után kezdjük.Sarah
- Remek... - mondta unottan Jessie. Mindannyian ugyanolyan véleményen voltunk.
- Amint betöltjük mind a 18. évünket, kirúgjuk. - jelentettem ki.
- Alig várom. - ásított Naomi.
- Hannie bealudt... - mutatott Kendra a lányra. Békésen szuszogott a kanapén. Felügyeskedtük a hálószobájába. Csodálom, hogy nem kelt fel, mert majdnem elejtettük. Ezután mind elvonultunk a hálószobáinkba. Bedőltem a puha ágyba és magamra rántottam a takarót. Egy perc se kellett és máris elaludtam.
- GET OUT, GET OUT, GET OUT YOUR BED! - üvöltötték a fülembe a One Thing általuk átírt változatát, miközben valaki (gondolom Hannah) éppen a hátamat taposta. Magamra húztam a takaróm, de ők lecibálták rólam.
- Gyerünk Chels! Éhen halunk, Hannie pedig a Nando's ba akar menni! - tépázta a hajamat Jessie.
- Pontosan! Mi van, ha Niall ott van, és miattad maradok le róla? Miattad nem találkozok életem szerelmével! - sipította a fülembe Hannah. Valahogy aranyosabb volt, mikor a kanapén szendergett.
- Jól van! - nyögtem és hatalmas erőfeszítéssel felültem az ágyban. Már mind indulásra készen álltak. Kitámolyogtam az ágyból és berongyoltam a gardróbomba. Magamra kaptam egy farmershortot, egy I love British Boys feliratú pólót, meg a lábamra rángattam a rózsaszín conversem. Kicsaptam a gardróbajtót (pont eltaláltam vele Kendrát, aki az ágyamig repült) és a hajpánt gyanánt a hajamba nyomtam egy rózsaszín keretes pilóta szemüveget. Leballagtunk a lépcsőn, és ahogy kiértünk a házból arcon csapott a reggeli hideg, de friss levegő. Már én is éhes voltam, szóval sietősen baktattunk a Nando's felé. Szerencsére mentünk olyan gyorsan, hogy ne ismerjenek fel. Félreértés ne essék, imádjuk a rajongóinkat, de már kilyukadt az oldalunk mire odaértünk. Leültünk a sarokba és rendeltünk.
- Jajj, ne már... sehol se látom. - sóhajtott lehangoltan Hannah.
- Ne aggódj, biztos találkozni fogsz vele. Ti ketten tökéletesen összeilletek. - mosolyogtam rá együttérzően. Én is szívesen összefutnék a One Directionnal, mondjuk nem éppen Niall miatt... kihozták a rendeléseket, és jól bereggeliztünk. Vagyis inkább ebédeltünk, mert mint kiderült, sikerült fél 12kor felkelnem. Hogy Hannaht megvígasztaljuk valahogy elmentünk a szembe lévő cukrászdába valami sütit is enni. Elszaladtam a mosdó felé, de beleütköztem valakibe. Az illetőre rá se néztem, csak hallottam, ahogy egy mély hang bocsánatot kér. Szemforgatva tovább mentem. Mikor kijöttem Hannie azonnal megragadta a csuklómat.
- Oda nézz! - suttogta izgatottan. Kendra és Naomi is arra a pontra meredt, csak Jessiet hagyta hidegen...várjunk csak. Odapislogtam és nem hittem a szememnek. Öt fiú szórakozott az asztaluknál. Az egyiket kanállal ijesztgették.
Thanks for reading :)
Older Post . Newer Post
 Hello, London
- Te jó... - kezdtük egyszerre, de nem tudtuk szavakba önteni a csodálatunkat. Amint kinyitottuk az ajtót, egy rólunk készült életnagyságú óriásplakáttal kerültünk szembe. A képen épp fehér kezeslábasokban voltunk, nyakig festékben. A hátterében egy feldőlt létra feküdt, és sok vödörnyi festék volt kiborítva. A kép akkor készült, mikor egy árvaház egyik szobáját festettük önkéntes munkaként. Közelebb érve a falhoz, feltűnt, hogy ez nem is poszter, hanem festmény. Mennyi ideje készülhettek a fogadásunkra? Teljesen elérzékenyültem a mosolygós arcunkat látva. Igazából szinte mindenen képes voltam elérzékenyülni.
