Hanniall forever
Szemtelenül néztem a betoppant bombázóra. Először is, mit akar ez Harrytől? Másodszor pedig, miért nincs kéznél egy baseball ütő?
- Nos...akkor én most kimegyek. - bátortalanul felálltam.
- Igen, szerintem is csodálatos ötlet. - vigyorgott a lány. Megütöm. Kigáncsolom... csak legyünk valami fura ok miatt kettesben.
- Ne.. - kapott a csuklóm után Harry, de pont a fájósat sikerült megkaparintania.
- Maradok, csak engedd el. - a fájdalomtól könnyek szöktek a szemembe.
- Bocsánatbocsánat. - eresztette el a kezem.
- Jaj, Chels, látnod kellett volna azt az agyonsminkelt pornó barbiet aki épp erre jött...opsz, látom látod. - kapott a szájához az éppen belépő Jessie. A visszafojtott nevetéstől elkezdett szúrni az oldalam.
- Na jó, tűnjetek innen. - lökött ki durván, sértett hangon a csaj.
- Joana, mit képzelsz? - hallottuk bentről Harry hangját.
Jessie az ajtóra tapasztotta a füleit.
- Ejj, szöszi, ez nem szép dolog. - tiltakoztam, de lassan én is neki nyomtam a fejem az ajtónak.
- Jaj, úgy hiányoztál. - nyafogta Joa.
- Az érzés nem kölcsönös. - duzzogott Harry.
- Most komolyan e miatt a dedós miatt? Láttad már egyáltalán, hogy még felöltözni se tud? És különben is, fogadok, hogy egy normális kapcsolata se volt még. - dühöngött a lány.
- Hát igen...ő tapasztalatlan. Elég kínos, de csak egy fél évvel vagy idősebb nála, és ez rólad nem mondható el. És ha már az öltözködésnél tartunk...a tiedről kirív, hogy átment rajtad a fél ország. - adta meg a kegyelemdöfést Harry.
- Nos igen...nekem is ez jutott eszembe mikor megláttam. - motyogtam Jessienek, de ekkor Joa kirobbant az ajtón, és mikor meglátott nekilökött a falnak.
- Ide figyelj törpilla... - morogta összeszűkített szemekkel. - Még megkeserülöd egyszer azt a napot, hogy megszülettél...erről én kezeskedek. Ajánlom, hogy tartsd magad és a barátnőidet távol a 1Dtől.
- Én egy mentolos cukorkát ajánlanék számodra. - legyeztem az orrom előtt.
- Kinyírlak - és már emelte a kezét, hogy pofozzon, de Jessie elkapta és kitekerte, majd könnyedén nekilökte a falnak.
- Ne csinálj hülyét magadból, kérlek. - szólt unottan Jess.
Joa még egyszer lesújtó pillantással nézett ránk, majd eltipegett miközben a haját igazgatva.
Eközben a hatosrandin (
Kendra szemszöge):
Nos...mivel Chels itt nem volt jelen, megkért, hogy meséljem el. Eredetileg Hanniet akarta megkérni, de ő csak annyit hajtogatott, hogy Niall írtó cuki volt. Igazából úgy volt, hogy csak kettesben mennek, de úgy döntöttünk, hogy egyenlőre Harryt és Chelst kéne kettesben hagyni. Jessiet és Liamet viszont a biztonság kedvéért otthagytuk, nehogy játszóteret csináljanak a kórházból. Szóval hova máshova mehettünk volna, mint a Nando's?
- Mit kérnek? - kérdezte a felszolgáló mikor leültünk.
- Öhm...csirkét... - szólaltam meg bizonytalanul.
- Vicces kislány vagy. - vágott erőltetett mosolyt.
- Dehátittcsirkétárulnak... - motyogtam mire nevetés tört ki.
- Lou, csörög a telefonod - szólalt meg Naomi.
- Chelsea az...kihangosítsam? - kérdezte az említett, mire mind rávágtuk, hogy igen.
- Louis...tudsz valamit bizonyos Joannáról? - hallottam barátnőm bátortalan hangját.
- Jószagú répa! Már megint ott volt? - döbbent le Lou.
- Igen, és fel akarom rúgni. - dörmögte a telefonba Chels.
- Visszamegyünk! Út közben veszünk láncfűrészt és lángvágót. - pattant fel hősiesen Hannie.
- Nem! Ott maradtok! És szuperül fogjátok magatokat érezni! De Lou, nyögd már ki, ki ez a nőszemély - nyafogott a telefon másik oldaláról.
Louis kérlelően nézett a többiekre, mire Niall beadta a derekát és elvette tőle a telefont.
- Egy hétig volt együtt Hazzával, ha nem kevesebb. Megcsalta, meg hülyét is kapott Harry FY imádatától, meg...-kezdte.
- Ó, tehát Harrynek FY imádata van? - hallottam Chels hangján, hogy élvezi a helyzetet.
- Igenigen. - vette át Zayn a telót. - Fogalmunk sincs mit akar, de mióta együtt szerepeltünk Alannél, azóta húzza az agyunkat.
- A kórházban is folyton ott ólálkodott. - jegyezte meg Niall.
- Dehát mi nem láttuk. - rázta a fejét Hannie.
- Persze, hogy nem láttátok, hiszen ki se mozdultatok Chelsea mellől. De mi folyton őt néztük, amikor kimentünk...és higgyétek el, nem volt szép látvány. - rázta a fejét Zayn.
- Kösz az infót...jó szórakozást! - és kinyomta a telefont.
- Nem mehetünk inkább fagyizni? Melegben sültcsirkét enni...- nyafogott Louis.
- Dehát...Nando's...- rebegte kiskutyaszemekkel Niall, és főként Hanniere koncentrált, aki megértően simogatni kezdte a fiú haját.
Vissza a kórházba (
Chelsea):
Nem tudom, miért pont Louist hívtam fel. Megszerettem. Természetesen nem úgy szerettem meg, ahogy Kendra. Hanem báttyként. Mindig is akartam egy nagy bátyót, aki megvéd. És ez Lou lett.A folyosón ültem és néztem magam elé, a kórterembe lusta voltam bemenni, Harry pedig...ő meg kijönni lusta.
Mintha a gondolataimban olvasna, úgy jött ki és ölelt át hátulról. Ennek bármikor máskor örülnék, de most nem ment. A gyomromból idegesítő nyomás indult meg a szívem felé. Ha az imént látott plázacicákat megkaphatja, mit akar ő tőlem? Üveges szemekkel meredtem magam elé, majd lassan elhúzódtam tőle.
- Csináltam valamit? - kérdezte ijedten.
Ha nem mozdulok és szólalok meg...talán elmegy. De nem, csak leült mellém. Így ketten nézhettük a hihetetlenül érdekes fehér kórházi falat. Egyszer csak, hirtelen felindulásból a mellkasába fúrtam a fejemet.
- Most nem tudom, hogy tudtom nélkül összevesztünk e... - kezdte. - de ha igen, magamban már átgondoltam a kibékülésünk előnyeit és hátrányait. Na jó, csak az előnyeit, de ez azért van, mert hátránya nincs.
- Megfenyegetett, hogy takarodjunk a 1D közeléből, mert mittudomén mit csinál. - itt kihasználtam a levegővételnél a pillanatot, és hatalmasat szippantottam az illatából, majd elkönyveltem, hogy ezt még párszor ki akarom próbálni.
- Ugyan már, szerinted mit tudna tenni ellenetek? - nézett rám csodálkozva.
- Nemtom. - vállat vontam. - Amúgy Harold Edward Styles...te elütöttél? - jutott eszembe.
- Nem tudtam hogy lekapcsolódott a fényszóró! Soha többet nem ülök autóba! Mire észrevettem már megtörtént a baj, te meg ott feküdtél! - zihálta kétségbeesetten.
- Jó, nyugi, csak gondoltam terelem a...-kezdtem.
- És láttam ahogy lefolyik a vér az arcodon! El tudod képzelni? Aztán még a kocsiban ki is dőltél! És nem keltél fel napokon keresztül! - körmeit az arcába mélyesztette.
- Harry, elég... - motyogtam, de ő nem hallgatott rám.
- Mikor beértünk a kórházba, addigra már felhívtam mindenkit és itt voltak! Képzelheted mikor megláttak véres arccal, eszméletlenül a karjaimban! - ránéztem...az ott az arcán egy könny?
- Na jó, mostmár tényleg elég lesz! - egy fél tábla csokit nyomtam a szájába, ami miatt kénytelen volt elhallgatni. Rám nézett rágás közben. Olyan volt megtömött szájjal, mint valami hörcsög. A HarryHörcsögön elgondolkodva nevetni kezdtem.
- Megjöttünk! - szambázott be elénk Hannie, kéz a kézben Niallal, Niall homlokán pedig fagyi.