- Nehogy elkezdj itt nekem bőgni. - szólt Jessie, de mikor megfordultam láttam, hogy nem nekem szólt, hanem Kendrának. Az amúgy folyton vigyorgós lányon lehetett látni, hogy direkt nem pislog, mert ha megtenné, a könnyei végigfolynának az arcán.
- Ki mondta, hogy bőgök? Csak erős ez a fény, attól vörösödött be a szemem. - nyekeregte. Felnevettem. Alaposabban körbenézve a csodálatunk a jövőbeli házunkra egyre csak nőtt. Egy angol zászló volt felakasztva a falra, az alatt pedig egy mini bárpult. Még egy külön telefonfülkét is képesek voltak behozni a nappaliba, ahol pózoltunk és képeket is csináltunk. Ezeket Hannah hamar fel is dobálta twitterre, hogy életjelet adjunk. A hófehér szőnyeg olyan selymes volt, hogy képes lettem volna rajta elaludni. Egyszerre sandítottunk a krémszínű fotelra, és fél perc alatt sprinteltünk oda, hogy hatalmasat puffanhassunk rajta. A nappali teljesen be volt bútorozva, és felszerelve minden technikai kütyüvel. Belestünk a konyhába is, az is tökéletesen volt berendezve, annak ellenére, hogy valószínűleg alig fogjuk betenni oda a lábunkat. A nappaliból nyílt egy üvegajtó, de úgy döntöttünk, a kertet később nézzük meg, előbb feltrappoltunk az emeletre a hálószobákhoz. Az enyémnek halványrózsaszín fala volt, fehér bútorokkal. A ruhásszekrények tömve voltak, gondolom a szponzorok úgy döntöttek, meglepnek minket.
- Ti se tudjátok hova rakjátok majd a ruháitokat? - kiabáltam ki, miközben belestem egy fiókba, ami tele volt sapkákkal. - Ez most komoly? - Mormoltam az orrom alatt, immár magamnak intézve a szavaim. Egy külön kisszekrény sapkáknak? Végignyitogattam az egészet. A gardróbba már bele se merek nézni. Átkukkantottam Naomihoz, aki éppen kifelé rámolta a ruháit a gardóbjából az ágyára. Pontosabban, a lányt nem láttam, csak a repkedő ruhákat.
- Mit művelsz? - indultam meg felé, de eltalált valamivel, és bedőltem az ágyába.
- Üdv - hallottam egy nyöszörgést. - látom téged is eltalált a ruha meteorvihar. - hallottam Hannah hangját.
- Hannie? Hol vagy? - próbáltam kiszabadítani, de csak az egyik csuklóját sikerült megtalálnom. - Az isten szerelmére, Naomi, hagyd már abba. - kiabáltam, mert lassan a kis testrész is eltűnt a szemem elől. A fekete hajú lány kikukucskált a gardrób ajtaja mögül.
- Bocsi, csak épp egy ehhez a gatyához való övet kerestem, és...jesszus! - felsikkantott, mikor meglátta Hannah csuklóját, amint épp neki integet. Naomi odarohant hozzánk és vadul túrni kezdte a ruhakupacot, amíg elő nem került a szőkeség.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy holnapra van e valami programunk. - dadogta megszeppenve. Alig bírtam visszafogni a kitörő nevetésemet, de hála istennek megérkezett Kendra is.
- Nézzetek ki a teraszról a kertbe! - kukkantott be, és már rohant is el. Felálltunk és utána siettünk, amíg el nem tűnt Jessie szobájában. Óvatosan bekukucskáltunk, de csak azt láttuk, hogy az erkélyről valamit nagyon átszellemülten néznek. Pedig alatta csak a kert van. Mi lehet benne olyan érdekes? Persze a virágok szépek, meg minden, de most komolyan...Kíváncsian közelítettük meg őket. Lenézve egy hatalmas medencét pillantottam meg, és mivel este volt már, ki volt világítva. De nem is akárhogyan. Az alján ki lehetett olvasni a Forever Young feliratot, ami az angol sorozatunk címe lesz. Körülötte pedig pálmafák álltak
- Az utolsó takarít az első buli után. - jelentettem ki és az egyik lábam már át is lendítettem a korláton.