- Mi történt? - kérdeztem döbbenten.
- Nem hittem az unikornisokban. - mondta morcosan Niall.
- És Harryvel mi történt? - kérdezte Hannie, mikor meglátta, hogy a fiú pofazacskókat növesztett. Harry nyelt egyet.
- Nem fogtam be a számat. - nyögte.
- A többiek? - körbenéztem, de sehol se voltak.
- Elküldtük őket cukorboltba. Gumimaci, gumicumi, gumikukac, süti, süti, süti... - sorolta Hannie.
- És ti hogyhogy nem mentetek? - kérdezte Harry.
- Féltek, hogy Hannie meg én felvásároljuk a boltot. - morcoskodott Niall.
- Jut eszembe, Hannie meg te... - sunyin a kezükre néztem, amikkel egymást szorították. Kiszúrták, mit szugerálok, és elpirulva engedték el egymást. Harryvel kajánul egymásra vigyorogtunk. Ha nekem és Hazzának nem is lesz közös jövőnk, attól még Hannie és Niall megérdemlik egymást.
- Alig várom, hogy tudatnunk kelljen Sarahval, hogy felkeltem. - jutott eszembe.
- Van egy ötletem! Még nem tudja rajtunk kívül senki se, hogy fent vagy, ugye? - csillant fel Harry szeme és felállt, majd megragadta a karom.
- Hát...nem... - szóltam bizonytalanul, mire a fiú futni kezdett velem a kórtermem felé. Én belecsimpaszkodtam Hanniebe, aki Niallt cibálta maga után. Érdekes egy négyes voltunk.
- Nos, mi lenne az a kitűnő ötlet? - néztem rá hülyén mikor a kezembe nyomta a telefonom.
- Hívd fel azt a Jeremyt, akiről meséltél, és kérd meg, hogy küldjön kapucnis fölsőket...ötöt, nektek, ami még nem volt rajtatok, meg napszemüvegeket. És szólj neki, hogy semmiképpen se mondja meg Sarahnak, hogy felkeltél. Oké? - megfogta a vállaim és a szemembe nézett, én pedig pirulva bólogattam.
- Niall, te hívd fel Simont, hogy holnap a kórház elé negyedóránként küldjön taxikat, ötöt. - Niall is bólogatott, majd kirohant.
- Hannie, érd el, hogy Chels holnap kijuthasson. Vess be MINDENT...kivéve a lángvágót. - Hannie Niall után futott.
- És te mire készülsz? - kérdeztem mikor kettesben maradtunk.
- Szólok a többieknek, hogy holnapra ne tervezzenek semmit, és megszervezek mindent. Bízz bennem. - mosolygott olyan tipikus Harrysen. Előbukkantak a gödröcskéi is.
- Én bízok... - majd bevonultam egy sarokba és tárcsázni kezdtem Jeremyt.
Kicsöngött...
- Szija, Jer...
- Chels, te vagy az, fent vagy? - hallottam a meglepett hangot.
- Igen-igen. Kérnék pár szívességet. - szóltam bizonytalanul.
- Minden rendben? Szóltál már Sarahnak? - kérdezősködött.
- Igen, minden oké, és pont erről szeretnék beszélni...
- Nem akarod, hogy megtudja, hogy felkeltél... - szólt Jeremy.
- Úgy tűnik, két bátyám van. - nevettem kellemetlenül.
- Természetesen bízhatsz bennem, de ugye tudod, hogy nem hallgathatod el tőle örökké, hogy rendben vagy? - kérdezte aggodalmasan.
- Persze, hogy tudom. Nem is akarom örökké elhallgatni. Majd elmondom neki, amint már nem lesz szükség elhallgatni. - fontoskodtam.
- Te tudod kislány...és, mire lenne még szükség? - érdeklődött.
- Kapucnis pulcsikra...olyanokra, amik még nem voltak rajtunk, meg napszemüvegekre. - magyaráztam.
- Intézem. - hallottam, hogy vigyorog.
- Köszi, tényleg, nagyon. - mondtam hálásan.
- Nektek mindent. De volna még valami... - kezdte.
- Mi lenne az?
- Vigyázzatok magatokra.
- Meglesz. Szija. - és letettem a telefont.
Hátrafordultam, és láttam, hogy Harry intézi már az ügyeket. Mikor meglátta, hogy hallgatózni próbálok, egy rosszfiús vigyorral kivonult.
Mire készül ez?
Thanks for reading :)
Older Post . Newer Post
Hanniall forever
Szemtelenül néztem a betoppant bombázóra. Először is, mit akar ez Harrytől? Másodszor pedig, miért nincs kéznél egy baseball ütő?
- Nos...akkor én most kimegyek. - bátortalanul felálltam.
- Igen, szerintem is csodálatos ötlet. - vigyorgott a lány. Megütöm. Kigáncsolom... csak legyünk valami fura ok miatt kettesben.
- Ne.. - kapott a csuklóm után Harry, de pont a fájósat sikerült megkaparintania.
- Maradok, csak engedd el. - a fájdalomtól könnyek szöktek a szemembe.
- Bocsánatbocsánat. - eresztette el a kezem.
- Jaj, Chels, látnod kellett volna azt az agyonsminkelt pornó barbiet aki épp erre jött...opsz, látom látod. - kapott a szájához az éppen belépő Jessie. A visszafojtott nevetéstől elkezdett szúrni az oldalam.
- Na jó, tűnjetek innen. - lökött ki durván, sértett hangon a csaj.
- Joana, mit képzelsz? - hallottuk bentről Harry hangját.
Jessie az ajtóra tapasztotta a füleit.
- Ejj, szöszi, ez nem szép dolog. - tiltakoztam, de lassan én is neki nyomtam a fejem az ajtónak.
- Jaj, úgy hiányoztál. - nyafogta Joa.
- Az érzés nem kölcsönös. - duzzogott Harry.
- Most komolyan e miatt a dedós miatt? Láttad már egyáltalán, hogy még felöltözni se tud? És különben is, fogadok, hogy egy normális kapcsolata se volt még. - dühöngött a lány.
- Hát igen...ő tapasztalatlan. Elég kínos, de csak egy fél évvel vagy idősebb nála, és ez rólad nem mondható el. És ha már az öltözködésnél tartunk...a tiedről kirív, hogy átment rajtad a fél ország. - adta meg a kegyelemdöfést Harry.
- Nos igen...nekem is ez jutott eszembe mikor megláttam. - motyogtam Jessienek, de ekkor Joa kirobbant az ajtón, és mikor meglátott nekilökött a falnak.
- Ide figyelj törpilla... - morogta összeszűkített szemekkel. - Még megkeserülöd egyszer azt a napot, hogy megszülettél...erről én kezeskedek. Ajánlom, hogy tartsd magad és a barátnőidet távol a 1Dtől.
- Én egy mentolos cukorkát ajánlanék számodra. - legyeztem az orrom előtt.
- Kinyírlak - és már emelte a kezét, hogy pofozzon, de Jessie elkapta és kitekerte, majd könnyedén nekilökte a falnak.
- Ne csinálj hülyét magadból, kérlek. - szólt unottan Jess.
Joa még egyszer lesújtó pillantással nézett ránk, majd eltipegett miközben a haját igazgatva.
Eközben a hatosrandin (
Kendra szemszöge):
Nos...mivel Chels itt nem volt jelen, megkért, hogy meséljem el. Eredetileg Hanniet akarta megkérni, de ő csak annyit hajtogatott, hogy Niall írtó cuki volt. Igazából úgy volt, hogy csak kettesben mennek, de úgy döntöttünk, hogy egyenlőre Harryt és Chelst kéne kettesben hagyni. Jessiet és Liamet viszont a biztonság kedvéért otthagytuk, nehogy játszóteret csináljanak a kórházból. Szóval hova máshova mehettünk volna, mint a Nando's?
- Mit kérnek? - kérdezte a felszolgáló mikor leültünk.
- Öhm...csirkét... - szólaltam meg bizonytalanul.
- Vicces kislány vagy. - vágott erőltetett mosolyt.
- Dehátittcsirkétárulnak... - motyogtam mire nevetés tört ki.
- Lou, csörög a telefonod - szólalt meg Naomi.
- Chelsea az...kihangosítsam? - kérdezte az említett, mire mind rávágtuk, hogy igen.
- Louis...tudsz valamit bizonyos Joannáról? - hallottam barátnőm bátortalan hangját.
- Jószagú répa! Már megint ott volt? - döbbent le Lou.
- Igen, és fel akarom rúgni. - dörmögte a telefonba Chels.
- Visszamegyünk! Út közben veszünk láncfűrészt és lángvágót. - pattant fel hősiesen Hannie.
- Nem! Ott maradtok! És szuperül fogjátok magatokat érezni! De Lou, nyögd már ki, ki ez a nőszemély - nyafogott a telefon másik oldaláról.