- Várj, szerintem ez... - kezdte Jessie, de a végét már nem hallottam, mert a másik lábam is a korlát másik felén volt, és elrugaszkodtam. Hatalmas csobbanás, a víz belement a szemembe, a testem minden egyes porcikája tiltakozott a jéghideg víz ellen. Éreztem a szívem vad kalapálását, és a víz felszínére érve levegőért kapkodtam. Fentről nevetést hallottam.
- Úgy nézel ki innen, mint egy kiskacsa! - kiabált le Hannie, de pár másodperc múlva már ő is a medence vizébe csapódott, pont mellém. Köhögve jött fel, és megrázta a vizes haját. Ezután pont egyszerre három test esett mögénk hullámokat kavarva.
- Megfagyok. - rebegte Jessie és elkezdett kiúszni, de Kendra elkapta a lábát és felült a hátára, aminek következtében mindketten eltűntek a víz alatt.
- Gyite paci, száguldj! - jött fel nevetve. Mikor Jessie felért beleugrott a nyakába és hatalmas vízi csata vette kezdetét. 20 perc múlva úgy döntöttünk, hogy kiszállunk a medencéből, mielőtt még tüdőgyulladást kapunk. Viszont mielőtt megszáradhattunk volna, csináltunk jópár képet, és feldobtuk őket twitterre. Beoldalaztunk a házba, és rekordgyorsaság alatt rohantunk be a fürdőszobánkba (minden szobához volt egy külön, plusz a földszinten egy). Gyorsan lezuhanyoztam, és felvettem egy melegítőgatyát, egy toppot, és a köntösömet. Jajj, és meg ne feledkezzek a nyuszis mamuszomról. Az a legfontosabb. Kilépve a szobából Naomi azonnal elém ugrott. Hasonló öltözékben volt, pontosabban ugyan olyanban, csak más színekben és cicás mamuszban. Az orrom alá tartott egy twistert, amiből rögtön gondoltam, mi lesz. Egymásra sandítottunk.
- Twister party! Csavarodj be! - kiabáltuk egyszerre, és berontottunk a nappaliba, ahol a három kanapén ülő lány összerezzent. Egy lepedőbe voltak bebúrkolózva. Kendra azonnal kipattant alóla, és csillogó szemekkel rángatta fel a többieket is. Leterítettük a twister szőnyeget, és elérhető helyre pakoltuk a pörgetős részét.
- Bal kéz sárga - kezdte Jessie.
Fél óra múlva...
Kendra könyöke éppen a belemet készült kinyomni, miközben Jessie szinte teljesen rám volt mászva. Hannah alattam visítozott, legalul pedig Naomi hörgött, hogy azonnal száljunk le róla, mert halálközeli élményben van része. A földön való landolásunk Hannahtól függött, mert ő tartott minket. És mivel lássuk be, nem igen szokott járni gyúrni...
BUMM.
Sikerült még lehetetlenebb helyzetbe csavarodnunk, amint elestünk.
- Mindjárt...meghalok... - nyöszörögtem. Valakinek a hasa az arcomon volt. Megharaptam és hallottam Kendra sikítását. Röhögőgörcsöt kaptam. Csengettek. Nem kellett látnom, tudtam, hogy mindenki döbbenten, kerek szemekkel bámul maga elé. Feltápászkodtam és az ajtó felé suhantam, miközben pisztolyt formáltam a kezemből. Kikukucskáltam. Amint megláttam ki az, értetlenül nyitottam ajtót.
- Nem rendeltünk pizzát... - szólaltam meg értetlenül. Időközben mind az ajtóhoz tömörültek mögém.
- A menedzseretek küldte...és ezt is...- nyújtott át a két doboz mellé egy levelet is. Csodálkozva vettem át őket.
- Már ki van fizetve. - szólt, mikor látta, hogy a pénztárcáért nyúlok. Ettől függetlenül a kezébe nyomtam még egy kis borravalót is, majd mikor elment, bezártam az ajtót. A kanapé előtti üvegasztalra raktam a pizzás dobozokat, az egyikből pedig (amelyikben a sonkás kukoricás volt) kihalásztam egy szeletet. Mikor a többiek is hasonlóan jártak el, kibontottam a levelet. Azonnal felismertem a menedzserünk kézírását. Felsóhajtottam. Folyton kitalál nekünk valami programot, és halálra dolgoztat minket. Igazi boszorkány.
Kedves Forever Young!
Először is, örömmel hallom, hogy épségben megérkeztetek Angliába. Holnapra nem terveztem nektek semmit, nyugodtan járjátok körbe a várost. Sőt! Azt akarom, hogy járjatok a városban! Osszatok aláírásokat, fényképezkedjetek a rajongókkal, de mindenek felett, legyetek kedvesek! Nem akarok olyat hallani, hogy bemutattok egy fotósnak. (ő így hívja a paparazzikat...fotósok...kész röhej...) És legyetek szívesek, normálisan felöltözni! Nem azért van ott egy rakat ruha, hogy ti elnyúlt mackónadrágban szambázzátok végig az utcákat. Holnap után az Alan Chart show vendégei lesztek, ahol jó magatartást várok el! A forgatásokat holnap után kezdjük.Sarah
- Remek... - mondta unottan Jessie. Mindannyian ugyanolyan véleményen voltunk.
- Amint betöltjük mind a 18. évünket, kirúgjuk. - jelentettem ki.
- Alig várom. - ásított Naomi.
- Hannie bealudt... - mutatott Kendra a lányra. Békésen szuszogott a kanapén. Felügyeskedtük a hálószobájába. Csodálom, hogy nem kelt fel, mert majdnem elejtettük. Ezután mind elvonultunk a hálószobáinkba. Bedőltem a puha ágyba és magamra rántottam a takarót. Egy perc se kellett és máris elaludtam.
- GET OUT, GET OUT, GET OUT YOUR BED! - üvöltötték a fülembe a One Thing általuk átírt változatát, miközben valaki (gondolom Hannah) éppen a hátamat taposta. Magamra húztam a takaróm, de ők lecibálták rólam.
- Gyerünk Chels! Éhen halunk, Hannie pedig a Nando's ba akar menni! - tépázta a hajamat Jessie.
- Pontosan! Mi van, ha Niall ott van, és miattad maradok le róla? Miattad nem találkozok életem szerelmével! - sipította a fülembe Hannah. Valahogy aranyosabb volt, mikor a kanapén szendergett.
- Jól van! - nyögtem és hatalmas erőfeszítéssel felültem az ágyban. Már mind indulásra készen álltak. Kitámolyogtam az ágyból és berongyoltam a gardróbomba. Magamra kaptam egy farmershortot, egy I love British Boys feliratú pólót, meg a lábamra rángattam a rózsaszín conversem. Kicsaptam a gardróbajtót (pont eltaláltam vele Kendrát, aki az ágyamig repült) és a hajpánt gyanánt a hajamba nyomtam egy rózsaszín keretes pilóta szemüveget. Leballagtunk a lépcsőn, és ahogy kiértünk a házból arcon csapott a reggeli hideg, de friss levegő. Már én is éhes voltam, szóval sietősen baktattunk a Nando's felé. Szerencsére mentünk olyan gyorsan, hogy ne ismerjenek fel. Félreértés ne essék, imádjuk a rajongóinkat, de már kilyukadt az oldalunk mire odaértünk. Leültünk a sarokba és rendeltünk.
- Jajj, ne már... sehol se látom. - sóhajtott lehangoltan Hannah.
- Ne aggódj, biztos találkozni fogsz vele. Ti ketten tökéletesen összeilletek. - mosolyogtam rá együttérzően. Én is szívesen összefutnék a One Directionnal, mondjuk nem éppen Niall miatt... kihozták a rendeléseket, és jól bereggeliztünk. Vagyis inkább ebédeltünk, mert mint kiderült, sikerült fél 12kor felkelnem. Hogy Hannaht megvígasztaljuk valahogy elmentünk a szembe lévő cukrászdába valami sütit is enni. Elszaladtam a mosdó felé, de beleütköztem valakibe. Az illetőre rá se néztem, csak hallottam, ahogy egy mély hang bocsánatot kér. Szemforgatva tovább mentem. Mikor kijöttem Hannie azonnal megragadta a csuklómat.
- Oda nézz! - suttogta izgatottan. Kendra és Naomi is arra a pontra meredt, csak Jessiet hagyta hidegen...várjunk csak. Odapislogtam és nem hittem a szememnek. Öt fiú szórakozott az asztaluknál. Az egyiket kanállal ijesztgették.
Older Post . Newer Post
|
Template : _large.png)