Louis kérlelően nézett a többiekre, mire Niall beadta a derekát és elvette tőle a telefont.
- Egy hétig volt együtt Hazzával, ha nem kevesebb. Megcsalta, meg hülyét is kapott Harry FY imádatától, meg...-kezdte.
- Ó, tehát Harrynek FY imádata van? - hallottam Chels hangján, hogy élvezi a helyzetet.
- Igenigen. - vette át Zayn a telót. - Fogalmunk sincs mit akar, de mióta együtt szerepeltünk Alannél, azóta húzza az agyunkat.
- A kórházban is folyton ott ólálkodott. - jegyezte meg Niall.
- Dehát mi nem láttuk. - rázta a fejét Hannie.
- Persze, hogy nem láttátok, hiszen ki se mozdultatok Chelsea mellől. De mi folyton őt néztük, amikor kimentünk...és higgyétek el, nem volt szép látvány. - rázta a fejét Zayn.
- Kösz az infót...jó szórakozást! - és kinyomta a telefont.
- Nem mehetünk inkább fagyizni? Melegben sültcsirkét enni...- nyafogott Louis.
- Dehát...Nando's...- rebegte kiskutyaszemekkel Niall, és főként Hanniere koncentrált, aki megértően simogatni kezdte a fiú haját.
Vissza a kórházba (
Chelsea):
Nem tudom, miért pont Louist hívtam fel. Megszerettem. Természetesen nem úgy szerettem meg, ahogy Kendra. Hanem báttyként. Mindig is akartam egy nagy bátyót, aki megvéd. És ez Lou lett.A folyosón ültem és néztem magam elé, a kórterembe lusta voltam bemenni, Harry pedig...ő meg kijönni lusta.
Mintha a gondolataimban olvasna, úgy jött ki és ölelt át hátulról. Ennek bármikor máskor örülnék, de most nem ment. A gyomromból idegesítő nyomás indult meg a szívem felé. Ha az imént látott plázacicákat megkaphatja, mit akar ő tőlem? Üveges szemekkel meredtem magam elé, majd lassan elhúzódtam tőle.
- Csináltam valamit? - kérdezte ijedten.
Ha nem mozdulok és szólalok meg...talán elmegy. De nem, csak leült mellém. Így ketten nézhettük a hihetetlenül érdekes fehér kórházi falat. Egyszer csak, hirtelen felindulásból a mellkasába fúrtam a fejemet.
- Most nem tudom, hogy tudtom nélkül összevesztünk e... - kezdte. - de ha igen, magamban már átgondoltam a kibékülésünk előnyeit és hátrányait. Na jó, csak az előnyeit, de ez azért van, mert hátránya nincs.
- Megfenyegetett, hogy takarodjunk a 1D közeléből, mert mittudomén mit csinál. - itt kihasználtam a levegővételnél a pillanatot, és hatalmasat szippantottam az illatából, majd elkönyveltem, hogy ezt még párszor ki akarom próbálni.
- Ugyan már, szerinted mit tudna tenni ellenetek? - nézett rám csodálkozva.
- Nemtom. - vállat vontam. - Amúgy Harold Edward Styles...te elütöttél? - jutott eszembe.
- Nem tudtam hogy lekapcsolódott a fényszóró! Soha többet nem ülök autóba! Mire észrevettem már megtörtént a baj, te meg ott feküdtél! - zihálta kétségbeesetten.
- Jó, nyugi, csak gondoltam terelem a...-kezdtem.
- És láttam ahogy lefolyik a vér az arcodon! El tudod képzelni? Aztán még a kocsiban ki is dőltél! És nem keltél fel napokon keresztül! - körmeit az arcába mélyesztette.
- Harry, elég... - motyogtam, de ő nem hallgatott rám.
- Mikor beértünk a kórházba, addigra már felhívtam mindenkit és itt voltak! Képzelheted mikor megláttak véres arccal, eszméletlenül a karjaimban! - ránéztem...az ott az arcán egy könny?
- Na jó, mostmár tényleg elég lesz! - egy fél tábla csokit nyomtam a szájába, ami miatt kénytelen volt elhallgatni. Rám nézett rágás közben. Olyan volt megtömött szájjal, mint valami hörcsög. A HarryHörcsögön elgondolkodva nevetni kezdtem.
- Megjöttünk! - szambázott be elénk Hannie, kéz a kézben Niallal, Niall homlokán pedig fagyi.
- Mi történt? - kérdeztem döbbenten.
- Nem hittem az unikornisokban. - mondta morcosan Niall.
- És Harryvel mi történt? - kérdezte Hannie, mikor meglátta, hogy a fiú pofazacskókat növesztett. Harry nyelt egyet.
- Nem fogtam be a számat. - nyögte.
- A többiek? - körbenéztem, de sehol se voltak.
- Elküldtük őket cukorboltba. Gumimaci, gumicumi, gumikukac, süti, süti, süti... - sorolta Hannie.
- És ti hogyhogy nem mentetek? - kérdezte Harry.
- Féltek, hogy Hannie meg én felvásároljuk a boltot. - morcoskodott Niall.
- Jut eszembe, Hannie meg te... - sunyin a kezükre néztem, amikkel egymást szorították. Kiszúrták, mit szugerálok, és elpirulva engedték el egymást. Harryvel kajánul egymásra vigyorogtunk. Ha nekem és Hazzának nem is lesz közös jövőnk, attól még Hannie és Niall megérdemlik egymást.
- Alig várom, hogy tudatnunk kelljen Sarahval, hogy felkeltem. - jutott eszembe.
- Van egy ötletem! Még nem tudja rajtunk kívül senki se, hogy fent vagy, ugye? - csillant fel Harry szeme és felállt, majd megragadta a karom.
- Hát...nem... - szóltam bizonytalanul, mire a fiú futni kezdett velem a kórtermem felé. Én belecsimpaszkodtam Hanniebe, aki Niallt cibálta maga után. Érdekes egy négyes voltunk.
- Nos, mi lenne az a kitűnő ötlet? - néztem rá hülyén mikor a kezembe nyomta a telefonom.
- Hívd fel azt a Jeremyt, akiről meséltél, és kérd meg, hogy küldjön kapucnis fölsőket...ötöt, nektek, ami még nem volt rajtatok, meg napszemüvegeket. És szólj neki, hogy semmiképpen se mondja meg Sarahnak, hogy felkeltél. Oké? - megfogta a vállaim és a szemembe nézett, én pedig pirulva bólogattam.
- Niall, te hívd fel Simont, hogy holnap a kórház elé negyedóránként küldjön taxikat, ötöt. - Niall is bólogatott, majd kirohant.
- Hannie, érd el, hogy Chels holnap kijuthasson. Vess be MINDENT...kivéve a lángvágót. - Hannie Niall után futott.
- És te mire készülsz? - kérdeztem mikor kettesben maradtunk.
- Szólok a többieknek, hogy holnapra ne tervezzenek semmit, és megszervezek mindent. Bízz bennem. - mosolygott olyan tipikus Harrysen. Előbukkantak a gödröcskéi is.
- Én bízok... - majd bevonultam egy sarokba és tárcsázni kezdtem Jeremyt.
Kicsöngött...
- Szija, Jer...
- Chels, te vagy az, fent vagy? - hallottam a meglepett hangot.
- Igen-igen. Kérnék pár szívességet. - szóltam bizonytalanul.
- Minden rendben? Szóltál már Sarahnak? - kérdezősködött.
- Igen, minden oké, és pont erről szeretnék beszélni...
- Nem akarod, hogy megtudja, hogy felkeltél... - szólt Jeremy.
- Úgy tűnik, két bátyám van. - nevettem kellemetlenül.
- Természetesen bízhatsz bennem, de ugye tudod, hogy nem hallgathatod el tőle örökké, hogy rendben vagy? - kérdezte aggodalmasan.
- Persze, hogy tudom. Nem is akarom örökké elhallgatni. Majd elmondom neki, amint már nem lesz szükség elhallgatni. - fontoskodtam.
- Te tudod kislány...és, mire lenne még szükség? - érdeklődött.
- Kapucnis pulcsikra...olyanokra, amik még nem voltak rajtunk, meg napszemüvegekre. - magyaráztam.
- Intézem. - hallottam, hogy vigyorog.
- Köszi, tényleg, nagyon. - mondtam hálásan.
- Nektek mindent. De volna még valami... - kezdte.
- Mi lenne az?
- Vigyázzatok magatokra.
- Meglesz. Szija. - és letettem a telefont.
Hátrafordultam, és láttam, hogy Harry intézi már az ügyeket. Mikor meglátta, hogy hallgatózni próbálok, egy rosszfiús vigyorral kivonult.
Mire készül ez?
Older Post . Newer Post 
Template : _large.png)
